Untitled

– De hát Mr. Beannek nincs is szőre! – tiltakozott Caroline. –
És mindig a terráriumban marad. Senkit sem zavarna.
– De a nagymamádat igenis zavarja!
– Akkor a nagymama buta!
– Caroline, ezt nem engedhetem meg! Ráadásul itt senkinek
fogalma sincs, mi fán terem a kaméleon. Képzeld csak el, ha valamit
rosszul csinálnánk, Mr. Bean megbetegedne és elpusztulna!
– Nem pusztulna el. Én tudom, hogyan kell bánni vele. Kérlek,
Anya! Hadd hozzam haza! Ha nem hozhatom haza, akkor
megint Tess viszi el, ő pedig állandóan úgy viselkedik, mintha ő
lenne Mr. Bean kedvence.
– Caroline! Azt mondtam: nem.
Negyedóra múltán még mindig vitatkoztak, még akkor is,
amikor Anya végül bement a fürdőszobába, és magára csukta
az ajtót. Caroline odaállt az ajtó elé, és bekiabált rajta: – Lady
Aristának nem is kell tudnia róla. Becsempészhetnénk a terráriumot
a lakásba, amikor ő épp nincs itthon. Hiszen szinte soha
nem teszi be a lábát a szobámba.
– Itt már a vécén sincs nyugta az embernek? – kiabált ki Anya.
– Nincs – felelte Caroline. Borzalmasan idegtépő tudott lenni.
Csak akkor hagyta abba a nyafogást, amikor Anya megígérte,
hogy személyesen jár közbe Lady Aristánál Mr. Bean nyári
üdültetése ügyében.
Azt az időt, amelyet Caroline és Anya vitatkozásra pazarolt,
én arra használtam fel, hogy eltávolítsam Nick öcsém hajából a
rágógumit.
A varrószobában ültünk. Körülbelül félkilónyi rágó tapadt
Nick fejéhez, de arra bezzeg nem emlékezett, hogy került oda az
a töménytelen mennyiségű ragacs.
64