A dementia az idős populáció körében előforduló egyik ...

szerint szelektív figyelmi helyzetben (az egyik fülbe érkező hangokra kell figyelnie a
személynek) a figyelt fülbe érkező ingerek nagyobb amplitúdójú N1-et váltanak ki.
Amint előbb már arról említést tettünk, a magasabb arousal-szint magasabb N1
amplitúdót eredményez (Fruhstorfer et al., 1969, cit. post. Näätänen, 1992), amiért
valószínűleg a nem-specifikus generátor felelős. Hasonlóan, depresszáns (alkohol) csökkenti
a komponens amplitúdóját.
Újabban idősekben vizuális felismerési feladat során megnövekedett N1 latenciáról
számolnak be (Zanto et al., 2010), ami a munkamemóriában való kódolás csökkent
sebességének tudható be (Curran et al., 2001).
Az N1 komponens változásait alig vizsgálták Alzheimer-kórban. Némileg indirekt
eredményként Reinvang et al. (2005) az találták, hogy (a vizsgálat idején) nem demens
ApoE4 allélt hordozókban csökken az (akusztikus) N1 amplitúdója, mely hatás a
homozygota hordozókban erősebb, mint a heterozygoták esetében. Enyhe kognitív zavarban
(mild cognitive impairment – MCI) szenvedőknél szintén kisebb amplitúdóval regisztrálható
a komponens (Reinvang et al., 2005).
A P2 150-250 ms latenciával regisztrálható pozitív komponens (6. ábra). Általában az
N1-P2 komplex kontextusban említik és az N1-hez képest is kevés tanulmányban vizsgálták
keletkezésének mechanizmusát, kognitív korrelátumait. Ráadásul ezeknek a munkáknak a
többsége az 1960-as, ’70-es évekből származik és N1-P2 csúcs-csúcs amplitúdókülönbséget
mért, ami nehézzé teszi a hatások elkülönítését a két komponens esetében (Crowley és
Colrain, 2004).
Azokban a vizsgálatokban, melyekben az alapvonalhoz képest mérték a P2 csúcsát, az
N1-hez képest más összefüggést kaptak az amplitúdó és az ingerintenzitás összefüggésében,
a pozitív komponens esetében ugyanis a magas ingerintenzitások esetében sem fordult meg a
kapcsolat, nincs „redukciós” jelenség (Adler és Adler, 1989, cit. post Crowley és Colrain,
2004). A P2 latenciája az N1-nél erősebb, fordított U alakú intenzitás-függést mutat: 70 dBig
csökken, e felett pedig nő.
Az interstimulus idő a legtöbb szerző szerint hasonló hatással van a P2-re, mint amit
az N1 esetében láthattunk, vagyis az ISI növekedésével nő az amplitúdó is.
A komponens funkcionális jelentőségére vonatkozó elképzelések szerint az az ingerklasszifikációs
folyamat részeként jelenik meg. Garcia-Larrea et al. (1992, cit. post Crowley
és Colrain, 2004) szerint a komponens és a P300 komponenst megelőző, szükséges, de nem
elégséges folyamatot jelez. Vagyis, ha a P2 az ingert célingerként azonosítja, kiváltódik a
P300 is, ha viszont nem-cél ingerről van szó, a P300 elmarad (ld. még később).
32