HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu
HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu
HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
50 KONGRESSZUSI HÍREK / BESZÁMOLÓK <strong>HYPERTONIA</strong> <strong>ÉS</strong> <strong>NEPHROLOGIA</strong><br />
endothelinszinteket (End/bEnd), valamint<br />
az ACE és a xantinoxidáz (XO)<br />
aktivitás értékeket essentialis (EH, n=<br />
20) és obesitas indukálta hypertoniás<br />
(OH, n= 31) betegek plazma mintáiban<br />
a hypertensio kezelése elõtt és 1<br />
hónappal az ACE gátló kezelés után.<br />
Ezen adatokat életkorban megfelelõ<br />
kontroll (K, n= 25) és obes (O,<br />
n=33) serdülõkben mért értékekkel<br />
hasonlítottuk össze. Az obesitas kialakulásában<br />
jelentõs szerepet játszó<br />
leptin- és leptinreceptor-szinteket is<br />
meghatároztuk.<br />
A NOx-értékek csökkenése a hypertoniás<br />
betegekben (EH, OH) kifejezett,<br />
de az O betegekben is mérhetõ,<br />
és a kezelése során nem változik. Az<br />
End-szintek jelentõs emelkedése csak<br />
az OH betegekben jellemzõ, EH esetén<br />
a bEnd-szintek csökkenése figyelhetõ<br />
meg. Az ACE-aktivitás O és EH<br />
betegekben magas, és a kezelés során<br />
csökkent, OH betegekben a XO aktivitás<br />
magas és jelentõs csökkenést mutat<br />
a kezelés során. A Lept-emelkedés<br />
és a Lrec jelentõs csökkenése az O és<br />
az OH csoportban jellegzetes.<br />
Az endothelin diszfunkció a különbözõ<br />
eredetû (EH, OH) hypertoniás<br />
betegekben egyaránt kimutatható, de<br />
az End, bEnd, ACE és XO aktivitás értékében<br />
az EH és OH betegekre jellemzõ<br />
eltérések vannak, ami különbözõ<br />
patomechanizmusra utal.<br />
4.<br />
KRÓNIKUS GOMELURALIS<br />
BETEGSÉGEK HOSSZÚ TÁVÚ<br />
KIMENETELE A SZEGEDI<br />
GYERMEKGYÓGYÁSZATI KLINIKA<br />
15 ÉVES BETEGANYAGÁBAN<br />
Dr. Haszon Ibolya., Dr. Papp F.,<br />
Dr. Korcsik J., Dr. Maróti Z.,<br />
Dr. Farkas I., Dr. Sümegi V.,<br />
Dr. Bereczki Cs., Dr. Iványi B.,<br />
Dr. Kemény É., Dr. Túri S.<br />
(SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és<br />
Gyermek Egészségügyi Központ, Szeged)<br />
A szerzõk bemutatják a Szegedi<br />
Gyermekgyógyászati Klinikán 1989<br />
és 2004 között kezelt és gondozott<br />
169 glomerulopathiás esetük hosszú<br />
távú kórlefolyását. A betegek átlagos<br />
életkora a diagnózis felállítása idején<br />
7,97±4,6 év volt, a fiúk és lányok aránya<br />
46 és 53%. A betegek Békés,<br />
Bács-Kiskun, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok<br />
megyébõl származtak.<br />
139 beteg nephrosis-szindrómával került<br />
kezelésre, ebbõl 73 szteroidszenzitív<br />
(minimal change 39, nem biopsiázott<br />
34), 66 szteroidrezisztens (IgAnephropathia<br />
12, IgM-nephropathia<br />
11, focalis szegmentális glomerulosclerosis<br />
10, membranoproliferatív<br />
glomerulonephritis 5, membranosus<br />
glomerulonephritis 4, kongenitális<br />
