Kommentár 2010/6. szám (pdf)

KÖZÖSSÉG · HAGYOMÁNY · SZABADSÁG
KOMMENTÁR
TARTALOM 2010|6
ALKOTMÁNY
Lánczi András: Jog és politika határán 3
Jakab András: Mire jó egy alkotmány? Avagy az újonnan
elkészülő alkotmány legitimitásának kérdése 10
Bartus Gábor: Alkotmányozás és a környezet védelme 24
Balázs Zoltán: Az alkotmányozás mint a politikai szabadság próbája 34
Szalai Ákos: Miért? 47
Pócza Kálmán: Hogyan (ne) készítsünk alkotmányt?
A konzervatív eljárások védelmében 58
NÉMET KONZERVATÍVOK
Szalai Zoltán: „Egy tévedés csak akkor válik hibává,ha kitartunk
mellette” – Ernst Jünger és a konzervatív forradalom 67
Techet Péter: Carl Schmitt válasza 81
Kövendy Katalin:
ESSZÉ
Lenullázott katonatisztek – alkalmi munkások
Az 1945 utáni értelmiségről 89
MESSZELÁTÓ
Salát Gergely: Kína puha ereje 100
Szabó Márk: Szakítópróba: Nicolas Sarkozy rendkívüli elnöksége 114

Kommentár • 2010|6 – Tartalom
Vesztróczy Zsolt:
SZEMLE
Fényképész a városban
(a Nemzeti Múzeum-beli Hemző Károly-kiállításról) 124
A lengyel kapcsolat
(A magyar kapcsolat című interjúkötetről) 126
Számunkat Hemző Károly fotóival illusztráltuk. Nagyon köszönjük
Cs. Lengyel Beatrix és Kiscsatári Marianna (Magyar Nemzeti Múzeum)
segítségét.
Lapunk megjelenését
a Biczi és Tuzson Ügyvédi Iroda,
az E-On Hungária Zrt.,
a Polgári Magyarországért Alapítvány
és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
KOMMENTÁR
kéthavonta megjelenő közéleti és kulturális folyóirat
Szer kesz ti a szer kesz tő bi zott ság:
Ablonczy Ba lázs (főszerkesztő), Czibere Kár oly, Ha tos Pál, Mike Károly, Öt vös Ist ván, L. Si mon Lász ló
Főmunkatárs: Pesti Sándor és Benkő Levente Csongor
Olvasószerkesztő: Csillag István
Kiadja a Kommentár Alapítvány (1364 Budapest, Pf.: 78.)
www.kommentar.info.hu, e-mail: titkarsag@kommentar.info.hu
Szerkesztőségi titkár: Zsumbera Árpád
Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
Lapterv: Artinpress
Tördelés: Syrena Bt.
Nyomdai előállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14.
A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein.
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1.
Előfizethető postán, kézbesítőnél, e-mailben: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: (06-1) 303-3440
ISSN 1787-6974

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Lánczi And rás
JOG ÉS POLITIKA HATÁRÁN
Először fordulhat elő Magyarországon, hogy az írott alkotmánya nem diktátum (1949.
XX. törvény), nem is elitista jellegű megállapodás, valóságos politikai versenyhelyzetet
nélkülöző körülmények (1989. I. törvény az alkotmánymódosításról) között születhet
meg. Hogy egy al kot mány si ke res lesz-e, azt elő re nem le het meg mon da ni, de két szem -
pont ele ve be fo lyá sol ja a sor sát. Elő ször is, min den al kot mány ke let ke zé sét az adott kor
politikai körülményei határozzák meg, semmilyen alkotmányos jogtechnikai csiszoltság
ezen nem segít, vagyis a politikai feltételek döntően determinálják az alkotmány tartalmát
és fo gad ta tá sát. Szem ben az írat lan al kot má nyok kal, az írott al kot má nyok a mo dern
de mok ra ti kus be ren dez ke dé sek ra ci o na li tá sá nak a ki fe je ző dé sei, szim bó lu mai, s mint
ilye nek, a de mok ra ti kus po li ti kai hul lám zá sok nak ele ve ki van nak té ve, va gyis a gya ko ri
mó do sí tá sok va ló szí nű ek, az újabb al kot má nyok írá sá nak va ló szí nű sé ge nagy. Az írott
al kot má nyok sok kal in sta bi lab bak, mint az írat la nok, az írott al kot má nyok rom lan dó -
sága eleve bele van kódolva a politika és a jog eltérő logikája közti feszültségbe. A demok
ra ti kus ál lam for ma fo lya ma to san kény te len kor ri gál ni sa ját ter mé sze té ből fa ka dó
gyen ge sé ge it (nép aka rat szem ben az irá nyí tás elit iz mu sá val, sza va zat ma xi ma li zá lás
szemben a szakmai megfontolások eszélyességével). Ráadásul minden írott alkotmány
nyíl tan vagy bur kol tan for ra dal mi, ra di ká lis jel le gű, hi szen va la mit le akar zár ni s va la -
mi újat akar lét re hoz ni.
Emiatt, másodszor is, össze kell hangolni a politikai bölcsesség egyetemes intéseit,
fel is me ré se it, ér ve it az adott kö zös ség po li ti kai, kul tu rá lis, tár sa dal mi sa já tos sá ga i val.
Ha ez nem si ke rül, ak kor vagy az egye te mes ség szem pont ja vész el, va gyis a po li ti kai böl -
cses ség mint az al kot má nyok kon zer va tív ele me, vagy az adott és konk rét po li ti kai kö -
zösség nem fogja magáénak tekinteni az alkotmányát, mivel nem ismer magára benne.
Fel fo gá som sze rint egy al kot mány a ren del ke zés re ál ló po li ti kai böl cses ség fog la la ta és
egy po li ti kai kö zös ség iden ti tá sá nak po li ti kai és kul tu rá lis (be le ért ve jo gi kul tú rát is) tö -
rek vé se i nek a ki fe je ző dé se. Eb ből az is kö vet ke zik, hogy a po li ti kai szán dé kon túl, a po -
litikai racionalitás és az alkotmányjogi racionalitás sajátos ötvözetére van szükség ahhoz,
hogy egy al kot mány egy ál ta lán meg szü let hes sen, si ke rét azon ban már sok egyéb té nye ző
be fo lyá sol ja (pél dá ul gaz da sá gi si ke res ség, bel ső és kül ső bé ke fenn tar tá sa, tár sa da lomlé
lek ta ni fej le mé nyek stb.).
Politikai érzék vagy jogi racionalitás?
Két ál lí tást kí vá nok meg fo gal maz ni. Az el ső ál lí tás: min den al kot mán nyal kap cso la -
tos vagy al kot má nyos jel le gű kér dés fel ve ti po li ti ká nak és jog nak a vi szo nyát, bel ső
3

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
konf lik tu sát. A po li ti ka lo gi ká ja a ha ta lom épí tés kény sze re, a jo gé pe dig – a mo dern
jog ról be szé lek – a ko he rens, kö vet ke ze tes, mi nél tel je sebb jog rend szer ki ala kí tá sa.
Az előb bi cél ja a ve ze tés vagy kor mány zás le gi ti mi tá si és ha té kony sá gi fel tét ele i nek a
biz to sí tá sa, az utób bié az élet kü lön bö ző te rü le te in fel me rült prob lé mák meg ol dá -
sá nak ke re tek be szo rí tá sa, mi nél ki szá mít ha tób bá té te le. Az írott al kot má nyok meg -
je le né sé vel az a lát szat ke let ke zett, mint ha a po li ti ka lo gi ká ja alá ren de lő dött vol na a
jog lo gi ká já nak: ezt az igényt fe je zi ki a mo dern jog ál lam fo gal ma, amely hall ga tó la -
go san fel té te le zi, hogy az ál lam egy fe ne vad, ame lyet a jog nak kell ket rec be zár nia.
Ele ve a mo dern szer ző dés el mé le tek az zal a cél lal íród tak meg, hogy az ál la mot új ala -
po kon, a kor lá to zott ha ta lom alap ja in hoz zák lét re. A szer ző dés jo gi min tá ja ad ta a
mo dern ál lam el mé let ki in du ló pont ját. Ha mi va gyunk azok, akik konst ru ál juk az ál -
la mot, szer ző dést kö tünk, ak kor in nen től kezd ve igaz sá gos az, hogy meg tart suk a
szer ző dés pont ja it, il let ve min den vál toz ta tás nak jo gi ga ran ci á val kell bír nia. En nek
a fel fo gás nak az el ural ko dá sá val a klas szi kus mo dern li be ra liz mus des po tiz mus vagy
ab szo lu tis ta ha ta lom el le ni küz del me si ke res sé vált, ami nek egyet len ára van, az ál -
lam meg fé ke zé sé vel egye tem ben erőt len né tet te a kor mány zá si po ten ci ált, a de mok -
rá cia irá nyá ban for mál ta át a köz tár sa ság esz mé jét, mi nek kö vet kez té ben a ha ta lom
gya kor lá sá nak idő di men zi ó ját rö vid sze le tek re szab dal ta (de mok ra ti kus vá lasz tá si
cik lu sok), ami bé nít ja a ha ta lom épí tés hos szabb tá vú aka ra tát, a ha ta lom meg osz tás
el vé vel pe dig a kor mány za tot a töb bi sze rep lő egyi ké vé tet te. A mo dern de mok rá cia
meg fé kez te az ál la mot és le gyen gí tet te a ha ta lom épí té sen ala pu ló ál la mi mű kö dés
mag ját, a kor mány zást. A jog győ ze del mes ke dett a po li ti ka fe lett – leg alább is lát szó -
lag. Nem cso da, hogy a mo dern ál la mi ve ze tők nagy ré sze jo gi vég zett sé gű (je len le gi
ve ze tők kö zül pél dá ul Berlusconi, Sarkozy, Obama, Or bán, a 74 tá gan ér tel me zett
ame ri kai ala pí tó atya kö zül 35 volt jo gász végzettségű 1 ). Ez per sze nem je len ti azt,
hogy a jo gász vég zett sé gű po li ti kus jo gász ként és nem po li ti ku si lo gi ká val gon dol ko -
zik. Mint ahogy a köz gaz da sá gi vég zett ség is gyak ran út a po li ti kai pá lyá ja fe lé, még is
ha mar ki de rül, hogy ha va la ki a köz gaz da ság va la mely ta nát akar ná rá kény sze rí te ni a
po li ti ka lo gi ká já ra, pil la na tok alatt meg kér dő je le ző dik ma gas po li ti kai tiszt ség be töl -
té sé re va ló al kal mas sá ga, il let ve mar gi ná lis cso por tok szó szó ló ja le het csak. 2
Második állítás: írott alkotmány nélkül is lehet egy politikai közösség alkotmányos.
Ezzel arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy a joguralom és a jogállam nem egy-
1 Külön érdekesség, hogy a szűkebb értelemben vett hét meghatározó alapító atya – Benjamin Franklin,
Ge or ge Wa shing ton, John Adams, Thomas Jefferson, John Jay, James Madison, Ale xan der Hamilton
– a kornak megfelelően végzettségét tekintve főként a klasszikus liberal artsban szerezte, ha egyáltalán
(Franklinnek és Wa shing ton nak pél dá ul nem volt egye te mi vég zett sé ge), de ké sőbb igye kez tek jo gi ta -
nulmányokat is végezni, mint például Jefferson vagy Madison.
2 Legkézenfekvőbb példa Bokros Lajos politikai ambíciójának a kudarca. Nyilvánvaló, hogy sok egyéb ok
is közrejátszik, ha valaki nem sikeres a politikában, de azt állítom, hogy tendenciájában nem azokból a
szak em be rek ből lesz a si ke res po li ti kus, akik va la mely tu do má nyos tan baj no kai. A kom mu nis ta dokt rí -
na hoz ta ma gá val az ér tel mi ség po li ti kai ha tal má nak a kí vá na tos sá gát, ros szabb eset ben de ter mi nált sá -
gát – hi szen aki ér ti a tör té ne lem tör vé nyét, an nak kell ve zet nie a pár tot, az or szá got. Eh hez ké pest Ká -
dár János volt a legsikeresebb magyar kommunista politikus irodagép-műszerész végzettséggel.
4

Lánczi András
más szinonimái, illetve hogy lehetséges alkotmányos egy állam a jogállam fogalmának
használata nélkül is. Ha egy politikai közösség stabilitásra törekszik – s miért ne ez lenne
mind egyik alap ve tő cél ja –, ak kor a leg fon to sabb az, hogy a las san, a kul tú ra és a ci -
vilizálódás révén kialakított második emberi természet – szokások, erkölcsi parancsok,
ha gyo má nyok – a le he tő leg na gyobb vé de lem ben ré sze sül jön. Ezt kell szol gál nia a po li -
tikai kereteknek, az írott és íratlan törvényeknek, a kultúrának, a nevelésnek. Túl azon,
hogy a végső törvény forrását máshonnan vezetik le, 3 a joguralom koncepciója nem állítja
végletesen szembe az államot és a jogot, szemben a jogállamiság doktrínájával,
amely hallgatólagosan az államot az alkotmányos jog ellenségének tételezi. A modern
jogállam eszméje végsősoron az erkölcstelen politikát megtestesítő machiavellizmussal
szemben alakult ki: ez azért lehetséges, mert Machiavellinek igaza volt a politika természe
tét il le tő en. Le vi a tán nem egy bib li ai ten ge ri szörny, ha nem a min den na po kat meg -
keserítő hatalom, a demokráciában pedig politikai ellenfelem alig leplezett ordas törekvé
se i nek szim bo li kus megjelenítője. 4
A jognak a politikához fűződő eltérő viszonyát fejezi ki a joguralom és a jogállam közti
különbség A. V. Dicey-féle klasszikus felfogása. Diceynak nemcsak intellektuálisan tulajdoní
tok je len tő sé get, ha nem azért is, mert az an gol és a ma gyar ál lam- és tör vény fel fo gás na -
gyon sokáig párhuzamosságokat mutatott. A „magyar út” a 20. században végképp elkanyarodott
minden tradíciókra épülő társadalomtól, pontosabban a társadalmi mentalitás még
ma is őriz tradicionalista elemeket, de a politikai struktúrája, kezdve a Szálasi-féle kormányzással,
folytatva a sztálinista, majd a kádári rendszerrel és az éppen kipróbálás alatt álló
demokratikus konstrukcióval, nem a belsőleg kialakult kulturális és társadalmi fejleményeken
alapszik. Dicey az angol politikai intézmények legfőbb vonásai között a következőket
említi: 1. a központi állam (government) egész ország feletti, mindenre kiterjedő és kétségbevonhatatlan
szupremáciája; 2. a törvény uralma és szupremáciája, ami az egyéni jogokban
ölt testet. 5 A sor rend is árul ko dó: elő ször a po li ti kai egy ség, utá na a jog ural ma. Ez után
tér rá Dicey a joguralom tartalmának és kritériumainak az elemzésére. Kiindulópontja
nem jo gi ter mé sze tű, ha nem – Tocqueville-t idéz ve – a sváj ci és az an gol szo ká so kat, a
modort, a viselkedési kultúrát, a nemzeti karaktert hasonlítja össze. Megállapítja, hogy
Tocqueville ta lá nyos nak lát ta az an gol ön kor mány za ti ha gyo mányt, a rend sze re te tét, az
igaz sá gos ság tisz te le tét és a gon dol ko dás mód jogias jel le gét. Jel lem ző Dicey
Tocqueville-től vett idézetének egyik helye: „Az Egyesült Államokban és Angliában több
szabadság jelenik meg a szokásokban (customs), mint a nép törvé nyeiben.” 6 De mi nek kö -
szönheti az angol szabadság a fölényét a többi, akár a svájci, akár az amerikai köztársasági
szabadságjogok felett? A kontinentális fülnek talán még ma is furcsán hangzó különbséget
éppen abban látja Dicey, hogy „az angol alkotmányból hiányoznak a jogoknak
3 Az ősi jog, az isteni törvény, a természettörvény és a pozitivista jogfelfogás különbségeire utalok.
4 Ér de kes szem pont le het, hogy pél dá ul Leo Strauss mi ként vi szo nyult az Egye sült Ál la mok hoz, be fo ga -
dó hazájához: olyan államnak tekintette, amely az erkölcsös politikában fogant.
5 A[lbert]. V. DICEY: The Law of the Constitution [1885], Liberty Fund, Indianapolis 1982, 107.
6 Uo., 109.
7 Uo., 116.
5

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
azok a dek la rá ci ói és meg ha tá ro zá sai, ame lyek oly ked ve sek kül föl di al kot má nyo zók szá -
mára”. 7 Vagyis valaminek a hiánya a legfőbb erőssége egy dolognak. A jog uralma azonban
egyáltalán nem ködös, mint Albion éghajlata. Dicey semmit nem tart félrevezetőbbnek,
mint azt, hogy az angol alkotmányt nem emberi alkotásnak, hanem személytelen
fejlődésnek tartsák. Mi több: abszurdnak nevezi, hogy valaki megfoghatatlan,
mint egy ter mé sze ti fo lya mat nak lás sa az an gol jog ura lom ki ala ku lá sát. Az an gol jog
ugyanis a bírói döntések hosszú sorozatában alakult ki: „Az alkotmányunk, röviden, bírók
által alkotott (judge-made) al kot mány, és ar cán vi se li mind azo kat a jó és rossz vo ná -
sokat, amelyeket a bírók által alkotott jog vésett rá.” 8
Már csak annyi maradt hátra, hogy ennek a tradicionális joguralomnak az elemeit
fel so rol juk. Dicey szö ve ge alap ján Hor váth Bar na így fog lal ta ös sze eze ket a kri té ri u mo -
kat: „a há rom jog elv, hogy 1. sen ki sem szen ved het jo gos sé rel met vagy bün te tést, ha -
csak a rendes bíróság megállapítása szerint meghatározott jogsértést [nem] követett el,
2. senki sincs a jog felett, tehát alá magánegyének jogeseteit eldöntő rendes bírói határozatok
fejlesztették ki és konkretizálják”. 9 Felfogásom szerint a jog eme szupremáciája,
te hát a jog ura lom ké pes úgy biz to sí ta ni az egyé nek sza bad ság jo ga it és a jog nak alá -
ren del ni még a köz hi va tal no ko kat is, hogy az al kot mányt nem ír ják le. Min den írott al -
kotmány politikusok műve, amihez a jogot mint technikai eszközt veszik igénybe. Az
már történelem iróniája, hogy éppen az angol szabadságjogok érvényesítése nevében
kezdődött meg az amerikai függetlenségi háború, amely végül az első írott alkotmányban
ért véget – talán nem véletlen, hogy amerikai alkotmány ennyire időtállóvá vált, hiszen
zömében csak azokat a dolgokat rögzítették, amelyek eleve adottak voltak az angol
írat lan al kot mány ban. En nél töb bet, il let ve a fel hal mo zott po li ti kai böl cses ség nél töb -
bet nem akartak beleírni az alkotmányukba. Minden alkotmánynak, legyen írott vagy
írat lan, két fő funk ci ó ja van: a le he tő sé gek ha tá rá ig véd je a pol gá rok jo ga it, va la mint
biz to sít sa a bé két. Ezt a két fő célt azon ban csak a po li ti kai lo gi ka s nem a jo gá szi buz -
galom érheti el.
Modern technológia és az alkotmány
A po li ti kai tu dás mo dern fel fo gá sa épp úgy technicizálódott, mint a mo dern élet egyéb
aspektusai. Hogy miért vannak egyáltalán írott alkotmányok, azt csupán a modernség
lényegének megértése révén érthetjük meg. Hogy az ember megkülönböztető vonása
éle té nek mi nél biz ton sá gos sá té te le, nem szo rul bi zo nyí tás ra. Az vi szont ta lán igen,
hogy a technika vagy technológia problémája nem a modernség kérdése, hanem kezdettől
fog va is mert és tár gyalt kér dé se volt az eu ró pai tu do mány nak. Pla tón az el sők kö zött
volt, aki tu da to sí tot ta, hogy az em ber min den elő re tett lé pé sé nek ára van. A nagy tech -
nikai újítások között az írás bevezetése az elsők között volt. Platón Phaidrosz című dialó-
7 Uo., 116.
8 Uo.
9 HORVÁTH Barna: Angol jogelmélet, Pallas Stú dió – Attraktor, Bu da pest, 2001, 17.
6

Lánczi András
gu sá ban Szók ra tész szá já ba ad va el mond ja, hogy az egyip to mi is te nek kö zött volt
Theuth, aki feltalálta „a számot, a számolást, a mértant és asztronómiát, továbbá az ostáb
lát és koc ka já té kot, vé gül az írást is” (274 d). 10 Egyiptom akkori királya, Thamus végig
hall gat ta a fel so ro lást, s ami kor az írás hoz ér tek, Theuth így szólt: „Ez a tu do mány,
király, bölcsebbé és tartósabbá emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat, mert az emlékezet
és a tudomány varázseszközét találtam itt fel.” (Uo.) A király azonban határozottan elutasította
az írás bevezetését, „az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítsé
gé vel, nem pe dig be lül ről, a ma guk ere jé ből fog nak vis sza em lé kez ni. Te hát nem az
emlékezésnek, hanem az emlékeztetésnek a varázsszerét találtad fel.” (275 a) Az „emléke
zés” és az „em lé kez te tés” köz ti kü lönb ség ben van ös sze sű rít ve a mo dern tech no ló gia,
sőt az em ber lé nye gé nek prob lé má ja. Min den hely zet ben az em ber igyek szik ki pó tol ni
hi á nyos sá ga it: nem tud re pül ni, épít hát re pü lőt, las sú a gya log lás és lo vag lás, ké szít ma -
gá nak au tót, éj sza ka sö tét van, föl ta lál ja az elekt ro mos sá got. A ter mé szet le győ zé sé nek
az alap ja, hogy a ter mé szet ből fa ka dó egye net len sé ge ket, hul lám zá so kat és vé let le nek le -
hetőségét a minimálisra csökkenti az ember. A bizonyosságra és biztonságra törekvés arra
hajtja az embert, hogy minden emberi erőt tárgyakba, intézményekbe és irányított
fo lya ma tok ba he lyez zen ki. Ugyan ez vo nat ko zik az em be ri ter mé szet re is. A ter mé szet és
ezen be lül az em be ri ter mé szet le győ zé se az a vég ső tech ni kai fel adat, amely ről fő ként
Heidegger, Spengler és C. S. Lewis ír tak. A tech ni ka azért van mé lyen be le ír va az em -
beri természetbe, mert a dolgok feletti uralomra törekvés az ember célja. A görög techné
az igazság feltárásnak egyik lehetséges útja – a technológia „Ma a feltárás vagy ki-rejtés
(Entbergung) egyik módozata”, egyben „korunk sorsa”. 11 Vagyis elkerülhetetlen, mert
az em ber sa ját ben ső jé ből alig ha akar bár mit is meg ol da ni, rá bíz za ma gát eszé nek inst -
ru men tu ma i ra. C. S. Lewis sze rint ez az em ber vé gét fog ja je len te ni: „A Ter mé szet
meghódításának utolsó lépéséről bebizonyosodott tehát, hogy egyenlő az emberiség felszámolásával.”
12 Lewis ér ve lé se lé nye gét te kint ve rész ben meg egye zik Pla tó né val: „a Ter -
mé szet meg hó dí tá sa nem je lent mást, mint hogy pár száz em ber ha tá roz za meg több -
milliárdnyi embertárs sorsát […] a megszerzett hatalom egyben a többi ember fölötti
hatalmat is jelenti. Így minden előrelépés egyszerre teszi erősebbé és gyengébbé az
emberiséget.” 13 Minden technikai előrelépés egyben hatalmi monopóliumot tesz lehetővé,
a modernség, mivel a technikai fejlődést a legfőbb eszközként használja a természet
legyőzéséhez, a politika totálissá tételét valósította meg. A totális politika nem azonos
a to ta li ta riz mus mo dern ál lam for má já val. Csu pán an nyit tesz, hogy a po li ti ka kon -
cent rál tan fe je zi ki azt, ami a tech no ló gia – tu do mány, gaz da ság, tár sa da lom, kul tú ra –
te rén a mo dern ség ben vég be megy. Már Spengler is en nek adott han got A nyugat alkonya
melléktermékeként megírt Em ber és a gép cí mű kis köny vé ben, ahol ki fej ti, hogy a vi lág
10 Platónt Kövendi Dénes fordításában, az alábbi kiadásból idézem: PLATÓN Összes művei, II., Európa,
Budapest, 1984, 711–808.
11 Mar tin HEIDEGGER: The Question Concerning Technology, www.wright.edu/cola/Dept/PHL/Class/
P.Internet/PITexts/QCT.html.
12 C. S. LEWIS: Az emberiség felszámolása, Harmat, Budapest, 2007, 65.
13 Uo., 60.
7

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
ura, az az az em ber a gép rab szol gá já vá vá lik, hi szen az ál lam nem egyéb, mint egy nép
belső rendjének egy külső cél eléréséért tett erőfeszítései. 14 Ez a cél pe dig a tech no ló gi ai
fejlődés, a természet legyőzése.
Az alkotmány ennek a technológiai központú modern fejlődésnek az egyik fejleménye.
Az írott al kot mány ugyan azt a sze re pet töl ti be a po li ti ká ban, mint a gép a gaz da -
ság ban vagy az ipa ri ter me lés ben. Ki szá mít ha tó vá és biz ton sá gos sá kell ten ni a ter mé -
szet (em be ri ter mé szet) sze szé lyes sé gé ből fa ka dó eset le ges sé ge ket. Mert vé gül is mi a
tech no ló gia? „A tech no ló gia nem egyéb, mint az em be ri esz kö zök és mód sze rek ös szes -
sé ge, me lyet em be ri lé nyek eszel nek ki, hogy sa ját hasz nuk ra a kör nye ze tü ket az el len -
őrzésük alá vonják.” 15 Az amerikai alkotmány feltehetően az egyetlen alkotmány, amely
a technológiai fejlődést beleszövegezte az alapdokumentumba. 16 A mo dern írott al kot -
mány a tudományos fejlődés egyik technikai vívmánya, azt várjuk tőle, hogy az emberi
természet legkevésbé kontrollálható következményét, a hatalomvágyat keretek között
tart sa. A mo dern jog így vált – mint a po li ti ka inst ru men tu ma – a mo dern tech no ló gi ai
gondolkodás részévé. Közben azonban a viszony lassan kezdett megváltozni: az a látszat
keletkezett, mintha a jog mint instrumentum és nem a politikai bölcsesség foglalata
vol na az írott al kot mány.
A politikai bölcsesség szupremáciája
A világ legrégebbi és legrövidebb írott alkotmánya – legalábbis a legfontosabb alkotmányok
kö zül – az Egye sült Ál la mok al kot má nya. S bár az Egye sült Ál la mo kat a de mok rá -
cia mintaországának te kin tik, az al kot má nyuk ban a de mok rá cia szó egyet len egy szer sem
jelenik meg. Mégis a legstabilabb alkotmány, de nem azért, mert tökéletes, hanem
azért, mert a politikai bölcselet tértől és időtől független felismeréseit tartalmazza (vegyes
kormányzat, hatalom korlátozásának szükségessége, az egyéni szabadság értéke),
úgy biztosítja a stabilitást, hogy a folytonos változások hatásait képes kezelni. Keretet
adott, de nem akart töb bet, mint egy új ál lam lét re ho zá sá ban ér de kelt em be rek aka ra -
tát ki fe jez ni. Mi köz ben a po li ti ka az aka rat vi lá ga, a jog ezen aka rat in tel lek tu á lis egy sé -
gé nek a ki fe je zé se. A po li ti ka esz kö ze a kre a ti vi tás, hi szen te vé keny sé ge a jö vő re irá nyul,
a jog a je lent sza bá lyoz za, esz kö ze az elő írás és a szank ció. A po li ti ká ban a dön tés szá -
mít, ez hordozza a hatalom elemét, a jogban a szabályozás, az értelmezés és az alkalmazás
a meghatározó elem. Jog és politika – eltérő logikájuknál fogva – szövetséges lehet,
de a po li ti ka szup re má ci á ját csak a li be rá lis jog fel fo gás tart ja el kép zel he tő nek. Ha az ál -
lam szerződés, akkor valójában bizonytalanná válik az állam indokoltsága. Ha elég in-
14 Oswald SPENGLER: Em ber és gép, Danubia, Bu da pest, é. n., 60 skk.
15 Loen R. KASS: The Problem of Technology = Technology int he Wes tern Tradition, szerk. Arthur M. Melzer – Jerry
Weinberger – M. Richard Zinman, Cornell UP, Itha ca–Lon don, 1993, 2.
16 Vö. Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya I. 8.: „a tudomány és a hasznos művészetek haladásának
támogatására azzal, hogy a szerzők és a feltalálók számára a vonatkozó írásművek és felfedezések
jogát biztosítja meghatározott időre”.
8

Lánczi András
doka van, hogy az emberek ne lépjenek szerződésre, akkor államra sincs szükség. Valójá
ban az em be ri ter mé szet nem te szi le he tő vé az ál lam el ve té sét. Az vi szont két sé ges,
hogy szük sé ge van-e írott al kot mány ra. Nem csak azért, mert van nak írott al kot mány
nélküli országok (Nagy-Britannia, Izrael, Új-Zéland), hanem mert a politikai bölcsesség
egyéb for má ban is ér vé nye sül het ne. Ahogy az an tik vi tás ban, a ne ve lés sel, kö zös po -
li ti kai cé lok kal és az ál lam né hány, csak a kö zös ség ál tal meg old ha tó ügyek re kor lá toz va
(igaz ság szol gál ta tás, kül ső vé de lem, adó sze dés) is al kot má nyos ke re tek kö zött le het ne
tar ta ni a kö zös ség éle tét, s biz to sí ta ni a bel ső bé két.
A mo dern ál lam túl ter helt, már olyas mit is vé gez, ami hez nincs ere je, és for rá sa
sincs ele gen dő. S ami az írott al kot mány leg főbb in do ka, az egyé ni sza bad ság vé del me,
va ló já ban a bü rok rá cia út vesz tő i ben el vész, az ál la mi vé de le mért cse ré be min den pil la -
natunkat a politika fonja be a modern technológia ezer megjelenési alakjában. Ezért
több szö rö sen is áll, hogy ne fe led jük el – ez az in do ka az írat lan al kot mány nak mai kö -
rül mé nyek kö zött is Pla tón fi gyel mez te té sét fi gye lem be vé ve –, az al kot má nyos be ren -
dez ke dés ak kor lesz élő, ha a pol gá rai és po li ti ku sai tud ják: „A ha ta lom meg ront, az ab -
szolút hatalom teljesen megront”, illetve „Minden törvény annyit ér, amennyit megtarta
nak be lő le”. A po li ti kai böl cse let iro dal ma ma már több mint kétezeréves. S túl a tö -
mör felismeréseken, az arisztotelészi érvelés ma is áll: hogy egy államforma jó-e vagy
sem, azt nem az dön ti el, hogy há nyan gya ko rol ják a ha tal mat, ha nem az, hogy mi lyen
minőségű emberek irányítanak benne. Ezt pedig semmilyen alkotmány nem tudja garan
tál ni, az írott ta lán még ke vés bé, mint az írat lan – ahogy a sza bad ság sincs na gyobb
biz ton ság ban, ahogy ezt Dicey hang sú lyoz ta. Le het, hogy Pla tón nak iga za van, ami az
írás találmányát illeti?
A Gellért-szobor (1981)
9

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Jakab András
MI RE JÓ EGY AL KOT MÁNY?
Avagy az újonnan elkészülő alkotmány legitimitásának kérdése
„Isteni Szírének hangjától int legelőször
óva ko dás ra az is ten nő, s vi ru ló me ze jük től.
Én egye dül hall jam csak a dalt, de ke mény kö te lék kel
kössetek engem a bárkához, moccanni se tudjak;
ár bo ca tal pá hoz, s a kö tél zet rá te ke red jék.
És ha kö nyör gök hoz zá tok, ha pa ran csot adok, hogy
oldjatok el – csak kössetek akkor még szorosabbra.”
(Ho mé rosz: Odüsszeia, XII. 158–164,
Devecseri Gábor fordítása)
A je len le gi al kot má nyo zá si fo lya mat egyik leg gyak rab ban elő ke rü lő kér dé se, hogy a je -
len leg ha tá lyos al kot mány (1949. évi XX. tör vény) és a ké szü lő új al kot mány va jon men -
nyiben (lesz) legitim. Ezen kérdések vizsgálatához azonban először általános jellegű elméleti
megfontolásokba kell bocsátkoznunk az alkotmányok funkciójáról. A modern
alkotmányoktól három dolgot szoktunk elvárni: 1) jelentsék a hatalom jogi önkorlátozását
(ez az alapjogvédelemben és a hatalommegosztás eszméjében fejeződik ki), 2) az
ál lam szer ve zet leg fon to sabb alap in téz mé nye it de mok ra ti ku san ál lít sák fel (konstituálják),
és 3) legyenek közösség-összetartó szimbólumok. Az alábbiakban ezt a három
kö ve tel ményt mu tat juk be, és ar ra ju tunk, hogy ha ezek nek ele get tesz egy al kot mány,
akkor az legitimnek (követésre méltónak) tekinthető. A tanulmány záró részében ellenben
azt fog juk be mu tat ni, hogy az al kot má nyo zá si el já rás a le gi ti mi tás szem pont já ból
nem tekintendő lényegi kérdésnek. Ezek fényében állapítjuk meg az összegző részben,
hogy milyen feltételek teljesülése esetén lesz a jelenlegi alkotmányozási folyamat eredménye
egy legitim alkotmány.
1. Az alapgondolat: jogi önkorlátozás avagy tabulista
A modern alkotmányosság eszméje az abszolutizmusra adott válaszként született meg. 1
Legfontosabb eleme, hogy a kormányzati hatalomnak is vannak korlátai, vagyis a hatalomgyakorlás
nem lehet önkényes. Tehát nem a hatalom alkotja a jogot, hanem pont
1 A ta nul mány el ké szí té sé hez nyúj tott ta ná csa i ért kö szö net tel tar to zom Ba lázs Zol tán nak, Bitskey Bo -
tond nak, Csink Ló ránt nak, Győrfi Ta más nak, Hor váth At ti lá nak, Koltay And rás nak, Körösényi And -
rás nak, Lánczi And rás nak, Patyi And rás nak, Pócza Kál mán nak, Jana Osterkampnak, Sonnevend Pál -
nak és Szalai Ákos nak.
10

