HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu

More documents

Recommendations

Info

36 MÁCSAI EMÍLIA ÉS MUNKATÁRSAI HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA The long-dwell overnight effluent 2-microglobulin may be a good marker of peritoneal „ageing”, and doesn’t depend directly on previous peritonis episodes.It seems to be more predictiv to PD-outcome than CA125 or TGF1. Key words: CA125,TGF1,2-microglobulin, effluent markers, ultrafiltration failure, peritoneal membran degeneration, peritonitis BEVEZETÉS CAPD-ben eltöltött 5 év után a betegek kb. 30%-nál figyelhetjük meg a peritonealis membrán különbözõ mértékû degeneratív folyamatait, melyek több esetben a CAPD kezelés végleges felfüggesztését is szükségessé teszik. Az ultrafiltrációs elégtelenség kinetikája jól leírt, de a hátterében álló patobiokémiai események nem teljesen tisztázottak (1). Korábbi megfigyelések szerint a kifolyó oldat peritonealis markerei a helyi stromalis elváltozásokat tükrözik, és kapcsolatosak lehetnek a transzport paraméterek változásával is. A peritoneum-biopsiás mintákban megfigyelt szövettani elváltozások a vasodilatatio, a neovascularisatio, a mesothelfelszín csökkent glicerofoszfolipid-tartalma, a microvillusok elvesztése, a mesothel sejtek degenerációja és apoptosisa, a submesothelialis tér denudációja, a strukturális fehérjék fibrotikus zóna kialakulásával járó glikációja, a myofibroblastos konverzió lehetnek. Az elváltozások progresszivitását tekintve végül az egész peritonealis felszín teljes remodellingje alakul ki (2-3). Az AGE-depozíció lokális permeabilitásváltozásokat, immunfunkció-abnormalitásokat okoz, a patológiai eltérések teljesen hasonlóvá válnak a diabeteses microangiopathiában megfigyelhetõ kötõszöveti degenerációhoz. A peritonealis kifolyó oldat sejtes elemeinek és protein frakcióinak (az ún. peritonealis markereknek) a monitorozásával következtethetünk a peritonealis felszín állapotváltozásaira. A kifolyó oldatban mért CA-125 a biokompatibilitás, mesothel-sejttömeg és viabilitás markerének tartható (4). A „cancer antigen 125” (CA125) az ovariumcarcinoma diagnosztikájában betöltött szerepénél fogva vált ismertté. Egyéb állapotokban (pl. pancreas-malignoma, endometriosis) is emelkedik szérumszintje, ascitesszel járó májcirrhosisban a mesothelsejtek a hasüregben jelen lévõ folyadékra adott aspecifikus válaszként termelik. Peritonealisan dializált, stabil állapotú betegen a kifolyó oldat koncentrációja az életképes mesothelsejtek össztömegét tükrözi. Több év után, PD mellett a mesothelsejtek degenerálódnak, microvillusaikat elveszítik, a metabolikus aktivitás növekedése miatt RERexpanziót (durva felszínû endoplasmaticus reticulum) és a sejtmag kromatinállományának fellazulását látjuk. Biokompatibilisebb PD-oldatok mellett ezen sejtek szekretorikus tevékenysége tartósabban fennmarad, további károsodásuk apoptosishoz, a submesothelialis tér denudációjához vezet. A szekretorikus funkció károsodása így a peritonealis felszín irritációjának, sérülésének korai jele, melyet a kifolyó oldat CA125 mérésével követhetünk. A TGF1 a szöveti remodellingre és fibrosisra jellemzõ protein (5), a peritonealis felszínen lejátszódó folyamatokban a diabeteses nephropathiában leírtakkal teljesen analóg módon vesz részt. További peritonealis markerek a procollagen-III peptid, a VEGF, a hialuronsav, az IL-6 és a procalcitonin. Az egymást követõ peritonitises epizódok esetén a peritonealis membrán degeneratív folyamatai felgyorsulhatnak. Az endotoxinok a granulocytákat és a macrophagokat 2-mikroglobulin release-re stimulálják, a submesothelialis térben lévõ macrophagok és lymphocyták szerepe így valószínûsíthetõ a lokális 2-mikroglobulin lerakódásban, a peritonitis hosszútávú kimenetelében (6-7). Jelenleg a 2-mikroglobulin peritonealis degeneratív és inflammatorikus folyamatokban játszott szerepe nem definiált. CÉLKITÛZÉSEK A peritonealis éjszakai kifolyó oldat CA125 és TGF1 és2-mikroglobulin-szintjeit hasonlítottuk össze egymással a peritonealis membrán funkció-változásaiban mutatkozó prediktív érték szempontjából. Megvizsgáltuk egy adott peritonitises epizód rövid és hosszú távú hatásait a kifolyó markerek szintjeire és összefüggést kerestünk ezen értékek és a konvencionális PD-paraméterek között. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Az éjszakai, hosszú benntartási idejû oldatot elemeztük 53 stabil állapotú CAPD-os betegen (nõ /férfi: 18/35, átlagéletkoruk 46 (39–65) év. 30 hónapos követési idõ alatt 6 havonta mértük fel állapotukat, vizsgáltuk a kifolyó oldat CA125, TGF1 és 2-mikroglobulin koncentrációit, egyidejûleg meghatároztuk a szérumból is ezen markerek szintjét. A vizsgálat indításakor 33 már korábban is peritonealisan dializált beteget soroltunk be, az átlagos CAPD-programban eltöltött idõ 49 hónap volt (18–150 hónap). A késõbbiekben 20 új beteget vontunk be, az õ esetükben a vizsgált idõtartam minimálisan 12 hónap volt. Induláskor és minden további 6 hónapban valamennyi betegnél vizsgáltuk a PET értékeket, a heti Kt/V urea és a heti normalizált kreatininclearance-t, valamint a napi ultrafiltrációt és a residualis vesefunkciót. Betegeinket standard Fresenius CAPD rendszerrel kezeltük, a PET tesztet a Tawardovszky-módszer szerint végeztük. A peritonitises esetek kapcsán PD-katéter eltávolítás nem volt szükséges, nem találkoztunk tuberculosus, gombás vagy Pseudomonas okozta infekcióval. Kezdeti empirikus szerként vancomycint használtunk ezen idõben, melyet a tenyésztés eredményétõl függõen módosítottunk. Az antibiotikus kezelést protokoll szerint 2-3 hétig folytatva a gyógyulás kritériumának a teljes klinikai tünetmentességet, a kifolyó oldat teljes feltisztulását, negatív üledék és mikrobiológiai leletét tekintettük. Ezt az idõpontot követõen a marker-
2005; 9 (1):35–40. A PD-KIFOLYÓ OLDAT CA125, TGF1 ÉS2-MIKROGLOBULIN SZINTJEINEK KAPCSOLATA ... 37 vizsgálatainkat legalább 4 héttel késõbb végeztük el. A CA125 mérésére a CanAgCA125EIA szendvics ELISA metódust, a TGF1-szint mérésére Human TGF-1 immunoassay-t használtuk. A 2 mikroglobulint Tinaquant 2-mikroglobulin Immunoturbidimetric Assay-vel vizsgáltuk. A statisztikai analízis SPSS 9.0 szoftverrel történt, a normalitást Kolmogorov Smirnov teszttel, a korrelációt Pearson Sperman teszttel, kétmintás t-teszttel vagy Wilcoxon-modellel analizáltuk. EREDMÉNYEK A 30 hónapos megfigyelési idõtartam alatt 33 betegen 43 peritonitises epizódot észleltünk. Összehasonlítva a közvetlen prae- és postperitonitises eredményeket szignifikáns növekedést tapasztaltunk a kifolyó oldat 2-mikroglobulin szintjében és növekedési tendenciát észleltünk a szérumkreatinin szintekben (1. táblázat). Az éjszakai kifolyó oldat 2-mikroglobulin szintjének növekedése általánosan megfigyelhetõ jelenség volt, abban az esetben is, ha a teljes betegpopuláció