Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
dá lya nincs an nak, sőt imp li cit mó don er re kap po li ti kai fel szó lí tást, hogy sa ját kom pe -
ten ci á já ra is hi vat koz zon. A fen ti ész re vé te le ket vol ta kép pen már en nek je gyé ben tet -
tem. Ne kem is van nak konk rét, bár nem tel je sen ki ér lelt pre fe ren ci á im ar ra néz ve pél -
dá ul, hogy egy- vagy két ka ma rás le gyen-e a tör vény ho zás, vagy hogy mi le gyen a konst -
ruktív bizalmatlansági indítvány intézményével; de itt és most a politikai filozófia sajátos
tárgy kö rén be lül ma ra dok. S ha va la ki túl zot tan el vont, élet ide gen, eset leg mond va -
csinált ügynek találja a politikai szabadság és az alkotmány kapcsolatának problémáját,
ak kor an nak azt ja vas lom, fon tol ja meg még egy szer a fen tebb ki fej tett ész re vé telt ar ról,
hogy a jelenlegi alkotmány ideiglenessége, amely egyértelműen az egykori politikai szabadság
hiányával függ össze, milyen erős hivatkozási alappá tudott válni a mostani alkot
má nyo zás so rán. An nak, hogy most al kot má nyo zá si láz van, az egyik leg erő sebb oka
maga az alkotmány – akár így, akár úgy. A politikai filozófus annyit legalábbis biztosan
tud, hogy bizonyos politikai döntések, cselekedetek akkor is évtizedekre előre eldöntik
a po li ti kai kö zös ség sor sát, ha ezt ma ga a po li ti kai kö zös ség sem lát ja vagy hi szi. S ta lán
ez a legfontosabb politikai mondanivalója.
2. A politikai szabadság feltételei
Ki in du ló pon tom te hát az a té tel, hogy az al kot mán nyal kap cso la tos dön té sek – el ső sor -
ban a tel jes al kot mány re ví zi ó ja, új já al ko tá sa, ami elv ben per sze a szö veg vál to zat la nul
ha gyá sát is je lent he ti, s ame lyet ezért ne vez zünk kons ti tu tív dön tés nek – a leg je len tő -
sebb po li ti kai cse lek vé sek kö zé tar toz nak, ame lyek kel kap cso lat ban a sza bad ság meg lé te
vagy hi á nya kulcs kér dés. Ar ról, hogy mit je lent sza ba don cse le ked ni, ter mé sze te sen bo -
nyo lult fi lo zó fi ai vi tá kat le het foly tat ni, de nem szük sé ges. Elég, ha kö rül te kin tő en já -
runk el, és igyekszünk a közönséges emberi tapasztalatainkra építeni.
Alig ha von ha tó két ség be, hogy a sza bad cse lek vés nek van nak ob jek tí ven vizs gál ha tó
fel tét elei. Eb ben a rész ben há rom ilyen fel té telt kü lön böz te tek meg, de elő re is hang -
sú lyo zom, hogy ezek ana li ti kus meg kü lön böz te té sek, a va ló ság ban rit kán vál nak szét
tisz tán, sőt egy más ra utal nak és egy mást konstituálják. Az el ső fel té tel az ér de mi és va -
lódi, tehát megvalósítható lehetőségek megléte; a második a kényszermentesség; a harma
dik pe dig a vá lasz tás ra va ló ké pes ség, az az a vá lasz tás ala nyá nak ké pes nek kell len nie
arra, hogy válasszon. Menjünk sorban.
2.1. A választási lehetőségek
Először is a „lehetőségeknek” érdemieknek és valódiaknak kell lenniük. Ha bármilyen
oknál fogva az alkotmányozó csak abban dönthetne, hogy az alkotmány fejezeteit milyen
sor rend be rak ja, ak kor nem be szél het nénk ér de mi vá lasz tá si le he tő sé gek ről. Ha csak
kétféle alkotmány közül választhatna, amelyek közül az egyik megengedi, a másik megtilt
ja a rab szol ga sá got, az adott po li ti kai kon tex tus ban az egyik le he tő ség tö ké le te sen ir -
reálisnak bizonyulhat. Ilyen szempontból nézve az a fölvetés, hogy a leendő magyar alkotmányban
a népszuverenitás helyett a „Szentkorona” szuverenitása legyen megfogal-
36