nephrosis-szindróma 3, SLE- nephropathia<br />
9, Schönlein–Henoch nephropathia<br />
7, periarteritis nodosa 2, idiopathiás<br />
rapidan progrediáló glomerulonephritis<br />
3) volt. 30 esetben egyéb<br />
glomerularis betegséget találtunk (Alport-szindróma<br />
6, vékony bazálmembrán<br />
betegség 8, poststreptococcalis<br />
glomerulonephritis 6, diabeteses<br />
nephropathia 1 perzisztáló benignus<br />
haematuria 9).<br />
A nephrosis-szindrómásokat az elsõ<br />
manifesztáció alatt prednisolonnal kezeltük,<br />
az ISKDC protokoll szerint.<br />
73 beteg remissszióba került, ebbõl 69<br />
betegnél a késõbbiekben relapsus alakult<br />
ki. A gyakran recidiváló, szteroiddependens<br />
és -rezisztens esetek közül<br />
34-en levamisol-kezelést kaptak. A<br />
levamisol kezelés hatására a proteinuria,<br />
a szteroidigény és a relapszusok<br />
elõfordulása (6/34 beteg a kezelés<br />
utáni egy évben) is jelentõsen<br />
csökkent. Chlorambucil-kezelést 29<br />
(remisszió 27, ebbõl relapsus 20), míg<br />
cyclophosphamid kezelést 40 betegnél<br />
(remisszió 39, ebbõl relapszus 17) alkalmaztunk.<br />
21 terápia rezisztens esetet<br />
cyclosporinnal kezeltünk. 18 beteg<br />
remisszióba került, ebbõl 7 esetben<br />
alakult ki relapszus. 7 betegnél mycophenolat<br />
mofetil kezelést kezdtünk. A<br />
139 nephrosis-szindrómás betegbõl<br />
8-nál alakult ki végstádiumú veseelégtelenség<br />
és dialízis kezelés vált szükségessé.<br />
A 30 egyéb glomerularis betegségben<br />
szenvedõ közül 6 Alportszindrómás,<br />
1 diabetes nephropathiás<br />
beteg került dialíziskezelésre. A levamisol-,<br />
cyclosporin- és mycophenolat<br />
mophetil kezelés illetve ezek kombinációban<br />
való alkalmazása jelentõsen javította<br />
a nephrosis-szindrómások<br />
remissziós esélyeit.<br />
5.<br />
A CyA SZEREPE A GYERMEKKORI<br />
IgA-NEPHROPATHIA<br />
KEZEL<strong>ÉS</strong>ÉBEN<br />
Tusor Nóra, Kelen Kata,<br />
Dr. Szabó Attila, Dr. Tulassay Tivadar,<br />
Dr. Reusz György<br />
(Semmelweis Egyetem ÁOK I.sz. Gyermekklinika,<br />
Budapest)<br />
A gyermekkori glomerulonephritisek<br />
hátterében leggyakrabban IgAnephropathia<br />
áll. Kezelése jelenleg<br />
nem megoldott. A nephroticus<br />
proteinuriával járó esetekben a prognózis<br />
bizonytalan, uraemia kialakulásának<br />
veszélye 10–30%.<br />
Vizsgálatunk célja az IgA-nephropathia<br />
lefolyásának követése, a CyAterápia<br />
hatásának értékelése.<br />
Betegek: 1994 és 2004 között, az I.<br />
Számú Gyermekklinikán gondozott<br />
15 fiút, és 7 lányt vizsgáltunk, átlag<br />
életkoruk a diagnózis felállításakor<br />
13±4,4 év volt.<br />
Eredmények: A vizsgált 22 betegbõl<br />
10 részesült CyA-kezelésben, 5 gyermek<br />
jelenleg is CyA-t szed. A terápia<br />
átlagos idõtartama 1,6 év volt. A<br />
proteinuria a CyA-val kezelt betegekben<br />
szignifikáns csökkenést mutatott<br />
(kezdõ: 3,2 g/24 h és utolsó: 0,5 g/24<br />
h; p
Change language