Jakab András
fordítva: a hatalom alapja a jog (lex facit regem). 2 Eszmetörténeti előzményként hatottak az
el gon do lás ra a kö zép ko ri és óko ri ter mé szet jo gi el kép ze lé sek is, ame lyek sze rint lé te zik
egy „fel sőbb (is te ni, ter mé szet ből szár ma zó) jog”, 3 amely az ural ko dó (és a ren dek) ha -
talmának korlátját jelenti. De az alkotmányosság gondolata mégis inkább újkori találmány
nak mond ha tó: a sze ku la ri zá ció (va gyis a tár sa dal mi és po li ti kai tér ben a val lás
vis sza szo ru lá sa) ered mé nye képp, va la mint az ab szolutizmusra adott válaszként született
meg az ember alkotta alkotmány gondolata. Vagyis egy olyan ember alkotta jogi normáé,
amely korlátozza a mindenkori hatalom gyakorlóit. 4
Ezt a gondolatot fogalmazta meg a francia forradalom idején az Emberi és Polgári
Jogok Nyilatkozata (1789) 16. cikke: „Az olyan társadalmak, amelyekben a jogok nincsenek
biztosítva, és amelyekben a hatalmi ágak nincsenek elválasztva, nem rendelkeznek
al kot mán nyal.” Az tán a for ra da lom vé res ese mé nyei be bi zo nyí tot ták, hogy ön ma -
gában a hatalom korlátainak egy ilyen széplelkű nyilatkozatban való rögzítése nem elegen
dő, azt bi zony kön nye dén meg le het sér te ni (nép szu ve re ni tás ra, igaz sá gos ság ra vagy
más magasztos eszmékre hivatkozva).
Sok kal ígé re te sebb volt az USA-ban (nagy já ból a fran cia ese mé nyek kel egy idő ben)
ki ta lált jog tech ni kai meg ol dás. En nek két ele me volt: 1) Egy rész ről az al kot mány mó -
do sí tá sa i hoz ne he zí tett el já rást ír tak elő: nem csu pán a szö vet sé gi tör vény ho zás (kong -
res szus) két há zá nak kell (rá adá sul két har ma dos több ség gel) azo kat el fo gad nia, ha nem
ezen felül vagy spe ci á lis tag ál la mi al kot má nyo zó gyű lé sek, vagy a tag ál la mi tör vény ho -
zás ok együt te sé nek is el kell fo gad nia azokat. 5 Így egy olyan jog sza bály szü le tett, amely -
nek az egy sze rű tör vé nyek nél na gyobb jog ere je van, hi szen ne he zebb megváltoztatni. 6
2) A má sik lé nye ges jog tech ni kai meg ol dás nem ma guk tól az ame ri kai al kot mány szer -
ző i től, ha nem an nak ér tel me ző i től szár ma zik. 1803-ban, min den idők ta lán egyik leg -
hí re sebb jog eset ében az ak ko ri fő bí ró, John Marshall ki mond ta, hogy az al kot mány el -
le nes tör vé nyek nem alkalmazhatóak. 7 Más kü lön ben az al kot mány pusz ta dek la rá ció
len ne, jo gi erő nél kül. Az ame ri kai mo dell ben mind a mai na pig a ren des bí ró sá gok
vég zik az al kot mány bí rás ko dást, va gyis a tör vé nyek al kot má nyos sá gi szem pon tú felülbírálatát.
A bí rói al kal ma zás nél kü li al kot má nyok ugyan is csu pán po li ti kai deklarációk:
8 ah hoz hogy va ló ban jo gi do ku men tum má vál ja nak, bí ró sá gok ra van szük ség,
akik al kal maz zák azt.
2 Martin KRIELE: Einführung in die Staatslehre, Kohlhammer, Stutt gart, 20036, 81.
3 Pél dá ul Szent Ágos ton, Aquinói Szent Ta más és Hugo Grotius ne ve em lít he tő.
4 Az al kot mány fo gal má nak elem zé sé hez (for má lis kont ra ma te ri á lis) lásd rész le te sen és to váb bi uta lá -
sokkal SZENTE Zol tán – JA KAB And rás – PATYI And rás – SULYOK Gá bor: 19. § [Az Országgyűlés alkotmányos
funkciói és hatáskörei] = Az Alkotmány kommentárja, szerk. Jakab András, Századvég, Budapest, 20092, 556–559.
5 Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya (1787), 5. cikk.
6 A formális alkotmányról mint „fokozott formális jogerővel rendelkező törvény”-ről (erhöhte formelle
Gesetzeskraft) lásd Georg JELLINEK: Az állam alkotmánya és a közjog garanciái = Államtan. Írások a XX. századi általános
államtudomány köréből, szerk. Ta kács Pé ter, Szent Ist ván Tár su lat, Bu da pest, 2003, 27.
7 Marbury v. Madison, 5 U.S. (1 Cranch) 137 (1803).
8 Látszatalkotmányok, avagy Karl Löwenstein (Verfassungslehre, Mohr, Tübingen, 19692, 137) elnevezésével
semantische Verfassungen.
11

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Az európai kontinentális jogi kultúrában azonban sokáig idegenkedtek az alkotmánybíráskodás
gondolatának elfogadásától. 9 A szabadságra leselkedő elsődleges veszélynek
ugyanis rendszerint csak a végrehajtó hatalmat (az uralkodót és kormányát) tekin
tet ték; a sza bad ság vé del me ző je pe dig a vég re haj tás el le né ben a tör vény ho zás volt. Az
I. vi lág há bo rú utá ni Eu ró pá ban lét re jött ugyan Auszt ri á ban (Georg Jellinek és Hans
Kelsen gon do la tai nyo mán) és Cseh szlo vá ki á ban (ugyan csak Georg Jellinek, va la mint
Jirˇí Hoetzel gondolatai nyomán) egy-egy törvénymegsemmisítési joggal rendelkező alkot
mány bí ró ság, de rö vi de sen ezek is meg szűn tek, és egy ide ig más or szág ra sem gya ko -
roltak hatást. 10 A két háború közti idő és maga a háború is bebizonyította azonban, hogy
bi zony a tör vény ho zás fe lől is le sel ked het ve szély a sza bad ság ra. Vagy más ként meg fo gal -
maz va: akár egy de mok ra ti ku san meg vá lasz tott tör vény ho zás is ki épít het dik ta tú rát.
A II. vi lág há bo rú után ezért az egy ko ri nem ze ti szo ci a lis ta és fa sisz ta dik ta tú rák ból
lét re jö vő de mok rá ci ák ban egy től-egyig al kot mány bí ró sá go kat hoz tak lét re (köz vet le nül
a háború után Olaszországban és Németországban, később Spanyolországban és Portugáliában
is). Mind közül a legnagyobb hatással a német Szövetségi Alkotmánybíróság
bírt, a legtöbb volt szocialista országban (Magyarországon is) kifejezetten német mintá
ra jött lét re az új in téz mény. Má ra az ere de ti leg in kább a tör vény ho zás és a vég re haj -
tás köz ti vi ták meg ol dá sá ra ki ta lált fran cia Al kot mány tan ács is va ló di al kot mány bí ró ság -
gá alakult, amely utólag is megsemmisítheti az alkotmányos alapjogokat sértő törvényeket.
11 Ahol pedig Európában nincs szervezetileg elkülönült alkotmánybíróság, ott
vagy az ame ri kai de cent ra li zált al kot mány bí rás ko dá si mo dellt vet ték át (skan di náv ál la -
mok, Írország), vagy közvetlenül alkalmazható nemzetközi emberi jogi egyezmények
töl tik be a ren des bí ró sá gok előtt ugyan ezt a sze re pet (Hollandia). 12 Az alkotmánybírásko
dás ál ta lá nos sza bá lya alól két em lí tés re mél tó rész le ges ki vé tel ma radt csu pán Eu ró -
pában: a) az Egyesült Királyság (kissé pontatlanul a magyar köznyelvben: Anglia), és b)
Svájc.
Ad a). Az Egyesült Királyságban nincs formális értelemben vett alkotmány, vagyis egy
olyan jogi dokumentum (vagy jogi dokumentumok egy olyan sora), amelyet az egyszerű
törvényeknél nehezebb eljárásban kellene elfogadni. A rendszer olyasmi, mint ami nálunk
a II. vi lág há bo rú előtt „tör té ne ti al kot mány” né ven volt is mert. Va gyis min den
törvényt egyaránt egyszerű többséggel fogadnak el, de ezen törvények közül néhányat
fon tos nak („sar ka la tos nak”) te kin tünk, és az al kot mány ré szé nek mond juk.
9 Bár a gon do lat fel-fel buk kant pél dá ul a ma gyar gon dol ko dók kö ré ben is. Kos suth egy köz pon ti „al -
kot mányőrszék” fel ál lí tá sát ja va sol ta, lásd SPIRA György: Kossuth és alkotmányterve, Csokonai, Debrecen,
1989, 56. EÖTVÖS József is az alkotmánybíráskodás bevezetésére tett javaslatot fő művében: A XIX. szá zad
uralkodó eszméinek befolyása az államra [1854], II., Ma gyar He li kon, Bu da pest, 1981, 410–428. A II. vi lág há -
borút közvetlenül követően ismét felmerült az elképzelés (Szabó József: Demokrácia és közjogi bíráskodás,
Her ná di, Bu da pest, 1946), de az al kot mány bí rás ko dás ös sze egyez tet he tet len volt a mar xiz mus-le ni niz -
mus (konkrétabban: a demokratikus centralizmus) doktrínájával, ezért nem valósulhatott meg.
10 Lásd Jana OSTERKAMP: Verfassungsgerichtsbarkeit in der Tschechoslowakei (1920–1939), Vittorio Klostermann,
Frank furt am Ma in, 2009.
11 Lásd Federico FABBRINI: Kelsen in Pa ris: France’s Constitutional Re form and the Introduction of a posteriori Constitutional
Review of Legislation, German Law Jo ur nal 2008, 1297–1312.
12 Lásd Bernd WIESER: Vergleichendes Verfassungsrecht, Sprin ger, Wi en, 2005, 121–123.
12

Jakab András
A formális értelemben vett alkotmány hiánya lényegében egy jogtechnikai értelemben
primitív állapotnak mondható. 13 Ez ugyanis azt jelenti, hogy az adott politikai közös
ség nem tud jo gi lag fon tos vagy alap ve tő dol go kat ki emel ni, az az (a tör vé nyek től fel -
fe lé) nem tud ja struk tu rál ni a jog anya got, ha nem a jo gi ren del ke zé sek egyen ran gú
mas szát vagy szabálytömeget alkotnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy jövőbeli kormány
a ko ráb bi kor mány min den ko ráb bi in téz ke dé sét el tö röl he ti. Így pél dá ul vél he tő -
en ez utób bi meg fon to lás az, ami mi att (eset le ges más okok mel lett) a je len le gi ma gyar -
országi kormányzati erők a történeti alkotmányra való áttérést semmiképp nem támogat
nák. Ez ugyan is azt is je len te né, hogy egy el vesz tett vá lasz tás után min den in téz ke dé -
sük el tö röl he tő, min den ál ta luk be be to no zott ál la mi tiszt vi se lő el tá vo lít ha tó. A tör té -
neti alkotmányt a mai közéletben leginkább csak radikáljobbos (az országgyűlésben jobbikos)
jo gá szok tá mo gat ják nosz tal gi á zó és re to ri kai okok ból (jog tech ni ka i lag a rész le -
te ket azon ban ők sem gon dol ták át, vagy ha igen, ak kor er ről még so sem ír tak), re a li tá sa
ezért szerencsére nincs.
Megjegyzendő, hogy mára már az Egyesült Királyság jogrendszere sem úgy működik,
ahogy arra a kérdés kapcsán itthon gyakran hivatkoznak. 1998-ban ugyanis elfogadtak
az em be ri jo gi tör vényt (Human Rights Act 1998), amely sze rint a leg főbb bí rói fó rum
(2009 októberéig a Lordok Háza Fellebbezési Bizottsága, azóta a szervezetileg elkülönült
Egye sült Ki rály ság Leg fel ső Bí ró sá ga) meg ál la pít hat ja, hogy va la mely tör vény el -
lentmond az Európai Emberi Jogi Egyezmény által biztosított jogoknak (declaration of
incompatibility). Ez persze nem azonos a megsemmisítéssel, de az elmozdulás iránya legalábbis
egyértelmű.
Két országot szoktak még megemlíteni, amelynek nincs formális alkotmánya: Izrael
és Új-Zéland. Valójában azonban már Izrael esetében sem stimmel teljesen a megállapí
tás, mert 1992-ben a knesszet el fo ga dott két alap jo gi „alap tör vényt”, és en nek nyo -
mán az izraeli Legfelső Bíróság akkori elnöke, Aharon Barak „alkotmányos forradalmat”
hirdetett. Az általa már korábban is hangoztatott elképzeléseket, miszerint a Legfel
ső Bí ró ság nak ha tás kö re van az alapjogsértő tör vé nye ket meg sem mi sí te ni (bár er re
ki fe je zett tör vé nyi fel ha tal ma zá sa nincs), 1995-ös el nö ki be ik ta tá sa után ilyen mi nő sé -
gé ben (bí rói íté let in do ko lá sá ban) is megerő sítette. 14 Ilyen megsemmisítés még nem
tör tént ugyan, de leg alább is jó esély van rá, hogy előbb-utóbb be kö vet kez zék. Ez azt je -
len ti, hogy az utol só ál lam, ahol mind a mai na pig tisz tán és egy ér tel mű en tör té ne ti al -
kot mány van, Új-Zé land.
13 Az angol szerzők ezt eufemisztikusan a rugalmasság megnyilvánulásának tartják, lásd például Hilaire
BARNETT: Constitutional & Administrative Law, Cavendish, London, 20045, 8–10. Az alkotmányjogi szabályok
hi á nyát és struk tu rá lat lan sá gát nem-jo gi „al kot má nyos kon ven ci ók kal” pó tol ják, ame lyek leg in kább a
po li ti kai mo ra li tás vagy az al kot má nyos ud va ri as ság sza bá lya i ként for dít ha tó ak ma gyar ter mi no ló gi á ra.
Ezen konvenciók azonban erősen kultúrakötöttek, ezért ilyenként való átültetésük egy kontinentális
jog rend be nem re á lis. En nek meg fe le lő en ál sá gos az ot ta ni al kot mány jo gi ga ran ci ák hi á nyá ra hi vat koz -
ni példaként Magyarországon (vagyis az itthoni garanciák leépítését az angol példával igazolni), mert ott
helyette olyan egyéb kor lá tok van nak, amik ná lunk nem (vagy leg alább is be lát ha tó időn be lül nem) fel -
építhetőek.
14 Yoseph M. EDREY: The Israeli constitutional revolution/evolution, American Jo ur nal of Comparative Law
2005, 77–123.
13

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Ad b). Svájcban a szövetségi törvényekkel szemben nincs alkotmányossági normakontroll.
Ezt ugyanis a svájci rendszerben oly könnyen kérhető népszavazás helyettesíti. Vagyis
ahol nincs alkotmánybíráskodás, ott legalább népszavazás van: a szövetségi törvényhozásnak
ott ez a kor lát ja. Egy al kot má nyos de mok rá cia lo gi ká ja ugyan is az, hogy ha egy ál la mi
szervet az egyik lehetséges ellenőrző szerv nem ellenőrzi (esetünkben a svájci Bundesgericht),
akkor legalább valami másmilyen ellenőrzés legyen felette (Svájcban ez a pótszer a népszavazás).
A hatalommegosztásos modern demokráciák egyik kulcseleme ugyanis épp az, hogy
sosem lehet jogi teljhatalmat elfogadni. A korlátlan hatalomnak nagy bizalomra kell alapulnia,
és ez a nagy bizalom az eddigi történeti tapasztalatok szerint szinte mindig megcsalatott.
15 A törvényhozásnak ezért akármilyen választói felhatalmazása van is, hatalma egy
alkotmányos demokráciában nem lehet korlátlan. 16 A hatalom megrészegítő hatásától óvnunk
kell a politikusokat; a bölcsebbje ezt maga is belátja, és Odüsszeuszhoz hasonlóan az
ár boc hoz kötöz(tet)i ma gát, mert tud ja, hogy nem fog tud ni el len áll ni a sziréneknek. 17
A kevésbé bölcset a hajó utasainak a maguk akaratából kell lekötözniük.
2. A hatalom demokratikus konstituálása
Az alkotmányoknak önkorlátozó funkciójuk mellett a másik feladatuk, hogy a hatalmat
megalkossák, vagyis konstituálják. Innen a kifejezés etimológiája is: konstitúció, Constitution,
Verfassung, és ezek ma gyar tü kör for dí tá sa: „alkotmány”. 18 A hatalom konstituálása
azonban önmagában még nem jelent legitimációs faktort, hanem csak ha a hatalmat a
konstituálással valahogy igazolják is, vagyis ha a hatalom forrását is megnyugtatóan tisztáz
zák.
A ha ta lom for rá sá nak a kö zép ko ri Eu ró pá ban Is tent tar tot ták. A szak rá lis le gi ti má -
ci ó nak is kü lön fé le vál to za tai vol tak is mer tek: 1) olya nok, ame lyek kor lát lan ural ko dói
ab szo lu tiz must (a fel vi lá go so dás ke le ti ural ko dók ra uta ló szó hasz ná la tá val: des po tiz -
must) tet tek le he tő vé (a ma gyar tör té ne lem ben a Habs burg ural ko dók igye kez tek ilyen
15 Thomas Jefferson klasszikus szavaival: „A szabad állam nem bizalomra, hanem gyanakvásra épül.”
Idé zi David B. JOHNSON: A közösségi döntések elmélete, Osiris Bu da pest, 1999, 245. A 18. szá zad vé ge óta dik -
tátorrá vált (de eredetileg szépreményű) forradalmárok sora erősíti a jeffersoni gyanakvás szomorú
megalapozottságát.
16 Az an gol meg ol dás ban az el len sú lyo kat a tripartit par la men ten be lül he lyez ték el: az ural ko dó, a fel -
sőház és az alsóház egymást egyensúlyozták a 17. század végi állapot szerint. Az evvel kapcsolatos fogalmi
trükkökhöz lásd részletesebben JA KAB András: A szuverenitás fogalmának megszelídítése = Európai jog és jogfilozófia,
szerk. Paksy Má té, Szent Ist ván Tár su lat, Bu da pest, 2008, 245–266, kül. 246–248. Má ra az ural ko dó
és a fel ső ház sze re pe is eljelentéktelenedett, épp ezért in dult el a rend szer a bí rói fe lül vizs gá lat irá nyá -
ba a már em lí tett Human Rights Act 1998 ki hir de té sé vel.
17 Vö. Jon ELSTER: Ulysses and the Syrens. Studies in Rationality and Irrationality, Cambridge UP (Cambridge–Melbourne)
– Ma i son des Sciences de l’Homme (Pa ris), 1984, 36–37, 87–96. Ha son ló szel lem ben mű ve
címében is SA JÓ András: Az önkorlátozó hatalom, MTA ÁJI, Bu da pest, 1995.
18 A római jogi etimológiáról (rem publicam constituere) lásd JELLINEK: I. m., 4. A ma gyar „al kot mány” szó a
latin constitutio mintájára képződött az „alkot” (constituere) igéből, első használata 1560-ra tehető, lásd Etimológiai
szótár, főszerk. Zaicz Gá bor, Tin ta, Bu da pest, 2006, 19.
14

Jakab András
jellegű természetjogi elméleteket terjeszteni), és 2) olyanok, amelyek szakrális fogalmi
megoldásokkal az uralkodói abszolutizmust korlátozták (például a sajátos magyar közjog
tör té ne ti ér de kes ség, a Szentkorona-tan). 19 Ez utób bi a kö zép ko ri or ga ni kus ál lam -
elméletek és korona-tanok keveréke volt. A rendek és a király eszerint a Korona tagjai
vol tak, a ki rály pe dig nem a ma ga sze mé lyé ben bír ta a ha tal mat, ha nem csu pán a Ko ro -
na nevében, mandátum (megbízás) alapján. A Habsburg uralkodók nagy bánatára a
mandátumos szerkezet ellenállási jogot is implikált: ha az uralkodó nem a Korona érde
ké ben járt el, ha nem ha tal má val vis sza élt és meg sér tet te a ren dek jo ga it, ak kor fegy -
veres ellenállásra is joga volt a rendeknek. Az elméletben a Korona fogalma megkettőző
dött: egy részt szó volt a fi zi ka i lag meg fog ha tó Ko ro ná ról (amely ma a Par la ment ben
van), más részt a Ko ro na je len tet te az ál la mot mint jo gi sze mélyt is. Az ál lam jo gi sze -
mélye (vagyis a Korona) egyúttal – a keresztény teológiában elfogadott tan mintájára,
mely sze rint az egy ház Krisz tus tes te, amely nek a hí vők a tag jai – egy or ga ni kus test,
amely nek a ki rály a fe je, a ren dek pe dig a tag jai. A ha ta lom szak rá lis for rá sát fe jez te ki
az is, hogy Szent István koronájával kellett megkoronázni a királyt, egy egyházi szertartás
ke re té ben.
A 18. szá zad vé gé től azon ban fo ko za to san hó dí tott egy má sik (sze ku la ri zált) el mé let
a hatalom forrására vonatkozóan, a népszuverenitás tana. 20 A királyság államformájához
részben monarchikus hagyománytiszteletből, részben revíziós okokból ragaszkodó,
há bo rú előt ti idők ben vé gül a ma gyar Szent ko ro na-tant is át hang sze rel ték (tu laj don -
képpen demokratizálták) ennek fényében: minden szavazópolgár a Szentkorona tagja
lett. 21 Manapság azonban már ilyesfajta barokkos fogalmi trükkökre, vagyis a két tan
közt komp ro mis szum ra nincs szük ség, a nép szu ve re ni tás ta nát ugyan is min den szá mot -
tevő politikai erő elfogadja. Vagyis a népszuverenitás tana a politikai szereplők közti közös
nevező: nincs olyan érdemi szereplő, aki csak a Szentkorona-tant fogadná el, de a
népszuverenitást önmagában nem.
Az államszervezet által gyakorolt hatalmat közvetve vagy közvetlenül mind visszavezetjük
a népre, a választópolgárok összességére. A jelenleg hatályos Alkotmány 2. §-ának
megfogalmazása szerint: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A törvényhozástól
egyébként szervezetileg független bíróságok is a parlament által alkotott
törvények szerint járnak el, abból eredeztetik hatalmukat. A választópolgárok által választott
parlamenti képviselők módosíthatják magát az Alkotmányt, és ők választják az
al kot mány bí rá kat is. Va gyis még a de mok ra ti kus ha ta lom gya kor lás kor lát ja i nak is végsősoron
demokratikus a forrása.
19 Bővebben erről lásd JA KAB András: Az alkotmányjog tudománya és oktatása Magyarországon (1990-ig), Jogtörténe
ti Szem le 2008/2., 60–67.
20 Részletesen lásd András JA KAB: Parliamentarisation of the EU without Changing the Treaties, MTA PTI Working
Papers 2010/1. (www.mtapti.hu/pdf/wp_jakab_andras.pdf), 5–12.
21 A tan történetéről és átalakulásairól lásd ECKHARDT Ferenc: A Szentkorona-eszme története [1941], Attrak -
tor, Máriabesnyő, 2003.
15

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
3. Közösség-összetartó szimbólum
Az al kot mány nem csak egy jo gi do ku men tum, ha nem szim bó lum is, ami ki fe je zi a po -
litikai közösség, az ország, a nemzet összetartozását. A preambulumról szóló viták is
csak az utób bi szem pont fé nyé ben ért he tők meg, és ép pen ezért kell a preambulumot
olyanná írni, ami a lehető legtöbb polgárnak segíti az érzelmi azonosulást. Részben maga
a jogi tartalom is betölthet közösség-összetartó szerepet (például „mi nem sértjük
meg az em be ri jo go kat, mi va gyunk a jó fi úk; a ve lünk szem ben ál lók meg sér tik az em -
be ri jo go kat, ők a rossz fiúk”). 22 De ahol ez a funk ció leg in kább sze re pet kap, az még -
is csak a preambulum.
A preambulumok jo gi ter mé sze te sa já tos: jo gi ere jük csök ken tett, önál ló an kö te le -
zett sé get nem ró nak sen ki re, de az adott do ku men tum (ese tünk ben: al kot mány) ér tel -
me zé sé hez hasz nál ha tó ak segédletként. 23 Vagyis jogi-tartalmi jelentőségük igencsak limitált.
Másrészről pedig kiemelt helyük (a dokumentum elején) politikai-szimbolikus
je len tő sé gü ket nö ve li. Ez a két té nye ző együtt oda ve zet, hogy po li ti ku sok ked venc hob -
bija a preambulumváltozatok megfogalmazása lesz, az alkotmányjogászok pedig ezt külö
nö sebb stressz nél kül le is nye lik (el len tét ben az Al kot mány tar tal mi át sza bá sá ra vo -
natkozó egyéb politikusi ötletelésekkel, amelyek a szakmában sokaknak okoznak manapság
ál mat lan éj sza ká kat).
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne megfogalmazni alkotmányjogi szempontból
mégis valami elvárást általában a preambulumokkal és konkrétan a most készülő preambulummal
szemben. Ha ugyanis a preambulumnak elsősorban szimbolikus közösségösszetartó
szerepe van, akkor azt olyanra kell megfogalmazni, ami a lehető legtöbb polgár
számára lehetővé teszi az érzelmi azonosulást. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor a tulajdonképpeni
tartalomtól függetlenül az állampolgárok egy része oktrojált alkotmánynak
fogja tekinteni a normát, és nem az azonosulás, hanem az elutasítás szimbólumát fogja
lát ni ben ne. És ha ez az ál lam pol gár ok egy je len tő sebb ré szé re lesz igaz, ak kor az ma gá nak
az alkotmánynak a legitimitását fogja megkérdőjelezni. A magyar történelem talán legsikeresebb
időszaka, az 1867-es kiegyezés alkotmányjogi konstrukcióra épült. Tartalma ma
már persze sok ponton vitatható (és részben súlyos történelmi következményei voltak), de
a szellemiség és a szimbolikus szerep, amely egy hosszú évtizedekre stabil alkotmányos berendezkedés
alapját adta, jól kifejeződik a kiegyezés német fordításában: Kompromiss. Ha
ilyesfajta kompromisszumra nem kész a jelenlegi kormányzó koalíció, akkor jó eséllyel
nálunk a politikai küzdelem fő szervező ereje pont az Alkotmányhoz való viszony lesz, vagyis
a normális demokratikus fejlődéshez szükséges közös alap (amelyben az egymást a hatalomban
váltó kormánypártok és ellenzék bizonyos alapkérdésekben képes együttműködni)
fog hiányozni. Kompromisszum hiányában az ellenzék fő (és akár sikeres) hívószava
22 A terrorizmus elleni küzdelemben a kínzás tilalmával kapcsolatos ezirányú dilemmákhoz lásd András
JA KAB: The Rule of Law and the Terrorist Challenge. A Map of Possible Arguments in the Di lem ma of Security vs. Liberty = Rule
of Law, Freedom and Security in Europe, szerk. Julia ILIOPOULOS-STRANGAS, Sakkoulas, Athens, 2010, 17–45.
23 Bővebb elemzéshez lásd SU LYOK Már ton – TRÓCSÁNYI László: Preambulum = Az Alkotmány kommentárja,
90–91.
16

Jakab András
pont az „okt ro jált” al kot mány el le ni küz de lem lesz majd. Még ha ez nem is ve zet si ker re
esetleg, az alkotmányos rendszer legitimitását sokáig mérgezné a kérdés. Ez nem jelenti
azt, hogy ne lehetne bizonyos értékeket hangsúlyosabban megjeleníteni; de azt igenis jelen
ti, hogy ezt olyan mó don kell ten ni, hogy azok in kább irány mu ta tó, sem mint kény sze -
rítő jellegűek legyenek, vagyis lehetőleg senki ne érezhesse fenyegető kényszerítésnek
ezeket. 24
Ennek fényében, ha a most készülő alkotmány preambulumában például Istenre
utalást helyezünk el, akkor egy olyan fordulatot is fel kell ven nünk, amely a do ku men -
tu mot el fo gad ha tó vá te szi a nem hí vők nek is. Nem le het csak azt mon da ni, mint amit a
német alkotmány preambuluma, hogy „Isten és az emberek előtti felelősségünk tudatában”,
mert ez azt fe je zi ki, hogy mi mind an nyi an hi szünk eb ben. A len gyel pél da el len -
ben, amit rész ben már ná lunk is al kal maz tak („mi, akik hi szünk ab ban, hogy Is ten a
történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk
megérteni…”), tart ha tó meg ol dás.
A Szent ko ro na-tan beeme lé se el len ben pon to san a szim bo li kus ös sze tar tás okán
len ne prob le ma ti kus (konk rét jog kö vet kez ményt ugyan is a je len le gi dis kur zus sze rint
sen ki sem fűz ne hozzá). 25 Vélhetően több embert idegenítene el, mint ahánynak az
azonosulást megkönnyíti. Az azonosulás megkönnyítésére elég a Szentkorona megemlí
té se (ez már most is sze re pel az Al kot mány 76. §-ában, va gyis a cí mer le írá sá nál szö -
veg sze rű en is, egy be ír va), ezt akár le het is mét hang sú lyoz ni a preambulumban. Te kint -
ve, hogy a Szent ko ro na már most is sze re pel a szö veg ben, ezért to váb bi em lí té se sem te -
heti negatív szimbólummá a szöveget. 26
Hasonlóan aggályos lenne a legutóbbi Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának (a
Nemzeti Együttműködésről szóló 1/2010. [VI. 16.] OGY politikai nyilatkozat) átemelése a preambulumba,
amely dicsőséges mozzanatként megörökíti az ellenzéki szocialisták vereségét.
Egy ilyen alkotmány-preambulum ugyan is ele ve ki zár ja az MSZP min den sza va zó ját az
érzelmi azonosulás lehetőségéből. Egy hosszú távra szánt alkotmány preambuluma nem
ar ra va ló, hogy győ zel mi tort ül jünk az el len zék fe lett, ha nem hogy egy olyan ér ték vi lá -
got tük röz zön, amely a győz te sek fe lé lejt ugyan, de leg alább nem ir ri tál ja szán dé ko san
24 Ha son ló szel lem ben ar ról, hogy a pá lya vé gül ki fe lé lejt, lásd SCHANDA Balázs: Alkotmány és értékek.
Habilitációs ös szeg ző, PPKE JÁK, Bu da pest, 2010, 5.
25 Az MTA Jogtudományi Intézete az alkotmányozáshoz benyújtott szakvéleményében (a 12. oldalon)
felveti, hogy a Szentkorona-tan része az egykori történelmi Magyarország területének védelme, vagyis
revizionizmust implikálna. Ennek felvállalása szerintük nemzetközi konfliktusokat gerjeszthet. Az aggályt
én is ala pos nak tar tom.
26 A 2000. évi I. tör vény a Szent Ko ro ná ról preambulumából is (helyesen) kimaradt a Szentkorona-tanra való
utalás. A szimbolikus funkcióhoz ugyanis nincs szükség a Szentkorona-tanra, az utóbbi sokkal többet
je len te ne, mint pusz ta szim bó lu mot. Az ak ko ri par la men ti és köz éle ti vi ták hoz rész le te sen lásd TÓTH
Zoltán: Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig, Szent István Társulat, Budapest,
2007, 238–292. Egyéb ként a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló 119/1996. (XII. 21.)
OGY határozat Mellékletében foglalt „A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási elvei” is a preambulumban
javasolta a Szentkorona (de nem a Szentkorona-tan) említését, noha akkor kétharmados
balliberális több ség volt az or szág gyű lés ben. Itt te hát nem szük ség sze rű en kul túr har cos té má ról van szó,
ez elvileg vállalható közös alapként.
17

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
az el len zé ket. Azt ter mé sze te sen nem gon dol ja sen ki, hogy az or szág min den la ko sa egy -
ből ér zel mi leg azon nal azo no sul ni tud majd az új al kot mán nyal, de a nor ma szö veg
szint jén leg alább en nek el vi le he tő sé gét meg kell ad ni. Más kü lön ben a 20. szá za di cson -
ko lá sok és ön cson ko lá sok után a nem zet ből egy újabb je len tős részt zár nánk ki.
4. A hatályos alkotmány legitimitása: tartalom és szimbólum
Egy alkotmány legitimitása alatt azt szokták érteni, hogy méltó-e a követésre, vagyis hogy
betölti-e az alkotmányokkal szemben az előbbiekben megfogalmazott követelményeket.
Te hát 1) kor lá toz za-e jo gi lag a ha tal mat, 2) de mok ra ti kus mó don konstituálja-e a ha tal -
mat, és 3) szimbólum-jellege révén összetartó erőt ad-e a közösségben. A jelenlegi alkotmány
esetében csak a legutolsó kritériummal szemben lehet érdemi ellenérveket
hozni. 27 Vagyis tartalmilag (azaz az első két kritérium szempontjából) nincs probléma a
hatályos Alkotmánnyal, bár egy-két csavart nyilván meg lehet húzni.
Van nak pél dá ul ki ja ví tan dó kodifikációs hi bák. Ilyen, hogy a 32/A. § sze rint az Al -
kotmánybíróság tagjai nem lehetnek „a párt” tagjai, amely az 1989-es szövegezés kortörténeti
dokumentuma. Vagy például a 17. § teljesen felesleges, vagyis törölhető, mert
a 70/E. § sokkal erősebb formában biztosítja ugyanazt a szociális biztonságot. Szerkeze
ti leg nyil ván az is ele gán sabb, ha az alap jo gok a do ku men tum ele jén van nak, bár en -
nek sem mi fé le konk rét jog kö vet kez mé nye nincs, te hát ez is in kább szim bo li kus je len -
tő sé gű kér dés.
Egyes részletszabályokat pedig érdemes lenne módosítani. Ilyen az alkotmánybírák
újraválaszthatósága, ami nem szerencsés, mert veszélyezteti a függetlenségüket, ha az az
or szág gyű lés ér té ke li a mun ká ju kat, ame lyet a mun ká juk so rán ők ér té kel nek. Van né -
hány szocialista alkotmányjogi maradvány is, például hogy az országgyűlés a „legfelsőbb
államhatalmi és népképviseleti szerv” (19. §), demokratikus hatalommegosztásban „legfel
sőbb” szerv ugyan is nincs. Az is ben ne van az Al kot mány ban, hogy a par la ment öt -
éves ter vet al kot hat. Eze ket nyil ván meg kell vál toz tat ni, de ez egy vi szony lag szűk kö rű
lis ta, va gyis ügyes és óva tos kodifikációs mun ká val ki le het gyom lál ni a hi bá kat.
A jobboldali közbeszédben gyakran megjelenik, hogy „azért kell új alkotmány, mert a jelenlegi
rendszerben nem lehetett leváltani Gyurcsány Ferencet a 2006-os hazugságbeszéd
és tüntetés-szétveretés után”. Vagyis sérült a demokrácia (tudniillik bevallottan hazugsággal
választást nyerni) és a jogállamiság (gyülekezési alapjog gyakorlása) alapelve is. Ez az érv
azonban nem meggyőző. Először is a miniszterelnök leváltása (vagy a parlament feloszlatása)
csupán néhány alkotmánybeli szó átírásával teljesen átalakítható lenne, vagyis az érv eleve
nem is szól hat az egész Al kot mány el len. Az Al kot mány nak ez a kér dé se az ös szes sza bály
szemszögéből nézve egy terjedelmileg igen-igen apró (bár politikailag természetesen jelentős)
részletrendelkezés. Az érv avval sem vet számot, hogy a hatályos Alkotmánynak igenis
van végső szankciós mechanizmusa az ilyen esetekre, mégpedig az országgyűlési választások
27 JA KAB András: Szív mű tét előtt. Mi lyen le gyen az alkotmányozás?, Magyar Nemzet Magazin 2010. október 2.,
25–26 (www.mno.hu/portal/739829).
18

Jakab András
formájában. Ez a mechanizmus a 2010-es tavaszi választási eredményeket nézve bizony
meglehetősen hatékonyan működött. Persze nem olyan gyorsan, mint ahogy sokan szerették
vol na, de a de mok ra ti kus jog ál lam ok ban az el já rá sok már csak ilyen macerásak: az ut -
cán elkapott tolvajt sem lehet meglincselni, hanem pontos eljárási kötöttségek vannak a
megbüntetésére. Ezt lehet kárhoztatni, de jobbat még nem találtak ki, mert amikor ennek
alternatíváit eddig kipróbálták a történelemben, az mindig szörnyen végződött. Azok a jobboldali
gondolkodók, akik a demokratikus és jogállami alkotmányos alapelvek 2006-os
megsértésével szembeni (egyébként érthető) politikai dühükben az egész Alkotmányt kidobnák,
valójában a fürdővízzel együtt a gyereket (vagyis a demokratikus jogállami alkotmányt)
is kiöntenék. Jelenleg pont a demokratikus és jogállami alapelvek megerősítésére
lenne szükség: akár olyan formában is, hogy új szimbolikus megerősítő aktusként alkotjuk
meg a tartalmilag lényegében változatlan (következésképpen továbbra is demokratikus és
jogállami) alkotmányt. 28 Öngyilkos stratégia azonban a 2006-os eseményekre hivatkozva
(akár valódi és őszinte dühből, akár pusztán politikai PR okokból újdonság felmutatására
törekedve) a teljes alkotmányos rendszert felforgató ötletelésbe kezdeni.
Meg jegy zen dő, hogy bár mit el le het ne ér ni mó do sí tá sok kal. 1989-ben egy szo ci a lis -
ta diktatúra alaptörvényét alakították át jogállami alkotmánnyá – formailag módosítással.
Néhány nap alatt a mostaniból egy módosító törvénnyel a magyar királyság alkotmá
nyát is meg le het ne írni. 29 Azt, hogy nem a mó do sí tás tech ni ká ját, ha nem az új jog -
szabály kiadásának technikáját választjuk, csak a szimbolikus politikai mezőben lehet
értelmezni.
Egy al kot mány ugyan is egyút tal min dig az adott re zsim szim bó lu ma is. Ha te hát a re -
zsim kor rupt és gaz da sá gi lag si ker te len, ak kor is mét az al kot mány le gi ti mi tá sá nak utol -
só (szim bo li kus) ele mé vel lesz prob lé ma. Az, hogy je len leg az Al kot mányt né há nyan
nem te kin tik le gi tim nek vagy tisz te let re mél tó nak, csak is eb ben a szim bo li kus me ző ben
ér tel mez he tő, va gyis az el múlt húsz év szim bó lu mát lát ják ben ne (a köz be széd ben oly
han gos kri ti ku sok több sé ge az Al kot mány tar tal mát lát vá nyo san nem is is me ri). In di án
törzseknél a szárazságért a törzsfőnököt okolták, és dühükben rituálisan feláldozták,
pe dig sze gény nyil ván nem te he tett er ről. Ná lunk pe dig az el múlt húsz év er köl csi és
gaz da sá gi ku dar cá ért az Al kot mányt okol juk, és ri tu á li san fel ál doz zuk, pe dig az sem te -
28 A jogállamiság megerősítésének aggasztóan ellentmondanak az AB hatáskörének szűkítésére irányuló
el kép ze lé sek, lásd rész le te seb ben a jo gi prob le ma ti kát: A Fideszen csattanhat az Alkotmánybíróság korlátozása.
Miklósi Gábor interjúja Jakab Andrással, index.hu 2010. 10. 29. (http://index.hu/belfold/2010/10/
29/az_alkotmanybirosag_a_fideszt_sem_fogja_tudni_megvedeni). Egyébként a közbeszédben elterjedt
mítosszal ellentétben a magyar AB hatáskörei nem erősebbek, mint a nyugat-európai alkotmánybírósá
gok ha tás kö rei. Az AB va ló ban erő sebb, mint nyu ga ti tár sai, de nem a ha tás kö rei mi att, ha nem azért,
mert bár ki érintettség bizonyítása nélkül kezdeményezheti az eljárást, vagyis eljárásjogilag sokkal könnyebben
ke rül nek az al kot mány jo gi vi ták a bí ró ság elé. A tel jes tör vény meg sem mi sí té si ha tás kör azon ban az al -
kotmánybíráskodások fogalmi eleme, vagyis arra nem lehet azt mondani, hogy „túl erős”.
29 A ha tá lyos preambulumban ta lál ha tó ide ig le nes sé gi kla u zu la is kön nye dén tö röl he tő len ne egy mó -
do sí tó tör vén nyel. A vá lasz tá sok óta már úgy is nyolc szor mó do sí tot tuk az Al kot mányt – még egy mó do -
sí tás ide vagy oda már nem za var na sen kit. Va gyis ha tény leg a preambulum ide ig le nes sé gi kla u zu lá ja
len ne az in dok (mint ahogy nem az), ak kor egy rö vid ke preambulummódosító tör vén nyel meg spó rol -
hatnánk az egész alkotmányozást.
19

