Schmitt Jenő Henrik élete és tanítása.

123
volna bezárva, vagy hogy éppen a gondolkodás, ez a
legmagasabb szerves (valóban pedig szerves fölötti)
működés pusztán agyvelőműködés volna. Mindez
már a modern természettudomány analógiája alapján
merőben tarthatatlan.
A mindenség egysége tehát nem állhat elő az
iskolai bölcseség egyforma és sivár sablonjában,
hanem életfokozatok formájában, amelyek a szemlélete
nek gyökeresen különböző alakjaiban mutatkoznak
be, ahol is a magasabb fokozatok a mélyebbeket>
mint saját alsó határtevékenységüket tartalmazzák.
Egyedül így alkothatnak élet- és működésegységet
a dimenziók formájában.
A természettudomány nyújtotta analógiát a belső
szemlélet igazolja. A dimenzióviszony nem hipotézis,
hanem adott tény, mely az elfogulatlan belső szemlelétben
előáll és magával a szemlélettel ellenőrizhető.
A fizikai világ érzékeinknek is legfeljebb felületszerű
képpel szolgál, míg a háromdimenziós hátteret
– a térbetöltést – nem az érzéklet nyújtja, hanem a
szerves működés, a fantázia alkotja. Ilyképp a szerves
élet, mint a fizikainál messzebbható és finomabb
rezgéskör tölti be és alkotja a háromdimenziós teret,
amelyről szerves formánkban tudunk, de amelyet a
modern természettudomány a fizikai valóság körében
meg nem találhatott.
A szerves élet a nagyobb, a finomabb, a térbetöltő
és mint a hindu világelefánt a földet, úgy
hordja hátán – felületén – a habszerű fizikai