Schmitt Jenő Henrik élete és tanítása.

109
képtelen elérni és átélni, miért is olyan viszonylatot
igyekszik megteremteni, amely viszonylatban
a kisebbek közt relatíve nagyobb lehessen. Ezt a
relációt pedig csakis úgy állíthatja elő, hogy minden
más hasonló alakot kicsinyíteni, lealázni, eltörpíteni,
esetleg megsemmisíteni igyekszik. Az így lealacsonyít
tott formák közt azután, mint győzelmes nagyság
emelkedik ki és így ebben a viszonylatban elérte
azt, amit alakjának korlátozottsága miatt egyáltalán
el nem érhetett. A bosszúvágy, hiúság, irigység,,
gyűlölet, pletyka stb. tevékenységek a képzelet
eleven háborgásai, mik a gondolat abszolút végtelenségét
a fönt leírt módon akarják megközelíteni,
s ezzel saját formájuk lehető nagyságát átélni. Az
egyházi istenalakba tehát a képzelet alakja van
vetítve, vele összezavarva és hamisítva.
Hiszik azt is, hogy az emberi elme véges. Közéleti,
politikai, jogi, gazdasági, morális és egyéb
doktrínák logikája át és át van szőve a képzelet
elemeivel és hogy ezek a doktrínák romboló hatással
érvényesülhetnek, nem kis mértékben tudható
be az általános tájékozatlanságnak, amivel azután
könnyen visszaélhetnek azok, kiknek külön érdekei
az egyetemes emberi érdekkel ellentétesek. A modern
ember ugyanis ma már a nyilvánosság előtt, a
fórumon lebecsülni és leszólni kénytelen a képzelődést,
kénytelen egyúttal az ész és logika előtt
meghajolni és ezt a meghajolást hirdetni és követelni.
Mihelyt szélesebb körök előtt nyilvánvaló lesz,