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
hetett a problémáinkról (vagy legalábbis csak igen-igen áttételesen). Ezt a feláldozást
most már megakadályozni nem lehet, de nem is érdemes: a szimbolikus összetartó
funkció ugyanis valóban csak akkor működik, ha hiszünk ebben. Vagyis a legitimációban
va ló ké tely egy önbeteljesítő kétely, mára pedig annyian kételkednek az Alkotmány legiti
mi tá sá ban, hogy tény leg le gi ti mi tá si prob lé mák kal küzd.
De ha va ló ban er ről van szó, ak kor az új al kot mány meg al ko tá sa kor a tu laj don kép -
peni tartalmat (vagyis a jogállami tabulistát és a demokratikus konstitúciót) nem kellene
alap ja i ban felforgatni. 30 Vagyis politikai értelemben szimbolikus, jogilag ellenben
kon szo li dá ci ós al kot má nyo zás ra van szük ség.
5. Egy kevéssé lényeges momentum: az elfogadási eljárás
A fentiekben három előfeltételét neveztem meg az alkotmány legitimitásának: jogállamiság
(önkorlátozás), demokrácia és szimbolikus összetartó képesség. Felmerülhet azonban
még egy tényező, nevezetesen az elfogadási eljárás. Ez, ha nem is teljesen lényegtelen, legalábbis
másodlagos kérdés. Az, hogy egy alkotmány hogyan születik, nem teszi illegitimmé
– illetve nem akadályozza azt, hogy legitimmé váljon.
Ha a manapság legitimációs szempontból legjobban hangzó alkotmányok közül kettőt
ki vá lasz tunk (az USA al kot má nyát és a né met Grundgesetzet), jól illusztrálhatjuk ezt.
Az USA 1787-es alkotmánya az akkori alkotmány, az ún. Konföderációs Cikkelyek által
jogilag pontosan meghatározott demokratikus eljárásrendet látványosan és durván
meg sért ve ke let ke zett:
„Mi, az Egye sült Ál la mok népe…” Néz zük, hogy mi ről is volt szó, mi dőn eze ket a
nyitó szavakat leírták. Csupán hat évvel korábban történt, hogy mind a tizenhárom
állam megegyezett a Konföderációs Cikkelyekben, amelyet ünnepélyesen egy „örök
Unió” alap já nak nyil vá ní tot tak. Ezek után, egy rö vid nyár alatt le zaj lott tit kos ta lál -
kozók sora után, a Konvención harminckilenc „hazafi” nem csupán azt javasolja,
hogy ezt a kez de ti, ne he zen el ért ered ményt rom bol ják le. Va ló já ban azt ál lí tot ták,
hogy „a nép ne vé ben” jo guk van ar ra, hogy a Kon fö de rá ci ós Cik ke lyek azon sza bá -
lyait is figyelmen kívül hagyják, amelyek a dokumentum megváltoztatására vonatkoztak.
A Cik ke lyek ugyan is ki fe je zet ten úgy ren del kez tek, hogy mind a ti zen há rom ál -
lam nak egyet kell ér te nie a szö veg mó do sí tá sá ban; az Ala pí tók még is azt ál lí tot ták,
hogy az ő új Al kot má nyuk „mi, a nép” aka ra tát fe je zi ki ak kor is, ha csu pán ki lenc ál -
lam ért egyet. A játék szabályainak forradalmi újradefiniálása ennél is tovább ment –
kiterjedt arra is, hogy a kilenc állam miként jelezheti egyetértését. Mivel tartottak a
30 Tel je sen ér tel met len azt kö ve tel ni, hogy az AB ed di gi ha tá ro za ta it tö röl jék el. Ha ugyan is ez meg tör -
ténne, akkor az alkotmánybírák továbbra is ugyanúgy használnák a régi határozatokat (otthon titokban
meg néz nék majd), csak for má li san nem hi vat koz ná nak rá juk az in do ko lá sok ban. Va gyis a til tás re mény -
te len, és egyet len ered mé nye az len ne, hogy az ítél ke zés intranszparensebb len ne (hi szen az in do ko kat
kevésbé látnánk).
20

Jakab András
ratifikációval kapcsolatos küzdelmektől, nem engedték, hogy a [tag]állami kormányzatok
megakadályozzák, hogy a Konvenció a Nép nevében beszélhessen. Ezért kizáró
lag er re a cél ra ös sze hí vott tag ál la mi „al kot má nyo zó kon ven ci ók” dönt het tek csak
az Al kot mány sor sá ról. Ugyan hon nan vet ték a Fö de ra lis ták, hogy a jo gi el já rá sok
ezen új szabályai jobban igazolják az ő állításukat, hogy Nép nevében beszélnek, mint
az akkor működő kormányzat ugyanezen állítását? 31
A valószínűleg legbefolyásosabb (és legalábbis Európában) legtöbbet másolt európai alkot
mány, az 1949-es né met Grundgesetz eredete is hasonlóan dubiózus. Olyannyira, hogy
itt még kül föl di ka to nai nyo más (tud ni il lik a meg szál ló nyu ga ti szö vet sé ge sek nyo má sa)
is kimutatható. 32 Mind az alkotmányozás alapvető keretfeltételeit a megszállók határozták
meg (a tar tal mi alap ve tést is!), és a vé gén az el ké szült szö veg ter ve ze tet ne kik is jó vá
kellett hagyniuk. A szövegtervezet véglegesítése után ellenkező tartományokat pedig az
amerikai tábornokok „meggyőzték” róla, hogy igenis jó lesz elfogadni a Grundgesetzet.
A né met Grundgesetzet a kezdetekben nem becsülte sokra a (nyugat-)német polgár
sem. A há bo rú utá ni fel len dü lés nek azon ban szim bó lu ma lett, az új re zsim alap ja, s a
de mok ra ti kus és jog ál la mi ér té kek mai né met or szá gi tisz te le te már ar ra ve zet he tő
vissza, hogy a pozitív szimbólumként működő Grundgesetz ezek re épül. Va gyis a szim bo -
likus funkció kiteljesedése egyúttal a tartalmat is elfogadottabbá tette. Persze amellett is
meg győ ző en le het ér vel ni, hogy a de mok ra ti kus és jog ál la mi be ren dez ke dés ma ga is
hoz zá já rult a gaz da sá gi fel len dü lés hez, de az irán tuk va ló köz né pi tisz te let még is in kább
csak a siker következménye, mintsem oka volt.
Ha az el múlt húsz év gaz da sá gi lag és mo rá li san si ke res lett vol na, ak kor vél he tő en
Magyarországon sem nagyon feszegetné senki az alkotmányozást. Vagyis a formailag
1949-es, tartalmilag 1989-es eredet (valamint az, hogy sem az akkori országgyűlésnek,
sem pe dig az El len zé ki Kerekasztalnak nem volt a mai fo gal ma ink sze rint de mok ra ti kus
fel ha tal ma zá sa) nem za var na sen kit, hi szen a de mok rá cia és a jog ál la mi ság kri té ri u ma -
i nak meg fe lel a ha tá lyos szö veg. Kis sé erő sen hang zik, de még is ki le het mon da ni: ha a
most el fo ga dan dó al kot mány szö ve ge meg fe lel majd a jog ál la mi, de mok ra ti kus és szim -
bolikus követelményeknek, akkor az évek múlásával már senkit nem fog érdekelni, hogy
31 Bruce ACKERMAN: We the People. 1: Foundations, Belknap Press of Har vard UP, Camb rid ge (Mass.), 1991,
167–168. Az alkotmány kidolgozására irányuló felhatalmazás hiányának problémájához lásd James
MADISON, The Federalist Papers No. 40.
32 Carlo SCHMID: Erinnerungen, Scherz, Bern–Mün chen, 1979, 370. Az 1947-es ja pán al kot mányt nem
egyszerűen befolyásolták a megszálló (amerikai) erők, hanem effektíve szinte teljesen amerikai jogászok
ír ták és ka to na i lag kényszerítették az or szág ra (lásd Frederick SCHAUER: On the migration of constitutional ideas,
Con nec ti cut Law Review 2004–2005, 308 to váb bi uta lá sok kal), ma nap ság már még sem ké tel ke dik sen -
ki a legitimációjában, hiszen megfelel a jogállami, demokratikus és szimbolikus-összetartó elvárások -
nak. A szimbolikus elfogadhatóság azt jelentette, hogy igyekeztek a legyőzött ország hagyományait és
nem ze ti ér zé sét nem sér te ni (pél dá ul a csá szár ság in téz mé nye to vább ra is meg ma radt). Va gyis az al kot -
mány nem vált a megalázottság alkotmányává, nem lehetett negatív szimbólumként használni, mert a
meg szál ló ame ri kai ha ta lom to tá lis győz tes ként is komp ro mis szum ra tö re ke dett. Az al kot mány le gi ti mi -
tásának megerősítéséhez jelentősen hozzájárult az is, hogy Japán ezen alkotmány alatt vált a világ egyik
leg si ke re sebb gaz da sá gi ha tal má vá.
21

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
milyen eljárásban (népszavazással vagy anélkül, ellenzéki pártokkal vagy anélkül) fogadták
azt el. 33 Ha az ország sikeres lesz (gazdaságilag, demográfiailag, közhangulatában),
ak kor az al kot mány egyút tal a si ker szim bó lu ma is lesz, és tisz te le te a la kos ság kö ré ben
fo ko za to san egy re na gyobb lesz. Ezért az olyan ér vek nek, mint hogy a kor mány párt ok
nem tet ték vi lá gos sá a vá lasz tá sok előtt, hogy új al kot mányt akar nak (sőt az, hogy pon -
to san mi lyet akar nak, még most sem vi lá gos), vagy hogy nem rég az el len zé ki pár tok ki -
vonultak az előkészítésből, hosszú távon nincs jelentőségük. Akik most 1989-et védik az
új al kot má nyo zás sal szem ben, azok ugyan úgy nem tö rőd nek az ak ko ri el já rá si és fel ha -
talmazási hiányosságokkal, noha (a jelenlegieket persze nem tagadva) azok kategóriákkal
sú lyo sab bak vol tak.
A ke let ke zé si el já rás nak (a szán dé kos és meg alá zó an pro vo ka tív el já rá si hi bá kat le szá -
mítva, amelyek kezdettől fogva negatív szimbólummá tennék a dokumentumot) egy alkot
mány le gi ti mi tá sa szem pont já ból már ele ve is csak kor lá to zott a je len tő sé ge: az el fo -
gadás után az idő múltával az esetleges eljárási kérdések egyszerűen ellényegtelenülnek.
*
Ha az elkészülő alkotmány szövege olyan lesz, hogy az a jogállami, demokratikus és
szim bo li kus kri té ri u mok nak meg fe lel, ak kor az al kot mány nak meg lesz a potenciális legitimitása.
Eddig terjed a mostani kodifikáció felelőssége. Az azonban, hogy egy ilyen alkotmány
végsősoron a gyakorlatban tényleg tud-e közösség-összetartó szimbólumként
működni (és ezáltal tényleg legitimmé válik-e), elsősorban az alkotmány szövegével alig
összefüggő tényezőktől függ majd.
Ha ugyan is az új al kot mány ra épü lő re zsim vé gül gaz da sá gi lag, de mog rá fi a i lag, mo -
rálisan és közhangulatában sikeres lesz, akkor a siker majd kivetül az alkotmányra is, és
az egyút tal a si ker szim bó lu ma lesz. Ezt a si kert ma ga az al kot mány nem fog ja tud ni ga -
rantálni, csupán annak „szükséges, de nem elégséges” feltételeit adhatja meg. Ezek az
al kot mány jo gi fel té te lek egyéb ként a rend szer vál tás kor is adot tak vol tak: va gyis akár a je -
len leg ha tá lyos Al kot mán nyal is si ke res le he tett vol na az or szág. Saj nos nem lett az, de
ez nem az Al kot má nyon mú lott (ha nem in kább po li ti ku sok ügyet len sé gén és/vagy er -
kölcs te len sé gén, va la mint a vá lasz tói men ta li tá son). Az új al kot mány is csak egy ha son ló
le he tő sé get fog ad ni, ami vel él het az or szág. Ha a le he tő ség gel nem tu dunk él ni, ak kor
15-20 év múl va majd jó esél lyel a po li ti ku sok és a pub li cis ták eszé be fog jut ni, hogy tár -
sadalmi problémáink oka valójában az akkor hatályos alkotmány. Ez esetben vélhetően
2030 körül ilyen-olyan vegyes színvonalú elemzéseket fogunk majd olvasni arról, hogy
az ak ko ri al kot mány szö ve ge mi ért is olyan rossz, ne tán mit ron tot tak el a 2010/11-es
keletkezési eljárás során. És akkor majd megint minden kezdődhet elölről.
Mindannyian (a mostani alkotmányozási folyamat pártolóit és ellenzőit is egyaránt
be le ért ve) csak azt re mél het jük, hogy ez nem így lesz. Az al kot mány irán ti bi za lom (és
33 Az elfogadási eljárásra egyébként nincs „európai minta”. Ahány ország, annyiféle eljárás volt (akár külön
alkotmányozó nemzetgyűléssel, akár parlamenttel, akár végrehajtó hatalmi szövegezéssel, akár népszavazással,
akár anélkül). A módszerek sokféleségéről áttekintően lásd az írás végén szereplő táblázatot.
22

ezáltal az alkotmányos értékek tisztelete) ugyanis az ország sikerének lakmuszpapírja
lesz. Nem al kot mány jog ászi el fo gult ság ezért, ha az al kot mány irán ti tisz te let nek nagy
jelentőséget tulajdonítunk. Most is és a jövőben is.
népszavazás nélkül
népszavazással
további
résztvevő szervek
Speciális alkotmányozó gyűlés
közvetlen
demokratikus
legitimációval
Ausztria,
Portugália,
Norvégia,
Bulgária
Románia,
Észtország
közvetett demokratikus
legitimációval
USA (külön alkotmányozó
gyűlések
az egyes tagálla -
mokban);
német Grund -
gesetz (Parlamenti
Tanács szövegez,
tagjait a tartományi
törvényhozások
dele gálták + tartományi
törvényhozások
ratifikálják
+ meg szálló hatalmak
jóváhagyása)
Jakab András
Alkotmányozási eljárások 34
Szokásos parlament
demokratikusan
legitimált
(újonnan választott)
Szlovénia, Hor
vátország, Macedónia,
Montenegró,
Ukrajna,
Csehország, Szlovákia,
Lettország
[a 1922-es alkotmány
felélesztése]
Litvánia, Albánia
1998
demokratikusan
nem legitimált
(régi parlament)
Szerbia 1990;
Magyarország
1989
Legfelső végrehajtó
szerv
(kormányfő,
elnök)
Franciaország
1958; Orosz -
ország 1993
34 A táblázat WIESER: I. m., 58–66 alapján készült. Az évszámokat csak akkor szerepeltettem, ha egyébként
kétes lett volna, hogy melyik alkotmányozásról van szó.
23

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Bartus Gá bor
ALKOTMÁNYOZÁS ÉS A KÖRNYEZET VÉDELME *
Az ma már világos, hogy a természeti környezet védelemre szorul. Ennek oka először is az
a felismerés, hogy mind az emberi élet fenntartásához, mind az emberi tevékenységek
(a gazdaság) működtetéséhez szükségünk van megfelelő minőségű környezeti elemekre
(levegőre, vízre, talajra) s kellő mennyiségű és minőségű természeti erőforrásokra. Ezt
úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az élő és élettelen természeti környezet különböző, gazdasági
szempontból is értékelhető ökológiai szolgáltatásokat nyújt az emberiség számára.
Sőt szá mo san gon dol ják azt is – akár val lá sos, akár ate is ta ala pon –, hogy a tő lünk
kü lön bö ző lé te ző ket a szá munk ra nyúj tott hasz nuk tól füg get le nül is tisz tel nünk, vé de -
nünk kell. Másodszor pedig azt kell megállapítanunk, hogy az ökológiai szolgáltatások
irán ti igé nye ink nö ve ke dé sé vel szá mos ter mé sze ti erő for rás, öko szisz té ma ke rül egy re
kifosztottabb és degradáltabb állapotba. 1
A kérdés az, hogy egy ésszerű, gazdasági értelemben hatékony és környezeti, ökológiai
eredményeit tekintve hatásos gazdálkodás, társadalmi együttműködés és védelem a
po li ti kai kö zös ség mely in téz mé nye i nek mi lyen tí pu sú és mek ko ra mér té kű be avat ko zá -
sát igényli. Konkrétabban: milyen szerepe van a környezetvédelemben a jogi védelemnek,
ezen belül pedig az alkotmányos védelemnek?
Néhány előzetes megjegyzés
E tanulmány írója nem jogász és nem szakértője az alkotmányozásnak mint olyannak,
hozzászólása környezetgazdaságtani ** szakmai indíttatású. Mint ilyen értelemben laikus,
tisztességesnek tartom összefoglalni, milyen alkotmányos, politikai filozófiai, a környezeti
kérdések tárgyalásakor különösen releváns alapelvekre alapulnak az alábbi fejtegetések. Az
ezeket az alapelveket elvetők számára a környezetvédelem alkotmánybeli szerepeltetésére
vonatkozó javaslataim eleve tévesek lesznek (ami nem jelenti azt, hogy az alapelvekkel való
egyetértés után még ne lennének vitatható tételek ebben a dolgozatban). Tehát:
* A dolgozat a „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell
ki dol go zá sa a Mű egye te men” cí mű pro jekt ke re té ben ké szült, mely nek meg va ló sí tá sát az ÚMFT
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatja.
1 A környezet állapotáról világméretekben átfogó képet ad: Millennium Ecosystem Assessment: Ecosystems
and Human Well-being. Synthesis, Island Press, Wa shing ton D. C., 2005 (http://maweb.org/documents/
document.356.aspx.pdf). A magyar természeti környezet állapotáról az ezredfordulón pedig lásd A ter -
mészet romlása, a romlás természete, szerk. Gadó György Pál, Föld Nap ja Ala pít vány, Bu da pest, 2000
(www.fna.hu/node/62).
** A „környezetgazdaság-tan” honi képviselői többnyire kötőjel nélkül írják saját diszciplínájukat. A szerző
kérésére ezt tiszteletben tartjuk, és e dolgozatban mellőzzük a „mozgószabály” alkalmazását. (A Szerk.)
24

Bartus Gábor
(1) Az al kot mány nem ve zet he tő le utópiá(k)ból, nem az a fel ada ta, hogy a tár sa da -
lom fel vi lá go sult ré sze (gyak ran ki sebb sé ge) ezen ke resz tül ve zes se el a ná la ke vés bé tu -
datos többséget egyfajta ígéret földjére. Ebből az is következik, hogy egy alkotmánymódo
sí tás so rán igen öko no mi ku san kell bán ni az újí tá sok kal. „Az újí tás min dig két ér tel -
mű vállalkozás, melyben a nyereség és a veszteség olyan szorosan összefonódik, hogy a
végső eredményt jószerével lehetetlen megjósolni” – intette a reformereket a filozófus. 2
(2) A társadalom működését nem kizárólag az alkotmány vezérli, tehát nem kell
min den, a tár sa da lom szá má ra fon tos ér té ket be le szu sza kol ni, s nem je len ti egyes ége tő
prob lé mák fon tos sá gá nak ta ga dá sát, ha azok – vagy az azok ra adott vá la szok – nem sze -
repelnek az alkotmányban.
(3) Fen ti ek ből az az igény is szár ma zik, hogy ahol le het, ér de mes a je len le gi Al kot -
mány bevált részeit megtartani, s csak indokolt esetekben változtatni vagy új részekkel
kiegészíteni. Ahogyan az alkotmányjogász mondja: „vélelem szóljon a jelenleg hatályos
Alkotmány szövege mellett”. 3
(4) Egy al kot mány igyek szik – bi zo nyos kor lá tok kö zött – vi lág né ze ti leg sem le ges, ki -
egyensúlyozott lenni, hogy a nemzet döntő többsége számára egyaránt elfogadható legyen.
Az al kot mány nak nem a po li ti kai vi tá kat kell elő re el dön te nie, ha nem a vi ták ke -
re te it adó in téz mé nye ket, a dön té si, ha tal mi jo go sult sá gok rend sze rét, va la mint a vi tá -
ban és a ha ta lom gya kor lás ál tal sért he tet len alap jo go kat kell ren dez nie.
Mit védünk a környezetben?
A kör nye zet vé del mé re mint ho mo gén te vé keny ség re szok tunk utal ni, ho lott a ter mé -
sze ti kör nye zet több as pek tu sa is vé de lem re szo rul hat. A környezetgazdaságtan ez zel
kapcsolatban a természeti erőforrások (vagy természeti tőke) teljes gazdaságiérték-koncep
ci ó já ról beszél. 4 A természeti környezetünket használjuk közvetlenül vagy közvetve,
de az értékes lehet nem használati értékekkel összefüggésben is.
A jó mi nő sé gű kör nye zet elő ször is le he tő vé te szi a hos szú, be teg sé gek ben rit ka éle -
tet, a szen nye zés ez zel szem ben egész ség ügyi prob lé mák hoz ve zet het és meg rö vi dít he ti
az élet tar ta mot. A kör nye zet vé de lem eb ben az ér te lem ben az em ber szen nye zé sek től
men tes kör nye ze té hez va ló jo gát je lent he ti. A kör nye ze tet meg óv hat juk azért is, mert
az esz té ti kai él ve ze tet, meg szo kott lát ványt, táj ké pet, élet te ret je lent. Meg véd jük, mert
ra gasz ko dunk az éle tünk ne künk ked ves „dísz le te i hez”, az is me rős höz, a beválthoz. 5
Véd het jük a ter mé sze tet azért, mert a gaz da ság ál tal elő ál lí tott ja vak és szol gál ta tá sok
2 Michael OAKESHOTT: Konzervatívnak lenni, ford. Bán ki De zső, Hol mi 2000/4.
3 Jakab András: Az alkotmányozás előkérdései. Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottsága részére
írt tanulmány, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2010 (www.parlament.hu/biz/aeb/info/
jakab_andras.pdf).
4 Egy kiváló magyar nyelvű összefoglaló erről MARJAINÉ SZERÉNYI Zsuzsa: A természeti erőforrások pénzbeli értékelése,
Közgazdasági Szemle XLVIII. (2001. február), 114–129.
5 OAKESHOTT, I. m.
25

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
erő for rá sa it je len tik (mert pél dá ul nem főz he tő jó sör tisz ta, íz le tes víz, egész sé ges
kom ló és ár pa nél kül). S óv hat juk azért is, mert tu da to sult ben nünk: más fa jok is ér -
de me sek a túl élés re – a ke resz té nyek ezt te rem tés vé de lem ként gon dol hat ják el, a nem
hí vők pe dig a biodiverzitás vagy más szekuláris ér ték alap ján véd he tik a ter mé sze tet ön -
ma gá ban. Mind ezek fon to sak le het nek ne künk ma guk nak, s fel té te lez het jük, hogy
utó da ink nak is azok lesz nek.
Egy adott alkotmányos megfogalmazás a fenti környezetvédelmi területek közül
egyeseket előnyben részesíthet, másokat kihagyhat a védelemből. A védelem különféle
megfogalmazásai továbbá más-más kérdéseket vetnek fel a tekintetben, hogy pontosan
kit is il let nek majd az adott jo go sult sá gok.
A jelenlegi Alkotmány 70/D. §-a például a már az egészséget veszélyeztető szennyezésektől
mentes környezet jogát írja körül, míg a 18. § általánosabban érthető, az
„egészséges környezet” kifejezés jelentheti a sokféleségét, minőségét megőrizni képes
ökoszisztémákat is. 6
A természeti környezet ökológiai szolgáltatásainak sokfélesége és összetettsége miatt
az alkotmányos védelem lehetősége tehát nem feltétlenül csak abban áll, hogy speciális,
ökológiai szempontú alapjogokat vagy állami kötelezettségeket fogalmazunk meg, hanem
ab ban is, ha el ső sor ban az élet hez, az egész ség hez, to váb bá a kul tu rá lis vagy nem -
zeti örökséghez, sőt még a gazdasági verseny szabadságához (egyik szereplő szennyezése
korlátozhatja egy másik szereplő lehetőségeit) kapcsolódó jogokon és kötelezettségeken
ke resz tül is. Ha a kör nye zet vé de lem mel kap cso la tos al kot má nyos elő írá so kat gya ra pít -
juk, azt el ső sor ban ott és ab ban az ér te lem ben szük sé ges meg ten ni, ahol a már lé te ző
alkotmányos garanciák nem nyújthatnak védelmet.
Minek nevezzelek?
A ter mé sze ti erő for rá sa ink vé del mé ről ma alap ve tő en há rom po li ti kai kon cep ció men -
tén szokás beszélni. Így e tevékenységünk kaphatja a környezetvédelem, a fenntartható
fejlődés és a nemzedékek közötti igazságosság (vagy a jövő nemzedékek védelme) címkéjét
is. E há rom fo gal mat gyak ran egy más szi no ni má i ként is em le ge tik, ho lott ezek a fo -
gal mak egy más sal nem fel cse rél he tők, egy más sal nem azo no sak. E vég ze tes ös sze ke ve re -
dést itthon például a területet felügyelő szakombudsman intézményének létrehozása
sem segítette elkerülni, amikor a hatáskörében környezetvédelmi biztost a jogszabály a
jövő nemzedékek szószólójának nevezte el.
E három tevékenységi terület közül a legszűkebb fókuszú a környezet- és természetvédelem. Itt
azokat a kölcsönhatásokat, kapcsolatokat vizsgáljuk, ahol az emberi tevékenységek fizikailag
érintkeznek a természeti környezettel. Ide tartozik a természeti erőforrások elsajátítá-
6 A jelenleg hatályos Alkotmány környezetvédelmi rendelkezéseinek értelmezéséről lásd MAJTÉNYI Balázs:
18. § [Az egészséges környezethez való jog] = Az Alkotmány kommentárja, szerk. Jakab András, Századvég, Budapest,
2009, 512–537; UŐ.: A jövő nemzedékek és a természeti tárgyak köztársasága?, Fundamentum 2008/1.,
17–28; FODOR László: Környezetvédelem az alkotmányban, Gondolat – DE ÁJK, Budapest–Debrecen, 2006.
26

Bartus Gábor
sa, kitermelése a társadalom-környezet kapcsolat „input oldalán”, valamint a szennyezések,
a zaj és a hulladékok kibocsátása a természetbe a kapcsolat „output oldalán”.
A fenntartható fejlődés klasszikus definíciója kiterjeszti figyelmünket egyrészt a jövő felé,
másrészt nem környezeti ágazatokra is. A fenntartható fejlődés koncepciójában a jelen
szükségleteit úgy elégítjük ki, hogy nem fosztjuk meg az utánunk következő generációkat
a saját, akkori szükségleteik kielégítésének forrásaitól. Ez pedig nemcsak a természeti
erőforrások valamilyen mennyiségének továbbörökítési kötelezettségét vetíti elénk, hanem
a társadalmi létezés más erőforrásairól való ugyanilyen gondoskodást. A múltba tekintve
láthatunk olyan civilizációkat, amelyek természeti erőforrásaik végzetes kifosztása
miatt hanyatlottak le, de láthattunk olyanokat is, amelyek például a nem kellően erős védelmi
képességeik miatt, egy ellenséges haderő támadása nyomán tűntek el.
A nemzedékek közötti igazságosság vagy a jövő nemzedékek védelmének elmélete abban megy tovább
a fenn tart ha tó fej lő dés konst ruk ci ó já nál, hogy az erő for rás ok nak a jö vő re va ló
meg őr zé sé ben mo rá lis – a gya kor lat ban leg több ször egalitárius – fel té te le ket is szab,
amelyek egyébként nem feltétlenül lennének szükségesek a fenntarthatóság biztosításához,
hi szen a jö vő ge ne rá ci ók ak ko ri szük ség le te it biz to sí tó erő for rás ok nak nem kell
fel tét le nül egyen lő nek is len ni ük a ma i ak kal. Brown Weiss sze rint az intergenerációs
igazságosság három elvet foglal magában: 1) az egyenlő választási lehetőségek megőrzésének
elvét, 2) az egyenlő minőség fenntartásának elvét és 3) az egyenlő hozzáférés
elvét. 7
A nemzedékek közötti igazságosság elve ma bizonyos esetekben persze beépült a fenntartható
fejlődés koncepciójába, mely folyamatot híven tükrözi a fenntartható fejlődés
szócikk tartalmának időbeli változása, kibővülése a Környezet- és természetvédelmi lexikonban.
Az 1993-as első kiadásban a fenntartható fejlődés fogalma még csak a természeti erőforrások
következő generációk számára való megőrzésére fókuszál, míg a 2002-ben
megjelent második kiadásban ugyanezen szócikkben a környezet ügye mellé gazdasági,
tár sa dal mi fel té te lek csat la koz nak: az erő for rás ok hoz va ló hoz zá fé rés glo bá lis mé re tek -
ben igazságos elosztása, a szegénység enyhítése, az egyes társadalmi csoportok közötti
„szociális szakadék áthidalása”. 8 Az alkotmányozás kapcsán pedig egy lényeges alapkérdés,
hogy e három fenti koncepció közül vajon melyiket vagy melyeket lehetséges és érdemes
alkotmányos rendelkezéssé formálni.
Hangsúlyozzuk, hogy a választásnak mélyreható politikai filozófiai következményei
vannak, hiszen a három fent bemutatott koncepciónak mind tér- és időbeli kiterjedtségében,
mind normatív tartalmában jelentős, el nem tüntethető különbségei vannak.
7 Edith BROWN WEISS: Intergenerational equity: a legal framework for global environmental change = Environmental change
and international law. New challenges and dimensions, szerk. Edith Brown Weiss, United Nations UP, Tokyo,
1992. Lásd még „A nemzedékek közti igazságosság koncepciója mára elfogadottá vált”. Interjú Edith Brown Weiss-szel, Fundamentum
2008/1., 31–36.
8 Környezet- és természetvédelmi lexikon, I. (A–K), szerk. Láng Ist ván, Aka dé mi ai, Bu da pest, 1993, 283;
2002 2 , 344.
27

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Mi fenntartandó? Mi a fejlődés?
Induljunk ki abból, hogy az alkotmányos védelem csak olyan fogalmon alapulhat, amelynek
tartalma egyértelmű legalább például olyan mértékben, hogy egy, az Alkotmánybí
ró ság elé ke rü lő ügy ben az ér tel me zé sek ne túl tág tar to má nyát te gye le he tő vé. Ha egy
al kot mány szö ve gé ben azt ol vas suk, hogy sen kit sem le het kín zás nak alá vet ni, hogy sen -
kit sem le het éle té től ön ké nye sen meg fosz ta ni vagy hogy a szü lő ket meg il le ti gyer me kük
ne ve lé se meg vá lasz tá sá nak jo ga, ak kor e jo gok tar tal má val – bi zo nyos ha tár te rü le ti
prob lé má kat le szá mít va – tisz tá ban va gyunk. De ilyen egy ér tel mű ek-e a kör nye zet vé -
del mé vel kap cso la tos fo gal ma ink is?
A „kör nye zet vé de lem” ki fe je zés nek egy vi szony lag jól kö rül ha tá rol ha tó, egy sé ge sen
hasz nált tar tal ma ala kult ki, de a „fenn tart ha tó fej lő dés” kon cep ci ó ja pél dá ul az ér tel -
me ző elő ze tes nor ma tív el kö te le zett sé gei, íz lé se sze rint egy más tól igen el té rő narra -
tívákat is alátámaszthat.
Bár a he ves vi ták leg in kább a fo ga lom „fenn tart ha tó” ré szé nek elem zé sét igény lik,
nem ke vés bé van nak je len el té rő né ze tek a „fej lő dés” mi ben lé té ről. Az al ter na tív köz -
gaz da ság tan mű ve lői pél dá ul a gaz da sá gi nö ve ke dést nem te kin tik fej lő dés nek, mert a
nö ve ke dés azt je len ti, hogy na gyob bak le szünk, míg a fej lő dés azt, hogy job bak. Ugyan -
ak kor, ha egy ter mék vagy szol gál ta tás job bá vá lik, ak kor sok eset ben an nak gaz da sá gi ér -
té ke, így a nem ze ti össz ter mék is nő het, az az a fej lő dés ilyen ér tel mű meg va ló sí tá sa vél -
hetően gazdasági növekedéshez vezetne, ami pedig az előzetes definíció szerint nem lehet
ne fej lő dés. S mi vel „fenn tart ha tó fej lő dés” alatt so kan ér tik a je len le gi, fő ként a
gazdasági növekedésre mint prioritásra épülő gazdasági berendezkedést, az ökológiai
értékek iránt elkötelezettek gyakran szívesebben beszélnek ezért például „fenntartható
tár sa da lom ról”.
Em lít het jük még azt is, hogy míg a ke le ti val lá sok és fi lo zó fi ák kö ve tői a demateria -
lizációt, az anya gok fog sá gá ból va ló ki sza ba du lást te kin te nék fej lő dés nek, ad dig a nyu -
ga ti ke resz tény ség hí vei ezt jó val ár nyal tab ban, ki egyen sú lyo zot tab ban ítél nék meg, a
ma te ri a lis ták pe dig egy ér tel mű en el vet nék.
De kü lönb ség van a fenn tart ha tó ság meg íté lé se kap csán azok kö zött is, akik a) úgy
gondolják, hogy a piacgazdaság ellentétes a fenntartható társadalom megvalósulásával; 9
b) azt tartják, hogy a fenntarthatóságot önmagában nem a gazdasági rendszer típusa (piacgazdaság
vagy valami más), hanem az allokációs mechanizmust körülölelő intézmények
minősége, az általuk érvényesített szabályok határozzák meg.
A fej lő dés gyak ran kap ér tel met egy utó pi á tól. Ezek ben a kon cep ci ók ban elő ször fel -
vázolnak egy minden tekintetben, de leginkább ökológiai működésében, a természettel
való viszonyában ideális társadalmat, majd ezen ideális képből mint célállapotból vezetik
le en nek el éré sé nek út ját, fo lya ma tát. Fej lő dés pe dig az, ami a fel vá zolt ví zi ó hoz kö -
zelebb visz bennünket.
9 Lásd erről a Magyar Természetvédők Szövetsége javaslatát az Alkotmány koncepciójához (www.parlament.hu/
biz/aeb/info/termeszetvedok.pdf), valamint: az MTVSZ véleményét az Alkotmány részkoncepciókról,
és javaslataikat a fenntarthatósági értékek erősítésére (www.parlament.hu/biz/aeb/info/mtvsz.pdf).
28

