Årség: a nyugat keletje - Hitelgarancia Zrt.
Årség: a nyugat keletje - Hitelgarancia Zrt.
Årség: a nyugat keletje - Hitelgarancia Zrt.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
pontPONTpont.<br />
45<br />
Rippel Ferenc<br />
A Rippel fivérek<br />
a Kékszalagon<br />
PONT: Sportolónak vagy művésznek tartjátok<br />
inkább magatokat<br />
R. F.: Közelítsük meg ezt onnan, hogy<br />
a közönség egyik fele azt mondja, itt jönnek<br />
a tornászok, a sportolók, akikre olyan büszkék<br />
vagyunk. A másik fele meg úgy véli, ez<br />
egy olyan szép sportág, olyan szép művészeti<br />
egyveleg, hogy inkább mozgásművészetnek<br />
neveznék, és ezért a sport és a művészet közé<br />
helyeznék.<br />
PONT: Régi ismeretségünk okán merem<br />
megkockáztatni a kérdést: mitől vagytok ti<br />
olyan nagy szám Hiszen az emberek egyre<br />
több hasonló produkciót láthatnak, mégis<br />
megőrülnek értetek…<br />
R. F.: A karrierünk kezdetén nem volt ilyen<br />
populáris az efféle artistaszám, amelyben nem<br />
használunk segédeszközt, nincsenek rekvizitumok,<br />
nincs benne semmi csalás. Esetünkben<br />
a néző azt látja, hogy két, nagyjából azonos magasságú<br />
és súlyú, 180 centiméteres és 90 kilós<br />
fiú egymást úgy emelgeti, mintha lepkesúlyúak<br />
lennének. És emellett lehetetlenül extrém, kifacsart<br />
pozíciókat vesznek fel. Mindezt körítve<br />
modern, jó zenével, kiváló jelmeztervező által<br />
megálmodott ruházattal és közönségkontakttal.<br />
Ha ezt összegyúrod, akkor az voltaképpen<br />
egy performance, amiben nem feltétlenül az<br />
a nagy szám, hogy emelgetjük egymást, hanem<br />
az, ahogy ezt tesszük. Két ilyen nagy darab pali<br />
nem csinál ilyet sehol a földön.<br />
PONT: Ha már szóba hoztad a kilókat,<br />
men nyire fontos nálatok az étkezés és az<br />
edzés<br />
R. F.: Ha ezt az első beszélgetésünkkor,<br />
1995-ben kér de zed, még azt mondtam volna,<br />
hogy fontos. Annak idején napi három-négy<br />
órát edzettünk, mert akkor még kellett. Volt<br />
abban technikai, súlyzós edzés és biciklizés.<br />
De azóta van mögöttünk tizenöt év rutin,<br />
a napi szintű fellépésekhez már nem kell napi<br />
szintű gyakorlás, mert a fellépéseink gyakorisága<br />
pont elég ahhoz, hogy a produkciót és<br />
a külalakunkat is szintet tartsa. Persze azért<br />
nem szoktuk magunkat degeszre enni, és mindennap<br />
futunk, biciklizünk, és gumiasztalunk<br />
is van otthon.<br />
PONT: Hol éreztétek magatokat a legjobban<br />
a világon<br />
R. F.: A párizsi Moulin Rouge-on kívül,<br />
ahol 2001 óta tevékenykedünk, az egyik<br />
legjobb hely az amerikai Ringling Brothers<br />
Barnum and Bailey volt, amely a világ legnagyobb<br />
utazócirkusza. Ez egy háromporondos<br />
cirkusz, amely a legnagyobb stadionokba áll<br />
be. Napi három előadásunk volt velük például<br />
a Madison Square Gardenben, ahol naponta<br />
90 ezer ember nézte meg az előadást. Itt<br />
kétéves szerződést teljesítettünk, és minden<br />
percét élveztük.<br />
PONT: Melyik volt a legemlékezetesebb<br />
fellépésetek<br />
R. F.: Számunkra a legutolsó kis magyar<br />
faluban történő fellépés és a világ legnagyobb<br />
színpada is majdnem ugyanazt jelenti,<br />
jelesül azt, hogy a közönséget szórakoztatni<br />
kell, és ha ez a közönség tapsol nekünk, akkor<br />
az a világ legjobb érzése. Minden egyes<br />
előadásra ugyanúgy készülünk, viszont tagadhatatlan,<br />
hogy vannak olyan kis szívünk<br />
csücskei. Ilyen volt például, amikor Bostonban<br />
felkértek minket egy életműdíj-átadási<br />
ünnepségre, ahol az amerikai hadsereg kétszáz<br />
fős zenekara játszotta alánk a zenét. Earl<br />
Jones, a világhírű színész konferált fel minket,<br />
a lekonferálás pedig Magnumtól, azaz Tom<br />
Sellecktől érkezett. Aztán lehívtak bennünket<br />
a közönség közé, és odajött hozzánk Jerry<br />
Louis, aki meghívott a műsorába. Most meg,<br />
két nappal ezelőtt, a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán<br />
– amelynek hivatalos arcai vagyunk<br />
– gyermeknapot tartottunk, totál izgultunk<br />
előtte, de nagyon jó kis előadás volt, húsz daganatos<br />
kisgyerek ült előttünk. Előtte a Kongresszusi<br />
Központban léptünk fel kétezer ember<br />
előtt, ott mégsem izgultunk annyira.<br />
PONT: Most már mindketten házasságban<br />
éltek, jönnek a gyerekek. Hogyan képzelitek<br />
a jövőt<br />
R. F.: Viktornak már tízéves a kislánya,<br />
nagyon ügyes, de nem tudjuk, hogy artista<br />
lesz-e belőle. Ám ugyanúgy, ahogy a szüleink,<br />
mi sem erőltetjük ezt a dolgot. Viszont Viktorral<br />
együtt belevágunk egy tudásunkat átadó<br />
intézmény kialakításába, amely a Rippel<br />
Mozgásművészeti Akadémia nevet kapja. Így<br />
aztán lehet, hogy az én leendő gyermekeim<br />
már ebbe az iskolába járnak majd. Ide nemcsak<br />
gyerekeket, fiatalokat várunk, hanem<br />
olyan középkorú embereket is, akik váltani<br />
akarnak. Októberben szeretnénk elindítani<br />
az intézményt, de a nagy indulás igazából<br />
2010 szeptemberében lesz, idén inkább csak<br />
a szárnyainkat próbálgatjuk. <br />
•<br />
2009. augusztus
Change language