Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
te. Lett he lyet te köz al kal ma zot ti bér eme lés, 13. ha vi nyug díj. Mi okoz ta ezt? Az, hogy a
kormánypártoknak nem volt stabil többségük a parlamentben: a többség, az MSZPfrak
ció nem bír ta vol na el, hogy akár csak né hány em ber is el hagy ja azt, aho gyan tet ték
azt néhányan 1995–1996-ban, a Bokros-csomag után. A kormánypárti frakciók egyben
tartására pedig egy esély volt: meg kellett valósítani a választáskor tett ígéreteket – az
SZDSZ emi att hő bör gő fe lét pe dig úgy is benn tar tot ta a kor mány mö gött a „na gyobb
rossz tól” va ló fé le lem. A hi po té zis te hát így hang zik: ha egy par la men tá ris rend szer ben
nincs sta bil kor mány több ség, ak kor ne he zebb a gaz da sá gi egyen súlyt meg te rem te ni
(meg szo rí tá so kat élet be lép tet ni). Meg ol dást kí nál na er re egy sta bil kor mány több ség va -
ló szí nű sí tő vá lasz tá si rend szer. Ilyen te remt he tő pél dá ul, ha…
1. … olyan vá lasz tó jo gi szisz té mát ala kí tunk ki, amely ben erős több ség ala kul hat ki –
akár az ará nyos ság ká rá ra. Tud juk a ma gyar po li ti kai föld rajz ból, hogy a mai rend szer -
ben komoly kormánytöbbség, mint 2010-ben a Fideszé vagy 1994-ben a szocialistáké,
csak ak kor jö het lét re, ha a párt szim pá ti á ban na gyon nagy a kü lönb ség a nyer tes párt és
a második helyezett között. Láttuk például 2006-ban, hogy hiába van egy egyértelműen
nyertes párt, nem nyerték meg az egyéni képviselők túlnyomó többségét, nem jutottak
hasonlóan nagy többséghez.
2. … nem az ará nyos sá got ad juk fel a több sé gi elv ér de ké ben, ha nem azt ga ran tál -
juk, hogy a több ség nem ol vad hat el egy-két nép sze rűt len (nem elég gé po pu lis ta) lé pés
nyomán. Gondoljunk például a – nekem roppant szimpatikus – olasz megoldásra, ahol
a rendszer garantálja azt, hogy a választást megnyerő koalíció legalább a képviselői helyek
55%-át meg kap ja; ha nem éri ezt el, ak kor is ga ran tál nak ne ki an nyit, az el len zé ki
pártok helyeinek számát arányosan csökkentve.
(Jogszabályok minősége) Az előző két probléma esetén viszonylag könnyen azonosítható a
probléma oka. Hadd álljon itt egy harmadik is, melynek esetén a tünetek nyilvánvalóak,
sejthetjük, hogy a probléma részben az alkotmányos rendszerben keresendő, de a
pontos kórokot nem ismerjük, ezért jelen pillanatban, a mostan tervezett rohamtempójú
alkotmányozásban kezelni sem fogjuk tudni.
A tünet: a magyar jogszabályok minősége nem túl magas. Az állítás alátámasztására
áll jon itt az a táblázat, amely a Világgazdasági Fórum évente kiadott versenyképességi jelentésének
adatait tartalmazza. Ebben az egyes országokban dolgozó vállalatvezetőket, az
egyes országokkal foglalkozó nemzetközi szakértőket kérdeznek meg több kérdésről –
így a jog rend szer ál la po tá ról is. Mi vel a kér dé sek ugyan azok, mi vel gyak ran ugyan azok a
cé gek több or szág ban is je len van nak, így az ada tok vél he tő en jól jel zik az or szá gok kö -
zötti különbséget. Látszik, hogy a táblázat 1. oszlopából, hogy a magyar jogrendszer miatti
terhek közép-európai (és balkáni) összehasonlításban is roppant magasak.
Sajnos a kiváltó okot nem ismerjük pontosan, csak sejtéseink lehetnek. Például ha
azt a szá mot néz zük, amely sze rint 2009-ben a Ma gyar Köz löny éves összterjedelme
majd 50 000 oldal volt, akkor talán hipotézisként legalábbis elfogadható, hogy kissé túl
könnyű kézzel születnek a jogszabályok. Ha ehhez hozzátesszük, hogy tavaly törvényből
„csak” 163 született, ezzel szemben kormányrendeletből több mint 350, miniszteri
50