Bartus Gábor
Látható tehát, hogy a „fenntartható fejlődés” vagy a „fenntartható társadalom” fogalmainak
nincs egy mindenki által ugyanolyan módon értelmezett és elfogadott jelentése.
Az intergenerációs igazságosság értelmezhetősége
A fenntartható fejlődés eredeti, Brundtland-bizottság szerinti fogalma 10 továbbá nem
tartalmazza a nemzedékek közötti egyenlő erőforrás allokáció követelményét, míg a modern
ér tel me zé sek egy ré sze már igen. A jö vő ge ne rá ci ók szük ség le te i nek ki elé gít he tő -
sége, az ehhez szükséges erőforrások és tőkék fenntarthatósága adott esetben egyenlőtle
nül is meg va ló sul hat. Sőt a gya kor lat ban va ló szí nű leg ez is a min den ko ri hely zet. A je -
len ben élők egy sze rű en so sem le het nek a jö vő ről olyan mér ték ben in for mál tak, mi nek
következtében pont olyan mértékben korlátozzák a jelenbeli erőforrás-felhasználásukat,
hogy né hány év ti zed del ké sőbb ez ép pen a kel lő men nyi sé gű erő for rás-fel hasz ná -
lá si le he tő sé get je lent se utó da ik szá má ra. Ha pe dig nem va gyunk tö ké le te sen in for mál -
tak, szin te bi zo nyo san va la mi lyen egyen lőt len ség ke let ke zik. Vagy a je len ge ne rá ció, vagy
a jö vő ge ne rá ci ók lesz nek ked vez mé nye zet tek. Az az a nem ze dé kek kö zöt ti vi szony óha -
tatlanul és kikerülhetetlenül aszimmetrikus. A természeti erőforrásokat általában valami
lyen mér ték ben fo gyaszt juk, míg a gaz da sá gi és tu dás tő ke ál ta lá ban nő. A nem ze dé -
kek közötti egyenlő választási lehetőség garantálása tehát jóval szigorúbb követelmény,
mint hogy a jövő generációk számára is biztosítsuk a természeti erőforrások rendelkezésükre
állását.
A generációk közötti egyenlőség értékelésének vagy megtervezésének egy további jelen
tős, köz gaz da sá gi jel le gű kor lát ja a je len be li és a tá vo li jö vő be li ér té kek ös sze ha -
sonlításának rendkívüli problematikussága. Elméletileg a megfelelő diszkontráta kiválasz
tá sá val a kü lön bö ző idő pont ok ban ese dé kes költ sé gek és hasz nok ös sze mér he tők ké
válnak. Csak hogy a megfelelő, azaz igazságos diszkontráta megválasztására jelenleg semmi
lyen kon szen zu sos el mé le tet vagy mód szert nem is mer a köz gaz da ság tan. Már pe dig
en nek kri ti kus sze re pe len ne a he lyes egy fenn tart ha tó dön tés meg ho za ta lá ban. Te kint -
sük pél dá nak a klí ma vál to zás és az üveg ház ha tá sú gá zok ki bo csá tás nak kér dés kö rét. Tud -
juk, hogy amen nyi ben a szén-di o xid és más gá zok emis szi ó ját kor lá tok nél kül foly tat juk
a je len ben, va ló szí nű leg je len tős, a kli ma ti kus fel té te lek meg vál to zá sá ból ere dő ter mé -
sze ti vál to zá so kat és az azok ból fa ka dó ká ro kat, több let ki adá so kat oko zunk a jö vő ben.
A jö vő be li károk csök kent he tők, meg előz he tők je len be li in téz ke dé sek kel, töb bek kö zött
a megújuló energiaforrásokra való nagyobb arányú támaszkodással, aminek viszont általában
a fosszilis eredetű energiánál magasabb előállítási költségei vannak. A nemzedékek
közötti igazságosság elve szerint a klímaváltozással kapcsolatos terheket egyenlően
kel le ne meg osz ta ni a ge ne rá ci ók között, 11 de ha nincs biz tos tám pon tunk a disz kont -
10 World Commission on Environment and Development: Our Common Future, UN General As sembly
document A/42/427, 1987.
11 Tulajdonképpen már az is egy vitapont, hogy minden egyes tevékenységünk kapcsán külön-külön kell
en nek az egyen lő ség nek tel je sül nie, vagy a cse lek vé se ink ös szes sé gét te kint ve. Az az pél dá ul le het sé ges-e,
29

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
ráta megválasztására, az egyenlő tehermegosztás nem lesz lehetséges: túl alacsony diszkontrátával
a jövő generációknak fogunk kedvezni, s túlzott (igazságtalan) terhet rakunk
a jelenben élőkre (az eredmény az önsanyargatás lesz), túl magas diszkontrátával pedig
saját feladatainkat hárítjuk az utánunk következőkre (gyakran inkább ez szokott megtörtén
ni). Azt pe dig, hogy mi szá mít túl ala csony vagy túl ma gas disz kont rá tá nak, s mi len -
ne az optimális választás, nem tudjuk. Ebből származik, hogy a diszkontráta az addig
hasz nált nál ala cso nyabb mér ték ben va ló meg vá lasz tá sá val a je len ben élő ket sok ko ló
nagy sá gú jö vő be li ká ro kat és a je len ben va ló, min den ed di gi nél na gyobb ál do zat vál la -
lásra felszólító elemzéseket lehet a közvélemény elé tárni, ahogy ez az elhíresült Sternjelentéssel
is történt. 12
A nemzedékek közötti igazságosság koncepciója bár elméletileg triviálisan vonzó,
csak óri á si ne héz sé gek le küz dé sé vel operacionalizálható. Az egyen lő vá lasz tá si le he tő ség
tehát a generációk között sosem – legfeljebb véletlenszerűen – állhat fenn, bizonyos típusú
gazdasági tevékenységek ellehetetlenülnek, mások viszont a helyükbe lépnek. Ezek
az tán tel je sen más ter mé sze ti erő for rá so kat igé nyel nek. Hi á ba gon dol ták vol na mond -
juk 18. századi őseink a fenntarthatóság jegyében – ha ismerték volna a fogalmat –, hogy
gondosan megőrzik a zabtermelő kapacitásokat a közlekedés hosszú távú biztosíthatósága
je gyé ben, ha ma már vi szony lag ke vés za bot hasz ná lunk er re a cél ra. Ma az ener gia -
termelés fenntarthatósága kapcsán az az állam a nyerő, amely sok szénhidrogén-készlet
tel ren del ke zik, öt ven év múl va pe dig vél he tő en az, ahol so kat süt a nap és erős, ál -
landó szelek fújnak.
A nemzedékek közötti egyenlőség mint igazságosság elméletével mindezeken túl még
az is gond, hogy axiómának tekinti az egyenlőtlenség elfogadhatatlan voltát, miközben
mindez nem feltétlenül van így. 13 Nem minden egyenlőtlenség igazságtalan. Ráadásul az
igazságosság azon koncepciói, melyek jellemzően az egy generáció tagjai közötti vitákra
kerültek kidolgozásra, a generációk közötti esetekben alkalmazhatatlanok. 14 Az, hogy a
generációk közötti igazságosság mennyire egyenlőség is egyben, megint csak alapvető viták
tárgya, s ez jelentősen megosztja a fenntarthatóságról gondolkodókat, egyben egy
bal–jobb tö rést is okoz va a fo gal mon.
Ennek az a következménye, hogy amikor a fenntartható fejlődés vagy a jövő generációk védelmének
fogalma túllép a természeti erőforrások, a biodiverzitás hosszútávú megőrzésének alapvető igényén, s vagy ennek
a megőrzésnek mennyiségi, elosztási szemléletet is ad (az erőforrásokhoz való hozzáférés az időben
hogy mond juk a klí ma vé de lem ben a jö vő ge ne rá ci ók szá má ra ked ve zőt le nül dön tünk, de ezt kom pen -
záljuk a vízgazdálkodásban, az egészséges ivóvízforrások terén elért jelenbeli eredményeinkkel, amiben
a jö vő ge ne rá ci ók nak ked ve zünk? A környezetgazdaságtanban er re rí mel a szi go rú és eny he fenn tart ha -
tó sá gi kri té ri um kon cep ci ó ja, ugyan ak kor ezek szél ső sé ges hely ze te ket ír nak le, a va ló vi lág ban e két pó -
lus határterületén döntünk.
12 A Stern-jelentés kritikájával és a diszkontráta-választás problémájával kapcsolatos érveket és az idevágó
irodalmak egy részét egy korábbi cikkemben foglaltam össze, lásd BARTUS Gábor: A klímaváltozás mint
apokalipszis, Kommentár 2009/5., 3–12 (különösen 8–10).
13 Vö. BALÁZS Zoltán: Valódi és hamis erkölcsi kérdések a globalizáció kapcsán, Kommentár 2007/1., 3–10.
14 Lásd HUORANSZKI Ferenc: A nemzedékek közti igazságosság, Századvég 1994/1., 57–65.
30

Bartus Gábor
legyen egyenlő), vagy pedig a fenntarthatósághoz hozzákeveri a szociális egyenlőség eszméjét, menthetetlenül
elveszíti politikai semlegességét, és világnézetileg elkötelezetté (ez esetben baloldalivá) válik.
A generációk közötti igazságosság biztosításának vagy a jövő generációk védelme alkotmányos
kötelezettségének megfogalmazása tehát szép deklaratív tett lenne, de az
egyes, a kör nye zet hasz ná lók és a kör nye zet vé dők kö zöt ti vi tás ese tek ben an nak meg íté -
lé se, hogy vé tett-e va la ki ezen el vek el len: le he tet len vagy csak rend kí vül nagy költ sé gű
eljárásokban lenne megítélhető. A környezeti szabályozással kapcsolatban a jelenleg érvé
nyes nek te kin tett té tel az, hogy amen nyi ben az ese tek el dön té sé vel, a dön tés hez szük -
sé ges ada tok, té nyek meg is me ré sé vel, ös sze gyűj té sé vel és ér té ke lé sé vel kap cso la tos
tranz ak ci ós vagy in for má ci ós költ sé gek ma ga sak, úgy az op ti má lis kör nye zet hasz ná lat jo -
gosultságok védelmén keresztül, azaz bírói úton nem lehetséges. 15
Bo rí té kol ha tó, hogy amen nyi ben a „fenn tart ha tó fej lő dés” vagy „a jö vő ge ne rá ci -
ók vé del me” alap jog ként, ál lam cél ként vagy más ér de mi mó don az Al kot mány ba ke -
rül, az ez zel a ren del ke zés sel ér ve lő be ad vány ok el bí rál ha tó sá ga ér de ké ben az Al kot -
mány bí ró ság is mét kény te len lesz a lát ha tat lan al kot mányt bő ví te ni, s so kak el gon do -
lá sá val ga ran tál tan nem egye ző mó don an nak sa ját ér tel me zést adni. 16
A magyar Alkotmány-kommentár a 18. §-hoz kapcsolódó elemzésében jogtudományi
ol dal ról kö ze lít ve a kér dés hez azt ta lál ta, hogy a „jo gi lag ne he zen kö rül ír ha tó fo gal -
mak alkalmazásával nem biztosítható hatékony védelem”. 17 Ehhez fenti érvelés mentén
csak azt tud juk hoz zá ten ni, hogy e fo gal mak kör nye zet vé del mi, kör nye zet gaz da sá gi
szempontból is rendkívül nehezen körülírhatóak.
A környezetpolitikai alapelvek érvényessége
Ha a környezetvédelmet túl szűk alapnak tekintjük, de érezzük a fenntartható fejlődés
és a jövő nemzedékek védelme fogalmainak problémáit, felmerülhet még a környezetvédelemmel
kapcsolatos környezetpolitikai alapelvek alkotmányos szintre emelése is. 18
Ezeket az alapelveket gyakran megtaláljuk az Európai Unió dokumentumaiban vagy tagál
la mi szin ten, a kör nye zet vé del mi alap tör vé nyek ben. Ide tar to zik – a tel jes ség igé nye
nél kül – a megelőzés elve, a szennyező fizet el ve vagy az elővigyázatosság elve. 19
Ezen elvek deklaratív használata ma sokszor túlmegy azon az ésszerű határon, amit
ezek nek az el vek nek a tar tal ma és korlátai meg en ged né nek, ami vel egy idő ben pe dig
15 Michael I. KRAUSS: Property Rules vs. Liability Rules = Encyclopedia of Law and Economics, II. Ci vil Law and Economics,
főszerk. Boudewijn Bouckaert – Gerrit De Geest, Elgar – University of Ghent, Cheltenham, 2000,
782–794 (http://encyclo.findlaw.com/3800book.pdf).
16 Az az az al kot mány jó val kre a tí vabb és sza ba dabb ér tel me zé sé re lesz majd szük ség, mint ahogy az a je -
len le gi Al kot mány 18. §-ával kap cso lat ban a 28/1994. (V.20.) AB-határozatban tör tént.
17 MAJTÉNYI: 18. §, 514.
18 Ezt javasolja többek között a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, lásd Fülöp Sándor: A jö vő nem -
zedékek országgyűlési biztosának javaslatai az új alkotmány koncepciójának kidolgozásához, Budapest, 2010. szeptember
30. (www.parlament.hu/biz/aeb/info/jovo_memz_bizt.pdf).
19 A környezetpolitika (ökopolitika) alapelveinek részletesebb katalógusát adja BODA Zsolt: Globális ökopolitika,
Helikon, [helymegjelölés nélkül], 2004, 131–138.
31

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
gyakorlati alkalmazásuk, megvalósításuk alatta marad az elvárható szintnek. E környezetpolitikai
paradoxon oka, hogy a hazai környezeti szabályozást teleírtuk „jókívánságok
kal”, míg az ob jek tí ven el len őriz he tő és ki kény sze rít he tő kri té ri u mo kat nem meg fe -
le lő szin ten han gol tuk be.
A megelőzés gyakran hatékonyabb, mint a már létrejött szennyező anyagot kezelni, ártalmatlanítani,
vagy a szennyezett környezeti elemet utólag megtisztítani, esetleg a károsultat
meggyógyítani vagy részére kártérítést fizetni. Nyilván olcsóbb lett volna, ha az ajkai
timföldgyár biztonságosabb technológiával kezeli és tárolja a vörösiszapot, mint most
a vörösiszap-ömlés áldozatait kórházban kezelni, új lakóházakat építeni, a szennyezett
talajt megtisztítani. De nem mindig a megelőzés az optimális választás. A települési hulladékok
esetében például egyes hulladékot eredményező termékek fogyasztásáról való
lemondás (az így elveszített jóléti haszon) súlyosabb teher lehet, mint az adott termékből
ke let ke zett hul la dé kot le ra kó ban el he lyez ni.
A szen nye ző fi zet elv a te vé keny sé gek kel oko zott kül ső gaz da sá gi ha tá sok (exter náliák)
ér té ké nek az oko zó ál ta li meg fi zet te té sét mond ja ki. Pél dá ul az au tó sok fi zes se nek a ki -
pu fo gó gáz ok ál tal elő idé zett, em be ri egész ség ben vagy a ter mé szet ben lét re jött ká ro -
kért. Az elv ér vé nye sí té sé nek azon ban je len tős kor lát ja, hogy a kor mány za tok ál tal pre -
fe rált meg fi zet te té si mód szer (az úgy ne ve zett pigou-i interna lizáció) in téz mé nye sí té se
(a szen nye zé sek és azok ha tá sa i nak szisz te ma ti kus fel de rí té se, az oko zott kár nagy sá gá -
nak meg ál la pí tá sa, a sza bá lyo zás op ti má lis szint jé nek ki szá mí tá sá hoz szük sé ges egyéb
in for má ci ók, ada tok ös sze gyűj té se, majd az op ti má lis kör nye zet hasz ná lat kal ku lá lá sa,
azu tán az ezt ki kény sze rí tő meg fe le lő sza bály zó esz köz ki vá lasz tá sa, mér té ké nek meg ál -
la pí tá sa, be ve ze té se, el len őr zé se és a nem tel je sí tés szank ci o ná lá sa) sok szor rend kí vül
költ sé ges, így a sza bá lyo zás költ sé gei meg ha lad hat ják az egyéb ként sza bá lyo zás nél kül
lét re jö vő externáliák nagy sá gát. Az az tu do má sul kell ven nünk, hogy nem min den kül -
ső ha tást ér de mes sza bá lyoz ni, az externáliák teljeskörűen nem szün tet he tők meg.
A gya kor lat ban ezért a kri ti kus mér té kű kül ső ha tá sok (szen nye zé sek) sza bá lyo zá sa le -
het ér tel mes fel adat.
Az elővigyázatosság is sok esetben indokolt, de túlzott alkalmazása ahhoz vezethet, hogy
semmilyen új terméket és technológiát nem merünk bevezetni, ugyanis egy cselekvés
minden lehetséges mellékhatása és következménye nehezen térképezhető fel előre. Itt
ér de mes ar ra utal ni, hogy a gyógy sze rek be ve ze té sé nél – ahol ta lán a leg szi go rúb ban kell
érvényre juttatni az elővigyázatosság elvét – irdatlan költségeket emészt fel a mellékhatások
és kockázatok elemzése. Nyilván a környezethasználó technológiák esetében is a
lehetséges kockázatok függvényében célszerű az elővigyázatosság mértékét beállítani,
például a nukleáris energiatermelés vagy a génmódosított termények esetén szigorúbban
érvényesíteni.
A fenti példák azt sugallják, hogy a környezetpolitikai elvek alkotmányos normává
emelése kockázatos, mert ezen elvek érvényesülését nemcsak más alkotmányos elvek vagy
alapjogok érvényesülése korlátozhatja, hanem egyszerűen az ésszerűség, a célszerűségre
és a költ ség ha té kony ság ra tö rek vés is. Fen ti el vek szak iro da lom ban va ló meg je le né se kor
még tisztában voltunk érvényesíthetőségük természetes korlátaival és problémáival,
32

Bartus Gábor
azon ban kör nye zet po li ti kai népszerűsödésükkel és köz he lye se dé sük kel ezen el vek hasz -
ná la ta dog ma ti kus sá, az ér vé nye sít he tő sé gi kor lá tok ról el fe lejt ke ző vé vált.
Mi kerüljön az Alkotmányba?
A fenntartható fejlődés és a nemzedékek közötti igazságosság fogalmai, bár a jelen igen
súlyos mértékű környezetpusztításait látva érthető törekvéseket jelentenek, pontatlanságaik,
homályosságuk miatt alkotmányos alapjogként vagy alapvető állami feladatként
való megjelenítésre alkalmatlanok. A homályosság csökkentésével, a fogalmaik pontosításával
pedig semlegességüket veszíthetik el, markáns ideológiai arcélt kaphatnak.
Hangsúlyoznunk kell továbbá: az, hogy bizonyos fogalmak alkotmányos alapjogként
való szerepeltetése nem lenne ésszerű, nem jelenti azt, hogy ne kellene az ezekkel a fogalmakkal
körülírni próbált kérdésekkel, problémákkal és kihívásokkal intenzíven, a
társadalom legkülönbözőbb intézményeiben foglalkozni, s megoldási alternatívákat felvázolni
és megvizsgálni, majd persze hatásosan cselekedni is.
Láttuk azt is, hogy az egyes környezetpolitikai elvek alkotmányba foglalása sem tűnik
gyümölcsöző megoldásnak.
Járható út lehetne talán a következő:
1) A pontosabban értelmezhető környezet- és természetierőforrás-védelmi rendelkezések
megfogalmazhatók lennének a jelenlegi Alkotmány 18. §-ának módosításával, kibővítésével.
Itt egyértelművé lehetne tenni, hogy az „egészséges környezet” fogalmába a biodiverzitás, az ökológiai
sokszínűség védelme, a megújuló természeti erőforrások alkalmazásának a megújulás üteméhez igazodó hasz nálati
kötelezettsége, a nem megújuló erőforrások mértékletes kitermelésének korlátja is beleértendő. A szerkesztés során
érdemes lehet a környezethez való jogot az élethez való jog közelében elhelyezni, hogy
utaljunk arra a kapcsolatra, ami az élet hosszútávú fennmaradása és a megfelelő minőségű
természeti környezet (mint az emberi élet biológiai alapja) között fennáll.
2) A jövő generációkra való odafigyelés (amibe beleérthetnénk a fenntarthatóság
prob lé má já val va ló tisz tá ban le vést is) pe dig meg je len het ne szim bo li ku san az új al kot -
mány preambulumában. Je len so rok író já nak íz lé sé hez itt egy olyan meg fo gal ma zás áll -
na kö zel, amely az ál la mot, mi ként a múlt ban élő elő de ink, a je len ge ne rá ci ók és az utó -
da ink kö zöt ti vi szony ként, szer ző dés ként ír ná le. (Ma sok kal töb bet be szé lünk a mi ge -
nerációnk és az utánunk jövők kapcsolatáról, mint a jelenben élők és elődeink viszonyá
ról.) Mert „egyi ke a leg el ső és leg főbb el vek nek, ame lyek alap ján az ál lam és a tör -
vények megszenteltetnek, hogy ideiglenes birtokosaik és haszonélvezőik ne tegyenek
úgy, megfeledkezvén arról, hogy mit kaptak őseiktől és mivel tartoznak utódaiknak,
mint ha ők len né nek a telj ha tal mú urak; ne kép zel jék, hogy jo guk van hit bi zo mányt ki -
kanyarítani maguknak, vagy tékozolni az örökséget, kényük-kedvük szerint roncsolva
társadalmunk eredeti szövetét; azt kockáztatván, hogy emberi lakóhely helyett pusztaságot
hagy nak az utá nuk következőkre…” 20 33
20 Edmund BURKE: Töprengések a francia forradalomról, ford. Kontler Lász ló, Atlantisz–Medvetánc, Bu da -
pest, 1990, 188.

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Balázs Zoltán
AZ ALKOTMÁNYOZÁS
MINT A POLITIKAI SZABADSÁG PRÓBÁJA
1. Alkotmányozási helyzet
2010 őszén Ma gyar or szá gon al kot má nyo zá si láz tört ki. En nek több, egy más sal össze -
füg gő oka van. Az egyik a kor mány zó ko a lí ció köz vet len és be val lott szán dé ka, amely
2011 tavaszára jelentős alkotmányreformot, vagy egyenesen „új” alkotmányt irányoz elő
(hogy az „új” ho gyan ér ten dő, már is el vi kér dés). A má sik a ha tá lyos al kot mány több -
szöri megváltoztatása, amely az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását tartalmazó
alkotmánymódosításban kulminált. De legalább ilyen horderejűnek volt tekinthető az
ön kor mány za ti vá lasz tá sok sza bá lya i nak meg vál toz ta tá sa és a par la ment lét szá má nak a
kö zel meg fe le zé se. Az utób bi azért, mert ez zel – nolens-volens – a je len leg ha tá lyos vá -
lasz tá si rend szer fö lött is ki mon da tott a ha lá los íté let, hi szen az ér vé nyes sza bá lyok egy -
szerűen nem alkalmazhatók kétszáz mandátumra. 1 A har ma dik ok az, hogy a rend szer -
váltás során alapjában átírt Alkotmány önmagát ideiglenesnek deklaráló jellege az elmúlt
húsz év ben ki sebb-na gyobb mér té kű, de ál lan dó nyo mást gya ko rolt a szé les ér te -
lem ben vett po li ti kai köz vé le mény re, az az ma gá ból az Al kot mány ból is kö vet ke zett egy
al kot má nyo zá si fel szó lí tás. Vé gül tu do má sul kell ven ni, hogy az el múlt hat-hét év ben
be kö vet ke zett tek to ni kus po li ti kai vál to zá sok nak a ha tá lyos Al kot mány hoz va ló vi szo nyí -
tá sa po li ti kai ér te lem ben va ló szí nű leg el ke rül he tet len fej le mény volt. Két egy sze rű kér -
dés ben meg fo gal maz va: ho gyan ju tot tunk idá ig? S hogy idá ig ju tot tunk (je lent sen ez
bár mit is), an nak van-e, s ha igen, mi kö ze az al kot má nyunk hoz? En nek az el szá mo lá -
si-elszámoltatási hangulatnak talán van egy mélyebb értelme is: egy-egy nemzedék olykor-olykor
tarthat kollektív lelkiismeret-vizsgálatot, s két évtized eltelte éppen ezt a
nemzedéki határt adja meg. Ha az önmagunkkal való politikai szembenézés legalkotmányosabb
formáját keressük, akkor az minden bizonnyal éppen az Alkotmányra való reflexió
lesz. Ebben az általános értelemben tehát érthető és méltányolható is, hogy az alkotmányozás
ma Magyarország egyik fontos közügye lett.
1 Egyszerűen arról van szó, a megyékhez (területekhez) rendelt jellemzően 5-6 mandátum felét (kettőthármat)
nyilvánvalóan nem lehet arányosan el osz ta ni négy-hat párt kö zött. Ezért ezek az or szá gos lis tá ra
ke rül nek. Egye dül Bu da pes ten ma rad hat el vi leg elég man dá tum az ará nyos el osz tás hoz. Kö vet ke zés kép -
pen len ne egy bu da pes ti te rü leti meg egy or szá gos lis ta, több sé gé ben vi dé ki sza va za tok kal és man dá tu -
mok kal (az az kvá zi-vi dé ki lis ta). Ter mé sze te sen meg le het szün tet ni a te rü le ti kép vi se le tet, s csak az or -
szá gos lis tát meg tar ta ni, vagy az or szá go sat meg szün tet ni és azo kat a man dá tu mo kat vis sza ad ni a te rü le -
ti ek hez (a kom pen zá ció le he tő sé ge így per sze el vész), vagy akár az egyé ni ágat is föl le het szá mol ni; de
bármelyik megoldást választja is a törvényhozás, az már nem kérdés, hogy döntési kényszerhelyzetbe hozta
ma gát az zal, hogy ra di ká li san csök ken tet te a kö vet ke ző or szág gyű lés lét szá mát.
34

Balázs Zoltán
Az alkotmányozási láz természetesen a társadalom jelentős részét éppúgy nem érinti,
mint egy kor a rend szer vál tás. De az is vi lá gos, hogy az egy kor zárt aj tók mö gött meg -
tárgyalt és a letűnt rendszer parlamentje által elfogadott alkotmányreformok egyik legfőbb
problémája éppen a szabad politikai vita lehetőségének a hiánya, és ebből következően
a szabad politikai cselekvés korlátozottságának a ténye volt. Ez az első pillanattól
fogva legitimációs defektussal terhelte meg az átírt Alkotmányt. Ebben az értékelésben
a li be rá lis és a kon zer va tív ol da lon lé nye gé ben egyet ér tés volt és ta lán van ma is, hi -
szen ez a két oldal egykor közös ellenzéki platformot alkotott, s közösen nézett szembe
az zal a tén nyel, hogy a sza bad vi ta ki zá rá sa nem sza bad, ha nem kény szer ből ho zott
„döntés” volt. Az egykori MSZMP erőltette az alkotmányozást, amelynek ellenállni a
csekély társadalmi erőt képviselő egykori ellenzék nem volt képes, így – jobb híján –
meg pró bál ta jó irány ba be fo lyá sol ni a fo lya ma tot. Hoz zá te het jük: si ker rel. A je len le gi
Al kot mány ön ma gát ide ig le nes sé mi nő sí tő dek la rá ci ó ja an nak ide jén a sza bad ság vív -
má nya il let ve to váb bi ga ran ci á ja volt. Ez zel a sza bad ság gal most a húsz év vel ez előt ti ál -
la po tok hoz ké pest sza ba dab ban, rá adá sul a mo dern tö meg kom mu ni ká ci ós esz kö zök ré -
vén hatékonyabban lehet élni. 2 Mivel egy alkotmány létrehozása a legnagyobb jelentősé
gű po li ti kai cse lek vé sek kö zé tar to zik, a cse lek vést in du ká ló po li ti kai aka rat sza bad sá -
ga abszolút kulcskérdés. A továbbiakban ezt a kérdést, tehát a politikai szabadság és az
alkotmány(ozás) viszonyát kívánom részletesebben és általános érvénnyel megvizsgálni,
de min dig a mai ma gyar hely ze tet szem előtt tart va és rá néz ve re le váns kö vet kez te té se -
ket levonva.
Még egy bevezető gondolatsorom van. Az „alkotmányozási láz” kifejezés természetesen
publicisztikai értékű, de azért van filozófiai magja is, nevezetesen az a megállapítás,
hogy az alkotmányozással összefüggő viták, mivel ezek éppen egy politikai cselekvést készí
te nek elő, az Al kot mány meg al ko tá sát (jó vá ha gyá sát, re form ját, át írá sát vagy akár szö -
vegszerű értelemben változatlanul hagyását) megcélozva nem szakértők, hanem polgárok
kö zött foly ta tott esz me cse rék. Ezen a té nyen nem vál toz tat az sem, hogy van nak
olyan sze rep lői a vi tá nak, akik ilyen vagy olyan kom pe ten cia (jo gi vagy más mi lyen szak -
tudás, politikai vagy állampolgári tapasztalat) révén nagyobb tekintéllyel, a pulpitushoz
tartozó kiváltságokkal, a nyilvános megszólaláshoz szükséges eszközökhöz való könnyebb
hoz zá fé rés sel ren del kez nek. Az ő sza vuk is po li ti kai szó. E so rok írá sa kor az al kot má -
nyozási vitákban már bizonyos politikai pozíciók, kristályosodási pontok figyelhetők
meg, sőt ilyenként jellemzik is őket („magalkotmány”, „szimbolikus hangsúlyok”,
„koherenciareform”), ami alátámasztja, hogy a vita valóban nyitott és politikai természetű,
s nem igazodik egyik „szakma” szabályaihoz sem. A politikai filozófus is ilyen
minőségében, tehát homo politicusként vesz részt eb ben a vi tá ban. Ugyan ak kor sem mi aka -
2 Mindazonáltal a magyar alkotmányozás irodalmában rendszerint elsikkad, hogy az 1989 novemberi
„négyigenes” népszavazás politikai értelemben alkotmány-konstituáló politikai aktus is volt, legalábbis
ami az első, a parlamentáris/elnöki rendszer közötti választást implikáló kérdést illeti. Sommássága miatt
nem igaz tehát az az állítás, hogy a jelenlegi Alkotmány meghatározta politikai rendszer teljes egészében
nélkülözi a közvetlen népi legitimációt. Ehhez hozzá kell tennünk az unióhoz való csatlakozásról szóló
népszavazást is, hiszen az messzemenően átértelmezte a Magyar Köztársaság szuverenitását, így politikai
értelemben az is vitathatatlanul alkotmányalakító cselekvés volt.
35

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
dá lya nincs an nak, sőt imp li cit mó don er re kap po li ti kai fel szó lí tást, hogy sa ját kom pe -
ten ci á já ra is hi vat koz zon. A fen ti ész re vé te le ket vol ta kép pen már en nek je gyé ben tet -
tem. Ne kem is van nak konk rét, bár nem tel je sen ki ér lelt pre fe ren ci á im ar ra néz ve pél -
dá ul, hogy egy- vagy két ka ma rás le gyen-e a tör vény ho zás, vagy hogy mi le gyen a konst -
ruktív bizalmatlansági indítvány intézményével; de itt és most a politikai filozófia sajátos
tárgy kö rén be lül ma ra dok. S ha va la ki túl zot tan el vont, élet ide gen, eset leg mond va -
csinált ügynek találja a politikai szabadság és az alkotmány kapcsolatának problémáját,
ak kor an nak azt ja vas lom, fon tol ja meg még egy szer a fen tebb ki fej tett ész re vé telt ar ról,
hogy a jelenlegi alkotmány ideiglenessége, amely egyértelműen az egykori politikai szabadság
hiányával függ össze, milyen erős hivatkozási alappá tudott válni a mostani alkot
má nyo zás so rán. An nak, hogy most al kot má nyo zá si láz van, az egyik leg erő sebb oka
maga az alkotmány – akár így, akár úgy. A politikai filozófus annyit legalábbis biztosan
tud, hogy bizonyos politikai döntések, cselekedetek akkor is évtizedekre előre eldöntik
a po li ti kai kö zös ség sor sát, ha ezt ma ga a po li ti kai kö zös ség sem lát ja vagy hi szi. S ta lán
ez a legfontosabb politikai mondanivalója.
2. A politikai szabadság feltételei
Ki in du ló pon tom te hát az a té tel, hogy az al kot mán nyal kap cso la tos dön té sek – el ső sor -
ban a tel jes al kot mány re ví zi ó ja, új já al ko tá sa, ami elv ben per sze a szö veg vál to zat la nul
ha gyá sát is je lent he ti, s ame lyet ezért ne vez zünk kons ti tu tív dön tés nek – a leg je len tő -
sebb po li ti kai cse lek vé sek kö zé tar toz nak, ame lyek kel kap cso lat ban a sza bad ság meg lé te
vagy hi á nya kulcs kér dés. Ar ról, hogy mit je lent sza ba don cse le ked ni, ter mé sze te sen bo -
nyo lult fi lo zó fi ai vi tá kat le het foly tat ni, de nem szük sé ges. Elég, ha kö rül te kin tő en já -
runk el, és igyekszünk a közönséges emberi tapasztalatainkra építeni.
Alig ha von ha tó két ség be, hogy a sza bad cse lek vés nek van nak ob jek tí ven vizs gál ha tó
fel tét elei. Eb ben a rész ben há rom ilyen fel té telt kü lön böz te tek meg, de elő re is hang -
sú lyo zom, hogy ezek ana li ti kus meg kü lön böz te té sek, a va ló ság ban rit kán vál nak szét
tisz tán, sőt egy más ra utal nak és egy mást konstituálják. Az el ső fel té tel az ér de mi és va -
lódi, tehát megvalósítható lehetőségek megléte; a második a kényszermentesség; a harma
dik pe dig a vá lasz tás ra va ló ké pes ség, az az a vá lasz tás ala nyá nak ké pes nek kell len nie
arra, hogy válasszon. Menjünk sorban.
2.1. A választási lehetőségek
Először is a „lehetőségeknek” érdemieknek és valódiaknak kell lenniük. Ha bármilyen
oknál fogva az alkotmányozó csak abban dönthetne, hogy az alkotmány fejezeteit milyen
sor rend be rak ja, ak kor nem be szél het nénk ér de mi vá lasz tá si le he tő sé gek ről. Ha csak
kétféle alkotmány közül választhatna, amelyek közül az egyik megengedi, a másik megtilt
ja a rab szol ga sá got, az adott po li ti kai kon tex tus ban az egyik le he tő ség tö ké le te sen ir -
reálisnak bizonyulhat. Ilyen szempontból nézve az a fölvetés, hogy a leendő magyar alkotmányban
a népszuverenitás helyett a „Szentkorona” szuverenitása legyen megfogal-
36

