Schmitt Jenő Henrik élete és tanítása.

71
teremtés, az igazság, a szabadság, a szeretet, a megváltás,
mint tények, mint a bensőség eleven fényéi
élnek és szüntelen fakadnak az isteni életből, a
bensőség örök forrásából. Nem fogalmak pusztán
ezek az alakok, a fogalom merev jelzőtábla
csak – megélések ezek, eleven tevékenységformák,
mik úgy aránylanak a fogalomhoz, mint
a szeretet meg- és átélése a szeretet fogalmához,
az élet véres elevensége a hideg rajzhoz. A keresztény
gnózisban a Krisztosz is örök forma, az örökkévalóság
élő alakja az emberkedélyben, mely a véges
életműködések elevenségét az örök formák halvány
ereibe ömleszti át, így eleveníti meleg kedélyritmusá
a rideg gondolatot, fénnyé a sötétséget,
látóvá a vakot, elevenné a holtat. Ezek a Krisztus
csudái, mik a religio bensőségének szent földén és
nem Galilea téréin játszódnak le. A Krisztosz a megváltó
szeretet alakja, ő az örök feltámadás, a
kedély mélységeinek fellobogása, a külső élet elmelyülésének,
az anyag istenülésének útja, a íejlő.dés
összekötő lánca és igazsága. Az egyházi dogmák
merőben külső szimbólumok, mögöttük a gnózis
eleven formái élnek. Ami az egyház tanításában
merev külső parancs és tekintélyhit, a gnózisban
benső sarjadás, misztikus virágzás. A holt fára
feszített Jézus a kedélynek az az állapota, melyben,
a gondolat benső tüzétől elhagyatva halálosan megmerevül.
A gnosztikus nem borul le a feszület előtt,
mert csak az élő Krisztosznak él, az eleven megváltó