Untitled

1
E lőször hétfőn délelőtt jött rám a menzán. Egy pillanatra olyan
érzésem támadt, mint mikor az ember szélsebesen megindul
lefelé a hullámvasút legmagasabb pontjáról. Csak két másodpercig
tartott, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy ráborítsak az iskolai
egyenruhámra egy tányér krumplipürét a mártással együtt.
Az evőeszközök csörömpölve a padlóra zuhantak, de a tányért
szerencsére még épp el tudtam kapni.
– Ennek a kajának egyébként is olyan íze van, mint amit a
padlóról töröltek fel – jegyezte meg a barátnőm, Leslie, miközben
igyekeztem legalább nagyjából összetakarítani a disznóólat,
amit csináltam. Természetesen mindenki engem bámult. – Ha
akarod, az én adagomat is rákenheted a blúzodra.
– Nem, kösz. – Bár a Saint Lennox Gimnázium által előírt
egyenruhának véletlenül épp krumplipüré színe volt, a folt mégis
kínosan jól látszott rajta. Gyorsan össze is gomboltam fölötte
sötétkék blézeremet.
– Nocsak, a kis Gwenny már megint az étellel játszik? – kérdezte
Cynthia Dale. – Nehogy ide ülj mellém, te kis malac!
– Mintha legalábbis melléd akarnék ülni, Cyn. – Sajnos
elég gyakran előfordult, hogy ebéd közben ügyetlenkedtem.
13