Balázs Zoltán
maz va, egy sze rű en nem re á lis le he tő ség. (Leg jobb eset ben is sallang maradna.) A magyar
alkotmányozás mármost ebből a szempontból szabadnak nevezhető, hiszen vannak
érdemi és reális választási lehetőségek. Érdekesebb kérdés, hogy 1989-ben az alkotmányos
reformot törvénybe – alkotmányba – foglaló akkori parlament mennyire volt szabad
eb ből a szem pont ból. Erős meg fon to lá sok szól nak amel lett, hogy nem volt az. Pa -
ra dox mó don rész ben azért, mert sem az ak ko ri MSZMP, sem az El len zé ki Kerekasztal
nem adott számára más lehetőségeket (ez a kényszerítettséget, azaz a következő szempon
tot is elő vé te le zi), rész ben azért, mert ma ga sem volt sza ba don vá lasz tott, így az al -
kotmányozás alanyaként (politikai cselekvőként) nem volt abban a helyzetben, hogy a
le he tő sé ge ket egy ál ta lán mér le gel hes se. Ez az ész re vé tel már is utal ar ra, hogy a föl ve tett
három szempont vagy mozzanat a valóságban szorosan összetartozik. Mindenesetre az
em lí tett erős ér vek ből erős ké tely kö vet ke zik ar ra néz ve, hogy a je len le gi Al kot mány sza -
bad politikai cselekvés eredménye volt, hiszen az első feltétel teljesültsége egyáltalán
nem magától értetődő tény.
2.2. A kényszer kizárása
A vá lasz tás kényszerítettségét alig ha kell rész le te sen ér tel mez nünk. Van nak olyan vá -
lasz tá sok, ame lyek ér de mi és va ló di le he tő sé ge ket tar tal maz nak, még sem sza ba dok: ti -
pi kus pél da a „pénzt vagy éle tet” kö zöt ti vá lasz tás. Ugyan ak kor a „kény szer” rész ben
szub jek tív elem. A jó és a rossz kö zöt ti vá lasz tást ugyan (sok szor) kény szer ként él jük
meg, de et től még nincs okunk ma gun kat kényszerítettnek tar ta ni; ép pen el len ke ző -
leg: a kény szer ilyen mo rá lis ér tel me zé se (el na gyol tan fo gal maz va) ma ga a mo rá lis sza -
bad ság. Az imént el mon dot tak ér tel mé ben az 1989-es Al kot mány sza bad el fo ga dott sá -
gá nak té zi se szin tén ki fo gá sol ha tó. Kü lön bö ző okok ból, de mind az ak ko ri par la ment,
mind a há rom ol da lú tár gya lá sok részt ve vői rész ben kény szer ből cse le ked tek. Is mét -
lem: nem az al kot má nyos re form egyes tar tal mi ele me i re gon do lok el ső sor ban (bár
rész ben ar ra is: az Al kot mány bí ró ság szé les jog kö re a már el ért al kot má nyos „ered mé -
nyek” MSZMP-től va ló fél té sé ből ered, ami kö zel jár az ob jek tív kény szer ka te gó ri á já -
hoz), ha nem a kons ti tu tív dön tés re, az az ar ra, hogy az el len zék szem szö gé ből „mu száj”
(vagy „ki seb bik rossz”) volt be le men ni egy jobb lel ki is me ret tel il le gi tim nek tar tott fo -
lya mat ba, mint ab ból ki ma rad ni. A mai hely zet lé nye ge sen más, il let ve egy sze rű en sza -
bad. Nincs al kot má nyo zá si kény szer. A be ve ze tő be kez dés ben em lí tett okok ter mé sze -
te sen nyu god tan tart ha tók az „al kot má nyo zá si láz”, az „al kot má nyo zá si pil la nat” ki vál -
tó i nak, de kény sze rí tő ere jű nek nem.
2.3. A választásra való képesség – a megfelelő alany
A vá lasz tás le he tő sé ge mint a sza bad cse lek vés lé nye gi is mér ve föl té te le zi, hogy a vá lasz -
tás nak meg fe le lő ala nya le gyen: olyan, aki ké pes a le he tő sé gek ér de mi és reá lis vol tá nak,
va la mint a kény szer nek a föl is me ré sé re és ke ze lé sé re. Ez az elem az in di vi duu mok vi lá -
gá ban is szám ta lan el vi és gya kor la ti ne héz ség for rá sa, hi szen a be szá mít ha tó ság, az ér -
telmi, érzelmi, pszichés és morális érettség, az önismeret, a kellő tapasztalat mibenlétének
és meg lét ének vagy hi á nyá nak kér dé sei még egy sze rűbb cse lek vé sek ese té ben is ne -
37

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
héznek számítanak. Kollektív alany esetén a nehézségek hatványozottan jelentkeznek,
ám a velük való szembenézés nem takarítható meg.
Min de nek előtt: ki az alany? Ez a kér dés azért le het „dup la vagy sem mi” ér té kű, mert
egy alkotmány adott esetben nem csupán egy meglévő politikai közösség alkotása, hanem
az al ko tás, az al kot mány konstituálása egyúttal a közösség megalakítása, létrehozása
is. Ez volt a helyzet például az Egyesült Államok alkotmányával, minden írott alkotmány
ősmintájával. A Függetlenségi Nyilatkozat pontosan ezt a kérdést nem tisztázta (hol az
„Egyesült Államokról”, hol „ezekről a gyarmatokról”, hol „a gyarmatok népéről”, hol
„sza bad és füg get len ál la mok ról” be szél), s köz is mert, hogy a füg get len sé gi há bo rút kö -
vetően elfogadott Konföderációs Cikkelyek sem adtak világos választ erre a kérdésre; de
még az 1860–1864 kö zöt ti pol gár há bo rú egyik alap kér dé se is a „kik va gyunk mi?” kér -
dése volt. A dolog pozitív oldalát nézve azonban maga az alkotmány ad választ, éspedig
tar tós és meg nyug ta tó vá laszt az ame ri kai nem zet nek ar ra, hogy „ki cso da” is ő, ja va részt
meg kí mél ve a tör té nel mi, kul tu rá lis, fa ji, nem ze ti, nyel vi eset le ges sé gek ről foly ta tott
vég nélküli vitáktól. Hasonló példát Európában talán csak Svájcban találunk, amely
szintén nem éppen sikertelen ország; Európa államainak többsége, ideértve a magyart
is, azon ban a „na gyon is jól tud juk, kik va gyunk” cso port ba tar to zik, ami a mon dot tak
értelmében egyszerre áldás és átok is. Áldás, mert az alkotmány konstitúciója során nem
a po li ti kai lét vagy nem lét a tét; s átok, mert a po li ti kai iden ti tás kér dé sét az al kot mány
valószínűleg soha nem lesz képes eldönteni.
Ar ra va gyunk te hát ítél ve, hogy hig gyünk ab ban, hogy már lé te zik egy sé ges ma gyar
nemzet, amely alkotmányformák és rendszerek túlélésére eleve be van rendezkedve, ennélfogva
az alkotmány konstituálásának politikai cselekvése soha nem fogja nagyon érdekel
ni. Már most azok tól, akik ezért helyette vélik magukat a nemzet igazi akarata letéteményeseinek,
természetesen éppen azt várjuk és kapjuk is, hogy legszívesebben az egész
ma gyar nem zet (az az a ha tá ro kon kí vül re szo rul tak) szá má ra is al kot má nyoz ná nak; szá -
muk ra egy olyan al kot mány, amely er re nincs te kin tet tel, ele ve il le gi tim és az is ma rad,
mert helytelenül azonosította a po li ti kai cse lek vés ala nyát. Vi szont ne kik is be kel le ne szá -
mol ni uk ar ról, hogy ho gyan kép ze lik el a tör té nel mi nem zet kol lek tív és sza bad cse lek -
vé sét, ha csak nem te kin tik ma gá tól ér te tő dő igaz ság nak, hogy az ő fel ha tal ma zá suk „a
nem zet” ré szé ről két ség be von ha tat lan.
Eb ből a szem szög ből néz ve kön nyebb hely zet ben van nak azok, akik a Ma gyar Köz -
társaság polgárait mint népet tekintik a kollektív cselekvés alanyának. A jelenlegi Alkotmány
is így tesz. Hely ze tük azért kön nyebb, mert de facto létezik a nép által megválasztott
törvényhozó és jelenleg alkotmányozó hatalom, így az alkotmány konstituálásának alanya,
a politikai cselekvő egyértelműen azonosíthatónak látszik. A helyzet azonban mégsem
ennyire egyszerű. Ha ugyanis az 1989-ben elfogadott alkotmányos reformokat nem a
nép fölhatalmazásával fogadták el, mert ilyennel sem a háromoldalú tárgyalások résztvevői,
sem az akkori parlament nem rendelkezett, akkor a jelenlegi Alkotmány politikai
értéke igen csekély, hiszen egy politikai értelemben vett létezéssel jóformán nem rendelkező
alany cselekvésének az eredménye. Voltaképpen nem is alkotmány. Ebből következően
például az a szabály, amely a jelenlegi kétharmados többségre alkotmányozói
38

Balázs Zoltán
jogokat ruház, eleve illegitim! Sőt az elmúlt húsz év összes választási aktusa és törvényalkotása
alapjában véve nélkülözte a politikai fölhatalmazást, nem lévén végső fölhatalmazó.
De hát ez abszurd, legföljebb akadémiai szobákba való szofisztika! – mérgelődhet az
olvasó, hiszen egyrészt a gondolatmenet a semmibe torkoll, mivel egyszerre állítom,
hogy al kot mányt csak „a nép” konstituálhat, és hogy an nak meg ha tá ro zá sa, ki a po li ti -
kai cselekvő, demokratikus politikai hátteret föltételezve végsősoron az alkotmány dolga;
más részt az el múlt húsz év ben a nép ép pen elég szer ki nyil vá ní tot ta egy ér tel mű aka -
ratát, azaz politikai cselekvőként járt el. Márpedig a két állítás kizárja egymást. Nos,
mind két érv helyt ál ló, sőt dön tő je len tő sé gű, de ép pen en nek a je len tő ség nek a be lá tá -
sá hoz volt szük ség a fen ti ab szurd nak ha tó gon do lat me net végigvitelére.
Néz zük az el ső el len ve tést: ezek sze rint még a töb bé-ke vés bé „alkotmány független”
létezésmódra is képes politikai közösségek demokratikus kollektívumként, cselekvőként
va ló föl lé pé se is föl ve ti a fön tebb ki fej tett ame ri kai di lem mát: az al kot mány kons ti tú ci -
ója nem csupán egy meglévő alany cselekvése, hanem önteremtés, politikai cselekvőként
való megszületés. Ellentétben tehát az egyének világában természetesnek tartott helyzettel,
hogy tudniillik értelmes, felelősségteljes cselekvést csak akkor tulajdonítunk bárkinek,
ha már föltételezzük, hogy az illető értelmes, felelősségteljes személy (s ennélfogva
a szabad cselekvés képességével rendelkezik); 3 a kollektív, politikai alany első felelős és
szabad cselekedete éppen önmaga létrehozása lehet, noha ilyen esetben a „felelősség” és
a „sza bad ság” va la mi lyen cselekvő nek való tulajdonítása önellentmondásnak tűnik. De ha
nem is ön el lent mon dás, azért két ség kí vül pa ra do xon, amit meg ol da ni elv ben nem is le -
het, „csak ” a gyakorlatban kezelni. Mivel gyakorlati kezelésmódról van szó, a variációk
szá mo sak: al kot má nyo zó gyű lés meg vá lasz tá sa (pa ra do xon: mi lyen sza bá lyok kö zött?);
népszavazás (itt is: milyen szabályok szerint?); extrém magas törvényhozási többség elvá
rá sa (két har mad, de in kább négy ötöd; két ház ese tén együt tes két har mad stb.); eset -
leg ezek va la mi lyen kom bi ná ci ó ja. An nyi bi zo nyos, hogy – le szá mít va az 1989. no vem -
be ri nép sza va zást – az 1989-es al kot má nyos dön té sek (egyet ki vé ve) sem mi lyen for má -
ban nem vol tak vis sza ve zet he tők a de mok ra ti kus po li ti ka ter mé sze tes ala nyá ra, a szu ve -
rén népre. Csakis a politikusi bölcsesség és ítélőképesség döntheti el, hogy a jelenlegi
tör vény ho zás mi lyen gya kor la ti meg ol dást vá laszt az al kot mány kons ti tú ci ó já ra; de az
alábbi érvek következtetéseit is megelőlegezve az látszik jó döntésnek, ha valamilyen
közvetlen részvételnek is teret enged a törvényhozás. Az a törvényhozás, amely az eddigi
változtatásokat „csont nélkül” abszolválta a jelenlegi, kétes értékűnek tekintett Alkotmány
sza bá lyai sze rint, rá adá sul anél kül, hogy ér de mi vi tát és mér le ge lést foly ta tott vol -
na ró luk, ami fö löt tébb rossz ér zést kelt azok ban, akik a tör vény ho zó ha ta lom tól, ha
egy szer al kot má nyos dön té se ket hoz, ki vé te les meg fon tolt sá got, kö rül te kin tést, nyi tott -
ságot és nyilvánosságot várnak el.
A má sik el len érv úgy szólt, hogy az el múlt húsz év ben a nép szám ta lan al ka lom mal
hozott nagy horderejű politikai döntést (minden választás, érvényes és eredményes
3 A mo rál fi lo zó fi ai ref le xió so rán per sze gyor san ki de rül, hogy rész ben ép pen nagy hor de re jű cse le ke -
deteink révén leszünk valamilyen személyekké. A határok azonban elmosódottak.
39

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
nép sza va zás ilyen volt), így tel je sen fö lös le ges azon töp ren ge ni, hogy de mok ra ti kus ér -
te lem ben lé te zik-e vagy sem. Evi dens, hogy igen. Nos, bár ez az érv eb ben a kér dés ben
elég nyomósnak is látszik, mégsem tökéletesen meggyőző. Legalábbis azokat nem látszik
meg győz ni, akik sze rint ép pen azért kell al kot mányt konstituálni, mert az em lí tett dön -
tések katasztrofális következményekkel jártak, amelyeket a jelenlegi Alkotmány nem volt
ké pes meg előz ni. En nek pe dig végsősoron az az oka, hogy nem a nép konstituálta (sem
köz vet ve, sem köz vet le nül) sa ját Al kot má nyát. Ez az ok fej tés ter mé sze te sen szá mos pon -
ton tá mad ha tó: sem az em lí tett kö vet kez mé nyek „ka taszt ro fá lis” vol ta nem ma gá tól ér -
te tő dő; sem az, hogy az Al kot mány nak ezek hez ér de mi kö ze vol na; s nem tri vi á lis az
sem, hogy a nép ál tal konstituált al kot mány au to ma ti ku san meg óv a „ka taszt ro fá lis” kö -
vetkezményektől. Legfőképpen pedig azon érdemes eltűnődni, hogy a korábbi nagy
hor de re jű po li ti kai cse lek vé sek sza bad vol tát két ség be von hat juk-e az zal, hogy „a nép”
mind vé gig a meg té vesz tett ség ál la po tá ban volt sza bad sá gát il le tő en azért, mert még nem
volt „nép”. Meg for dít va a lo gi kát: ha az el múlt húsz év je len tős po li ti kai dön té se it (vá -
lasztások, népszavazások) úgy értelmezzük, hogy a demokratikus politikai közösség a
dön té sek meg ho za ta lá val egyidejűleg, hallgatólagosan vagy bennfoglalólag az Alkotmányt is jóváhagy
ta, ak kor ez zel az ak tus sal új ra és új ra ön ma gát mint po li ti kai cse lek vőt is lét re hoz -
ta, megszülte. Ebből az is következik, hogy ha az 1989-es alkotmányos döntéseknek nem
is volt demokratikus alanya, ez az alany a későbbiekben újra és újra megszületett, s vele
együtt az Al kot mány is fo lya ma to san konstituálódott. Ha vi szont ez így van, ak kor sú -
lyos érvet konstruáltunk amellett, hogy a jelenlegi Alkotmány már régen elveszítette
ideiglenes jellegét, az „ideiglenes” jelző immár puszta szó, amelyet csak el kell törölni:
ez voltaképpen a törvényhozásnak egyenesen kötelessége, s nem szabadon mérlegelhető
választási lehetősége. A nép létezik, és már döntött. A jelenlegi Alkotmányon lehet
ugyan vál toz tat ni, de ezt így is kell ér te ni: egy már meg lé vő dolgot lehet csupán megváltoztatni,
őt ma gát lecserélni, hatályon kívül helyezni nem.
A magyar alkotmányozó – tehát a demokratikus közösség – korábbi döntéseit ráadásul
egy elég koherens logikában tudjuk szemlélni. A hatályos alkotmányos szöveg szerint
„2. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott
képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”. A „valamint” kötőszó sugallta
konjunktivitással az Alkotmánybíróságnak tudvalevőleg meggyűlt a baja, hiszen a kötő
szó mel lé ren de lést, egyen ran gú sá got fe jez ki, ezért egye dül eb ből a ren del ke zés ből
semmilyen formában nem vezethető le az, hogy a közvetett hatalomgyakorlás kivételes,
sem az, hogy a köz ve tett úton nem ír ha tó fölül. Az el múlt húsz éve vá lasz tá sai, va la mint
érvényes és eredményes népszavazásai együttvéve feltétlenül oda mutatnak, hogy a hatályos
Alkotmány nemcsak előírja, hanem pontosan le is ír ja a va ló sá got. Eb ből az lát szik kö -
vet kez ni, hogy a ma gyar al kot má nyo zó kö zös ség olyan po li ti kai cse lek vő, amely egy szer re
és egyenrangúan két formában is meg kívánja magát jeleníteni. Amennyiben tehát a
tör vény ho zás az al kot mány konstituálásának je len tős po li ti kai cse lek vé sét ki zá ró lag ön -
ma gá nak tu laj do nít ja, szük ség kép pen tö re dé ke seb ben ér tel me zi a né pet mint po li ti kai
alanyt, mint azt az el múlt húsz év együttes gyakorlata tette. Ezek szerint a hatályos Alkotmány
szövegéből és az elmúlt húsz jelentős politikai cselekvéseinek szinoptikus szemlé-
40

Balázs Zoltán
letéből levezethető újabb érvvel rendelkeznek mindazok, akik a népszavazást politikai
értelemben nélkülözhetetlennek tartják egy konstitutív alkotmányos döntés érvényességéhez.
(Ahogy jeleztem, számos országban ténylegesen is ez a helyzet: a népnek föltétlenül
meg kell erősítenie az alkotmányváltoztatásokat.)
Összefoglalva az eddigieket: a jelenlegi alkotmányozási helyzetet a politikai szabadság,
szabad cselekvés szempontjából nézve sem a választási lehetőségek, sem a kényszer tekintetében
nincsenek jelentős kételyek; ellenben a megfelelő alany kérdésében számos
nehézségbe ütközünk; nem véletlenül ez a rész bizonyult a leghosszabbnak. Elvi-történel
mi okok ból nem old ha tó föl az a di lem ma, hogy a „nem zet” vagy a „nép”-e az al kot -
mány-alkotó; mindenesetre demokratikus döntéshozatali környezetet föltételezve az
utóbbi megkerülhetetlen hivatkozási alap marad. Ez azonban megnyitja azokat a kérdése
ket, hogy mi kor tól nép a nép, és hogy a je len le gi Al kot mány ki nek az al ko tá sa (ha „a”
né pé, akár így, akár úgy, ak kor ez a tény re le váns). To váb bá erős ér vek lát sza nak amel -
lett szólni, hogy az alkotmány konstituálásának legmegfelelőbb alanya történelmi és hatályos
alkotmányossági okokból a közvetlen és a közvetett politikai cselekvéshez rendelt
mindkét szereplő, tehát a törvényhozás és a nép együttesen.
3. A sza bad cse lek vés
Eddig a szabad cselekvés feltételeit vizsgáltuk; következzék maga a cselekvés. Ez első látás
ra ta lán ok ta lan nak hang zik, hi szen ha egy szer van nak ér tel mes vá lasz tá si le he tő sé gek,
az alany képes választani és nincs kényszerítve, akkor mi lehet még egyáltalán kérdéses?
A cse lek vő vá laszt, dönt, cse lek szik; hogy mit, azt ép pen azért, mert sza bad, nem le het
előre megmondani, így róla sincs mit mon da ni. S ez így is van, min den olyan el mé let,
amely a szabad cselekvést valami másból kívánja vagy reméli levezetni, mint a cselekvő
akaratából, szükségképpen tévútra visz.
De fon tol juk meg a kö vet ke zőt is. Te gyük föl, úgy dön tök, hogy nya ral ni me gyek, s
erre költöm a megtakarításom. Igaz, helyette vehetnék plazmatévét is, mert arra is vágyom.
Ki ta gad hat ná, hogy sza ba don dön töt tem? Az tán le het, hogy az utol só pil la nat -
ban meg gon do lom ma gam, még is in kább a té vé. S már be tet tem a lá bam az üz let be, ki -
vá lasz tot tam a té vét, s be lém ha sít: nem ez az iga zi vá lasz tás, na gyon meg fo gom bán ni,
ha most még sem a nya ra lás mel lett dön tök! Az tán vagy az tör té nik, hogy egyik op ci ót
sem vá lasz tom, ma rad a pénz a bank ban; vagy az, hogy si ke rül vég re haj ta ni a cse lek vést,
de utána csak a bosszúság és az elmaradt másik lehetőség fölötti bánkódás és sajnálat
marad.
Talán mondani sem kell, hogy ez a fajta tétovázás, halogatás, vissza-visszariadás, állan
dó fe lül bí rá lás nem ép pen a sza bad dön tés ké pét su gall ja. Per sze már is mond hat juk,
hogy az ilyen em ber csak azt bi zo nyít ja, hogy nem al kal mas ala nya a sza bad ság nak, ilyen
vagy olyan ok ból, de nem érett meg rá – gye rek ként vi sel ke dik. Ám ez zel azt is ál lít juk,
hogy a szabadságra való alkalmasság főpróbája maga a cselekvés. Továbbá azt is állítjuk,
41

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
hogy ha a sza bad ság ér ték, va gyis olyan va la mi, ami ért más ér té ke ket akár haj lan dók va -
gyunk föl is áldozni, akkor az nem egyeztethető össze sem a folytonos frusztrációval, a
nem vá lasz tott le he tő sé gek mi at ti bosz szan ko dás sal, vagy a vá lasz tás tól va ló ret te gés sel,
hi szen mind ez je len tő sen csök ken ti a jó élet ér té két. De nem egyez tet he tő ös sze a már
meg ho zott dön té sek ál lan dó meg kér dő je le zé sé vel és így je len tő sé gük le ér té ke lé sé vel
sem, mert ez zel a fen tebb vé gig gon dolt kér dés ben, hogy tud ni il lik me lyek a re le váns vá -
lasz tá si le he tő sé gek, egy re ke vés bé fog tisz tán lát ni. Dur va pél dá val él ve: ha egy fér fi ha -
von ta „cse ré li” a ba rát nő jét azon az ala pon, hogy az ak tu á lis még sem az iga zi, előbbutóbb
képtelenné válik megérteni, hogy egyáltalán mi a jó a tartós kapcsolatban, a hűség
ben; töb bé már nem a tár sat, ha nem a vá lasz tást ke re si; s vé gül el ve szí ti az „iga zi” il -
letve a „társ” fogalmát is. A szabad cselekvés tehát nem fejeződik be a választás meghozatalával,
ezért használtam eddig is a cselekvés, nem pedig a döntés vagy választás fogalmát.
A szabad cselekvésnek része a döntés melletti kitartás, s a szabadság értékét csak akkor
ér zé kel jük és ta pasz tal juk meg, ha a ki tar tás hoz, a ra gasz ko dás hoz, a tar tós ság hoz va -
ló kapcsolódását is értékelni tudjuk. S bár ez elég közönséges tapasztalat – az ide-oda
kapkodó, mindenre csak pillanatnyi figyelmet fordítani képes kisgyerekről senkinek
sem a korlátlan szabadság állapota jut eszébe –, mégis hajlamosak vagyunk elhanyagolni
a felnőtt ember vagy közösség szabad cselekvésének értelmezésénél.
Az alkotmány konstituálásának politikai cselekvésénél ennek a szempontnak fölmérhetetlen
jelentősége van. Rousseau, akinél határozottabban kevesen érveltek a „főhatalom”
– az ál ta lá nos aka rat – ab szo lút kor lát lan sá ga mellett, 4 ma ga is vis sza tán col, s
hosszasan taglalja a népek és nemzetek jellemének, történelmi tapasztalatainak jelentőségét
az alkotmányozásban. Egy konkrét politikai közösség távolról sincs abban a helyzetben,
hogy tökéletes szabadságban válasszon. Nem abból a triviális okból, hogy mindig,
minden emberi választás valamilyen korlátok között történik, hanem abból az okból,
hogy még egy ténylegesen szabadon és felelősen meghozott döntésről is kiderülhet,
hogy végrehajthatatlan, mégpedig azért, mert akinek végre kéne hajtania, az erre nem
hajlandó és/vagy (“bel ső” okok ból) nem képes. 1791 és 1804 kö zött Fran cia or szág nak hat (a
fenti feltételeknek többé-kevésbé megfelelően szabadon választott) alkotmánya volt, hat
rendszerváltással; s megalapozottan kételkedhetünk abban, hogy ezek közül bármelyiket
is a szabad cselekvés példájának tekinthetjük. Kételyünk alapja az, hogy ha egy alkotmány
tartalmilag a későbbi politikai cselekvések egyfajta szabálykönyve, azaz szabadon
választott korlátja, ámde mégsem képes ekként működni (hiszen állandóan lecserélik),
akkor – ex post facto – arra kell következtetnünk, hogy az annak tekintett szöveg valójában
so ha nem is volt al kot mány. Az te hát, amit a po li ti kai kö zös ség al kot má nyos cse lek vés -
nek, az al kot mány konstituálásának tar tott, va ló já ban nem volt sem sza bad, sem al kot -
mányozás.
A po li ti ka el mé let ré gen meg fo gal maz ta már azt a pa ra do xont, hogy az al kot mány
sza bad meg vá lasz tá sa a ké sőb bi sza bad ság kor lá to zá sát szol gál ja, no ha a „sza bad ság sza -
bad kor lá to zá sa” contradictio in terminis. Amit sza ba don vá lasz tot tam, azt de fi ní ció sze rint
4 Nevezetes társa ebben a tekintetben Thomas Jefferson, aki komolyan eljátszott azzal a gondolattal,
hogy min den nem ze dék nek új ra ké ne al kot nia az al kot mányt.
42

Balázs Zoltán
sza ba don vis sza is von ha tom; föl té ve, hogy má sok eb ből nem nyer tek jo got, pél dá ul
egy ígé ret, szer ző dés ke re té ben; de egy sza bad po li ti kai tár su lás al kot má nya a kö zös ség
ön ma gá nak tett ígé re te, s mint ilyen, más ter mé sze tű do log, mint a más nak tett ígé -
ret. A pa ra do xon úgy old ha tó föl, hogy be lát juk: a sza bad cse lek vés több, mint ígé ret -
té tel, az az az ígé ret ak tu sa, a kor lá tok föl ál lí tá sa. A sza bad cse lek vés nek ré sze az ígé ret
be tar tá sa és a föl ál lí tott kor lá tok kö zöt ti cse lek vés is. Az al kot mány konstituálása mint
sza bad po li ti kai cse lek vés te hát nem csak az al kot mány el fo ga dá sa (a ró la va ló sza va zás),
ha nem min den ké sőb bi al kot má nyos dön tés (tör vé nyek meg ho za ta la, vá lasz tá sok meg -
tar tá sa stb.).
Ebből az okfejtésből azonban egy olyan rendkívül rigorózus gyakorlati követelmény
látszik kibontakozni, amely éppen rigorozitása miatt értelmetlennek tűnik. Ha egyszer
egy alkotmány megszületett, akkor – hacsak nem akar a politikai közösség a szolgaság
vád já val szem be néz ni – „kény te len” ra gasz kod ni hoz zá, ke rül, ami be ke rül. Ez a kö vet -
kezmény viszont lehetetlenné tesz minden alkotmányos reformot, változtatást, módosítást,
s ez kivitelezhetetlen és értelmetlen, sőt káros követelménynek tűnik.
Erre a fölvetésre a következőket lehet válaszolni. Egyrészt meg lehet különböztetni
lényeges és lényegtelen alkotmánymódosításokat, ahol az előbbiek alkotmány-konstituáló,
az utóbbiak – mondjuk – alkotmánypontosító cselekvések. A határ meghúzása
természetesen bonyolult kérdés, de – szándékosan távoli példával élve – talán nem kell
hos sza san bi zony gat ni, hogy a rab szol ga ság al kot má nyon kí vül he lye zé se egé szen más
súlyú módosítás volt az USA alkotmányában, mint annak rögzítése, hogy senki sem töltheti
be az elnöki posztot kettőnél több alkalommal, vagy hogy az Egyesült Államok területén
a szeszes italok kereskedelmi célú forgalmazása tilos. Ez utóbbi példa vezet a
második szemponthoz. A 18. alkotmánymódosítás mondta ki ezt a tilalmat, a 21. módo
sí tás pe dig a 18-ast ha tá lyon kí vül he lyez te (il let ve kor lá toz ta). Ám de a ha tá lyon kí vül
helyezett módosítás mint kiegészítés (amendment) továbbra is része az USA alkotmányának.
Mi ér tel me van en nek? A fi gyel mez te tés: még a le dön tött kor lát is kor lát volt egy szer;
sem mi, ami meg tör tént, nem te he tő meg nem tör tént té; s min den, amit ma meg te -
szünk, a jövő részévé válik. Utódaink szükségképpen az általunk meghozott döntések
korlátai kö zött fog nak cse le ked ni; s ha – mint a fran ci ák – a tel jes al kot mány cse ré ket ál -
landósítjuk, akkor az alkotmányos gondolkodás is úgy tekint az aktuális alkotmányra,
amely ben több az ak tu á lis po li ti kai töl tet, mint a cse lek vést ér tel me ző és inst ru á ló sza -
bály. A for ra da lom is ha gyo mán nyá vál hat; s meg le het ra gad ni a gyer mek kor vagy a ser -
dülőkor szabadságértelmezésének a szintjén. Hogy ez a – szabadság szempontjából vészterhes
– lehetőség realitás, arra azáltal tudjuk magunkat állandóan figyelmeztetni, hogy
minden alkotmánymódosítást vagy hatályon kívül helyezett rendelkezést valamilyen fokú
alkotmányos tiszteletben részesítünk. Más szóval a hatályos alkotmány mint szöveg
mellett az alkotmány történetét is valamilyen értelemben az alkotmány részévé tesszük,
s tekintéllyel ruházzuk föl (helyesebben elismerjük a tekintélyét), önnön politikai szabadságunk
és függetlenségünk biztosítékát látva benne. Végsősoron egyfajta történeti
alkotmány jön létre, amelynek kiemelt jelentőségű, de politikai értelemben nem egyetlen
releváns szövege az éppen aktuális alkotmány mint alaptörvény.
43

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Mai ho ni vi tá ink ban ez a szem pont rend szer a kö vet ke ző ket je lent he ti. Az 1989-es
al kot mány szö veg meg le pő en ha té ko nyan volt ké pes a po li ti kai osz tály cse lek vé sét sza -
bá lyoz ni, olyan te kin tély re szert ten ni, ame lyet nem az 1989-es föl ha tal ma zás nél kü -
li, ezért nyers, ön ké nyes és par ci á lis ha tal mi aka rat ak tu sá ból szár maz ta tott, ha nem
kvá zi-sza ba don vá lasz tott (de leg alább is utó lag sza ba don jóváhagyott) 5 al kot mány gya -
nánt ke zelt. Ezt a sza ba don vá lasz tott kor lát-ér tel me zést az Al kot mány bí ró ság húsz -
éves te vé keny sé ge – ha son ló an más or szá gok hoz – erő tel je sen meg tá mo gat ta. Mi
több, ma gá nak az Al kot mány bí ró ság nak az in téz mé nye is az itt tár gyalt szem pont ér -
vé nye sí té sé nek egyik, má ra klas szi kus sá vált esz kö ze. A szö veg „szent”, az az mó do sít -
ha tat lan (vagy akár az is le het ne), de ér tel mez he tő és ér tel me zen dő is. Az 1989-es Al -
kot mány igen sok pa ra gra fu sát, ho má lyos koherenciaviszonyát tisz táz ta az AB, je len -
tős mér ték ben el vé gez ve – de így per sze ki nem mond va – az Al kot mány pon to sí tá sá -
nak fel ada tát is.
Azok, akik most „tel je sen új” al kot má nyért ki ál ta nak, nem lát sza nak ér zé kel ni a
fen ti pa ra do xont és föl ol dá sá nak le he tő sé gét a sza bad ság ta la ján áll va. Azok, akik pon -
to sí tá so kat vagy ki sebb je len tő sé gű vál toz ta tá so kat lát ná nak csak szí ve sen (pél dá ul a
konst ruk tív bi zal mat lan ság in téz mé nyé nek el tör lé sét, amely ről szin tén tud ni le het,
hogy az ere de ti szán dé kok sze rint is úgy ke rült az Al kot mány ba, mint a szük sé ges nek
lát szó mély re ha tó tár sa dal mi-gaz da sá gi re for mok végigvitelének egyik át me ne ti ga ran -
ci á ja), vél he tő en azt ér zé ke lik, de nem fe je zik ki kel lő erő vel, hogy a gyö ke res vál toz -
ta tás szán dé ká ban van va la mi az áll ha tat lan, sze szé lyes, a sza bá lyo kat csak ha tal mi esz -
köz nek, de nem a sza bad ság ki kris tá lyo so dá sá nak, s a to váb bi sza bad cse lek vés föl té te -
lé nek te kin tő at ti tűd ből. Az ed di gi ér ve lés ből az a konk lú zió adó dik, hogy a kon ti nui -
tá sért sík ra szál lók nyu god tan hi vat koz hat nak ar ra, hogy még egy „új” al kot mány is csak
nyer het azon, ha ön ma gát foly ta tás nak, a sza bad el kö te le ző dés ből ere dő ha gyo mány
to vább épí té sé nek te kin ti.
4. Kétszer kétharmad?
Az alkotmányozási láz egyik velejárója, hogy alig zárja le a szerző a gondolatmenetét, témá
ja szem pont já ból már is fon tos, de vá rat lan fej le mé nyek me rül het nek föl. Hadd re -
agáljak egy ilyenre, amely a fenti okfejtés igen érdekes visszhangjának is tekinthető. Az
e so rok írá sát meg elő ző na pon nap vi lág ra ke rült bi zott sá gi ja vas lat ból úgy tű nik, hogy
fo nák mó don a po li ti ka ber ke in be lül ér zé kel ték a leg tisz táb ban a fen ti pa ra do xont: a
jelenlegi kétharmados szabályt (vagyis hogy az alkotmány a képviselők kétharmados
többségével változtatható meg) két egymást követő országgyűlés kétharmadának szabályává
kívánják átalakítani. Ez a leendő alkotmány kvázi-örökkévalóságát látszik célul kitűzni,
egy egyszeri szabad politikai cselekvés eredményeként. Az igény jól látszik, a megoldás
azonban nem föltétlenül meggyőző, éspedig két okból sem.
5 Ez zel ér vel James Madison a „fö de ra lis ta írá sok” 40. da rab já ban. A Phi la del phi ai Kon ven ció föl ha -
tal ma zás nél kül cse le ke dett, de a cse lek vé se jó vá ha gyá sa ese tén vis sza me nő le ges föl ha tal ma zást kap hat.
44

Balázs Zoltán
Egyrészt azért nem, mert a pontosításokat, értelmezéseket is úgyszólván lehetetlenné
teszi, vagy az (esetleg) megtartandó AB hatáskörébe utalja; így az elmúlt húsz év alkotmányos
gyakorlatát és gondolkodását is megszakítja. Egyszerűen túllő a célon. (Persze ha
ennek aktuális hatalmi-politikai okai vannak, amit nyilván sokan gyanítanak, akkor vélhetően
az új alkotmány nem lesz képes megfelelő tekintélyre szert tenni, mivel a későbbiekben
sincs lehetőség arra, hogy ez a hatalmi aktus a pontosítások, értelmezések révén
tekintéllyé szilárduljon, eltérően az 1989-es Alkotmánytól – hacsak az AB jogkörét erre
nem kívánják kiterjeszteni, ami persze elég valószínűtlen.)
A meg ol dás más részt azért nem meg győ ző, mert az al kot má nyos cse lek vés ala nyát
nem tisz táz za kel lő kép pen. A sza bály (két egy mást kö ve tő tör vény ho zás nak kell két har -
ma dos több ség gel jó vá hagy nia az al kot mány le en dő vál toz ta tá sa it) ugyan igen erős nek
lát szik (bár akár úgy is meg ke rül he tő, hogy egy két har ma dos több ség gel ren del ke ző
kor mány föl osz lat ja az or szág gyű lést, s új vá lasz tá so kat írat ki), ép pen el söp rő nek lát -
szó ere je ösz tö nöz he ti ar ra az ak tu á lis alanyt (a tör vény ho zást, a né pet), hogy ne ve gye
túl ko mo lyan. Ki csit ki élez ve a dol got: ha egy tíz ta gú tes tü let több sé gi sza va zás sal úgy
dönt, hogy a jö vő ben csu pán ki zá ró lag tel jes kon szen zus sal hoz hat dön tést, ak kor –
ha csak nem akar ja koc ká ra ten ni ön nön mű kö dő ké pes sé gét, az az lé tét –, kény te len lesz
ezt a sza bályt szük ség ese tén át hág ni. Eh hez vég te le nül egy sze rű ér ve van: a sza bályt a több -
ség hoz ta, ön ma gá nak tett ígé ret ként, en nél fog va vis sza is von hat ja, ugyan olyan több -
ség gel. A lo gi ka vis sza kény sze rít a gyö ke rek hez: a két har ma dos sza bályt is egy sze rű
több ség hoz ta, így azt is vis sza le het von ni (lásd John Locke ér ve it a több sé gi elv mint
a kol lek tív cse lek vés szük ség kép pe ni lo gi ká ja mel lett). Az al kot mány konstituálásának
ala nya a tör vény ho zás (és/vagy a nép). A sza va zá si sza bá lyok má sod la gos je len tő sé gű ek,
cél juk a dön tés meg ne he zí té se, az ön ma gunk nak tett ígé ret ko mo lyan vé te lé re va ló
buz dí tás, a cse lek vés tény le ges vég re haj tá sá nak elő se gí té se, s így a sza bad ság egyik ga -
ran ci á ja – de en nek el túl zá sa ne vet sé ges, vég re hajt ha tat lan, s így az ere de ti cél lal el len -
té tes ha tást fejt het ki.
Ezzel együtt is voltaképpen üdvözlendő, hogy az elköteleződés mint probléma legalább
fölmerült; minthogy azonban nehezen oszlatható el az a gyanú, hogy ezt aktuális
hatalmi érdekek bebetonozásának a szándéka (is?) motiválta, elhárítása érdekében más
megoldást kellene találni.
Fölhasznált irodalom
Jon ELSTER: Deliberation and Constitution Making = Deliberative Democracy, szerk. Jon Elster,
Cambridge UP, Cambridge, 1998, 97–122.
Ale xan der HAMILTON – John JAY – James MADISON: A föderalista, Eu ró pa, Bu da pest, 1998.
Stephen HOLMES: Precommitment and the pa ra dox of democracy = Constitutionalism and Democracy,
szerk. Jon Elster – Rune Slagstad, Camb rid ge UP, Camb rid ge, 1993, 195–240.
Forrest MCDONALD: Novus Ordo Seclorum. The Intellectual Origins of the Constitution, The University
Press of Kansas, Lawrence, 1985.
45

