Untitled

időfolyamban. A segítségével elküldhetik veszélytelenebb korokba,
ahol semmi rossz nem történhet vele. Tehát ne aggódj miatta!
Valójában sokkal inkább magam miatt aggódtam.
– Mennyi időre tűnik el az ember a jelenben, miközben a
múltban tartózkodik? – kérdeztem lélegzet-visszafojtva. – És
előfordulhat, hogy második alkalommal mégiscsak visszaugrik
egészen a dinoszauruszokig, amikor itt még nem volt más, csak
mocsár?
Nagynéném egyetlen kézmozdulattal belém fojtotta a szót. –
Most már elég legyen, Gwendolyn! Hiszen én sem tudok mindent!
Végre összeszedtem magam. – Azért köszönöm, hogy beszélgethettem
veled – hálálkodtam. – Sokat segítettél.
– Alig hinném. Borzalmas lelkifurdalás gyötör. Tulajdonképpen
a te érdekedben sem lenne szabad ennyi mindent elárulnom
neked. Főleg úgy, hogy mindezt még nekem sem lenne szabad
tudnom. Amikor annak idején a bátyámat – a te drága jó nagyapádat
– faggattam ezekről a titkokról, mindig ugyanazt a választ
kaptam tőle. Azt mondta, minél kevesebbet tudok, annál
egészségesebb maradok. Na, mész már végre a cukorkáért? És
ne feledd: nehogy cukormenteset hozzál!
Elindultam, Maddy néni pedig vidáman integetett utánam.
Mégis hogyan árthatnak a titkok az ember egészségének? És
mennyit tudott nagyapám erről az egészről?
– Isaac Newton? – ismételte meg Leslie döbbenten. – Nem ő
volt az, aki felfedezte a gravitációt?
– De igen. Sőt, a jelek szerint ő számította ki Charlotte születésének
időpontját is. – A Selfridges élelmiszerosztályán álltam,
57