legelsõ és legutolsó értékeit vizsgáltuk, illetve akkor is, ha a peritonitises beteg populáció és a peritonitis nélküli beteg populáció legelsõ és legutolsó adatait értékeltük (2., 3., 4. táblázat, 1. ábra). A peritonitises csoportban–a30hónapos megfigyelési idõ alatt – növekedést észleltünk a PET D/P értékekben és a normalizált kreatinin clearance-ben, mely valószínûleg a peritoneum lokális, cytokinaktiváció okozta lassú permeabilitásnövekedésével magyarázható. A nem peritonitises csoportban a szérumkreatinin-szint emelkedõ tendenciát mutatott, a peritonealis membránon zajló folyamatos, lassú degeneratív elváltozásoknak tulajdoníthatóan. Az ultrafiltráció csökkenési tendenciáját szintén megfigyeltük, de nem szignifikáns mértékben. Az adekvát dialízisre vonatkozó paraméterek a vizsgált idõszakban target határokon belül voltak. A CA125 és TGF1 esetén a megfigyelési idõszak alatt nem találtunk korrelációt a PET D/D0, a PET D/P 1. táblázat A peritonitises beteg-populáció pre-és postperitonitises adatai (n= 43 eset) Idõszak Pre-peritonitis Post-peritonitis Kétmintás t-teszt 2M a kifolyó oldatban (mg/l) 4,212±2,6269 7,363±5,325 0,015 CA 125 a kifolyó oldatban (U/ml) 10,863±8,58 8,355±9,839 0,869 TGF1 a kifolyó oldatban (pg/ml) 24,213±28,000 24,250±28,441 0,602 (Wilcoxon) PET D/P 0,686±0,119 0,717±0,138 0,255 PET D/D 0 0,390±0,113 0,374±0,118 0,460 heti Kt/V urea 2,271±0,859 2,202±0,687 0,346 heti nCcreat (l/hét/1,73 m 2 ) 93,959±5,075 92,740±47,104 0,885 se. CN mmol/l 17,661± 4,369 17,324±5,373 0,678 se. kreatinin mol/l 689,179±208,583 750,548±236,950 0,008 peritonealis UF (ml/nap) 1168,710 ±659,10 937±505,35 0,204 2M = 2 mikroglobulin adatai, a heti Kt/V urea, a heti normalizált kreatininclearance, a szérumurea, a szérumkreatinin, napi peritonealis ultrafiltráció és a residualis renalis clearance között. Nem volt kapcsolat a szérumban és a kifolyó oldatban megfigyelhetõ CA125 és TGF1 szintjei között sem. 2. táblázat UF= ultrafiltration MEGBESZÉLÉS A teljes vizsgálat CAPD beteg populáció adatai (n=53) A peritonealis dialízis anatómiai és élettani alapjai jól ismertek, az ún. mikroszkópos-biokémiai megközelítési irányzat fiatalabb, mint 10 éves. A jelenleg rendelkezésre álló – peritonális markerekre vonatkozó – laboratóriumi in vitro experimentális eredmények jelentõs száma ellenére egyelõre nem ismerjük ezen kifolyóol- Idõszak elsõ mérés utolsó mérés p 2M a kifolyó oldatban (mg/l) 3,51±1,53 6,29±2,46
Page 1 and 2: 2005; 9 (1):1-64. Alapító elnök:
Page 3 and 4: BEVEZETÕ Bevezetõ Prof. Dr. Radó
Page 5 and 6: 2005; 9 (1):4-13. A FAGYÁSPONTCSÖ
Page 15 and 16: 2005; 9 (1):14-18. NOVEL INSIGHTS I
Page 17 and 18: 2005; 9 (1):14-18. NOVEL INSIGHTS I
Page 19 and 20: ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK / REVI
Page 21 and 22: 2005; 9 (1):19-23. A SANDIMMUN FELF
Page 23 and 24: 2005; 9 (1):19-23. A SANDIMMUN FELF
Page 25 and 26: 2005; 9 (1):24-29. A METILGLIOXÁL
Page 31 and 32: 2005; 9 (1):30-34. SZÉRUM-PREALBUM
Page 33 and 34: 2005; 9 (1):30-34. SZÉRUM-PREALBUM
Page 35: EREDETI KÖZLEMÉNYEK / ORIGINAL AR
Page 39 and 40: 2005; 9 (1):35-40. A PD-KIFOLYÓ OL
Page 41 and 42: JUBILEUMI DÍSZOKLEVÉL ÁTADÁS A
Page 43 and 44: 2005; 9 (1):41-45. ÜNNEPI BESZÉD
Page 45 and 46: 2005; 9 (1):41-45. ÜNNEPI BESZÉD
Page 47 and 48: 2005; 9 (1):46-47. 47 mennyiség al
Page 49 and 50: 2005; 9 (1):48-61. KONGRESSZUSI HÍ

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?