szemPONT. 13 Kilábalás kockázatokkal és mellékhatásokkal Interjú Almási Miklóssal 16 Az autóipar és a válság
szemPONT. 13 Kilábalás kockázatokkal és mellékhatásokkal Interjú ALmási miklóssal interjú: Banyár László PONT: Márciusban zárta le a pénzügyi válságról írott könyve (Hová tűnt a rengeteg pénz) kéziratát. Az azóta eltelt időszak történései nyomán hogyan látja: hol tartunk most Almási Miklós: Egyre több jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok túljutott a válság legnehezebb fázisán. Vita van ugyan még arról, hogy a februári Obama-csomag hatásos-e, vagy esetleg újabbra lesz szükség, de az az érzésem, hogy ez a válság az USA-ban még az idén véget ér. 2010-ben aztán Európában is eljöhet a kilábalás. Persze vannak még kockázatok: Amerikában például még nem indult el a fogyasztás növekedése, ami ott kulcskérdés. Márpedig ez nem lesz egyszerű, hiszen épp most közölték, hogy a mintegy kétezer milliárd dolláros hitelkártyapiacon már 14 százaléknál tart a nem fizető ügyfelek aránya. Én azért bízom abban, hogy előbb-utóbb beindulnak a válság miatt elhalasztott céges vásárlások (például az IT-iparban), illetve a beruházások, hiszen ez hozza majd el a fellendülést a tengerentúlon és Európában is. A fejlett világ gazdasági rendszere tehát a jelek szerint megúszta a krízist, de ezért nagyon nagy árat kell fizetni. A gazdaságélénkítő csomagokkal sok ország óriási terheket vállalt, a munkanélküliség pedig az Egyesült Államokban már 10 százalék fölé emelkedett, sőt Európában van olyan ország (Spanyolország), ahol a 17–18 százalékot is eléri. PONT: És mi történt annak érdekében, hogy a válság kiváltó okait megszüntessék Hiszen tavaly óta szinte minden össznemzeti csúcs egyik meghatározó témája a pénzügyi rendszer szabályozásának szigorítása volt. A. M.: A bajt okozó hitel de rivatívákat ugyan szép csendben leépítették, de a pénzügyi szektor újraszabályozása véleményem szerint aligha valósul meg rövid időn belül. Ahhoz legalább még egy pofont kell kapnia a rendszernek. Kedvenc példám az értékpapírshortolás, amit a válság csúcspontján sok helyen betiltottak egy időre. Azután mégis engedték, hogy tovább folyjon a kikölcsönzött értékpapírok eladásával való spekuláció. Bár a volt német kancellár, Helmut Schmidt javasolta, hogy a jövőben csak akkor lehessen shortolni, ha valakinek a tulajdonában van az adott papír, ez egyelőre nem ment át a nemzetközi vitafórumokon. Ez jó példa arra, hogy miként változott a hangulat: először mindenki meg akar szabadulni a bajt hozó spekulatív eszköztől, később már inkább megfontolandónak nevezik, még később pedig legszívesebben nem is beszélnének róla. Ugyanez a hátraarc jellemzi egyébként az Egyesült Államokban Obamának Egyre több jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok túljutott a válság legnehezebb fázisán. a pénzpiacok újraszabályozásával és a bankok szorosabb felügyeletével kapcsolatos tervét is. Kezdetben még a nagy pénzintézetek vezetői is készségesnek mutatkoztak a szabályozás reformjára. Persze, hiszen kellett nekik az állami mentőöv. Most viszont, hogy túlélték a krízist, egyre hangosabban beszélnek arról, hogy minek ezek a reformok, amelyek szerintük túlszabályozzák a piacot, és megfojtják a kezdődő fellendülést. Mostanra a demokraták közül is kezdenek kihátrálni az ügy mögül, pedig korábban ők szorgalmazták leginkább. Mindez persze egy tágabb kérdéskörnek is része, amelyet mostanában feszegetnek az amerikai sajtóban is: vagyis hogy a tényleges hatalmat a választott szervek birtokolják-e, avagy azok a nagyvállalatok, lobbicsoportok, amelyeket senki sem választott Egyértelmű, hogy a válság óta a hatalmi viszonyok eltolódásának vagyunk a tanúi. Ennek jele az is, hogy az utóbbi hónapokban több egyesült államokbeli nagybank is jelezte: inkább visszafizeti az állami segítséget, csak hogy az állam ne tudjon beleszólni az ügyeibe. PONT: A válság a Távol-Keletet a világ többi részénél jóval kevésbé rázta meg. Lehet, hogy ez a régió Amerikával ellentétben megerősödve kerül ki ebből a krízisből A. M.: Igen, és erre senki sem számított. Hiszen a válság kezdetén ott is estek az árfolyamok, és elkezdődtek az üzembezárások. De aztán túlélték ezt az időszakot, és robognak tovább – elsősorban persze Kína, ahol még idén is 7–8 százalékkal nőhet a GDP. Kína sikerének a titka sokak szerint az, hogy nem fogadta meg azokat a tanácsokat, amelyeket még az előző, az 1997-es ázsiai válság 2009. augusztus
Change language