HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu

More documents

Recommendations

Info

38 MÁCSAI EMÍLIA ÉS MUNKATÁRSAI HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA 3. táblázat A peritonitises beteg-populáció (n 33) Idõszak elsõ mérés utolsó mérés p 2M a kifolyó oldatban (mg/l) 3,65±1,78 6,48±2,49 0,011 CA 125 a kifolyó oldatban (U/ml) 19,45±7,45 36,27±26,41 n.s. TGF1 a kifolyó oldatban (pg/ml) 21,93±35,58 57,32±6,62 n.s. PET D/P 0,72±0,12 0,79±0,09 0,053 PET D/D0 0,38±0,07 0,34±0,07 n.s. heti Kt/V urea 2,24±0,58 2,14±0,60 n.s. heti nC kreat (l/heti/1,73 m 2 ) 82,11±31,04 103,06±42,44 0,057 se. CN (mmol/l) 18,27±5,48 17,30±3,61 n.s. se. creat (mol/l) 646,03±172,20 742,89±197,91 n.s. peritonealis UF (ml/nap) 1166,25±656,70 675,00±448,01 n.s. 2M = 2 mikroglobulin UF= ultrafiltration 4. táblázat A nem-peritonitises beteg-populáció (n= 20) Idõszak elsõ mérés utolsó mérés p 2M a kifolyó oldatban(mg/l) 3,38±1,34 6,10±2,58 0,018 CA 125 a kifolyó oldatban (U/ml) 25,90±9,75 31,71±8,61 n.s. TGF1 a kifolyó oldatban (pg/ml) 53,90±67,73 62,50±12,80 n.s. PET D/T 0,70±0,13 0,73±0,06 n.s. PET D/D0 0,37±0,04 0,29±0,03 n.s. heti Kt/Vurea 2,40±0,78 2,27±0,69 n.s. heti nC kreat (l/hét/1,73 m 2 ) 75,40±35,41 86,34±35,78 n.s se. CN (mmol/l) 16,96±3,09 16,42±5,32 n.s. se. creat (mol/l) 640,79±191,06 792,41±134,80 0,004 peritonealis UF (ml/nap) 875,00±390,97 677,50±785,61 n.s. 2M = 2 mikroglobulin UF= ultrafiltration dat-markerek – mindennapi nephrologiai gyakorlatra vonatkozó – definitív prediktív értékét. Vizsgálatainkban a CA125, TGF1 és2-mikroglobulin hosszú benntartási idejû kifolyó oldatban mérhetõ szintjét vizsgáltuk a PD kimenetelére vonatkozó hosszú távú hatás szempontjából. Elemeztük továbbá kapcsolataikat a konvencionális CAPD paraméterekkel és esetleges kapcsolataikat a peritonitises epizódokkal. A kifolyó oldat CA125 szintjeinek longitudinalis követése – irodalmi adatok szerint – alkalmas volt az újabb, biokompatibilisabb PD-oldatok bevezetésével megfigyelhetõ kedvezõ hatások monitorozására (8-10). A peritonealis fibrosis molekuláris biológiájának jobb megértésével (11- 12) lehetõség nyílik a sclerotzáló encapsulaló peritonitis elkerülésére is. A peritonealis membrán komplex szövethálózatot jelent a kötõszövet degeneratív elváltozásaival, inflammatorikus folyamataival, cytokin-releasezel és neoangiogenesissel, következményes víz és oldottanyag-transzport változásokkal (13-17). Mindez azt jelentheti, hogy a hosszú benntartási idejû PD oldatban – mely elég hosszú ideig van kontaktusban a peritonealis membránnal a teljes equilibrációhoz – a sejtes és fehérje természetû anyagok vizsgálatával a peritonealis felszín molekuláris történéseire jellemzõ információhoz juthatunk. Jelen vizsgálatainkban nem találtunk szignifikáns összefüggést a konvencionális PD transzportparaméterek és az éjszakai kifolyó oldatból mérhetõ kifolyó oldat 2M szintje (mg/l) 15 13 11 9 7 5 3 1 -1 kifolyó oldatok 2M különbségei 1 2 3 4 5 6 7 8 1-2, 3-4, 5-6, 7-8 beteg populációk 1-2: a közvetlen pre- és postperitonitis 2M-koncentráció a kifolyó oldatban (n=43 eset) 3-4: a teljes beteg-populáció (n=53 beteg) 2M-kifolyó oldat koncentrációi a vizsgálati periodus alatti legelsõ és legutolsó értékek alapján 5-6: a peritonitises populáció (n=33 beteg) 2M-kifolyó oldat szintjei a vizsgálati periodus alatti legelsõ és legutolsó értékek alapján 7-8: a nem-peritonitises populáció (n=20 beteg) 2M-kifolyó oldat szintjei a vizsgálati periodus alatti legelsõ és legutolsó értékek alapján 1. ábra. A kifolyó odat 2M-szintjeinek összehasonlítása az egyes beteg-populációkban
