A dementia az idős populáció körében előforduló egyik ...

egyéb etiológiai tényezők derültek ki, melyek új therápiás lehetőségeket vetnek fel. Az olyan
újabb kifejezések, mint gyógyítható vagy reverzibilis demencia, enyhe kognitív zavar,
korfüggő feledékenység, felhívják a figyelmet arra, hogy „bár ezek közül a betegségek közül
sok látszólag progresszív és gyógyíthatatlan, más formák átmenetiek, vagy reagálnak a
jelenleg elérhető therápiákra” (Petersen, 2000; BNO-10, 1992).
Fenti fogalmak közül témánk szempontjából az enyhe kognitív zavar (mild cognitive
impairment, MCI) a leglényegesebb. Itt a kognitív hanyatlás szubjektív panaszokat okoz,
neuropszichológiai vizsgálattal ki is mutatható, azonban a mindennapi tevékenységeket még
nem teszi lehetetlenné. A DSM-IV kritériumai szerint a memóriazavar nem kötelező
diagnosztikus tünet, csak egyike annak az ötnek (executív funkciók, figyelem, nyelvi
kifejezés, perceptuo-motoros képességek, illetve emlékezet zavara), melyből kettő, legalább
két hetes fennállása diagnosztikus.
Az enyhe kognitív zavarban szenvedők körében évente 8-15%-ban alakul ki
Alzheimer kór (Petersen, 2000), amiért sokan a demenciát megelőző állapotnak tekintik azt.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a progresszió az MCI esetében nem szükségszerű (Tariska,
2000). A probléma az, hogy egyelőre nincsenek eszközeink arra, hogy az egyes esetekben
megmondhassuk, hogy kifejlődik-e Alzheimer-kór, vagy sem. Mindenesetre a progresszió
valószínűbb, ha a képalkotó vizsgálat (elsősorban MR) a hippocampus atrophiáját mutatja,
illetve a személy apoE4 allél hordozó (ld. alább). Mindkét vizsgálat meglehetősen nehezen
hozzáférhető és költséges, így szűrésre egyelőre kevéssé alkalmas.
1.1.2. A demencia, illetve az Alzheimer-kór fogalmának története
A demenciák tudományos igényű vizsgálata a XIX. század végén kezdődött el.
Binswanger 1892-ben publikált a vascularis demenciákról, Pick pedig 1894-ben írta le a
később róla elnevezett demencia-típust. Az ezt követő években azután már nagyon gyorsan
követték egymást az események (Tariska, 2000).
Alois Alzheimer német pszichiáter 1901-ben kezdte vizsgálni a Frankfurti klinikán az
akkor 51 éves Auguste D asszonyt, akinél emlékezeti deficitet, téri desorientatiót, aphasiát,
paranoid viselkedéselemeket, illetve hallucinációt észlelt. A kórkép 5 év alatt vezetett
terminalis demenciáig, majd a beteg haláláig.
A pathológiai vizsgálat során Alzheimer súlyos általános agyi atrophiát, valamint
rengeteg plaque-ot és neurofibrillaris fonatot talált. Alzheimerre mély benyomást gyakorolt a
fiatal korban kezdődő neuropathológiai elváltozásoknak ez a súlyos foka. Megfigyeléseit
8