Untitled

– Az ilyesmit észreveszi az ember! – mondtam felháborodva.
– Sajnos le kell vágnom néhány tincset.
– Nem gond – mondta Nick. – Egyúttal a többit is nyugodtan
levághatod. Lady Arista úgyis azt mondta, hogy úgy nézek
ki, mint egy lány.
– Lady Arista szerint mindenki úgy néz ki, mint egy lány,
akinek hosszabb a haja egy szál gyufánál. Ezeket a szép fürtöket
kár lenne olyan rövidre nyírni.
– Majd kinőnek újra. Vágd le mindet, oké?
– De körömollóval nem megy. Csak a fodrász tudja rendesen
levágni.
– Menni fog – biztatott Nick. Nyilvánvalóan elfelejtette,
hogy egyszer már levágtam a haját körömollóval, aminek eredményeképpen
úgy nézett ki, mint egy újszülött keselyűfióka.
Én hétéves voltam, ő négy. Parókát akartam készíteni magamnak,
ahhoz volt szükségem a fürtjeire. A paróka sajnos nem sikerült,
viszont egy nap szobafogság volt a büntetésem.
– Ne merészeld! – figyelmeztetett Anya, amint belépett a szobába.
A biztonság kedvéért kivette a kezemből az ollót. – Ha
már muszáj, akkor inkább hagyjuk a fodrászra, majd ő levágja.
Holnap. Most indulás vacsorázni.
Nick felsóhajtott.
– Ne aggódj, Lady Arista ma nem vacsorázik velünk! – újságoltam,
és Nickre vigyorogtam. – Senki sem fog piszkálni a rágógumid
miatt. Sem a pulcsidon díszelgő folt miatt.
– Milyen folt? – Nick végignézett magán. – Ó, a fenébe! Biztosan
a gránátalmaszörp volt. Észre sem vettem. – Szegénykém…
teljesen rám ütött.
– Ahogy már mondtam, ma este senki sem fog leszidni.
65