Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
héznek számítanak. Kollektív alany esetén a nehézségek hatványozottan jelentkeznek,
ám a velük való szembenézés nem takarítható meg.
Min de nek előtt: ki az alany? Ez a kér dés azért le het „dup la vagy sem mi” ér té kű, mert
egy alkotmány adott esetben nem csupán egy meglévő politikai közösség alkotása, hanem
az al ko tás, az al kot mány konstituálása egyúttal a közösség megalakítása, létrehozása
is. Ez volt a helyzet például az Egyesült Államok alkotmányával, minden írott alkotmány
ősmintájával. A Függetlenségi Nyilatkozat pontosan ezt a kérdést nem tisztázta (hol az
„Egyesült Államokról”, hol „ezekről a gyarmatokról”, hol „a gyarmatok népéről”, hol
„sza bad és füg get len ál la mok ról” be szél), s köz is mert, hogy a füg get len sé gi há bo rút kö -
vetően elfogadott Konföderációs Cikkelyek sem adtak világos választ erre a kérdésre; de
még az 1860–1864 kö zöt ti pol gár há bo rú egyik alap kér dé se is a „kik va gyunk mi?” kér -
dése volt. A dolog pozitív oldalát nézve azonban maga az alkotmány ad választ, éspedig
tar tós és meg nyug ta tó vá laszt az ame ri kai nem zet nek ar ra, hogy „ki cso da” is ő, ja va részt
meg kí mél ve a tör té nel mi, kul tu rá lis, fa ji, nem ze ti, nyel vi eset le ges sé gek ről foly ta tott
vég nélküli vitáktól. Hasonló példát Európában talán csak Svájcban találunk, amely
szintén nem éppen sikertelen ország; Európa államainak többsége, ideértve a magyart
is, azon ban a „na gyon is jól tud juk, kik va gyunk” cso port ba tar to zik, ami a mon dot tak
értelmében egyszerre áldás és átok is. Áldás, mert az alkotmány konstitúciója során nem
a po li ti kai lét vagy nem lét a tét; s átok, mert a po li ti kai iden ti tás kér dé sét az al kot mány
valószínűleg soha nem lesz képes eldönteni.
Ar ra va gyunk te hát ítél ve, hogy hig gyünk ab ban, hogy már lé te zik egy sé ges ma gyar
nemzet, amely alkotmányformák és rendszerek túlélésére eleve be van rendezkedve, ennélfogva
az alkotmány konstituálásának politikai cselekvése soha nem fogja nagyon érdekel
ni. Már most azok tól, akik ezért helyette vélik magukat a nemzet igazi akarata letéteményeseinek,
természetesen éppen azt várjuk és kapjuk is, hogy legszívesebben az egész
ma gyar nem zet (az az a ha tá ro kon kí vül re szo rul tak) szá má ra is al kot má nyoz ná nak; szá -
muk ra egy olyan al kot mány, amely er re nincs te kin tet tel, ele ve il le gi tim és az is ma rad,
mert helytelenül azonosította a po li ti kai cse lek vés ala nyát. Vi szont ne kik is be kel le ne szá -
mol ni uk ar ról, hogy ho gyan kép ze lik el a tör té nel mi nem zet kol lek tív és sza bad cse lek -
vé sét, ha csak nem te kin tik ma gá tól ér te tő dő igaz ság nak, hogy az ő fel ha tal ma zá suk „a
nem zet” ré szé ről két ség be von ha tat lan.
Eb ből a szem szög ből néz ve kön nyebb hely zet ben van nak azok, akik a Ma gyar Köz -
társaság polgárait mint népet tekintik a kollektív cselekvés alanyának. A jelenlegi Alkotmány
is így tesz. Hely ze tük azért kön nyebb, mert de facto létezik a nép által megválasztott
törvényhozó és jelenleg alkotmányozó hatalom, így az alkotmány konstituálásának alanya,
a politikai cselekvő egyértelműen azonosíthatónak látszik. A helyzet azonban mégsem
ennyire egyszerű. Ha ugyanis az 1989-ben elfogadott alkotmányos reformokat nem a
nép fölhatalmazásával fogadták el, mert ilyennel sem a háromoldalú tárgyalások résztvevői,
sem az akkori parlament nem rendelkezett, akkor a jelenlegi Alkotmány politikai
értéke igen csekély, hiszen egy politikai értelemben vett létezéssel jóformán nem rendelkező
alany cselekvésének az eredménye. Voltaképpen nem is alkotmány. Ebből következően
például az a szabály, amely a jelenlegi kétharmados többségre alkotmányozói
38