Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Az európai kontinentális jogi kultúrában azonban sokáig idegenkedtek az alkotmánybíráskodás
gondolatának elfogadásától. 9 A szabadságra leselkedő elsődleges veszélynek
ugyanis rendszerint csak a végrehajtó hatalmat (az uralkodót és kormányát) tekin
tet ték; a sza bad ság vé del me ző je pe dig a vég re haj tás el le né ben a tör vény ho zás volt. Az
I. vi lág há bo rú utá ni Eu ró pá ban lét re jött ugyan Auszt ri á ban (Georg Jellinek és Hans
Kelsen gon do la tai nyo mán) és Cseh szlo vá ki á ban (ugyan csak Georg Jellinek, va la mint
Jirˇí Hoetzel gondolatai nyomán) egy-egy törvénymegsemmisítési joggal rendelkező alkot
mány bí ró ság, de rö vi de sen ezek is meg szűn tek, és egy ide ig más or szág ra sem gya ko -
roltak hatást. 10 A két háború közti idő és maga a háború is bebizonyította azonban, hogy
bi zony a tör vény ho zás fe lől is le sel ked het ve szély a sza bad ság ra. Vagy más ként meg fo gal -
maz va: akár egy de mok ra ti ku san meg vá lasz tott tör vény ho zás is ki épít het dik ta tú rát.
A II. vi lág há bo rú után ezért az egy ko ri nem ze ti szo ci a lis ta és fa sisz ta dik ta tú rák ból
lét re jö vő de mok rá ci ák ban egy től-egyig al kot mány bí ró sá go kat hoz tak lét re (köz vet le nül
a háború után Olaszországban és Németországban, később Spanyolországban és Portugáliában
is). Mind közül a legnagyobb hatással a német Szövetségi Alkotmánybíróság
bírt, a legtöbb volt szocialista országban (Magyarországon is) kifejezetten német mintá
ra jött lét re az új in téz mény. Má ra az ere de ti leg in kább a tör vény ho zás és a vég re haj -
tás köz ti vi ták meg ol dá sá ra ki ta lált fran cia Al kot mány tan ács is va ló di al kot mány bí ró ság -
gá alakult, amely utólag is megsemmisítheti az alkotmányos alapjogokat sértő törvényeket.
11 Ahol pedig Európában nincs szervezetileg elkülönült alkotmánybíróság, ott
vagy az ame ri kai de cent ra li zált al kot mány bí rás ko dá si mo dellt vet ték át (skan di náv ál la -
mok, Írország), vagy közvetlenül alkalmazható nemzetközi emberi jogi egyezmények
töl tik be a ren des bí ró sá gok előtt ugyan ezt a sze re pet (Hollandia). 12 Az alkotmánybírásko
dás ál ta lá nos sza bá lya alól két em lí tés re mél tó rész le ges ki vé tel ma radt csu pán Eu ró -
pában: a) az Egyesült Királyság (kissé pontatlanul a magyar köznyelvben: Anglia), és b)
Svájc.
Ad a). Az Egyesült Királyságban nincs formális értelemben vett alkotmány, vagyis egy
olyan jogi dokumentum (vagy jogi dokumentumok egy olyan sora), amelyet az egyszerű
törvényeknél nehezebb eljárásban kellene elfogadni. A rendszer olyasmi, mint ami nálunk
a II. vi lág há bo rú előtt „tör té ne ti al kot mány” né ven volt is mert. Va gyis min den
törvényt egyaránt egyszerű többséggel fogadnak el, de ezen törvények közül néhányat
fon tos nak („sar ka la tos nak”) te kin tünk, és az al kot mány ré szé nek mond juk.
9 Bár a gon do lat fel-fel buk kant pél dá ul a ma gyar gon dol ko dók kö ré ben is. Kos suth egy köz pon ti „al -
kot mányőrszék” fel ál lí tá sát ja va sol ta, lásd SPIRA György: Kossuth és alkotmányterve, Csokonai, Debrecen,
1989, 56. EÖTVÖS József is az alkotmánybíráskodás bevezetésére tett javaslatot fő művében: A XIX. szá zad
uralkodó eszméinek befolyása az államra [1854], II., Ma gyar He li kon, Bu da pest, 1981, 410–428. A II. vi lág há -
borút közvetlenül követően ismét felmerült az elképzelés (Szabó József: Demokrácia és közjogi bíráskodás,
Her ná di, Bu da pest, 1946), de az al kot mány bí rás ko dás ös sze egyez tet he tet len volt a mar xiz mus-le ni niz -
mus (konkrétabban: a demokratikus centralizmus) doktrínájával, ezért nem valósulhatott meg.
10 Lásd Jana OSTERKAMP: Verfassungsgerichtsbarkeit in der Tschechoslowakei (1920–1939), Vittorio Klostermann,
Frank furt am Ma in, 2009.
11 Lásd Federico FABBRINI: Kelsen in Pa ris: France’s Constitutional Re form and the Introduction of a posteriori Constitutional
Review of Legislation, German Law Jo ur nal 2008, 1297–1312.
12 Lásd Bernd WIESER: Vergleichendes Verfassungsrecht, Sprin ger, Wi en, 2005, 121–123.
12