2005; 9 (1):35–40. A PD-KIFOLYÓ OLDAT CA125, TGF1 ÉS2-MIKROGLOBULIN SZINTJEINEK KAPCSOLATA ... 39 markerek (abszolút értékben vett) szintjei között. Nem mutatkozott korreláció a vizsgálatba már aktív PD-s betegként bekerülõ páciensek esetében a peritonealis dialízisben eltelt idõ, vagy az addigi összesített intraperitonealis glükózterhelés és a kifolyó oldat CA 125 szintje között, az irodalmi adatok szerint negatív korreláció lett volna várható. A betegeknél a markerek kinetikája és a PD kimenetele között figyeltünk meg néhány érdekes összefüggést. Egyik betegünk esetében a kifolyó oldat CA125 koncentráció a vizsgált periódusban 14,5– 7,26–8,2–2,7–5,4 U/ml volt, jelenleg is aktív PD-s betegünk (több, mint 10 éve!). Életkorban, PD-ben eltöltött idõben és nemben hasonló két másik betegünk effluens CA125 kinetikájában (23,4–9,2–10,1–0,6, illetve 16,7– 6,6–12,9–0,8) elõfordultak alig mérhetõen alacsony szintek is, UF-elégtelenség miatt ezen betegeket HD-re helyeztük át a késõbbiekben. Egy másik betegünknél a megmagyarázhatatlanul magas éjszakai kifolyó oldatból mért TGF1-szint (150 pg/ml) hátterében késõbb szubakut encapsuláló peritonitis volt igazolható, melyet akkor mûtéttel és immunszuppresszív kezeléssel sikeresen uraltunk. A kifolyó oldatból mérhetõ markerek szintjének változása mintegy elõre jelezte a késõbbi problémákat. A konzekvensen és peritonitisektõl függetlenül növekedést mutató paraméter azonban az éjszakai kifolyó oldatból mérhetõ 2-mikroglobulin volt. A 2-mikroglobulin fibrillumok in vitro kialakulása nagyon speciális experimentális viszonyokat igényel, a molekulának modifikálódnia kell az amyloid rostok kialakulásakor. Az AGE termékek kimutathatóak ezen depozitumokban , a proteinek között – a mátrix következményes akkumulációjával – keresztkötéseket hoznak létre , mely mátrix a 2-mikroglobulin molekulák számára csapdát jelenthet (18-20). Így a peritonealis membrán – mint a 2-mikroglobulin-elimináció egyetlen lehetséges útja – hosszabb távon úgy viselkedik, mint egy „lassan elduguló filter”. CAPD-s betegeken a közép-molekulasúlyú anyagok clearance és a residualis vesefunkció változásai egyre inkább a tudományos érdeklõdés fókuszába kerülnek (21-23), és ezáltal az uraemiás szindróma kapcsolata a proinflammatorikus cytokinekkel és az alacsony molekulasúlyú peptidekkel (LMWP) új terápiás stratégiákhoz vezethet. A megfigyelési periódusban – nem szignifikáns módon – csökkenést észleltünk a peritonealis ultrafiltrációban ,mely az eddigi irodalmi adatok alapján is így volt várható. A Se-kreatinin érték növekedett, melynek hátterében a valós residuális renalis clearance csökkenése állt. Az adequancia-számításkor alkalmazott normalizált összesített heti kreatinin clearance – metodikai okokból – a renalis kreatinineliminációt túlbecsüli, a relatív hiba a valós renalis clearance csökkenésével növekszik. A jobb nCkreat érték mellett megfigyelt paradox Sekreat emelkedés másik oka az, hogy a betegeket 24 órás teszt-nap kifolyó oldatainak összegyûjtése után várjuk az adekvancia vizsgálatra, az nCkreat-értéket ez alapján számoljuk. Az elõírt, valamint átlagos hétköznapokon kivitelezett oldatcserék