Őrség: a nyugat keletje - Hitelgarancia Zrt.

közPONT.
35
Mekkora a
gáz
szöveg: Kiszl Ivett, Rajkó Anna
A
napjainkban tapasztalható éghajlatváltozás
olyan sebességgel és
mértékben zajlik, amilyenre az elmúlt
120 ezer évben nem volt példa.
A legutóbbi száz évben a földi átlaghőmérséklet
csaknem 0,5 Celsius-fokkal emelkedett,
s az ENSZ égisze alatt működő Klímaváltozást
Elemző Kormányközi Testület (IPCC)
vizsgálatai szerint a 21. század végéig akár
5,8°C-kal is növekedhet az átlaghőmérséklet
1990-hez képest.
Mára egyértelműen uralkodóvá vált az
a nézet, mely szerint a globális felmelegedésért
az üvegházhatású gázok, leginkább pedig
a szén-dioxid kibocsátásának növekedése
a felelős. Ebből a szempontból valóban riasztó,
hogy a szén-dioxid-kibocsátás üteme nemhogy
csökkenne vagy legalább stabilizálódna,
hanem még gyorsult is az utóbbi években.
A kibocsátás 2000 és 2005 között két és félszer
nagyobb ütemben nőtt, mint a kilencvenes
Erdő minden
mennyiségben
Bozsó Brigitta szerint a légköri szén-dioxidot
az erdők és a különböző természetes társulások,
sőt a talajok is képesek megkötni, elnyelni.
Ezért az erdőállomány szűkülésének
megfékezése (globális szinten) kiemelkedően
fontos. Az esőerdők nélkülözhetetlenek
a szén-dioxid elnyelésében, hiszen azok termelik
a legtöbb biomasszát.
Hazánkat tekintve elsődleges szempont,
hogy az erdőtelepítés és -kezelés
fenntartható módon történjen, előnyben
kell részesíteni a honos fajokat, természetes
rendszereket. A biomassza-ültetvényekhez
használt műtrágya gyártása például szintén
jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.
években. Ennek egyik oka az, hogy a kőolaj
árának emelkedésével párhuzamosan
a világ országai nemhogy a környezetkímélőbb
energiatermelés felé
vették volna az irányt, hanem
éppen ellenkezőleg, sokan
a nagyobb szén-dioxid-kibocsátással
járó szénre álltak át.
Őserdő a kongó folyó mellett
A CO 2
kibocsátását
legjobb volna
azonnal nullára
csökkenteni.
Tervek és remények
A légköri szén-dioxid-kibocsátás
mérséklésére és a globális felmelegedés
lassítására eddig is számos törekvés
irányult. Olyan globális megegyezést,
amelyet minden nagy szén-dioxid-kibocsátó
magára nézve kötelezőként ismert volna el,
mindmáig nem sikerült összehozni (lásd a kiotói
jegyzőkönyvet, amelyet még az Obamakormányzat
sem tett magáévá), de a remények
szerint idén decemberben Koppenhágában
létrejöhet a nagy megegyezés a világ tizenöt
legfejlettebb országa között. Addig is maradnak
az önkéntes felajánlások: az Európai Tanács
például 2007 márciusában úgy határozott,
hogy az EU 2020-ra kész 30 százalékos
kibocsátáscsökkentésre 1990-hez képest, ha
más fejlett államok is ezzel összemérhető
vállalást tesznek, továbbá a gazdaságilag fejlettebbnek
számító fejlődő államok is kellőképpen
hozzájárulnak a globális klímavédelemhez.
A Tanács állásfoglalása szerint addig
is, amíg nem jön létre egy új nemzetközi megállapodás,
az EU egyoldalúan vállalja a legalább
20 százalékos kibocsátáscsökkentést
a nevezett időszakra. A testület ezzel egyidejűleg
úgy döntött, hogy az unió energiamérlegén
belül 2020-ra 20 százalékra kell növelni
a megújuló energiaforrások arányát.
Csökkentés vagy megszüntetés
Egyes tudományos eredmények szerint az
éghajlatváltozás kockázata odáig fajult, hogy
napjainkban nem elégséges a korábban elegendőnek
gondolt mértékben redukálni
a légköri szén-dioxid-kibocsátást. A legoptimálisabb
megoldás az volna, ha a kibocsátást
szinte a nullára tudnánk mérsékelni. Például
idén tavasszal a norvégiai Tromsöben tizenhárom
ország külügyminiszterének és Al Gorenak,
az Egyesült Államok volt alelnökének
részvételével megrendezett tanácskozáson
az a konszenzus formálódott ki, hogy a felmelegedés
megállításához 2050-re a kibocsátás
akár 85 százalékos csökkenését kell elérni.
2009. augusztus