Kommentár 2010/6. szám (pdf)

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
gyakorlati alkalmazásuk, megvalósításuk alatta marad az elvárható szintnek. E környezetpolitikai
paradoxon oka, hogy a hazai környezeti szabályozást teleírtuk „jókívánságok
kal”, míg az ob jek tí ven el len őriz he tő és ki kény sze rít he tő kri té ri u mo kat nem meg fe -
le lő szin ten han gol tuk be.
A megelőzés gyakran hatékonyabb, mint a már létrejött szennyező anyagot kezelni, ártalmatlanítani,
vagy a szennyezett környezeti elemet utólag megtisztítani, esetleg a károsultat
meggyógyítani vagy részére kártérítést fizetni. Nyilván olcsóbb lett volna, ha az ajkai
timföldgyár biztonságosabb technológiával kezeli és tárolja a vörösiszapot, mint most
a vörösiszap-ömlés áldozatait kórházban kezelni, új lakóházakat építeni, a szennyezett
talajt megtisztítani. De nem mindig a megelőzés az optimális választás. A települési hulladékok
esetében például egyes hulladékot eredményező termékek fogyasztásáról való
lemondás (az így elveszített jóléti haszon) súlyosabb teher lehet, mint az adott termékből
ke let ke zett hul la dé kot le ra kó ban el he lyez ni.
A szen nye ző fi zet elv a te vé keny sé gek kel oko zott kül ső gaz da sá gi ha tá sok (exter náliák)
ér té ké nek az oko zó ál ta li meg fi zet te té sét mond ja ki. Pél dá ul az au tó sok fi zes se nek a ki -
pu fo gó gáz ok ál tal elő idé zett, em be ri egész ség ben vagy a ter mé szet ben lét re jött ká ro -
kért. Az elv ér vé nye sí té sé nek azon ban je len tős kor lát ja, hogy a kor mány za tok ál tal pre -
fe rált meg fi zet te té si mód szer (az úgy ne ve zett pigou-i interna lizáció) in téz mé nye sí té se
(a szen nye zé sek és azok ha tá sa i nak szisz te ma ti kus fel de rí té se, az oko zott kár nagy sá gá -
nak meg ál la pí tá sa, a sza bá lyo zás op ti má lis szint jé nek ki szá mí tá sá hoz szük sé ges egyéb
in for má ci ók, ada tok ös sze gyűj té se, majd az op ti má lis kör nye zet hasz ná lat kal ku lá lá sa,
azu tán az ezt ki kény sze rí tő meg fe le lő sza bály zó esz köz ki vá lasz tá sa, mér té ké nek meg ál -
la pí tá sa, be ve ze té se, el len őr zé se és a nem tel je sí tés szank ci o ná lá sa) sok szor rend kí vül
költ sé ges, így a sza bá lyo zás költ sé gei meg ha lad hat ják az egyéb ként sza bá lyo zás nél kül
lét re jö vő externáliák nagy sá gát. Az az tu do má sul kell ven nünk, hogy nem min den kül -
ső ha tást ér de mes sza bá lyoz ni, az externáliák teljeskörűen nem szün tet he tők meg.
A gya kor lat ban ezért a kri ti kus mér té kű kül ső ha tá sok (szen nye zé sek) sza bá lyo zá sa le -
het ér tel mes fel adat.
Az elővigyázatosság is sok esetben indokolt, de túlzott alkalmazása ahhoz vezethet, hogy
semmilyen új terméket és technológiát nem merünk bevezetni, ugyanis egy cselekvés
minden lehetséges mellékhatása és következménye nehezen térképezhető fel előre. Itt
ér de mes ar ra utal ni, hogy a gyógy sze rek be ve ze té sé nél – ahol ta lán a leg szi go rúb ban kell
érvényre juttatni az elővigyázatosság elvét – irdatlan költségeket emészt fel a mellékhatások
és kockázatok elemzése. Nyilván a környezethasználó technológiák esetében is a
lehetséges kockázatok függvényében célszerű az elővigyázatosság mértékét beállítani,
például a nukleáris energiatermelés vagy a génmódosított termények esetén szigorúbban
érvényesíteni.
A fenti példák azt sugallják, hogy a környezetpolitikai elvek alkotmányos normává
emelése kockázatos, mert ezen elvek érvényesülését nemcsak más alkotmányos elvek vagy
alapjogok érvényesülése korlátozhatja, hanem egyszerűen az ésszerűség, a célszerűségre
és a költ ség ha té kony ság ra tö rek vés is. Fen ti el vek szak iro da lom ban va ló meg je le né se kor
még tisztában voltunk érvényesíthetőségük természetes korlátaival és problémáival,
32