Untitled

– A kronográffal a jövőbe is el lehet utazni? – kérdezte Nick.
Anya felsóhajtott. – Most nézd meg, mit műveltél, Maddy
néni!
– Ezek a te gyerekeid, Grace – mondta Maddy néni mosolyogva.
– Teljesen érthető, hogy kíváncsiak.
– Alighanem igazad van. – Anya sorra szemügyre vett bennünket.
– De a nagymamának soha ne tegyetek fel efféle kérdéseket,
világos?
– Pedig valószínűleg egyedül ő tudná rájuk a választ – jegyeztem
meg.
– De nem árulná el nektek.
– És te mennyit tudsz az egészről, Anya?
– Többet, mint amennyit szeretnék – felelte Anya mosolyogva,
bár nekem úgy tűnt, a mosoly mögött szomorúság bujkál.
– Egyébként a jövőbe nem lehet elutazni, Nick, mégpedig azért
nem, mert a jövő még nem történt meg.
– Mi? – döbbent meg Nick. – Ez meg miféle logika?
Kopogtattak, majd Mr. Bernhard lépett be az ajtón, egy telefonnal
a kezében. Leslie valószínűleg teljesen kiakadt volna, ha
meglátja, hogy a telefon egy ezüsttálcán áll. Mr. Bernhard időnként
tényleg túlzásokba esett.
– Telefonhívás Grace kisasszonynak – jelentette be ünnepélyesen.
Anya levette a telefont a tálcáról, Mr. Bernhard pedig sarkon
fordult, és elhagyta az étkezőt. Csak akkor vacsorázott velünk,
ha Lady Arista nyomatékosan megkérte rá, ami évente csak néhány
alkalommal történt meg. Nick és én arra gyanakodtunk,
hogy titokban egy olasz vagy kínai étteremtől rendel magának
kaját, amelyet azután komótosan elfogyaszt a szobájában.
69