You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
– Előbb vagy utóbb megtörténik – jelentette ki nyomatékosan<br />
Lady Arista. – Induljunk! A sofőr bármelyik pillanatban itt<br />
lehet.<br />
Glenda néni belekarolt Charlotte-ba, és Lady Aristával együtt<br />
elhagyták a helyiséget. Amikor bezárult mögöttük az ajtó, Maddy<br />
nénivel egymásra meredtünk.<br />
– Az embernek olykor az a benyomása támad, mintha levegőnek<br />
néznék, nem igaz? – kérdezte Maddy néni. – Legalább<br />
egy „viszlát” vagy „szia” jólesne olykor. Nem is beszélve<br />
az afféle bölcs kérdésekről, mint „Kedves Maddy, nem volt véletlenül<br />
látomásod az utóbbi időben, ami esetleg a segítségünkre<br />
lehetne?”<br />
– Miért? Volt?<br />
– Nem – felelte Maddy néni. – Hála istennek nem volt. A látomásaim<br />
után mindig olyan borzasztóan megéhezem, és már<br />
így is túl kövér vagyok.<br />
– Kik azok a de Villiers-ék? – kérdeztem.<br />
– Egy rakás arrogáns jampec, ha engem kérdezel – mondta<br />
Maddy néni. – Mindannyian ügyvédek vagy bankárok. Övéké<br />
a de Villiers Magánbank a városközpontban. Náluk vezetjük a<br />
bankszámláinkat.<br />
Ez igazán nem hangzott túl misztikusan.<br />
– És mi közük van azoknak az embereknek Charlotte-hoz?<br />
– Mondjuk úgy: hasonló problémáik vannak, mint nekünk.<br />
– Miféle problémáik? – Vajon nekik is egy fedél alatt kell élniük<br />
egy zsarnokoskodó nagymamával, egy bestiális nagynénivel<br />
és egy beképzelt unokahúggal?<br />
– Az időutazásért felelős gén – magyarázta Maddy néni. –<br />
A de Villiers családban férfiágon öröklődik.<br />
42
Change language