A dementia az idős populáció körében előforduló egyik ...

illetve kölcsönös kapcsolatok (feedback összekötetések serkentő és gátló synapsisok által)
jelentik. Az electroencephalogram (EEG) ezen elektromos mezők időbeli periodikus
változásainak („hullámainak”) felel meg, mely folyamatos feszültségingadozások formájában
regisztrálható.
Az EEG idősorokat frekvenciájuk alapján szokás kategorizálni delta (0,5-4 Hz), theta
(4-8 Hz), alpha (8-13 Hz), beta (13-30 Hz), illetve gamma (30 Hz-től) frekvenciasávokra. Az
elnevezések hagyományosak, a sávok határai nem szigorúan azok, kutatóhelyenként eltérő
definíciók lehetnek, illetve a gyakorlati módszerek is meghatározzák a valós tartományokat
(ld. később).
A valós EEG-jel sosem egy diszkrét frekvenciájú sinus-hullám, hanem különböző
frekvenciájú komponensek összessége. Az egyes komponensek három paraméterrel
definiálhatóak: amplitúdó, frekvencia, illetve fázis. Fourier-transzformációk segítségével
lehetséges az eredeti jel (amplitúdó-idő jelsor) felbontása különböző frekvenciájú
(amplitúdójú, fázisú) sinusos komponensekre. A leggyakrabban ebből teljesítménysűrűség-
spektrumot számítunk (amplitúdó négyzet-frekvencia jelsor), amely az amplitúdó második
hatványa miatt kapta elnevezését (power spectral density, vagy power spectrum). Az EEG
adatsorok Fourier transzformációjával meghatározható abszolút és relatív frekvencia
spektrum is. Az abszolút spektrum egy adott frekvenciatartományon belüli Fourier
együtthatók összességét jelenti. A relatív spektrum több frekvenciatartományra értelmezhető.
Az egyes tartományokhoz tartozó relatív frekvencia spektrum az adott sáv abszolút
spektrumának és az összes – vizsgált - sáv együttes abszolút spektrumának a hányadosa.
Bár az elmúlt években számos vizsgálat próbálta feltárni az oszcillációk eredetét,
illetve az azokhoz köthető specifikus kognitív folyamatokat, az irodalomban az egyes
frekvenciasávok funkcionális jelentőségével kapcsolatos számos kérdés tisztázatlan
(Klimesch, 1999; Buzsáki et al., 2002).
A delta aktivitás mély alvás alatt domináns, annak éber kognitív teljesítmények során
betöltött szerepéről – ha van – nem sokat tudunk. Felmerült, hogy esetleg gátlási működések
jele lehet a frontális delta teljesítmény (Fernandez al., 2000).
A theta sávval kapcsolatban már 1977-ben leírták, hogy növekedik a teljesítménye
olyankor, amikor a személy hosszabb ideig tartja fenn a figyelmét, illetve különböző kognitív
feladatok során (Ishihara és Yoshii, 1972, Schachter, 1977, cit. post Klimesch, 2003). A
későbbiekben kiderült, hogy különösen igaz ez olyan helyzetekben, amelyekben jelentős a
munkaemlékezeti terhelés, függetlenül attól, hogy milyen modalitású ingereket alkalmaznak.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az információ fenntartása, vagy a munkamemória
24