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
RIPP Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon, 1987–1990, Napvilág, Budapest, 2006.
TŐ KÉS Ru dolf: In téz mény al ko tás Ma gyar or szá gon: elem zé si szem pont ok és al kot má nyos mo del lek
(1989–1990), Politikatudományi Szemle 1999/8., 31–63 (kötetben: A rendszerváltás forgatókönyve,
VII. Alkotmányos forradalom, szerk. Bozóki And rás, Új Man dá tum, Bu da pest,
2000, 147–179).
Ifjú vendég (1964)
46

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Szalai Ákos
MIÉRT? *
„Is ten nem akar ta ma gá nak fenn tar ta ni az ös szes ha ta lom gya kor lá sát. Min -
den te remt mé nyé nek meg je lö li azo kat a fel ada to kat, ame lye ket ter mé sze té -
nek ké pes sé gei sze rint vé gez ni tud. A kor mány zás nak ezt a mód ját kell kö -
vetni a társadalmi életben. Isten világot kormányzó stílusának, mely mélységes
tiszteletet tanúsít az emberi szabadság iránt, kellene inspirálnia azok
bölcsességét, akik az emberi közösségeket kormányozzák. Nekik úgy kell viselkedniük,
mint az isteni Gondviselés szolgáinak.”
(A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1884)
Ha valaki új autót, lakást, alkotmányt akar magának, minden normális szolgáltató (autónepper,
építész, alkotmányjogász) meg fogja kérdezni, hogy milyet is szeretne, miért
akar újat, mire akarja használni. A magyar alkotmányjogászok ugyanezt teszik. Kérdésük
jo gos: mi ért is kell ne künk új al kot mány? A vá laszt azok nak kell meg ad ni uk, akik új
alkotmányt akarnak. Részükről általában háromféle válasz érkezik. Az egyik szimbolikus:
az el fo ga dás idő pont ja, mód ja, az el telt húsz év lel ki se bei mi att le kell cse rél ni az
„elöregedett, legitimitását vesztett” Alkotmányt. Ezzel az érvvel nem szeretnék itt foglalkozni,
hiszen az igényelt szimbolikus változás, mint az előbb említett alkotmányjogászaink
(például ugyanebben a lapszámban Jakab András is) rámutatnak, bőségesen
megtehető lenne a mai Alkotmány tartalmi átalakítása nélkül is. A sorszáma, a preambuluma
is megváltoztatható.
A má sik ér vük po li ti kai: nem jó a mos ta ni Al kot mány, mint azt jól lát hat tuk 2006
őszén és az azt kö ve tő idő szak ban. Az ér ve lés – sze rin tem té ve sen – az Al kot mányt te szi
felelőssé azért, hogy Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke maradhatott
azok ban a he tek ben. Ugyan ak kor a po li ti kai kér dés jo gos: ha al kot má nyoz ni aka runk,
meg kell vizs gál ni, hogy a ma gyar po li ti kai be ren dez ke dés ben van nak-e olyan ele mek,
ame lyek át ala kí tá sá val csök ken te ni le het az esé lyét an nak, hogy az el múlt húsz év prob -
lé mái meg is mét lőd je nek.
A har ma dik vál toz ta tá si ok „ide o ló gi ai” (jobb szó hí ján). Sa la mon Lász ló úgy szo kott
fo gal maz ni – bo csá nat, az idé zet nem pon tos – hogy ’89-ben, na gyon he lye sen, az egyé -
ni jogok alkotmányos védelme került a középpontba. Azóta azonban azt láttuk, hogy az
egyé ni ér de kek túl zot tan is el ural kod tak, ezért most a „kö zös sé gi ér de kek” al kot mány ba
eme lé sét is meg kell ten nünk. Ez az érv kon zer va tív szem mel fél iga zság – épp ezért ve -
szélyes.
* A cikk el ké szül té ben el évül he tet len ér de mei van nak Cserne Pé ter nek és Ja kab And rás nak, akik a ko -
rábbi változat kritikáival segítették az érvek tisztázását.
47

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Mielőtt hozzákezdenénk az elemzéshez, egy definíciós kérdéssel szembe kell néznünk. Az
alkotmány ezen cikk felfogásában a teljes alkotmányos berendezkedést jelenti – ezek egy része
nem közvetlenül az Alkotmányban, hanem fontos törvényekben (választójogi törvény, bíróságokról
szóló törvény, médiatörvény stb.) kap helyet. Nem lévén jogász, a magam részéről
nem kí vá nok ál lást fog lal ni ab ban a kér dés ben, hogy mi az, amit az al kot mány ban, és mi
az amit „csak” ezek ben a tör vé nyek ben kell ren dez ni.
I.
Az alkotmányozás melletti politikai érv tehát Gyurcsány Ferencre és az őszödi beszédre
hivatkozik. Ezzel az érveléssel egy nyilvánvaló probléma akad: Gyurcsány Ferenc nem
olyan fontos politikai szereplő, hogy miatta az Alkotmányt módosítani kelljen. Hitler
az volt, mi at ta tény leg rákényszerítették a né me te ket a weimari rend szer le cse ré lé sé re,
de a ko ráb bi mi nisz ter el nök vi lág tör té nel mi – vagy akár ma gyar tör té nel mi – je len tő sé -
ge nem mér he tő hoz zá. Ez zel azon ban nem neg li gál hat juk a kér dést, hogy nincs-e szük -
ség politikai rendszer átalakítására. Sólyom László szokott úgy fogalmazni – és az idézet
megint nem pon tos, de az ér ve lés lo gi ká ját kö ve ti –: ha gon dok vol tak, gon dok van nak,
azok nem az Alkotmány hibái, hanem a politikáé. Ha körülnézünk a világban, akkor
ilyen alkotmányos keretek között sokkal jobban működő rendszereket is találunk. Igaz,
csakhogy… A magyar társadalomban, a magyar politikai rendszerben ez nem működik
job ban. Ép pen ezért ér de mes kö rül néz ni, és meg néz ni, hogy más – egyéb ként a vi lág -
ban szintén létező – megoldások nem illenek-e jobban a magyar problémákhoz.
A magyar politikai rendszer hibáinak és azok alkotmányos gyógymódjainak kitárgyalására
természetesen egy ilyen cikk nem elegendő. Hadd koncentráljak csak három problémára:
1) a politikai gazdasági ciklusok létére, 2) Lendvai Ildikó és a Medgyessy-kormány
„szociális rendszerváltására” (rosszabb emlékezetűek kedvéért 100 napos programjukra) és
3) a magyar jogrendszer minőségére. Hangsúlyozom: ezek itt pusztán hipotézisek. Csak
annyit szeretnék állítani, hogy az alkotmányozás megköveteli, hogy először a magyar politikai
rendszer problémáit tárgyaljuk ki, majd az ezekért felelős intézményi okokat azonosítsuk,
és csak ezek után gon dol koz zunk el, hogy mi kép pen le het ne azo kat ki kú rál ni. Az itt
felhozott három állítás pusztán hipotézis: ezek azok a pontok, amelyek szerintem a legfon
to sab bak, de ez zel nem ál lí tom, hogy más gon dok ne len né nek. 1
(Politikai gazdasági ciklus) Jól ismert fogalom közgazdászok körében a politikai gazdasági ciklus
(DRANZEN 2002; DRAZEN 2000; KÁLMÁN 2008; NORDHAUS 1975; PERSSON– TABELLINI
2000; SHI–SVENSSON 2004, 2006). A logika: a politikusok, akik pontosan tudják, hogy
man dá tu muk négy (vagy há rom, vagy öt, vagy hat stb.) év re szól, ar ra tö rek sze nek, hogy
olyan programokat fogadjanak el, amelyek hasznai az adott ciklusban jelentkezzenek, költ-
1 Mindenképpen ki kell emelni KÖRÖSÉNYI 2006 elem zé sét, amely va ló szí nű leg a leg tel je sebb át te kin -
té se a ma gyar al kot má nyos, köz jo gi, po li ti kai rend szer ala ku lá sá nak, fo lya ma ti nak. A mos ta ni cikk el ső -
sorban arra tesz kísérletet, hogy azon cikk állításain túl további folyamatokat, problémákat azonosítson.
48

Szalai Ákos
sé gei pe dig le he tő leg ké sőbb. Ha pe dig ez nem megy – mert mond juk a be fek te tők nem
nézik jó szemmel, ha egy ország túlzottan eladósodik –, akkor pedig abból indulnak ki,
hogy a költségek lehetőleg a ciklus elején jelentkezzenek, a hasznok pedig a ciklus végén.
A betegség tehát jól ismert, de oly nyilvánvalóan kevés helyen mutatkoznak a tünetek, mint
a Magyar Köztársaságban. A magyar államháztartás hiánya szépen követi a „választás előtt
költekezzünk, a választás után húzzuk meg a nadrágszíjat” elvet. Ez a politikai ciklus Csehországban
és Lengyelországban lényegesen gyengébb.
A magyar politikai életben tehát a négyéves ciklus egyértelműen, és a többi a középeurópai
gazdasághoz képest relatíve is rontja a magyar gazdaság állapotát. Lehet-e ezt
kezelni az Alkotmányban, a politikai rendszer átalakításával? Ha eltüntetni nem is – hacsak
nem akar juk a par la men tá ris de mok rá ci át, a vá lasz tá so kat meg szün tet ni –, tom pí -
tani mindenképpen lehet. Álljon itt pusztán két lehetőség.
1. Az a tény, hogy Magyarországon négyévenként tartunk választásokat, vélhetően kife
je zet ten fel is erő sí ti a po li ti kai gaz da sá gi cik lust. Ha a vá lasz tá sok gya ko rib bak len né -
nek, ak kor ke ve sebb ér tel me len ne ez zel a tech ni ká val él ni, hi szen túl gyak ran kel le ne
irányt vál ta ni (meg ta ka rí tás ból köl te ke zés be, ki adás-vis sza fo gás ból osz to ga tás ba). Ha
pedig ennél hosszabb lenne a választási ciklus, akkor pedig legalább a köztes évek nyúlnának
el, nem kéne gyorsan felhalmozni, adósságot csökkenteni azért, hogy a végén
megint legyen miből osztogatni.
2. A ciklus egyik legfőbb oka, hogy a kormánypártok, a kormánypárti politikusok
pon to san szá mol hat nak az zal, hogy mi kor is jár le a man dá tu muk. Tud ják, mi kor ra kell
idő zí te ni a cik lus csúcs pont ját – és ak kor ra is fog ják. De mi tör tén ne, ha nem tud nák,
hogy mi kor lesz a cik lus vé ge? Nem ar ra gon do lok per sze, hogy vé let len sze rű en le gye -
nek a választások, 2 ha nem ar ra, hogy mi tör tén ne, ha nem az ös szes kor mány pár ti po -
li ti kus szá mol na ugyan az zal a cik lus sal. Pél dá ul a fe lé nek más kor ér ne vé get a man dá tu -
ma. Pusz tán gon do lat kí sér let: ha min dig csak a par la ment fe lét vá lasz ta nánk új já (két
ka ma ra ese tén min dig csak az egyik há zat), ak kor a po li ti kai elit két fe le pon to san el len -
té te sen ítél né meg ugyan azt a cik lust. Ha ez cse ré ben az zal is jár na, hogy az egyes kép -
viselők mandátumát meg lehet hosszabbítani (például hatéves mandátum, háromévente
fe lé ben – vagy két éven te har ma dá ban – új ra vá lasz tott par la ment tel), ak kor a má sik
gyak ran elő ke rü lő köz gaz da sá gi prob lé ma is tom pít ha tó: a po li ti ku sok hos szabb idő táv -
ban (példánkban hat évben) fognak gondolkodni.
(100 na pos prog ram) A ma gyar köz gaz dász ok nagy ré sze egyet ért az zal, hogy a ma gyar gaz -
dasági helyzet romlásáért elsősorban a 2002-ben megválasztott MSZP–SZDSZ-kormány
100 napos programja tehető felelőssé. 3 Nem azt je len ti ez, hogy az el ső Matolcsyprogram
ne oko zott vol na je len tős hi ányt, pusz tán azt, hogy épp az elő ző cik lus-ma gya -
rázat szerint 2002-ben egy komolyabb megszorításnak kellett volna következnie. (Hogy
aztán 2006-ra legyen miből osztogatni…) A szocialista kormány azonban nem ezt tet-
2 Bár például a parlament feloszlatását megkönnyítő lépéseknek ilyen – igaz a kormánypárti politikusok
el len ér de kelt sé ge mi att erő sen kor lá to zott – ha tá suk is le het ne.
3 Lásd például KO LO SI–TÓTH [szerk.] 2010.
49

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
te. Lett he lyet te köz al kal ma zot ti bér eme lés, 13. ha vi nyug díj. Mi okoz ta ezt? Az, hogy a
kormánypártoknak nem volt stabil többségük a parlamentben: a többség, az MSZPfrak
ció nem bír ta vol na el, hogy akár csak né hány em ber is el hagy ja azt, aho gyan tet ték
azt néhányan 1995–1996-ban, a Bokros-csomag után. A kormánypárti frakciók egyben
tartására pedig egy esély volt: meg kellett valósítani a választáskor tett ígéreteket – az
SZDSZ emi att hő bör gő fe lét pe dig úgy is benn tar tot ta a kor mány mö gött a „na gyobb
rossz tól” va ló fé le lem. A hi po té zis te hát így hang zik: ha egy par la men tá ris rend szer ben
nincs sta bil kor mány több ség, ak kor ne he zebb a gaz da sá gi egyen súlyt meg te rem te ni
(meg szo rí tá so kat élet be lép tet ni). Meg ol dást kí nál na er re egy sta bil kor mány több ség va -
ló szí nű sí tő vá lasz tá si rend szer. Ilyen te remt he tő pél dá ul, ha…
1. … olyan vá lasz tó jo gi szisz té mát ala kí tunk ki, amely ben erős több ség ala kul hat ki –
akár az ará nyos ság ká rá ra. Tud juk a ma gyar po li ti kai föld rajz ból, hogy a mai rend szer -
ben komoly kormánytöbbség, mint 2010-ben a Fideszé vagy 1994-ben a szocialistáké,
csak ak kor jö het lét re, ha a párt szim pá ti á ban na gyon nagy a kü lönb ség a nyer tes párt és
a második helyezett között. Láttuk például 2006-ban, hogy hiába van egy egyértelműen
nyertes párt, nem nyerték meg az egyéni képviselők túlnyomó többségét, nem jutottak
hasonlóan nagy többséghez.
2. … nem az ará nyos sá got ad juk fel a több sé gi elv ér de ké ben, ha nem azt ga ran tál -
juk, hogy a több ség nem ol vad hat el egy-két nép sze rűt len (nem elég gé po pu lis ta) lé pés
nyomán. Gondoljunk például a – nekem roppant szimpatikus – olasz megoldásra, ahol
a rendszer garantálja azt, hogy a választást megnyerő koalíció legalább a képviselői helyek
55%-át meg kap ja; ha nem éri ezt el, ak kor is ga ran tál nak ne ki an nyit, az el len zé ki
pártok helyeinek számát arányosan csökkentve.
(Jogszabályok minősége) Az előző két probléma esetén viszonylag könnyen azonosítható a
probléma oka. Hadd álljon itt egy harmadik is, melynek esetén a tünetek nyilvánvalóak,
sejthetjük, hogy a probléma részben az alkotmányos rendszerben keresendő, de a
pontos kórokot nem ismerjük, ezért jelen pillanatban, a mostan tervezett rohamtempójú
alkotmányozásban kezelni sem fogjuk tudni.
A tünet: a magyar jogszabályok minősége nem túl magas. Az állítás alátámasztására
áll jon itt az a táblázat, amely a Világgazdasági Fórum évente kiadott versenyképességi jelentésének
adatait tartalmazza. Ebben az egyes országokban dolgozó vállalatvezetőket, az
egyes országokkal foglalkozó nemzetközi szakértőket kérdeznek meg több kérdésről –
így a jog rend szer ál la po tá ról is. Mi vel a kér dé sek ugyan azok, mi vel gyak ran ugyan azok a
cé gek több or szág ban is je len van nak, így az ada tok vél he tő en jól jel zik az or szá gok kö -
zötti különbséget. Látszik, hogy a táblázat 1. oszlopából, hogy a magyar jogrendszer miatti
terhek közép-európai (és balkáni) összehasonlításban is roppant magasak.
Sajnos a kiváltó okot nem ismerjük pontosan, csak sejtéseink lehetnek. Például ha
azt a szá mot néz zük, amely sze rint 2009-ben a Ma gyar Köz löny éves összterjedelme
majd 50 000 oldal volt, akkor talán hipotézisként legalábbis elfogadható, hogy kissé túl
könnyű kézzel születnek a jogszabályok. Ha ehhez hozzátesszük, hogy tavaly törvényből
„csak” 163 született, ezzel szemben kormányrendeletből több mint 350, miniszteri
50

endeletből pedig több mint 700, akkor talán nem túl erős állítás (legalábbis hipotézisként
elfogadható), hogy elsősorban a rendeletalkotást kell némileg visszafogni, megfontoltabbá
tenni, ad absurdum nehezíteni; például az Alkotmányba épített gátakkal, a
kormány és a törvényhozás közötti feladatmegosztás módosításával, vagy a rendeletek feletti
hatékonyabb bírósági ellenőrzés megteremtésével. (Tegyük hozzá, hogy a magyar
kormányzati hivatalnokok, tehát a rendeleteket a választott politikusoktól függetlenül, a
kor mány vagy a mi nisz te rük erő sebb-gyen gébb fel ügye le te alatt meg al ko tó bü rok rá cia
minőségéről, etikai állapotáról eleve nincs túl jó véleménnyel a nemzetközi közvélemény.
Ugyanakkor a bíróságokban lényegesen nagyobb a bizalom, csakhogy ezzel – vélhetően
a jogi eszközök hiánya miatt – nem tudnak élni.)
A jogrendszert, a szabályozást és a kormányzati bürokrácia jellemzőit leíró mutatók
Közép-Európa és a Balkán egyes országaiban
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
Csehország
Szlovénia
Horvátország
Szerbia
Románia
Bulgária
Világátlag
A szabályozás
terhe 1)
2,2
2,7
2,8
2,7
3,5
2,1
2,3
2,9
3,2
3,3
Szalai Ákos
Közösségi
források
eltérítése 2)
2,7
4,2
2,5
2,7
3,9
3,0
2,9
3,1
2,7
3,7
A kormányzati
hivatalnokok
„favoritizmusa”
3)
1) Milyen mértékben terheli meg a cégeket, a vállalkozásokat az, ha be akarják tartani a törvényeket?
2) A közpénzeket mennyire gyakran „téríti el” a korrupció?
3) Mennyire jellemző, hogy a kormányzati hivatalnokok a hozzájuk közelálló cégeket és személyeket
előnyben részesítik a politika-alakításkor és szerződéskötéskor?
4) Mennyire hatékony eszköz a bíróság, ha egy magánszemély egy kormányzati lépés vagy szabályozás
törvényességét kérdőjelezi meg?
5) Függetlenség kormányzattól, civil szervezetektől és a cégek befolyásától.
Minden esetben 1–7-es skálán mérve, a legjobb érték (vagyis például a bürokratikus teher, a korrupció
a legkisebb) a hetes.
For rás: World Economic Fo rum: The Global Competitiveness Report, 2010–11, Genf, 2010.
Az első rész lezárásaként mindenképpen még egyszer hangsúlyozni kell: nem azt kívántam
itt ál lí ta ni, hogy eze ket, és csak eze ket a prob lé má kat kel le ne egy új al kot mány ban
kezelni. Pusztán arra tettem javaslatot, hogy hogyan kellene kinézni az alkotmányozás
lo gi ká já nak – pél da ként fel hoz va há rom, ál ta lam je len tős nek ítélt prob lé mát.
2,6
3,4
1,9
2,6
3,0
2,7
2,4
2,4
2,6
3,3
Bíróságok
hatékonysága
reguláció
felülvizsgálatakor
4)
2,8
3,1
2,4
3,3
3,4
2,6
2,7
2,9
2,8
3,7
Bíróságok
függetlensége
5)
4,0
4,3
2,9
4,0
4,2
3,1
2,5
3,5
3,0
4,0
51

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
II.
Az új alkotmány mellett felhozott ideológiai érv: az egyéni jogokkal szemben, de azok
tiszteletben tartása mellett, a közösségi érdekek erősítése. Egyelőre nem igazán tudjuk,
hogy mit je lent het ez – a ma is mert anya gok ból nem lát szik, hogy mi kép pen akar ják ezt
a „meg erő sí tést” meg va ló sí ta ni. A má so dik rész ben ar ra te szek kí sér le tet, hogy ezt a kö -
zösség–egyén dichotómiát tartalommal töltsem meg. Az itt olvasható értelmezés egyben
arra a – napjaink politikai kommunikációban mind gyakoribb – csúsztatásra is megpróbál
rávilágítani, amely a közösségi érdek védelmét az állammal (a kormányzattal, a törvény
ho zás sal) kap csol ja ös sze.
Az Al kot mány ról gon dol kod va az alap ve tő kér dés: az Al kot mányt az egész jog rend -
szer és ez zel a tár sa da lom, a gaz da ság mű kö dé sét meg ha tá ro zó jog sza bály ok alap já nak
te kint jük-e, vagy pusz tán a po li ti kai ha ta lom in téz mé nyi be ren dez ke dé sét, il let ve an nak
mi ni má lis korlátait kí ván juk-e ve le meg ad ni. A fő kü lönb ség a két meg kö ze lí tés kö zött
ta lán leg in kább a po zi tív és a ne ga tív jo gok (BER LIN 1990) kö zel sem tö ké le tes pár hu za -
má val ad ha tó meg: az el ső meg kö ze lí tés sze rint az alap tör vény a kor mány zat, a tör vény -
hozás céljait, kötelességeit is meghatározza. Ezzel szemben a politikai hatalmat definiáló
(klasszikus) alkotmány-felfogás szerint csak azt kéne tartalmaznia, hogy miképpen,
milyen súlyok és ellensúlyok között legyen gyakorolható a politikai hatalom, illetve hogy
me lyek azok a szfé rák, ame lyek immunisak kell hogy le gye nek a kor mány za ti, tör vény -
hozói beavatkozásától. Ebben a szövegben az első megközelítést, mint a modern alkotmányok
jellegzetességét, szomorú szívvel bár, de elfogadom. 4
(Elvek vagy intézmények, ösztönzők?) Bár ezek sze rint el ke rül he tet len, hogy az al kot mány bi -
zo nyos tár sa dal mi alap ér té kek vé del mét is elő ír ja, még min dig fenn ma rad a kér dés: ezt
mi mó don te gye. A leg több eset ben az ilyen kö ve tel mé nyek egy sze rű le író mon dat ként
ke rül nek a szö veg be: „a Ma gyar Köz tár sa ság ban min den ki nek jo ga van a [szó lás szabadságá]-hoz”;
„az Al kot mány biz to sít ja [az örök lés] jo gát”; „a Ma gyar Köz tár sa ság vé di a
[há zas ság és a csa lád in téz mé nyé]-t”; „a Ma gyar Köz tár sa ság kü lö nös gon dot for dít az
[ifjúság létbiztonságá]-ra”; „a Magyar Köztársaság a [rászorulók]-ról [kiterjedt szociális
in téz ke dé sek]-kel gon dos ko dik”. Ezek a mon da tok elvileg kötelezettségeket rónak a
mindenkori kormányra. Csakhogy…
4 Lásd például Sandler kiváló művét (SANDLER 1998), amely ben azt elem zi, hogy az ame ri kai al kot mány
eredeti formájában nem kívánt ilyen kormányzati kötelezettségeket, sőt igazából még tilalmakat sem
meg ál la pí ta ni, ha nem pusz tán a kor mány zás mód já nak meg ha tá ro zá sá ra – min de nek előtt a köz pon ti
ha ta lom nak a tag ál lam ok kal szem be ni kor lá to zá sá ra – szo rít ko zott. Min den más elv, így a kor mány zat
döntési jogának az emberi jogok vélt vagy valós megsértése miatti korlátozása is viszonylag új, a 20. század
közepén megjelenő fejlemény. Természetesen választásokon alapuló rendszerben, egy pusztán a
kor mány zás mód ját de fi ni á ló al kot mány ese tén sem le het – mint aho gyan nem is volt – kor lát lan a po -
litikai hatalom felhatalmazása, hiszen azt minden esetben korlátozza az általa képviselt politikai közös -
ség nyil ván va ló aka ra ta, ha má sért nem azért, mert 1) a vá lasz tá sok ré vén ha tal mát el ve szít he ti, ameny -
nyi ben a po li ti kai kö zös ség aka ra tá val nyil ván va ló an szem be he lyez ke dik, vagy mert 2) a ha ta lom meg osz -
tás mi att ve le együtt lé te ző más ha tal mi ágak nem en ge dik azt. Sőt Sandler le ve ze té se sze rint épp a po -
litikai hatalom 20. századi korlátozása választja el a kormányzást a közakarattól.
52

Szalai Ákos
1) Ki állapítja meg ezen hangzatos elvek megsértését? Az Alkotmánybíróság. Ha hajlandó
erre. Komoly vitát gerjeszt az alkotmányjogi irodalomban például, hogy a második,
har ma dik, töb be dik ge ne rá ci ós jo gok ér tel me zé sé re a bí ró sá gok csak rop pant rit -
kán ragadtatják magukat. 5 (A modern alkotmánybíróságok, a gazdaságpolitikai semlegességre
hivatkozva, hasonlóképpen kivonulnak a gazdasági alapjogok vagy az egyes közpénzügyi
elvek védelméből is. Lásd CSERNE 2005; SALÁT 2005.)
2) És mi történik ezen hangzatos elvek megsértése esetén? Az Alkotmánybíróság
egyes jogszabályokról, amelyek megsértik a védett elveket, kimondhatja, hogy jogellenesek,
meg sem mi sít he ti azo kat. Ne ga tív vé de lem – va gyis a ko ráb ban lé te ző jo gok el vo ná sa
elleni védelem – tehát, ha korlátozottan is, de létezik. Ezzel szemben, ha valamely elvet
az aktuális kormány negligál, akkor az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmánysértést
mondhat ki. De ezzel a kormányzat magatartását megváltoztatni nem tudja.
A jog ezen felfogását a közgazdaságtan ún. utasítás-ellenőrzés (command and cont rol)
modellnek nevezi. Ennek lényege, hogy a felettes (esetünkben az alkotmányozó, illetve
a ké sőb bi ek ben a he lyé be lé pő, az al kot mányt ér tel me ző bí ró ság) pa ran csot ad, majd el -
lenőrzi, hogy az utasított (az aktuális kormányzat) teljesíti-e azt. Az elvárt viselkedésre
kü lön bö ző bün te té sek kel fe nye get ve meg pró bál ja rá ven ni. A köz gaz dász ok több sé ge,
kü lö nö sen, ha a pa rancs meg ta ga dás fel de rí té sé nek esé lye vagy a bün te tés mér té ke ala -
csony, inkább az ösztönzési modellt javasolja: alakítsuk ki úgy a játékszabályokat, hogy
az utasítottat ne a büntető hatóságtól, a potenciális lebukástól, a büntetéstől való félelem,
ha nem pél dá ul a sa ját hasz nai ösz tö nöz zék ar ra, hogy a kí vánt úton jár jon. Pél dá ul
nem sok értelme van előírni az eladónak, a szolgáltatónak, hogy legyen kedvesnek a vevőkkel,
hiába fenyegetjük azzal, hogy amennyiben nem ezt teszi, akkor elbocsátjuk. Lényegesen
hatásosabb, ha részesedést kap a bolt forgalmából, vagyis ha visszatérnek a
vendégek. A modell az alkotmány szintjén is működtethető, mint azt például a gyerekek,
pontosabban a szüleik szavazati jogáról folyó vita mutatja. A gyermekek vagy a csalá
dok vé del mé nek al kot má nyos ga ran tá lá sá nál vél he tő en lé nye ge sen ha té ko nyabb esz -
köz, ha egyszerűen a politikusok ösztönzőit alakítjuk át, lévén, hogy akkor a gyerekesek
sza va za ta töb bet ér majd.
(Az együttműködés szabadsága) Térjünk vissza a második részt indító kérdésre: mi kerülhet, egyáltalán
kell-e hogy valami kerüljön a jelenlegi Alkotmány emberjogi megközelítése helyébe,
a mellé? Javaslatom: az együttműködés szabadsága. A fogalom, amelyet először e folyóirat
hasábjain definiáltuk (SZALAI–SZEPESI 2008), elengedhetetlen a jól működő kapitalista
társadalom kiépítéséhez. A kooperáció, legalapvetőbb formájában a csere. Ekkor
két ember vagy emberek egy kisebb csoportja egymásra talál, és rájönnek, hogy érdemes
át ad ni uk egy más nak azt, ami az övék: ha az új tu laj do nos nak, új jo go sult nak az töb bet ér,
5 Lásd például SUNSTEIN 2001, amely ép pen ezen – szá má ra nem túl ked ves – kor lá to zott ki kény sze rít -
he tő ség mi att ün nep li a dél-af ri kai gya kor la tot, mely ben ha nem is az em be re ket meg il le tő jog ként vé -
delmezi a szociális jogokat, hanem bizonyos programok létét tudja levezetni belőle, és ezért az egyes
programokat védelmezi. A témához lásd HAL MAI–TÓTH 2003, illetve a magyar gyakorlathoz JA KAB
[szerk.] 2009.
53

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
mint a ko ráb bi nak (és cse ré be a ko ráb bi tu laj do nos is olyat kap, ami szá má ra töb bet ér,
mint amit kapott), akkor értékteremtés történik. 6 A csere, a kooperáció az értékteremtés
alapja – írtuk. A félreértések elkerülése érdekében: nemcsak a gazdasági érték létrejöttéhez
kell kooperáció, együttműködés, hanem minden értékes dolog megszületéséhez.
Az együttműködés szabadsága – a klasszikus liberális érveléssel szemben – több, mint
az egyén sza bad sá ga, ab ból le ve zet ni nem le het. Az egyé ni jo ga i mat gya ko rol ha tom
egye dül, má sok ezt el kell hogy tűr jék, az együtt mű kö dés azon ban leg alább két em bert
vagy egy ki sebb kö zös sé get fel té te lez. Ha az el múlt húsz év kri ti zál ha tó azért, mert az
egyé ni jo go kat túl zot tan elő tér be tol ta, ak kor ezt el ső sor ban azért te het jük, mert a
kooperáció helyett az egyéni érdekek többiekkel szembeni, többiek akaratát semmibe
ve vő ér vé nye sí té se ter jedt el. De ne fe led jük: az egyé ni jo gok kor lát lan ér vé nye sí té sé nek
nem az ál la mi ha ta lom erő sí té se az el len té te, ha nem az együtt mű kö dés meg vé dé se.
Ami kor kü lön bö ző szo ci á lis, tár sa dal mi vagy üz le ti cso por tok a sa ját hasz nu kat, ki fi ze -
té se i ket, ju ta tá sa i kat akar ják nö vel ni, ak kor ál ta lá ban épp a kor mány tól, az ál lam tól kér -
nek ehhez segítséget. Ha nem szaladhatnának a kormányzathoz a számukra kedvező szabályozás,
költségvetési támogatás, adózás érdekében, akkor kooperációra, együttműködés
re len né nek kény sze rít ve. 7
Mit jelent ez az alkotmány esetén? Bizonyos köztes intézmények védelmét. Azokét az
intézményekét, amelyek az emberek spontán és – fontos kiegészítés! – másokat nem zavaró
együttműködése révén jönnek létre. Ezen intézmények legtöbbje – a család, az egyház
– a mos ta ni al kot má nyo zás so rán is hang sú lyos sze re pet kap, épp ezért hadd emel -
jem ki azt az elemet, amely elsikkadni látszik: a szerződések szabadságát. A szerződés az
emberi együttműködés legalapvetőbb formája. Igaz, általában ez az együttműködés csak
időleges, szemben az olyan általában – de persze szintén csak általában – hosszabb távú
intézményekkel, mint például a házasság, ám ettől a védelme még indokolt lenne.
Ugyan is ez min den ko ope rá ció alap ja. A je len le gi Al kot mány – és amen nyi re fi gye lem:
a most megfogalmazódó tervek – az együttműködést önmagában nem, csak bizonyos intéz
mé nye sült for mák ese tén tart ja vé den dő nek. Nyil ván va ló szá mom ra, hogy a csa lád
vagy az egy ház (töb bek sze rint – sze rin tem ke vés bé – a szak szer ve zet vagy a he lyi kö zös -
ségek) magasabb fokú védelmet érdemelnek, mint a szerződések. De az együttműködés
ott kezdődik.
Az elő ző pont ban azt lát tuk, hogy az el vek dek la rá lá sa az ese tek jó ré szé ben fe les -
le ges, hi szen nincs ki kény sze rí té si le he tő ség. Fel me rül het a kér dés: mi ért fo gal ma zok
meg ak kor olyan ja vas la tot, amely csak a dek la rált el vek szá mát nö ve li? Az elő ző pont -
ban ar ról szól tam, hogy azon el vek, ame lyek bí ró sá gi úton nem szank ci o nál ha tók,
6 Te gyük azon nal hoz zá: az együtt mű kö dés sza bad sá ga el kép zel he tet len az em ber jo ga i nak, a tu laj don -
jog nak a vé del me nél kül, hi szen enélkül együtt mű köd ni sem le het: a má sik nem cse re út ján szer zi meg
azt, ami a mi enk, ha nem egy sze rű en el ve szi. Ez nem együtt mű kö dés re, gaz da sá gi ér te lem ben nem ér -
ték te rem tés re ösz tö nöz – a lo pás, a zsa ro lás, a kény szer nem lé tez het tu laj don és egyé ni jo gok nél kül.
7 Klas szi kus köz gaz dász ként úgy fo gal maz hat juk meg mind ezt, hogy az al kot mány egyik leg fon to sabb fel -
ada ta a po li ti kai já ra dék va dá szat kor lá to zá sa. Az ún. al kot má nyos köz gaz da ság tan leg fon to sabb prob lé -
mája éppen ez. Ennek irodalma szintén könyvtárnyi: magyarul erről az irodalomról kiváló áttekintést
nyújt MITCHELL–MUNGER 2004.
54

