Schmitt Jenő Henrik élete és tanítása.

66
már alkatában zavaros és csak arra jó, hogy további
zavart okozzon, ahelyett, hogy a külön kvalitások
éles megkülönböztetésével a helyzet tisztázását elősegítse.
A filozófia pedig tele van ilyen zavaros
fogalmakkal. Kant például a teret kizárólag a gondolat
alkotásának mondja és szerinte a gondolat
tevékenysége határozza meg a tárgyak alakját. Bár
Kant géniusza mélyen világította meg a kérdést,
mégis alapos zavart okozott, mert a tér fogalmát
összezavarta a tér tényével és valóságával, az általa
alkotott térforgalom pedig nem fedezte tisztán a
tér valóságát. Tér, mint valóságos élettény, mint
pozitív élmény, kétféle van ugyanis: véges és végi
telén. Véges a képzelet tere, mely meghatározott,
vagy meghatározható egyetlen középponttal és ettől
eltérő határokkal bír. A képzelet ugyan tetszés
szerint tágíthatja és halmozhatja tereit, bár átléphet
minden határt, mégsem érheti el a végtelent és az
aktuális kép mindig véges marad. Végtelen azonban
a másik, a gondolat tere, a geometriai tér, mely
Giordano Bruno meghatározása szerint mindenütt
jelenlévő középponttal bír, melylyel a perifériák
egybeesnek, lévén a határolás bármely pontja
egyúttal hiba nélkül középpontnak is tekinthető.
Kant nyilván csak az utóbbi formára, a speciálisan
emberi tevékenységre gondolt, amely valóban alkot
is formákat. Ámde a képzelet véges tere is formaalkotó
tevékenység és kétségtelen, hogy az állat
is tájékozódik a térben és megkülönböztet formákat;