Untitled

– És ha mégsem történik meg? Ha tévedtek, és Charlotte egyáltalán
nem is örökölte azt a gént? – kérdeztem.
Nick ezúttal Glenda nénit kezdte utánozni: – Charlotte-on
már kisbaba korában látszott, hogy magasabb rendű küldetése
van. Össze sem lehet hasonlítani veletek, hétköznapi kölykökkel.
Megint mindenki nevetett. Kivéve Anyát. – Ez meg hogy jutott
eszedbe, Gwendolyn?
– Csak úgy… – haboztam.
– De hiszen elmagyaráztam neked, hogy semmiféle tévedés
nem jöhet szóba – mondta Maddy néni.
– Igen, mert Isaac Newton egy zseni, aki soha nem téved.
Tudom – mondtam. – Egyáltalán mi a csudának számolta ki
Newton Charlotte születési dátumát?
– Maddy néni! – Anya szemrehányó tekintetet vetett Maddy
nénire.
Maddy néni csettintett a nyelvével. – Lyukat beszélt a hasamba.
Mit tehettem volna? Pontosan olyan, mint te voltál kiskorodban,
Grace. Egyébként pedig megígérte, hogy egyetlen szót
sem szól a beszélgetésünkről.
– Csak azt ígértem meg, hogy a nagymamának nem szólok
róla – mondtam. – Talán Isaac Newton találta fel a kronográfot
is?
– Áruló! – kiáltott fel Maddy néni. – Ezután várhatod, hogy
én bármit is elmondjak neked!
– Miféle kronográfot? – kérdezte Nick.
– Az egy olyan időgép, amivel Charlotte-ot a múltba küldik
– magyaráztam. – És Charlotte vére úgymond az üzemanyag.
– Hú, ez durva! – mondta Nick, Caroline pedig nyüszíteni
kezdett: – Fúúúj, vér!
68