Szalai Ákos
ame lyek po zi tív (pél dá ul újabb tör vény al ko tá si) kö te le zett sé get akar nak meg szab ni,
fe les le ge sek le het nek. De a szer ző dés sza bad sá ga ese té ben olyan elv vel van dol gunk,
ame lyet a ma gyar jog rend szer ma is el is mer; csak al kot mán nyal nem véd. Nem újat
kell te hát épí te ni, ha nem a ma it meg vé de ni. Er re – és ta lán csak er re – al kal ma sak le -
het nek az el vek is az Al kot mány ban, hi szen az Al kot mány bí ró ság esz kö zei er re al kal -
ma sak.
(A szubszidiaritás el ve) Az együttműködés szabadságát az előbb mint a jó kapitalizmus legfon
to sabb el vét vé del mez tem. Ugyan ak kor rá kell mu tat ni, hogy ez nem más, mint a ka -
tolikus egyház tanításából évtizedek óta jól ismert szubszidiaritás elve. A szubszidiaritás
ugyanis, szemben a közkeletű véleménnyel, nem a helyi önkormányzatokat védő elv, a
tár sa da lom kor mány zat tól füg get len cso port ja i nak au to nó mi á ját ga ran tál ja. Nem árt
talán felidézni az eredeti megfogalmazást, a Quadragesimo Anno enciklikából:
A tár sa da lom el mé let szi lárd és örök ér vé nyű el ve az a rend kí vü li en fon tos alap elv,
ame lyet sem meg cá fol ni, sem meg vál toz tat ni nem le het sé ges; ez így szól: amit az
egyes egyé nek sa ját ere jük ből és ké pes sé ge ik ré vén meg tud nak va ló sí ta ni, azt a ha -
tás kör ük ből ki ven ni és a kö zös ség re bíz ni ti los; ép pen így mind azt, amit egy ki sebb
és ala cso nyabb szin ten szer ve ző dött kö zös ség ké pes vég re haj ta ni és el lát ni, egy na -
gyobb és ma ga sabb szin ten szer ve ző dött tár su lás ra át há rí ta ni jog sze rűt len ség és
egyút tal sú lyos bűn, a tár sa da lom he lyes rend jé nek fel for ga tá sa, mi vel min den tár -
sa dal mi te vé keny ség lé nye gé nél és bennerejlő ere jé nél fog va se gí te ni – szubszidiálni
– kö te les a tár sa dal mi egész egyes ré sze it, el len ben so ha nem sza bad bom lasz ta -
nia vagy be ke be lez nie azo kat. (QA 79.)
Látható, hogy a szöveg több ponton csatlakozik a fenti érvelésünkhöz. Mindenekelőtt
érdemes felhívni a figyelmet, hogy a szubszidiaritás katolikus, keresztény elve az alapegységnek,
a keresztény tanítás elvének megfelelően az egyént jelöli meg. A szabadpiac
mellett elkötelezett katolikusok éppen ezért az elvet mint az egyéni szabadság követelményét
fogalmazzák meg (SIRICO 1997).
Más részt lát szik, hogy a ka to li kus tár sa dal mi ta ní tás nem az ál lam–pi ac
dichotómiában gon dol ko dik, mint azt saj nos so kan a ke resz tény szo ci a lis ták kö zül gon -
dol ják és hir de tik. A ta lán leg fon to sabb, leg in kább vé dett in téz mé nyi for ma az, amit
más hol a ta ní tás köz tes in téz mé nyek ként (Caritas in Veritate, 7, 57) em le get. A szubszidiaritás
alapelve a szabad szerveződés. Jól látható ez a Caritas in Veritate enciklikából,
amely a szubszidiaritás ve szé lyét pon to san az zal a fo ga lom mal (par ti ku la riz mus) ra gad ja
meg, amely leginkább a szabadsághoz kapcsolható:
Mert ahogyan a szolidaritás nélkül a szubszidiaritás társadalmi partikularizmusba
csú szik, ép pen úgy igaz az is, hogy a szubszidiaritás nél kül a szo li da ri tás olyan tár sa -
dalmi rendszerekbe torkollik, amelyek megalázzák a rászorulókat. (CV 58.)
55

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Harmadrészt, visszatérve az egyén és a közösség (vagy közérdek) mai szembeállításához,
érdemes figyelmesen olvasni: a szöveg a közösséget nem azonosítja a nemzettel, az állammal.
Kisebb és nagyobb közösségekről beszél, amelyek közül a kisebbeket védelmezi
a nagyobbal szemben. A szubszidiaritás kifejezetten az államhatalom korlátozásának az
el ve:
Nem is olyan ré gen még az ál lam cse lek vé si me ze jét an nyi ra ki szé le sí tet ték, hogy az
már valamiképpen egy új típusú állam, a „jóléti állam” létrehozásához vezetett. […]
Az atyáskodó állam működési rendellenességei és hibái az állam sajátos feladatainak
nem megfelelő felfogásából származnak. E vonatkozásban is be kell tartani a kisegítés
el vét (principium subsidiaritatis): egy ma ga sabb szin tű kö zös ség nem avat koz hat
be egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe és nem foszthatja meg illetékességétől,
sőt ha a szükség úgy kívánja, támogatnia és segítenie kell abban, hogy összehangolja
tevékenységét a társadalmat alkotó más tényezőkkel, ti. a közjó érdekében.
(Centesimus An nus 48.)
III.
Ha valóban alkotmányozni akarunk, akkor bizonyos alapkérdéseket meg kell válaszolni.
Miért? Mi a baj a mostanival? A mai problémáink (a politikai rendszerben, a társadalmi
életben) megválaszolhatóak-e az alkotmány megváltoztatásával? Milyen intézményi
változások szükségesek ehhez?
A cikk ezek kér dé se ket, ezt az ál ta lam pre fe rált al kot má nyo zá si lo gi kát pró bál ta meg -
világítani néhány példa segítségével. Szkeptikus vagyok, hogy a mostani folyamatok valóban
követik-e ezt a logikát. Pedig ezzel valóban kiküszöbölhető lenne az elmúlt húsz
év egy-két (de nem az ös szes) prob lé má ja. Pe dig, mint a II. rész ben meg pró bál tam bi -
zonyítani, ezzel a logikával közelebb juthatnánk az együttműködés valódi rendszere, a
szabad együttműködésen alapuló társadalom felé is.
Felhasznált irodalom
BERLIN 1990 – Isaiah BERLIN: A szabadság két fogalma = UŐ.: Négy esszé a szabadságról, Európa,
Budapest, 1990.
CSERNE 2005 – CSERNE Péter: A gazdasági alkotmányosságról, Fundamentum 2005/4., 75–77.
DRAZEN 2000 – Allan DRANZEN: The political bu si ness cycle after 25 years = NBER Macroeconomic
Annual, szerk. Ben S. Bernanke – Kenneth S. Rogoff, MIT Press, Camb rid ge (Mass.),
2000, 75–117.
DRANZEN 2002 – Allan DRANZEN: Political Economy in Macroeconomics, Princeton UP, 2002.
HALMAI–TÓTH 2003 – HALMAI Gábor – TÓTH Gábor Attila: Emberi jogok, Osiris, Budapest,
2003.
56

Szalai Ákos
JA KAB [szerk.] 2009 – Az Alkotmány kommentárja, szerk. JA KAB András, Századvég, Budapest,
20092.
KÁLMÁN 2008 – Ju dit KÁLMÁN: Some Political Economy Insights to Multi-Level Government Financing
Mechanisms in Hun ga ry, PhD-dolgozat, CEU, 2008.
KOLOSI–TÓTH [szerk.] 2010 – Társadalmi riport 2010, szerk. KOLOSI Tamás –TÓTH István
György, Tárki, Bu da pest, 2010.
KÖRÖSÉNYI 2006 – KÖRÖSÉNYI András: Mozgékony patthelyzet, Politikatudományi
Szem le 2006/1., 29–67.
MITCHELL–MUNGER 2004 – William C. MITCHELL – Michael C. MUNGER: Az ér dek cso por tok
közgazdasági modellje, Szá zad vég 34. (2004), 129–170.
NORDHAUS 1975 – William D. NORDHAUS: The Political Bu si ness Cycle, Review Economic
Studies 42/1. (1975), 169–190.
PERSSON–TABELLINI 2000 – Torsten PERSSON – Guido TABELLINI: Political Economics:
Explaining Economic Policy, MIT Press, Camb rid ge (Mass.), 2000.
SALÁT 2005 – SALÁT Orsolya: A gazdasági alkotmányosságról, Fundamentum 2005/4., 84–90.
SANDEL 1998 – Michael J. SANDEL: Democracy’s Discontent. America in Search of a Public Philosophy,
Belknap Press of Har vard UP, Camb rid ge (Mass.), 1998.
SHI–SVENSSON 2004 – Min SHI – Jakob SVENSSON: Political budget cycles: a review of recent developments,
Institute for International Economic Studies, Stock holm University, 2004.
SHI–SVENSSON 2006 – Min SHI – Jakob SVENSSON: Political budget cycles. Do they differ across
countries and why?, Jo ur nal of Public Economics 90. (2006), 1367–1389.
SIRICO 1997 – Robert A. SIRICO: Subsidiarity, Society, and Entitlements: Understanding and Application,
Notre Dame Jo ur nal of Law, Etchics & Public Policy 11. (1997), 549–579.
SUNSTEIN 2001 – Cass R. SUNSTEIN: Social and Economic Rights? Lessons from South Africa (May
2001), University of Chi ca go Law & Economics, Olin Working Paper 124. (2001)
[http://ssrn.com/abstract=269657].
SZALAI–SZEPESI 2008 – SZALAI Ákos – SZEPESI Balázs: Mit nem tudunk a magyar kapitalizmusról?,
Kommentár 2008/1., 3–17.
57

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Pócza Kál mán
HOGYAN (NE) KÉSZÍTSÜNK ALKOTMÁNYT?
A konzervatív eljárások védelmében
Ha megvizsgáljuk a modern államok (értsd alkotmányok) létrejöttének történelmi körülményeit,
akkor valóban azt látjuk, hogy az államalapító atyák nem egymás nyakába borulva,
mindent átfogó konszenzust teremtve alkották meg a nyugati civilizáció jelenleg is működő
alkotmányait. Az idealizmus ebben az esetben valóban olyan mércét állíthat elénk,
amelynek nemcsak a jelen események, de a történelmi tapasztalatok sem felelnének meg:
sem az an gol „ősi al kot mány” 17. szá za di, sem az ame ri kai al kot mány 18. szá za di, sem a
német alkotmány II. világháború utáni, sem pedig a francia V. köztársaság alkotmányának
1958-as létrejöttével kapcsolatban nem állja meg helyét az idealizált kép. A nyugati
mintaországok alkotmányainak mindegyikét kétes körülmények között fogadták el, vagy
kérdéses eljárás révén jött létre. Ha egyszerűsíteni és egyben túlozni szeretnénk, azt is
mondhatnánk, hogy csupa-csupa „eljárási bűnben” fogant alkotmányról van szó, ahogy
ar ra a Ja kab And rás is fel hív ja a fi gyel met.
A ta nul mány szer ző je az zal ér vel, hogy egy bűn ben fo gant, ám a jog ál la mi ság és a ha -
talommegosztás tanát képviselő alkotmány még annak ellenére is képes lehet tiszteletet
kivívni magának, hogy bűnben fogant vagy legalábbis kétséges legitimációval bír a kezdetekben.
A szerző azzal érvel, hogy a megfelelő tartalmi szabályozás felülírhatja a fogantatás
során figyelmen kívül hagyott eljárási normák erejét. A tanulmány szerzője szerint ha
az új magyar alkotmány legalább annyira ragaszkodik majd a hatalommegosztás megfelelő
módjához, a visszamenőleges jogalkotás tilalmához és egyéb jogállami elvek érvényesüléséhez,
amennyire a mostani Alkotmány, akkor azt előbb-utóbb újból tisztelet
övezheti. Jogszociológiai szempontból akár igaza is lehet a szerzőnek.
Csak hogy. A po li ti kai kul tú ra kon zer va tív szem szö gé ből néz ve már mes sze nem olyan
lé nyeg te len egy új al kot mány meg szü le té sé nek mód ja (az el já rá sok mi lyen sé ge), ami lyen
lé nyeg te len nek jog szo ci o ló gi ai szem pont ból tűn het. Kon zer va tív szem szög ből azt
mondhatjuk, hogy a kultúra (ezen belül pedig a politikai kultúra) fogalma nem annak
tar tal mi ré sze fe lől fog ha tó meg, ha nem el ső sor ban for mai ré sze fe lől. Ha a ter je del mi
kor lá tok hoz mér ten, meg fe le lő en tö mö ren aka runk fo gal maz ni, ak kor a kon zer va tív
szemléletet talán T. S. Eliot szellemiségében ragadhatjuk meg a legjobban: mivel az emberi
tevékenység minden területe az emberi kultúra része, ezért nem az a lényeg, hogy
mit csi ná lok, ha nem az, hogy ho gyan csi ná lom azt, amit csinálok. 1 Nem tevékenységem
tartalma/iránya határozza meg azt, hogy kulturált vagyok-e vagy sem, hanem tevékenységem
módja. A német kultúrafogalommal ellentétben az angol kultúrafogalom jól érzékel
he tő mó don nem szű kí ti le a kul tú ra fo gal mát a magaskultúrára. Az an gol gent le man
1 T. S. ELIOT: A kultúra meghatározása, Szent István Társulat, Budapest, 2003.
58

Pócza Kálmán
nem ve ti meg az élet él ve ze tét: szi va ro zik, whis kyt iszik és ud va rol. Nem sznob, mi vel a
magaskultúra nem élvez kizárólagosságot az életében. Ha társaságba keveredik – márpedig
ezt elég gyak ran te szi –, ak kor per sze el tud be szél get ni Wag ner ope rá i ról vagy ép -
pen Picasso festményeiről. Gondolkodási horizontja azonban lefedi az élet minden
területét. 2 A kultúra ugyanis az angol konzervativizmus egyik ikonikus alakja szerint
azo nos len ne az zal, ahogyan éljük az életünket.
A politikai kultúra ezen konzervatív szemléletmód szerint tehát nem lenne más, mint
hogy a politika szereplői megadják a módját a politikacsinálásnak. Az eljárásmódok ebből kifolyólag
a politikai kultúra legalapvetőbb tényezői. A politikacsinálás módja határozza meg
a politikai kultúra milyenségét: azt, hogy forradalminak, liberálisnak vagy éppen konzervatívnak
nevezhető-e az adott politikai kultúra. Jelen reflexióban amellett érvelünk, hogy
az alkotmányozásnak az általunk – fellengzősen – „konzervatív proceduralizmusnak” nevezett
módja lenne a leginkább kívánatos. 3 Ha ezen konstruált fogalom mélyére nézünk
akkor akár két paradoxonnal is szembesíthetnénk magunkat: egyrészt nincs olyan, hogy
konzervatív alkotmányozás, mert konzervativizmus és alkotmányfabrikáció – legalábbis
szigorúan az angol konzervativizmus értelmében – nem fér meg egymással. Másrészt a
proceduralizmus sok konzervatív gondolkodó fejében tipikus liberális rákfene, amely kiüresíti
a politikát és egyben lehetővé teszi a mélyen gyökerező hagyományok eltörlését a
pillanat hevében. A kultúra fentebb kifejtett konzervatív meghatározása szerint azonban
nagyon is komoly jelentősége van a procedúráknak, az eljárásmódoknak.
Alapállításunk az, hogy az alkotmányt az a politikai kultúra fogja fenntartani (vagy
éppen negligálni), amelynek számára megalkották azt. Ilyen szempontból hívom fel a
figyelmet két példára: az Egyesült Államok illetve a weimari köztársaság példájára. E két
pél da azt mu tat ja meg, hogy va ló já ban az al kot mány tartalmi szabályozása csak kisebb részben
ha tá roz za meg azt, hogy le gi tim-e, il let ve hogy élet ké pes/mű kö dő ké pes-e az al kot -
mány. A példák citálása arra is jó lehet ezen túlmenően, hogy elkerüljük a nyugati minták
ide a li zá lá sát, mely nek tar to zé ka ön os to ro zó ke let-eu ró pai pro vin ci a liz mu sunk
ugyan csak ha mis ké pe. A sa já tos ke let-eu ró pai vo ná sok né me lyi ke ugyan is va ló ban te -
kinthető a provinciális gondolkodásmód eredményének, ám igen gyakran ott is provincializmust
kiáltott a liberális értelmiség az elmúlt húsz évben, ahol annak nem volt helye,
mi vel egy ide a li zált nyu ga ti min ta kép hez mér ték a ke let-eu ró pai je len sé ge ket. Már -
2 Az angol gentleman ideájáról lásd HORKAY HÖRCHER Ferenc: A gentleman születése és hanyatlása, Helikon,
Budapest, 2006.
3 Talán nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, hogy a konzervativizmus alapvetően nem hisz a semlegesség
eszméjében, így az eljárások semlegességének liberális eszméjében sem. A konzervativizmus már csak a hely -
hez és időhöz kötöttség alapvető tapasztalata miatt sem hiszi például, hogy a demokrácia liberális felfogása,
amely a procedúrák semlegességén alapul, helytálló lenne. A konzervatívok szerint a procedurális demokráciák
azért nem lehetnek semlegesek, mert maguk a procedúrák sem semlegesek. A liberális demokrácia
legalapvetőbb princípiuma két eljárásszabály: a választási rendszer szabálya illetve a választókerületi határvonalak
meghúzásának szabálya. Mindkettőről elmondható, hogy azok soha, semmilyen körülmények között
nem hozhatnak a politikai aktorokra nézve semleges eredményt. Éppen ezért a konzervativizmus proceduralizmusa
nem is a semlegesség bűvöletében él, sokkal inkább az elegancia és a kulturáltság határozza meg
azt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elegáns értékválasztás és ebből kifolyólag az alternatívák kulturált/elegáns,
ugyanakkor határozott elutasítása határozza meg a konzervatív gondolkodásmódot.
59

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
pedig éppen a nyugati minták tanulmányozása ébreszthet minket rá arra, hogy a Nyugat
ról ki ala kí tott ké pünk mi lyen mér ték ben ide a li zált.
Az amerikai alkotmány elemzése kapcsán nem véletlenül állítja politikatudósok sora,
hogy az ame ri kai de mok rá cia nem azért mű kö dik olyan jól (vagy né ha olyan ros szul), mert
olyan tö ké le tes len ne az al kot má nya. Sőt Giovanni Sartori sze rint az Egye sült Ál la mok po -
litikai rendszere a borzalmasan rosszul megkonstruált alkotmánya ellenére működik egészen
jól. 4 Sartori is arra utal, hogy ennek oka a politikai kultúrában, a konfliktuskezelési eljárásmódok
íratlan szabályaiban keresendő. Hogy további példákkal éljünk alapállításunk
alátámasztására: a precíziós műszerekkel kidolgozott, és aztán a német alkotmánybíróság
döntései révén még precíziósabb műszerekkel fenntartott német jogállamiság sem azért
működik olyan jól, mert kezdetekben olyan tökéletes intézményeket hoztak volna létre,
vagy mert a létrehozott intézmények jogilag rögzített struktúrájukból kifolyólag olyan tökéletesen
működtek volna, ahogy azt az alapító atyák eltervezték. Harmadrészt pedig a kodifikált
formában nem létező angol alkotmány szintén nem azért működik olyan jól (vagy
éppen rosszul), mert a jogi-intézményi konstrukciója eleve hiperstabilitást és egyben
konszenzust produkálna. Az angol alkotmány működését ugyanis leginkább az íratlan eljárásmódokban
megtestesülő politikai kultúra határozza meg. 5
Másrészről a weimari köztársaság alkotmánya mutatja talán a legjobban, hogy az alkotmánymérnökség
módszerével kidolgozott, a hatalommegosztás, a jogállamiság és a demokratikus
legitimáció tanán alapuló politikai rendszer még akkor sem feltétlenül működött
tökéletesen, amikor az alapító atyáknak idejük és szaktudásuk is megvolt arra, hogy a
jogállamiság és az államtudomány minden akkori tudását belesűrítsék az adott kor egyik
legkomplexebb, mások szerint – jó értelemben vett – legnyitottabb jogi alkotásába, a
weimari alkotmányba. 6 A weimari al kot mány sok szem pont ból ép pen az Egye sült Ál la mok
alkotmányának az ellentétpárja: a jól megkonstruált, nyitott weimari alkotmány ugyanis
képtelen volt betölteni a funkcióját, mivel az I. világháború utáni német politikai kultúra
szétfeszítette az írott alkotmányos kereteket, egyben pedig mindenféle informális keretet. 7
Számomra úgy tűnik, hogy ugyan a jelen magyar helyzethez valóban az „eljárási bűnben”
fogant, éppen ezért kezdetben megkérdőjelezhető legitimitással bíró amerikai, francia vagy
éppen német „alkotmányfabrikálás” áll a legközelebb, ám egyben fennáll annak a veszélye
is, hogy a ké sőb bi ek ben már nem az ame ri kai vagy a II. vi lág há bo rú utá ni né met, ha nem
4 Giovanni SARTORI: Összehasonlító alkotmánymérnökség, Akadémiai, Budapest, 1995, 113.
5 Az an gol po li ti kai kul tú ra és az an gol al kot mány szem pont já ból meg ke rül he tet le nül fon tos írat lan sza -
bályok, szokások és eljárások (procedúrák) jelentőségéről lásd Colin TURPIN – Adam TOPMKINS: British
Government and the Constitution, Cambridge UP, Cambridge, 2007, 156.
6 Christoph GUSY: Die Weimarer Reichsverfassung, Mohr-Siebeck Verlag, Tübingen, 1997, 79.
7 Arról, hogy a weimari alkotmány bukása elsősorban a császárkorból megörökölt politikai kultúrának,
rossz po li ti kai szo ká sok nak volt kö szön he tő, és nem a ros szul meg konst ru ált in téz mény rend szer nek,
lásd Hans BOLDT: Die Stellung von Par la ment und Parteien in der Weimarer Reichsverfassung. Verfassungstheorie und Ver -
fassungswirklichkeit = Eberhard KOLB – Walter MÜHLHAUSEN: Demokratie in der Krise. Parteien und Verfas sungssystem
der Weimarer Republik, Oldenbourg Verlag, Mün chen, 19; Horst MÖLLER: Parlamentarismus-Diskussion in der
Weimarer Republik = Demokratie und Diktatur. Geist und Gestalt politischer Herrschaft in Deutschland und in Europa, szerk.
Manfred Funke, Droste Verlag, Düs sel dorf, 1987, 140.
60

Pócza Kálmán
sok kal in kább a weimari utat jár hat ja be az or szág. A weimari al kot mány ugyan is pre cí zen
kidolgozott alkotmány volt a maga korában, a weimari köztársaság viszont ennek ellenére
megbukott. A bukásának oka pedig egyértelműen a politikai kultúrában, a császárság korából
megörökölt felelőtlen politizálásban, a politikai pártok szerepfelfogásában, az informális
eljárási szokások hiányában keresendő, és sokkal kevésbé magában az alkotmány tartalmi rendelkezéseiben.
8 A nem formalizált, ám a politikai szereplők részéről kölcsönösen elfogadott
szokások képesek ugyanis leginkább arra, hogy megteremtsék azt a politikai légkört,
amely az alkotmányok tiszteletét és ezzel pedig működőképességét eredményezhetik.
A fentebbi példák egy általános következtetés levonására jogosítanak bennünket: míg
ugyan is az Egye sült Ál la mok al kot má nya annak ellenére működik jól, hogy borzalmas, intézményi
szempontból sokszor feloldhatatlannak tűnő feszültségeket hordoz magában,
addig a weimari alkotmány kifejezetten jó konstrukciója ellenére sem volt képes hosszútávon
fenn ma rad ni. Mind két je len ség oka egy ér tel mű en a po li ti kai kul tú ra sa já tos sá ga i ban
keresendő. Ha pedig rövidre akarjuk zárni érvelésünket, akkor azt mondhatjuk, hogy a
po li ti kai kul tú ra nem más, mint bi zo nyos nem for ma li zált eljárásmódok elfogadása a politikai
szereplők részéről.
Az eljárásmódoknak – Jakab András állításával ellentétben – tehát abból a szempontból
igen is lé nye ges sze re pe van, hogy azok mi lyen sé ge elő re ve tít he ti egy tartalmilag mégoly
megkérdőjelezhetetlennek tűnő alkotmány válságát is. A Jakab által is meghatározott
tar tal mi sa rok pon tok ról (jog ál la mi ság konk rét meg fo gal ma zá sa, a de mok rá cia de fi ní ci -
ója, a szimbolikus tényezők szerepe) vitatkozni érdemes, ám a jövőre vonatkozóan sokkal
inkább az lehet meghatározó, amilyen módon vitatkoznak (ha egyáltalán vitatkoznak) a
fe lek. A vi ta mód ja a po li ti kai kul tú rá ról árul ko dik, már pe dig a fen teb bi pél dák ér tel -
mében lehet egy országnak tartalmilag jól vagy éppen borzasztóan megkonstruált alkotmánya,
a sikeresség egyáltalán nem azon múlik, hogy mit tartalmaz az alkotmány, hanem
hogy milyen politikai kultúra, milyen eljárásmódok állnak mögötte, illetve milyen eljárásmó
dok ré vén tart ják fenn vagy ép pen rom bol ják le azt.
A politikatudomány egyik legrégebbi alapkérdése nem véletlenül az, hogy vajon az
intézmények határozzák-e meg a politikai szereplők viselkedését, vagy pedig a politikai
szereplők viselkedése határozza meg az intézmények működését. 9 Az egyik ál lás pont sze -
rint az al kot mány csak egy olyan ke ret rend szer, amit – bi zo nyos ke re tek kö zött – a po -
litikai szereplők szinte bármilyen tartalommal fel tudnak tölteni. A másik álláspont azt
ál lít ja, hogy a po li ti kai sze rep lők vi sel ke dé sét, a po li ti kai kul tú rát a meg sza bott in téz -
ményi keretrendszer határozza meg.
Meglátásom szerint éppen ezért az alapvető vitakérdés a mai Magyarországon is az,
hogy vajon a politikai intézményrendszer alakítja-e a politikai aktorok jellemét vagy pedig
a politikai aktorok alakítják az intézményrendszert és ezzel együtt a sajátos politikai
kul tú rát. Ér tel me zé sem ben az utób bi húsz év ar ról szólt, hogy a meg lé vő in téz mény -
8 Er ről ma gya rul lásd Heinrich August WINKLER: Németország története a modern korban, I., Osiris, Bu da pest,
2005, 362.
9 B. Guy PETERS: Politikai intézmények régen és ma = Robert E. GOODIN – Hans-Dieter KLINGELMANN: A politikatudomány
új kézikönyve, Osiris, Bu da pest, 2003, 214.
61

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
rendszer nagyban meghatározta a politikai szereplők viselkedésmódját, ám egyben kitermelte
azokat a szereplőket is, akik szívük szerint nagymértékben át is alakították volna
(ha lett vol na rá le he tő sé gük), vagy át is ala kít ják (és er re most van is le he tő sé gük) a
politikai intézményrendszert. Ha tehát állást kellene foglalni a ma már sok szempontból
túlhaladottnak vélt vitáról, akkor azt mondanám: az elmúlt húsz évben az intézményrendszer
alapvetően befolyásolta a politikai aktorok stratégiáját, célkitűzését és viselkedését.
Csakhogy az alkotmányozó hatalom megteremtődésével immáron arról van
szó, hogy a po li ti kai sze rep lők tö ké le te sen át ír hat ják az in téz mény rend szer struk tú rá ját.
Márpedig ha elfogadjuk, hogy az intézményeket is politikai szereplők alakítják ki (ezt
nehéz lenne kétségbe vonni), akkor valójában nem az a kulcskérdés, hogy mit is tartalmaz
az új al kot mány, ha nem az, hogy a po li ti kai sze rep lők mi ként hoz zák lét re és a későbbiek
so rán miként, milyen eljárások révén működtetik az új alkotmányt.
A mai al kot má nyo zás egyik alap kér dé se ta lán ép pen ezért nem is az új al kot mány konk -
rét tartalmáról szól, hanem sokkal inkább az azt körülvevő, de sokkal kevésbé kézzelfogható
politikai kultúráról. A tartalom körüli vita nagyon érdekes és lényegi. Másrészről a vita
módja nagymértékben meghatározza a leendő alkotmány legitimitását is. Amikor azt állítom,
hogy egy ré gi vi ta ele ve ne dik fel, ak kor – rész ben egyet ért ve a vi ta tott ta nul mány szer -
zőjével – mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az intézmények és a politikai
keretrendszer – függetlenül születésük tiszta vagy éppen kevésbé tiszta körülményeitől
– sohasem szavatolják saját legitimitásukat. Egy „eljárási bűnben” fogant alkotmány – legyen
az a jogállamiság megtestesítője, mint az amerikai vagy a német alkotmány – szolgálhatja
a társadalom javát, miközben egy legitim eljárás révén elfogadott, ám a politikai
aktorok által semmibe vett alkotmány üres és jelentéktelen papírfecnivé silányulhat (értsd
a weimari al kot mányt). És ugyan ez igaz ar ra az eset re is, ha egy al kot mányt olyan sze rep -
lők hoznak létre, akik sajátos cselekedeteikkel (visszamenőleges hatály rögzítése egy átmeneti
alkotmányban, tisztázatlan helyzetű politikai szereplők és intézmények bevonása az
alkotmányozás folyamatába) maguk vonják kétségbe elkötelezettségüket az alkotmány vagy
éppen a tekintélyen (auctoritas) alapuló politikai kultúra iránt.
A mai Ma gyar or szá gon nem az a leg na gyobb baj, hogy az új al kot mány nem fel tét le -
nül fogja tartalmazni ugyanazokat a garanciákat, amiket az ellenzéki erők egymás iránt
ér zett köl csö nös bi zal mat lan sá gá ban fo gant 1989-es Al kot mány biz to sí tott. Nem az a
baj, hogy nem úgy ér vé nye sül adott eset ben a ha ta lom meg osz tás el ve, ahogy az a 1989-
es Alkotmányban érvényesült. Nem az a gond, hogy ha átgondolják az Alkotmánybíróság
jogkörének módosítását. A helyzet az, hogy megfelelő teoretikus érvekkel alátámasztva
igenis kérdéssé tehető a magyar Alkotmánybíróság roppant széles jogkörének
szűkítése is. 10 Lefordítva ezt a konkrét példára: ha nem egy elutasító határozat megtorlá
sa ként, ha nem egy el fo gad ha tó te o re ti kus ér ve lés kö vet kez mé nye ként, a konk rét po li -
ti kai ügyek től füg get le nül kor lá toz zák az AB jog kör ét, rá adá sul nem egy nyúl fark nyi in -
doklással, hanem mélyebb alkotmányjogi érveléssel, akkor az sokkal inkább elfogadható
vá tet te vol na a kor mány zat és a par la ment dön té sét. A fő prob lé ma ép pen ezért az,
10 Erre tett kísérletet az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Bizottságához megküldött véleményében
például Pokol Béla is: www.parlament.hu/biz/aeb/info/pokol_bela.pdf.
62

Pócza Kálmán
hogy az alkotmányozó hatalom egyetlen érvet használt ebben az esetben az alkotmánymódosítás
kapcsán: azért módosítják az Alkotmányt, mert erre felhatalmazást kaptak. 11
Már pe dig lát ni kell, hogy a jogi legitimáción túl, amely lehetővé teszi az Alkotmány módosítását
és egy új alkotmány elfogadását, a politikai legitimáció eléréséhez minden esetben
szükség lenne elfogadható (vagy éppen vitatható) érvekre is. Egyáltalán: érvekre. Az alkotmányozó
erő döntései pontosan azért kívánnak mélyebb teoretikus megalapozást,
mert az alkotmányozó erő bármit megtehet, jogilag minden döntése legitim. Politikailag
sem akkor hiányzik az alkotmánymódosítás vagy az új alkotmány legitimitása, ha
nincs teljes konszenzus egy adott kérdésben kormánypártiak és ellenzék között. Politikailag
akkor kérdőjelezhető meg egy jogilag megkérdőjelezhetetlen döntés, ha az nincs
meg le lő el já rá si ke re tek kö zött ala po san meg in do kol va. Ezért ál lí tom, hogy nem a dön -
tés tartalma, hanem a döntés indoklásának módja, az az eljárás, ahogy megalapoznak egy
döntést, teoretikusan támaszthatja alá vagy éppen kezdheti ki a döntés politikai legitimitását.
Az új alkotmánnyal kapcsolatban éppen ezért a kérdés az, hogy milyen körülmények
között vitatkoznak róla: kinek, milyen terjedelemben, milyen grémiumok előtt
volt lehetősége érveinek kifejtésére az alkotmány egyik vagy másik változata mellett.
Az új al kot mány le gi ti mi tá sát il le tő en te hát az el já rás mód te rem tet te te kin té lyen vagy
éppen tekintélyvesztésen múlik nagyon sok minden. Az alkotmányozó hatalomnak
ugyanis jogilag valóban mindent hatalmában áll megtennie. Az angol parlamentről
mint (állandó) alkotmányozó hatalomról szokták azt állítani, hogy törvény szerint akár
a férfiakat is nőknek nyilváníthatná. Ebben az értelemben az alaptörvények, vagyis az alkot
má nyok ese té ben ar ról van szó, hogy nem a jog vagy a jog ál la mi ság esz mé je, ha nem
igenis a tekintély teremti az alaptörvényt. Az alkotmányozó hatalom esetében – és itt
szin tén vi tat koz nék ki csit Ja kab And rás sal – igen is ar ról van szó, hogy a te kin tély ter -
me ti a jo got, és nem for dít va. Az az: „auctoritas facit le gem”. Al kot má nyo zás ese tén a
leg fon to sabb kér dés ép pen ezért in kább az, hogy mit is ér tünk az auctoritas fogalma alatt.
Közismert ugyanis, hogy az ókori Rómában az auctoritas fo gal ma nem esett egy be a potestas
fogalmával. 12 A római szenátusnak sem a köztársaság korában, sem pedig a császárkor
ele jén nem volt tény le ges ha tal ma (potestas), viszont volt tekintélye (auctoritas). Egyes
történészek szerint a Római Birodalom bukása éppen annak köszönhető, hogy a szenátus
tekintélye nem legitimálta a kései császárkor politikai hatalmát. 13
11 Az Al kot mány bí ró ság jog kör ének meg vál toz ta tá sá ra vo nat ko zó tör vény il let ve a köz vé le mény előtt han -
goztatott érvek nehezen vehetők komoly szakmai érveknek.
12 CICERO: De legibus, III. könyv, XII (28): „potestas in populo, auctoritas in senatu sit”. Az auctoritas és a
potestas fogalmának a magyar politikatudományban szinte teljesen figyelmen kívül hagyott különbségéről
lásd még Theodor MOMMSEN: Römisches Staatsrecht, III/2., Verlag Hirzel, Leipzig, 1888, 1032; Carl
SCHMITT: Verfassungslehre, Verlag Duncker und Humblot, Mün chen, 1928, 75; UŐ.: Der Hüter der Verfassung,
Duncker und Humblot Verlag, Ber lin, 1931, 135; Jésus FUEYO: Die Idee der „auctoritas”: Genesis und Entwicklung
= Epirrhosis. Festgabe für Carl Schmitt, szerk. Hans Barion, Duncker und Humblot Verlag, Ber lin, 1968, 213;
Theodor ESCHENBURG: Über Autorität, Suhrkamp Verlag, Frank furt am Ma in, 1969, 12,. 154; Giorgio
AGAMBEN: State of Exception, University of Chicago Press, Chicago, 2005, 74. Magyarnyelven egyedül
Löffler Tibor nemrégiben megjelent doktori disszertációja foglalkozik bővebben a hatalom és autoritás
kérdéskörével, lásd LÖFFLER Tibor: Hatalom, autoritás, legitimitás, JATEPress, Sze ged, 2010.
13 Guglielmo FERRERO: Az ókori civilizáció bukása, Holnap, Budapest, 1993.
63