azonban eltérhetnek (a betegek compliance-ét leginkább a kreatininérték alakulása tartja fenn). KÖVETKEZTETÉSEK Méréseink alapján arra következtethetünk, hogy a hosszú benntartási idejû PD kifolyó oldatból mérhetõ 2-mikroglobulin a peritonealis „öregedés” markere és stabil anyagcsere-állapotban, adekvát CAPD-kezelés mellett nem függ össze közvetlenül az elõzetes peritonitises epizódokkal. Nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a peritonealis effluens CA125, TGF1 szintek és a peritonealis membrán transzport változásai között. Az effluens markereket egyénre szabott módon kell értékelni, kizárólag a markerek kinetikája tükrözhet klinikailag relevans információt. A peritonitis maga – vizsgálataink alapján – nem okoz a gyulladás lezajlását követõen hosszú távú eltolódást ezen markerekben. A peritonealis dialízis jövõbeli irányait tekintve (GDP-adsorptio, mesothel replacement, alternatív ozmotikus ágensek) több figyelmet kell fordítanunk az alacsony molekulasúlyú proteinek transzport kinetikájára. IRODALOM 1. Mortier S, de Vriese AS, Lameire N. Recent concepts in the molecular biology of the peritoneal membrane – implications for more biocompatible dialysis solutions Blood Purif 2003;21 (1): 14-23 2. Yang AH, Chen JY, Lin JK. Myofibroblastic conversion of mesothelial cells Kidney Int. 2003. Apr; 63(4):1530-1539. 3. Williams JD, Craig KJ, Topley N, Williams GT. Peritonealis dialysis: changes to the structure of the peritoneal membrane and potencial for biocompatible solutions Kidney Int. Suppl. 2003 May;(84): S158-161 4. Fusshöller A, Grabensee B, Plum J. Effluent CA 125 Concentration in Chronic Peritoneal Dialysis Patients: Influence of PD Duration, Peritoneal Transport and PD Regimen Kidney Blood Press Res 2003; 26:118-122. 5. Naiki Y, Maeda Y, Matsuo K et al. Involvment of TGF-beta signal for peritoneal sclerosing in continuos ambulatory peritoneal dialyis. J Nephrol 2003 Jan-Febr; 16(1):95-102. 6. Garcia-Garcia M, Argiles, Gouin-Charnet A, Durfort M, Garcia-Vales M, Mourad G. Impaired lysosomal processing of -2 microglobulin by infiltrating macrophages in dialysis amyloidosis. Kidney Int. 1999 Mar; 55(3): 899-906. 7. Wang HH, Lin CY, Huang TP. Patterns of CD4/CD8 T-cell ratio in dialysis effluents predicts the long-term outcome of peritonitis in patients undergoing peritoneal dialysis. Nephrol Dial Transplant. 2003 Jun; 18(6): 1181-1189.
Page 1 and 2: 2005; 9 (1):1-64. Alapító elnök:
Page 3 and 4: BEVEZETÕ Bevezetõ Prof. Dr. Radó
Page 5 and 6: 2005; 9 (1):4-13. A FAGYÁSPONTCSÖ
Page 15 and 16: 2005; 9 (1):14-18. NOVEL INSIGHTS I
Page 17 and 18: 2005; 9 (1):14-18. NOVEL INSIGHTS I
Page 19 and 20: ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK / REVI
Page 21 and 22: 2005; 9 (1):19-23. A SANDIMMUN FELF
Page 23 and 24: 2005; 9 (1):19-23. A SANDIMMUN FELF
Page 25 and 26: 2005; 9 (1):24-29. A METILGLIOXÁL
Page 31 and 32: 2005; 9 (1):30-34. SZÉRUM-PREALBUM
Page 33 and 34: 2005; 9 (1):30-34. SZÉRUM-PREALBUM
Page 35 and 36: EREDETI KÖZLEMÉNYEK / ORIGINAL AR
Page 37: 2005; 9 (1):35-40. A PD-KIFOLYÓ OL
Page 41 and 42: JUBILEUMI DÍSZOKLEVÉL ÁTADÁS A
Page 43 and 44: 2005; 9 (1):41-45. ÜNNEPI BESZÉD
Page 45 and 46: 2005; 9 (1):41-45. ÜNNEPI BESZÉD
Page 47 and 48: 2005; 9 (1):46-47. 47 mennyiség al
Page 49 and 50: 2005; 9 (1):48-61. KONGRESSZUSI HÍ

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?