Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Mai ho ni vi tá ink ban ez a szem pont rend szer a kö vet ke ző ket je lent he ti. Az 1989-es
al kot mány szö veg meg le pő en ha té ko nyan volt ké pes a po li ti kai osz tály cse lek vé sét sza -
bá lyoz ni, olyan te kin tély re szert ten ni, ame lyet nem az 1989-es föl ha tal ma zás nél kü -
li, ezért nyers, ön ké nyes és par ci á lis ha tal mi aka rat ak tu sá ból szár maz ta tott, ha nem
kvá zi-sza ba don vá lasz tott (de leg alább is utó lag sza ba don jóváhagyott) 5 al kot mány gya -
nánt ke zelt. Ezt a sza ba don vá lasz tott kor lát-ér tel me zést az Al kot mány bí ró ság húsz -
éves te vé keny sé ge – ha son ló an más or szá gok hoz – erő tel je sen meg tá mo gat ta. Mi
több, ma gá nak az Al kot mány bí ró ság nak az in téz mé nye is az itt tár gyalt szem pont ér -
vé nye sí té sé nek egyik, má ra klas szi kus sá vált esz kö ze. A szö veg „szent”, az az mó do sít -
ha tat lan (vagy akár az is le het ne), de ér tel mez he tő és ér tel me zen dő is. Az 1989-es Al -
kot mány igen sok pa ra gra fu sát, ho má lyos koherenciaviszonyát tisz táz ta az AB, je len -
tős mér ték ben el vé gez ve – de így per sze ki nem mond va – az Al kot mány pon to sí tá sá -
nak fel ada tát is.
Azok, akik most „tel je sen új” al kot má nyért ki ál ta nak, nem lát sza nak ér zé kel ni a
fen ti pa ra do xont és föl ol dá sá nak le he tő sé gét a sza bad ság ta la ján áll va. Azok, akik pon -
to sí tá so kat vagy ki sebb je len tő sé gű vál toz ta tá so kat lát ná nak csak szí ve sen (pél dá ul a
konst ruk tív bi zal mat lan ság in téz mé nyé nek el tör lé sét, amely ről szin tén tud ni le het,
hogy az ere de ti szán dé kok sze rint is úgy ke rült az Al kot mány ba, mint a szük sé ges nek
lát szó mély re ha tó tár sa dal mi-gaz da sá gi re for mok végigvitelének egyik át me ne ti ga ran -
ci á ja), vél he tő en azt ér zé ke lik, de nem fe je zik ki kel lő erő vel, hogy a gyö ke res vál toz -
ta tás szán dé ká ban van va la mi az áll ha tat lan, sze szé lyes, a sza bá lyo kat csak ha tal mi esz -
köz nek, de nem a sza bad ság ki kris tá lyo so dá sá nak, s a to váb bi sza bad cse lek vés föl té te -
lé nek te kin tő at ti tűd ből. Az ed di gi ér ve lés ből az a konk lú zió adó dik, hogy a kon ti nui -
tá sért sík ra szál lók nyu god tan hi vat koz hat nak ar ra, hogy még egy „új” al kot mány is csak
nyer het azon, ha ön ma gát foly ta tás nak, a sza bad el kö te le ző dés ből ere dő ha gyo mány
to vább épí té sé nek te kin ti.
4. Kétszer kétharmad?
Az alkotmányozási láz egyik velejárója, hogy alig zárja le a szerző a gondolatmenetét, témá
ja szem pont já ból már is fon tos, de vá rat lan fej le mé nyek me rül het nek föl. Hadd re -
agáljak egy ilyenre, amely a fenti okfejtés igen érdekes visszhangjának is tekinthető. Az
e so rok írá sát meg elő ző na pon nap vi lág ra ke rült bi zott sá gi ja vas lat ból úgy tű nik, hogy
fo nák mó don a po li ti ka ber ke in be lül ér zé kel ték a leg tisz táb ban a fen ti pa ra do xont: a
jelenlegi kétharmados szabályt (vagyis hogy az alkotmány a képviselők kétharmados
többségével változtatható meg) két egymást követő országgyűlés kétharmadának szabályává
kívánják átalakítani. Ez a leendő alkotmány kvázi-örökkévalóságát látszik célul kitűzni,
egy egyszeri szabad politikai cselekvés eredményeként. Az igény jól látszik, a megoldás
azonban nem föltétlenül meggyőző, éspedig két okból sem.
5 Ez zel ér vel James Madison a „fö de ra lis ta írá sok” 40. da rab já ban. A Phi la del phi ai Kon ven ció föl ha -
tal ma zás nél kül cse le ke dett, de a cse lek vé se jó vá ha gyá sa ese tén vis sza me nő le ges föl ha tal ma zást kap hat.
44