Kommentár • 2010|6 – Alkotmány
Az al kot mány-elő ké szí tés kö rü li mos ta ni ne ga tív je len sé gek eb ben a te kin tet ben ta -
lán még nem vég ze tes, de in tő je lek le het nek: úgy tű nik, hogy az al kot má nyo zás hoz je -
lenleg ugyan megvan a jogilag legitim hatalom (potestas), de mint ha csor bult vol na az al -
kotmányozó hatalom tekintélye (auctoritas). Az alkotmányozási folyamat tekintélyvesztésé
ben pe dig – a tel jes ség igé nye nél kül – a kö vet ke ző eljárások játszottak közre:
1. Ne héz el vá lasz ta ni a kor mány vál tás utá ni al kot mány mó do sí tá sok el já rás mód ját az
al kot má nyo zás fo lya ma tá tól. Az al kot mány mó do sí tá sok igen csak meg kér dő je lez he tő
módja (elsősorban is az AB jogkörének szűkítéséről szóló alkotmánymódosítás módja),
a komolyan vehető érvek teljes hiánya, a vita fontosságának fent kifejtett értelmében
kérdésessé teheti az alkotmányozás folyamatát, ahogy a visszamenőleges érvényű rendelke
zé sek al kot mány ba fog la lá sa sem ép pen a – kon zer va tí vok szá má ra lé nye ges – po li ti -
kai elegancia jellemzője.
2. Nem tisztázott, hogy mi a viszonya egymáshoz az alkotmány-előkészítő bizottságnak
és a miniszterelnök mellett működő bizottságnak. Nem tisztázott, hogy hol dőlnek
el a vég ső kér dé sek. Már pe dig a meg fe le lő el já rás mód egyik leg lé nye ge sebb ele me, hogy
mindenki számára nyilvánvaló legyen: melyik szereplő milyen szerepet tölt be az alkotmá
nyo zás fo lya ma tá ban.
3. Ugyan az or szág gyű lés al kot mány-elő ké szí tő bi zott sá gá nak ülé se i ről ké szült jegy -
ző könyv, ám a bi zott ság mun ka cso port ja i nak ülé sé ről már nem. Már pe dig a bi zott sá gi
jegy ző köny vek ből is ki de rül, hogy a va ló di vi ta (ha volt ilyen egy ál ta lán), az ér vek üt köz -
te té se ép pen a mun ka cso port ok ban zajlott. 14 A munkacsoportok munkamódszerének
ho mály ban ma ra dá sa, az ér vek tisz tá zat lan sá ga meg ne he zí ti azt, hogy a vi ta mód ja és
egyáltalán maga a vita lefolytatása önmagában – politikai értelemben – legitimálja a készülő
alkotmányt.
4. A bizottsági munkacsoportok munkájának korlátozott vagy – másképpen fogalmazva
– nem teljes nyilvánossága azt sem teszi lehetővé, hogy megállapítsuk: milyen mélységig
hatoltak az alkotmányozók az alkotmányozás kérdéseinek megvitatásában. Ebben a tekintetben
érdemes egy pillantást vetni az angol parlamenti gyakorlatra (persze nem figyelmen
kívül hagyva a tanulmányunk elején említett hamis idealizálás kérdéskörét). Az angol parlament
alkotmányreform-bizottsága ugyanis a nyár óta foglalkozik az angol alkotmányos
berendezkedést alapvetően érintő két kérdéssel: a választójogi reformmal és a parlament
mandátumát időben rögzítő törvényjavaslattal. 15 A bi zott ság el nö ke ugyan több ször is pa -
naszkodott levélben az angol kormányfőnek arról, hogy olyan lényeges kérdésekben, mint
a választójogi törvény módosítása vagy éppen a parlament mandátumának rögzítése, nem
lehet alig fél év alatt megfelelő mennyiségű információt és tudományos véleményt begyűjteni.
A panaszáradat ellenére azonban a nyilvánosság számára is jól látszik, hogy a bizottságban
érdemi munka folyik. A beérkezett és lelkiismeretesen feldolgozott iratmennyiség
14 Lásd www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit?p_szerv=&p_ckl=39&p_biz=I005&p_
fomenu=20&p_almenu=20&p_rec=&p_nyelv=HU.
15 Az an gol al só ház il le té kes bi zott sá gá nak mun ká já ról: www.parliament.uk/business/committees/
committees-a-z/commons-select/political-and-constitutional-reform-committee/inquiries/votingparliamentary-reform.
64

Pócza Kálmán
mel lett egész na pos meg hall ga tá so kat tar tott a bi zott ság, nem egy szer és nem is két szer. Ezt
az eljárásmódot érdemes lenne összehasonlítani a magyar parlament alkotmány-előkészítő
bizottságának munkájával, ám megfelelő dokumentáció hiányában csak találgatni lehetne
arra vonatkozóan, hogy milyen munka folyik a magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő
Bizottságának munkacsoportjaiban. 16
5. Az alkotmányozás eljárása konzervatív szemszögből nézvést azért is kérdéses, mert
immáron a kormánypártokon kívül egyetlen ellenzéki párt sem vesz részt benne. Ahogy
fen tebb is je lez tük: a po li ti kai kul tú ra, az el já rás mó dok le gi ti má ci ós ere je szem pont já -
ból nem az a kér dés, hogy meg sza vaz za-e az el len zék az új al kot mányt ter ve ze tét vagy
sem. A kér dés in kább az, hogy egy ál ta lán részt vesz nek-e olyan fe lek az al kot má nyo zás -
ban, akik ellenvéleményt fogalmaznak meg, akik vitát generálhatnak. A fentebb kifejtett
ér vek ér tel mé ben ugyan is nem a vi ta eredménye, hanem ma ga a vi ta és an nak módja legitimálhatja
az új alkotmány elfogadását.
Az alkotmányozó politikai erő tekintélyének (auctoritas) és ezzel politikai legitimáció
já nak csor bu lá sa te hát el ső sor ban a nem meg fe le lő el já rás mód nak kö szön he tő. Ér tel -
mes dis kur zus so rán ugyan is fel vet he tő min den kér dés, és a kér dés fel ve tés vagy a vi ta
még akkor is lényeges, ha nem várható a teljes konszenzus kialakítása az új alkotmány
kö rül. A vi tát ak kor sem sza bad meg spó rol ni, ha esély sin csen a min dent át fo gó kon -
szenzus elérésére. A vitának, egészen pontosan fogalmazva a vi ta mód já nak ugyan is van legitimáló
ereje. Azt is mondhatnánk radikálisabban fogalmazva, hogy az alkotmány tartalmát
érintő teljes konszenzus állapota egy új alkotmány létrehozásakor csak igen ritka esetben
ada tik meg. Ép pen ezért nem a tel jes kon szen zus, ha nem a dön tést meg elő ző vita és
annak módja legitimálja tulajdonképpen az alkotmányozó többség döntését. 17 Mindezeket
figyelembe véve állítom: a jelenlegi alkotmányozó hatalom tekintélyvesztése megállítható,
sőt akár vissza is nyerhető, de ehhez megfelelő gesztusokra lenne szükség. Hogy
ez a készség megvan-e az alkotmányozó hatalomban, az a közeljövő kérdése marad.
16 A magyar bizottság munkájába betekintést nyújt: www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_
frissit?p_szerv=911&p_ckl=39&p_biz=I005&p_nyelv=HU.
17 Ezt azért lé nye ges hang sú lyoz ni, mert a 19. szá za di par la men ta riz mus meg ala po zói még az zal ér vel -
tek, hogy a vi ta eredménye miatt kellene elfogadni egy-egy politikai döntést. Magyarán szólva Milltől
Guizot-ig be zá ró lag amel lett kar dos kod tak, hogy a vi ta ré vén igen is meg ta lál ha tó a min den ki ál tal, nagy
egyet ér tés ben el fo ga dott po li ti kai igaz ság (köz ér dek). Bár so kak sze rint ez a fel fo gás már ak ko ri ban is
na iv nak és ide a li zált nak volt te kint he tő – hogy ez igaz-e vagy sem, az egy hos szabb fej te ge tés tár gya le -
hetne –, a 21. század képviseleti rendszerében azonban egészen biztosan nem állja meg a helyét. Éppen
ezért mi nem a vi ta kon szen zus ré vén el fo ga dott eredményére, hanem a vita módjára, egyáltalán a vita meglétére
hivatkozunk, amikor a politikai legitimációt meglétéről értekezünk.
65

Kommentár • 2010|6
A Halászbástyánál (1953)
66

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
Szalai Zol tán
„EGY TÉVEDÉS CSAK AKKOR VÁLIK HIBÁVÁ,
HA KITARTUNK MELLETTE” 1
Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
„Ő egy sza bad em ber” – mond ta François Mit te rand 1995-ben, Ernst Jünger szá za dik
születésnapján. 2 És Jünger esetében valóban egy szabad, jobban mondva a világ izmusainak
béklyóitól megszabadult emberről beszélhetünk. Az igazi gondolkodó példaképe, aki
– mint aho gyan ma ga ír ja – bir to kol ja a ve zér kul csot, a gon dol ko dás sza bad sá gá nak,
összes kapujának megnyitásához szükséges eszközt. 3 Ki volt azon ban Ernst Jünger? – te -
he ti fel a kér dést sok ma gyar ol va só, no ha a vi lág leg több or szá gá ban a ne ve nem hogy nem
cseng ismeretlenül, de a legnagyobbak között tartják számon. 4 Franciaországban a francia–német
megbékélés szimbólumának tekintik, de műveinek nagy része hozzáférhető angol,
spa nyol vagy ép pen olasz nyel ven is – a min den na pi iro dal mi dis kur zus ré szé nek te -
kinthető. A 102 évet megélt író élete során mindig is polarizálta az irodalmi olvasóközönséget,
többször megpróbálták politikai szervezetek és pártok is saját ideológusuknak kikiál
ta ni. De ahogy Ru dolf Heßnek nem si ke rült Jüngert be há lóz nia, ugyan úgy nem tel je -
sül tek Karl Radek vá gyai sem, mi sze rint Jünger meg nye ré se olyan ér té kű len ne, ame lyért
cserében a kommunista párt akár egy országos választási győzelmet is feláldozna. 5
Egy szabad embernek mindig nagyon sok kritikusa és rengeteg rajongója is van. Az
ideológiai paletta teljes spektrumán találhatunk elutasító és támogató értelmiségieket.
A két háború közötti konzervatív forradalom jeles alakjai, mint például Gottfried Benn 6
vagy Thomas Mann, 7 élesen bírálták munkásságát, de a II. világháború utáni baloldali értelmiség
meghatározó személyiségei, mint Alfred Andersch 8 vagy Heiner Müller, 9 ra-
1 Ernst JÜNGER: A márványszirteken, Európa, Budapest, 2004, 32.
2 Ein Freund Frankreichs: Ernst Jünger [Fran cia or szág ba rát ja: Ernst Jünger], Die Welt 1998. feb ru ár 19.
(www.welt.de/print-welt/article620226/Ein_Freund_Frankreichs_Ernst_Juenger.html).
3 Ernst JÜNGER: Cappriccios, Philipp Reclam, Stutt gart, 1995, 34.
4 Ernst Jünger magyarországi recepciójáról lásd SZALAI Zoltán: Der Nicht-Diskurs. Offene und verheimlichte
Debatten über Ernst Jünger in Ungarn nach dem Zweiten Weltkrieg = Wechselbeziehungen in der Germanistik: kontrastiv und
interkulturell, szerk. Tóth Jó zsef, Praesens, Wi en, 2007, 267–282.
5 Der Traum von der Technik, Der Spi e gel 1950/4., 38.
6 Lásd Briefwechsel 1949–1956. Gottfried Benn / Ernst Jünger, szerk. Holger Hof, Klett-Cotta, Stutt gart, 2006.
7 Lothar BLUM: „Ein geistiger Wegbereiter und eiskalter Wollüstling der Barbarei.” Thomas Mann über Ernst Jünger, Wirkendes
Wort 46. (1996), 424–445.
8 Lásd Alfred ANDERSCH: Londoner Notizen. Far bi ge Säume: Ernst Jünger zum siebzigsten Geburtstag, Ernst Klett,
Stutt gart, 1965, 63–68; UŐ.: Amriswiler Rede auf Ernst Jünger = Über Ernst Jünger, szerk. Hu bert Arbogast,
Klett-Cotta, Stutt gart, 1995; Klaus R. SCHERPE: Ästhetische Militanz: Alfred Andersch und Ernst Jünger = Ernst
Jünger im 20. Jahrhundert, szerk. Hans-Harald Müller – Harro Segeberg, Fink, Mün chen, 1995, 155–179.
9 Lásd Francesco FIORENTINO: Ernst Jünger und Heiner Müller. Für eine nicht nur menschliche Kultur = Verwandtschaften.
Jünger Studien, II., szerk. Günther Figal – Georg Knapp, Attempto, Tübingen, 2003, 186–220.
67

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
jongtak Jünger műveiért. Jünger még 1994-ben is a következőképpen írt naplójában
egyik legfontosabb művéről, a Der Arbeiter (A munkás) című esszéjéről: „A Der Arbeiter még
mindig azok közé a könyvek közé tartozik, amelyeket többen kritizáltak, mint olvastak.”
10 Ez a mondat igaz sok, magyarországi gondolkodó Jüngerről leírt soraira is, azzal
a pon to sí tás sal, hogy 1989 előtt Jüngert tel jes egé szé ben el hall gat ták az iro dal mi nyil -
vá nos ság elől, majd ké sőbb is in kább csak kri ti zál ták, mint ér tő en olvasták. 11 Ezen írás -
nak azonban nem a magyarországi recepció bemutatása a célja, ám Jüngerrel kapcsolatban
feltétlenül ki kell emelni nemzetközi elismertségét. 12
Ernst Jünger 1895-ben szü le tett Heidelbergben, majd több szö ri köl tö zés után
Han no ver ben nőtt fel. 1913-ban, ami kor még nem volt 18 éves, Pá rizs ba me ne kült,
ahol belépett a francia idegenlégióba, és Észak-Afrikában teljesített szolgálatot. Amikor
nagy pol gá ri édes ap ja tu do mást szer zett fia hol lé té ről, dip lo má ci ai kap cso la ta it lat ba
vet ve ha za ren del te őt. Ezt az él mé nyét 1936-ban Jünger az Afrikanische Spiele (Afrikai játékok)
cí mű re gé nyé ben örö kí tet te meg. Eb ben az af ri kai „ka land ban” tet ten ér he tő min -
den, ami az I. világháborút végigharcoló generációt, a későbbi konzervatív forradalmat
lét re ho zó ér tel mi sé gi e ket jel le mez te, és ért he tő vé vá lik Jünger nagy pol gá ri csa lá di hát -
tere is, amely képes az „elcsavargott” fiút Észak-Afrikából hazahozatni. A francia idegen
lé gi ó val alá írt szer ző dés fel bon tá sa majd nem a cso dá val volt egyen lő. A csa lád és a
mi liő szu ve re ni tá sa, amely be Jünger be le szü le tett, és amely ezt le he tő vé tet te, ké sőb bi
éle té ben is meg kí mé li majd őt olyan ve szé lyes po li ti kai ka lan dok tól, mint a ná cik kal va ló
bár mi lyen kö zös ség vál la lá sa. Fi a tal ko ri ér zé se i ről Jünger ké sőbb a kö vet ke ző kép pen írt:
Van nak idő szak ok, ami kor a rej tély az em ber szí vé nek csak tér ben, csak a tér kép fe -
hér folt ja in ér he tő el, és min den sö tét és is me ret len ha tal mas von zal mat áraszt ma -
gá ból. […] Más rész ről az una lom, mint ha lá los mé reg nap ról nap ra erő seb ben ha -
tolt be lém. Le he tet len nek érez tem, hogy bár mi is „le gyek”; már a szó tól is un do rod -
tam és a több ezer fog la la tos ság kö zül, amit a ci vi li zá ció kí nál ha tott, egyi ket sem tar -
tottam magam számára élhetőnek. 13
Ezek ből a so rok ból érez he tő vé vá lik Jünger ge ne rá ci ó já nak unal ma és ki áb rán dult sá ga
az apák vi lá gá ból. Ért he tő vé vá lik, mi ért men tek – egyéb okok mel lett – olyan lel ke se -
dés sel az el ső csa ta ki ál tás ra 1914-ben em be rek mil li ói szer te a vi lá gon ön ként a há bo -
10 Ernst JÜNGER: Siebzig verweht V., Klett-Cotta, Stutt gart, 1997, 146.
11 Az egyet len, 1990 előtt Ma gyar or szá gon meg je lent írás Jüngerről: Hans-Harald MÜLLER: Ernst Jüngers
Roman Sturm = Welt und Roman: Visegráder Beiträge zur deutschen Prosa zwischen 1910 und 1933, szerk. An tal Mádl –
Mik lós Salyámosy, EL TE, Bu da pest, 1983, 341–352.
12 Lásd Heinz Ludwig ARNOLD: Zur Rezeption Jüngers, Streit-Zeit-Schrift 6. (1968), 72–74; Lothar BLUHM:
Tagebücher im Schatten Ernst Jüngers. Der Diarist als Leser am Beispiel der Rezeption des literarischen Werkes Ernst Jüngers = Das
Tagebuch zum Dritten Reich. Zeugnisse der Inneren Emigration von Jochen Klepper bis Ernst Jünger, szerk. Lothar Bluhm,
Bouvier, Bonn, 1991, 270–283; Nor bert DIETKA: Ernst Jünger nach 1945. Das Jünger-Bild der bundesdeutschen Kritik
(1943–1985), Peter Lang, Frank furt am Ma in, 1987; Sarah Juliette SASSON: Ernst Jünger’s Re cept ion in France.
A Study of the Ima ge of the Writer from World War II to the Present, University of Massachusetts, Amherst, 1993.
13 Ernst JÜNGER: Afrikanische Spiele, Deutscher Taschenbuch Verlag, Mün chen, 1998, 6–10.
68

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
rú ba. Jüngerhez ha son ló ér zé sek ről a kor több je len tős író ja be szá mol. Georg Heym
1907-ben ro kon élet ér zést tük rö ző mon da to kat ve tett pa pír ra: „Van nak em be rek,
akik nek sem mi lyen fog lal ko zás nem va ló. Én kö zé jük szá mo lom magamat.” 14 Lát hat -
juk te hát, hogy nem egye di je len ség ről van szó, ha nem egy kor szak, egy ge ne rá ció élet -
ér zé sé ről.
Nem sok kal az af ri kai ka land után, 1914-ben ki tört az I. vi lág há bo rú. Jünger gyor -
sított érettségit tett, és önként jelentkezett frontszolgálatra. „Jünger problémája egy évszá
zad prob lé má ja. A há bo rút előbb is mer te meg, mint a női ne met” – mond ta 1992-
ben Heiner Müller. 15 „A biztonság korszakában felnőve mindannyian vágyat éreztünk a
kü lön le ges re, a nagy ve szély re. És ak kor a há bo rú úgy ra ga dott min ket ma gá val, mint egy
láz” – írta később fiatal katonaéveiről Jünger. 16 A háború alatt számtalanszor megsebesült,
és csak a véletlennek köszönhette, hogy túlélte. A háború Jünger véleménye szerint
az emberi természet része, az élet velejárója. Ezért utasította el a kor halállal kapcsolatos
félelmeit:
Miként a csecsemőnek is vannak születést lehetővé tevő és megkönnyítő szervei,
ugyan úgy van nak a fel nőtt nek is szer vei a ha lál ra, ame lyek nek ki ala kí tá sa és erő sí té se
a teológiai gyakorlat feladata. Ahol ez a tudás elvész, ott a halállal szemben egyfajta
idiotizmus alakul ki, ami növekedve vak félelemmé és szükségszerűen vak és mechanikus
halálmegvetéssé változik. 17
Az író a háború alatt folyamatosan naplót vezetett. Visszaemlékezését 1920-ban publikál
ta az In Stahlgewittern (Acélviharban) című művében. Norbert Elias A németekről című kötetében
kiemeli: „Hogy Jüngernek sikerült a háborút – borzalmainak leplezése nélkül
– valami boldogító és lelkesítő, egyszóval valami nagyon pozitív dologként leírni, bizonyá
ra iro dal mi te het sé gé nek tud ha tó be. De már ma ga az igye ke ze te is vi lá gos tár sa dal -
mi kontextusban állt.” 18 A német átlagolvasó számára legismertebb, In Stahlgewittern című
regénye miatt Jüngert többen a háború dicsőítésével vádolták. Thomas Mann a következőképpen
fogalmazott: „Jünger a barbárság jéghideg élvezője.” 19 A ’20-as évek el ső
felében Jüngerre mindenképpen igazak ezek a kijelentések, azonban nem értelmezhetőek
a társadalmi háttér vizsgálata nélkül. Az elvesztett háború emberek millióinak vált
fel dol goz ha tat lan él mé nyé vé. Csak ér zé kel te té sül, mek ko ra tö meg ről be szé lünk, a há -
bo rú után ala kult „Front har co s ok Acél si sak-szö vet sé gé nek” (Stahlhelm/Bund der
Frontsoldaten) 1925–1930 között körülbelül fél–egymillió tagja lehetett. Jünger e szervezet
lapjának, a Stahlhelmnek egyik, Die Standarte néven futó mellékletét szerkesztette,
14 Idé zi Harald HARTUNG: Georg Heym = Literaturlexikon. Autoren und Werke deutscher Sprache, V., szerk. Walther
Killy, Bertelsmann–Gütersloh, Mün chen, 1990, 297.
15 Von Verehrung bis Haß. Urteile über Jünger, http://rhein-zeitung.de/on/98/02/17/topnews/juenger2.html.
16 Ernst JÜNGER: In Stahlgewittern, Klett-Cotta, Stutt gart, 1978, 11.
17 JÜNGER: Capriccios, 67.
18 Norbert ELIAS: A németekről, Helikon, Budapest, 2002, 196.
19 Idézi BLUM: I. m.
69

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
amely mintegy 170 000 példányban jelent meg. 20 Láthatjuk tehát, mekkora kereslet volt
a háború élményének fenntartására. Később Jünger a háborús élmény „feldolgozásának”
ne vez te eze ket az éve ket, no ha ezt ak kor még nem így hív ták, mi vel ezt a szót csak
a II. világháborút követően a ’68-as generáció vezette be a német köztudatba. 21 A szak -
irodalom azonban abban már régóta egyetért, hogy a világháborút és a harcot pozitívan
bemutató művek többségben voltak a korszak irodalmi kánonjában. A neves irodalomtör
té nész, Wolfgang Kaemper így fo gal maz: „Jünger kor lát lan há bo rú meg ma gya rá zá sa
in kább a sza bály, mint a ki vé tel volt. Alig volt olyan író, aki a nagy há bo rút nem mint a
polgári ennui tompa nyomása alóli felszabadítást mutatta volna be.” 22 Jünger 1955. feb -
ru ár 2-án a kö vet ke ző kép pen vall szü lei ge ne rá ci ó já nak fe le lős sé gé ről egy Carl Schmitt -
nek írott levelében:
A bűn bak ok min dig jól jön nek. Mi ket ten [Jünger és Schmitt] jó bűn bak ok hí ré ben
állunk. De azt, hogy az első világháborút én találtam volna ki, visszautasítom, azt az
apámtól örököltem. És amikor úgy igazán kezdtem beleélni magam, akkor persze
már nem tetszett neki. Ez a nemzeti-liberális generáció sarkalatos problémája. 23
A „történeti ember” perspektívája, amit Jünger misztikus-filozófiai önvallomásában, az
An der Zeitmauerben (Az időfalon) 1959-ben megfogalmaz, már az író korai éveitől világlátá
sá nak alap ját képezi. 24 Érthető tehát, hogy történelemfelfogásának iránya nem változik
az évtizedek során, csak mindig újraértékeli az adott társadalmi helyzetet, és ráérez
az új korszakok eljövetelére.
1923-ban Jünger kilép a Wehrmachtból, filozófiát és zoológiát kezd tanulni Lipcsében
és Nápolyban. Ezután Berlinbe költözik, ahol a Weimari Köztársaság jobboldali
csoportosulásaiban tevékenykedik, független publicistaként több lapnak is a munkatársa
lesz. Hitlerhez fűződő „viszonya” régóta tárgya a körülötte kialakult vitáknak. Jünger a
’20-as évek első felében, az első – soha nem személyes – kontaktusaik alkalmával fontos
és tehetséges embernek tartotta Adolf Hitlert. Hans-Peter Schwarz Der konservative
Anarchist (A konzervatív anarchista) című könyvében a Jünger–Hitler viszonyt három korszakra
bont ja. Jünger 1924-ig „me leg szim pá ti á val” te kint Hit ler re, ezt kö ve ti az óva tos vis -
szahúzódás, végül 1932-től a nyílt gyűlölet korszaka következik. 25 Ennek a felosztásnak
is azonban csak egy gondosan átgondolt diakrón felfogás szerint lehet értelme. Nemcsak
Jünger sze mé lyes és írói pá lyá ját kell be le von nunk az elem zés be, ha nem Hit ler po -
litikai fejlődését, hatalmának és befolyásának mértékét, valamint a jobboldali csoportok
erőviszonyainak változását is. 1924–25 környékén a nemzetiszocializmus a konzervatív
for ra da lom egyik je len ték te len nek mond ha tó cso por to su lá sa volt. A rész le te zést ke rül ve
20 Helmuth KIESEL: Ernst Jünger. Die Biographie, Siedler, Ber lin, 2007, 282.
21 Ernst JÜNGER: Sten dhal war mein Meister, Die Ze it 2010/40. (www.zeit.de/2010/44/Juenger).
22 Wolfgang KAEMPFER: Ernst Jünger, Metzler, Stutt gart, 1981, 4–5.
23 Briefwechsel Ernst Jünger / Carl Schmitt, szerk. Hel muth Ki esel, Klett-Cotta, Stutt gart, 1999, 269.
24 Ernst JÜNGER: An der Zeitmauer, Ernst Klett, Stutt gart, 1959, 97–105.
25 Hans-Peter SCHWARZ: Der konservative Anarchist. Politik und Zeitkritik Ernst Jüngers, Rombach, Freiburg, 1962, 121.
70

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
meg kell említeni, hogy a „konzervatív forradalom” fogalom megalkotójának, Armin
Mohlernek a té má ban alap mű nek szá mí tó köny ve, me lyet Karl Jas pers ve ze té se alatt írt
és je len te tett meg köz vet le nül a II. vi lág há bo rú után, be mu tat ja a több száz ki sebb
irány za tot, ame lyek az 1920-as évek jobb ol da li, kon zer va tív szub kul tú rá ját jellemez -
ték. 26 Ezen irányzatok között Hitler szerepe a ’20-as években még – a csoportosulások
ma gas szá ma és po li ti kai ak ti vi tás mi att – ke vés bé je len té keny nek ér té kel he tő. Ernst
Jünger eb ben az idő szak ban már a jobb ol da li po li ti kai kö rök meg be csült szer ző je, az I.
vi lág há bo rú él mé nyé nek el ső szá mú meg fo gal ma zó ja. So kat el árul a kor szak erő vi szo -
nya i ról, hogy még 1926-ban is Hit ler ke re si meg Jüngert, és kér tő le ta lál ko zót – nem
pedig fordítva. A húszas évek végétől kezdve Rudolf Heß is folyamatosan kérdéseket tesz
fel Jüngernek. 27 Ebből is érzékelhető, mennyire fontos lett volna a náci ideológiának
egy Jünger ka li be rű író meg nye ré se. Jünger ké sőb bi sze ren csé jé re sze mé lyes ta lál ko zó ra
so ha nem ke rült sor köz te és Hit ler között. 28
Hitler és Jünger háborúról alkotott felfogása alapjaiban különbözött. Ez döntően
befolyásolta kettejük ideológiai és politikai elképzeléseit. Jünger a lovagi háborúzás híve
volt; háborúnak a nemzetek közötti versenyben megszerezhető első helyért vívott, gyűlölet
nélküli harcot tekintette. Hitler azonban elsősorban politikai eszközt látott a háborúban,
amely a termelési javak és az élettér megszerzését szolgálja, vagyis értelmezésé
ben a há bo rú a „Lebensraum”-ideológia meg va ló sí tá sá nak el ső szá mú esz kö ze volt.
Hit ler vi lág ké pe egy ér tel mű en a rassz iz mus és az an ti sze mi tiz mus fog lya. Jüngernél
ilyenről nem beszélhetünk, mivel az antiszemitizmus soha nem játszott jelentős szerepet
filozófiájában. Hans-Peter Schwarz szerint Jünger nevetségesnek találta a nácik végletekig
kiélezett antiszemitizmusát, és elutasította, hogy egy nacionalistának ezzel a kérdéssel
egyáltalán foglalkoznia kellene. Ahogy csípősen megjegyzi: „Mert hát ugye egy
nacionalista fő ismertetőjegyének annak kell lennie, hogy reggelire már három zsidót
megevett.” 29 Paul Noack sze rint is úgy te kin tett Jünger a faj el mé let re, mint egy ál arc ra,
amely „az intelligencia, a megkülönböztetőképesség és a felelősség hiányának eltakarását
szol gálja”. 30 Az ül dö zött zsi dó fes tő, Ru dolf Schlichter szá má ra Jünger még aján lást
is írt, ami „a szó ban for gó köz tiszt vi se lő ket fi gye lem be vé ve, kö zép sze rű in tel li gen cia -
szint számára is értelmezhető”.
Jünger a későbbiekben többször eljátszott a gondolattal, milyen is lett volna, ha nem
Hit ler, ha nem Jünger ba rát ja, Ernst Niekisch, a kon zer va tív for ra da lom nem ze ti-bol -
se vik szár nyá nak szel le mi ve ze tő je, a Der Widerstand (Az el len ál lás) cí mű fo lyó irat fő -
szerkesztője került volna hatalomra:
26 A 2006-ban Mohler ta nít vá nya és szel le mi kö ve tő je, Karlheinz Weissmann ál tal át dol go zott kö tet tar -
talmazza a téma legfrissebb nemzetközi bibliográfiáját. Armin MOHLER – Karlheinz WEISSMANN: Die
konservative Revolution in Deutschland 1918–1932. Ein Handbuch, Ares, Graz, 2006.
27 Heimo SCHWILK: Ernst Jünger. Ein Jahrhundertleben, Piper, Mün chen, 2008, 341–344.
28 Rolf HOCHHUTH: Zum 50. Jahrestag des Attentats vom 20. Ju li auf Adolf Hit ler, Der Stan dard 1994. jú li us 20., 19.
29 SCHWARZ: I. m., 113.
30 Paul NOACK: Ernst Jünger. Eine Biographie, Ale xan der Fest, Ber lin, 1998, 128.
71

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
A sok irány za tot egye sí tet te vol na, így ha ta lom és szel lem – ame lyek most szét van nak
választva – egymásra találtak volna olyan mértékben, hogy összehasonlíthatatlanul
tartósabb és kikezdhetetlenebb lett volna. Bizonyára ezt sokkal egyszerűbben ígérte
meg a de ma gó gia, és egy ben per sze ész re is vet ték a ve szé lye it. Biz tos, hogy mű kö dé se
alatt a há bo rú Orosz or szág gal ta lán tel jes mér ték ben el ke rül he tő lett vol na. Szin tén
nem ke rült vol na sor a zsi dó ül dö zés re, amely most el le nünk for dít ja a tel jes univerzumot.
31
Ebből az 1943-ban keletkezett idézetből megérthetjük Niekisch és Jünger politikai krédóját.
Az ő politikájuk szerint nem került volna sor a zsidóüldözésre, és Oroszországra mint
Németország esetleges szövetségesére tekintettek volna. A későbbiekben Jünger és Niekisch
filozófiája jelentősen eltávolodott egymástól, ám bizonyosan állítható, hogy a ’30-as
évek elején sok kérdésben egyetértettek. Siebzig Verweht III (Het ven el re pült III) című naplójában
Jünger ar ról ír, hogy ha a ná cik kö zép sze rű bü rok ra tái nem fér kőz tek vol na be a né met ál -
lami gépezetbe, soha nem lehetett volna Németország amerikanizálódását ilyen gyorsan
levezényelni a háború után. Látható tehát, hogy az NSZK fejlődésének is több negatívumát
a nácik hibájának rója fel.
Nem sza bad azon ban el fe lej te nünk, hogy a ’20-as évek ben iga zá ból két – egy po li ti -
kai és egy iro dal mi – Jüngerről kell be szél nünk. Az 1920-as évek ben szá mos po li ti kai
pub li cisz ti kát ír, egy kö zü lük az NSDAP párt lap já ban, a Völkischer Beo bachterben je -
le nik meg. Is mét lát nunk kell, hogy ek kor – 1925-ben – Hit ler párt ja még nem az az
erősségű és jelentőségű csoportosulás volt, amelyik később akár választási győzelemre is
esélyes lett volna. A nemzetiszocialista párt ebben az időszakban igazából versengett
Jünger kegyeiért, mivel Goebbels is érezte az intellektuális tartalékok hiányát pártjában.
Jünger Goebbelst is többször visszautasította, sőt nyilvánosan megszégyenítette, számta
lan szor el zár kó zott a fel kí nált Reichstag-képviselőhelytől, mond ván, ne ki az írás fon -
tosabb, mint „néhány ezer szerencsétlen NSDAP-szavazót képviselni”.
1929 után Jünger szá má ra egy re egyér tel műbb lesz a nem ze ti szo ci a lis ták meg ha tá ro -
zó sze re pe a né met po li ti ká ban, át ér zi az ez zel ös sze füg gő ve szé lye ket is. Ezért egy re in -
kább visszahúzódik a politikai vitáktól, szünetelteti publicisztikai munkásságát. A Siebzig
verweht III-ban ké sőbb kö vet ke ző kép pen ér té ke li köz éle ti te vé keny sé gét: „A mai ér té ke -
lé sem nem po li ti kai, ha nem sti lisz ti kai ter mé sze tű. En nek meg fe le lő en úgy ér té ke lem,
hogy lej jebb ad tam a mér cét, de nem azért, mert mint nacionalista, ha nem mert egy -
ál ta lán részt vet tem a vitákban.” 32
Ernst Jünger 1933 előt ti meg íté lé sé vel kap cso lat ban Paul Noack, a mün che ni egye -
tem pro fes szo ra Jünger ha lá la után nem sok kal, 2001-ben rend kí vül nagy ha tá sú cik ket
publikált a Die Welt című lapban: „Jünger történelmi jelentőségét akkor érthetjük meg,
ha nem csak azt vizs gál juk, hogy a fa siz mus mely szte re o tí pi ái il le nek rá, ha nem azt is
meg fi gyel jük, ho gyan ér tet te meg, hogy el kell hagy nia ré gi mi li ő jét, csak azért, mert
31 Ernst JÜNGER: Das zweite Pariser Tagebuch = Ernst JÜNGER: Werke, III., Ernst Klett, Stutt gart, 1961, 86.
32 Ernst JÜNGER: Siebzig verweht III, Klett-Cotta, Stutt gart, 1991, 248.
72

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
belátta, hogy a háború egy mindent meghatározó realitásból antikvitássá változott. És ez
volt az a pil la nat, ami kor a jobb ol da li ra di ká lis nyil vá nos ság egy kis ré szé nek szó szó ló -
já ból iga zi író vá vál to zott, aki nek olyan la pok nyíl tak meg, mint Leopold Schwarzkopf
Tagebuch vagy Kurt Tucholsky Die Welt bühne című lapjai.” 33
Ezzel az állásfoglalással megegyezik Thomas Assheuer véleménye is a Die Zeitben.
Vé le mé nye sze rint nagy hi bát kö vet el az, aki Jüngert va kon tá mad ja. Az zal ér vel, hogy
Jünger a tör té nel met szö ve ge zi meg, „azért, hogy akik ben ne él nek, meg ért sék azt”. 34
Ez a higgadt elemzés igencsak figyelemre méltó, de nem szabad elfelejteni, hogy
Jünger több mint egy év szá za dos éle te so rán ha tal mas vál to zá son ment ke resz tül. 35
Ő maga is elismerte, hogy a nemzeti forradalmárok kicsiny csoportja, amelynek ő is
tagja volt, részben felelős Hitler hatalomra kerüléséért. Második párizsi naplójában,
1943. áp ri lis 16-án ho tel szo bá já ban el mél ke dik a há bo rú ki tö ré sé nek oka i ról. Azt ír ja,
hogy az ör dö gi erő ket sen ki – ő sem – vet te ész re idő ben. Biz tos azon ban ben ne, hogy
– no ha nem lát szot tak – je len kel lett len ni ük a né met tár sa da lom ban, ha most (1943-
ban) ilyen ele men tá ris erő vel irá nyít ják a há bo rút. Ak kor ra – ír ja – azon ban már tisz -
tán látszik, hogyan alakulhattak így az események: „Az erők szabadjára engedéséhez a
közös hibáink vezettek, amikor a különböző kötelmeket elszakítottuk, szabadjára enged
tük a mély ség erő it is. Most te hát nem pa nasz kod ha tunk, ha a go nosz – sze mély sze -
rint is – el ér minket.” 36 Eb ből az idé zet ből egy ér tel mű en lát szik, hogy Jünger egy kö -
zös ség ré sze ként bű nös nek ér zi ma gát. Az apák vi lá gá nak min den áron va ló meg sem mi -
sítésére törekvés olyan erőket engedett szabadjára, amelyeket akkor már nem tudtak
kont rol lál ni. Ép pen ezért Jünger már a há bo rú alatt is a né me tek egy faj ta kol lek tív bű -
nös sé gé ről be szélt, a ré gi vi lág kö te lé ke i nek tel jes el sza kí tá sát sú lyos hi bá nak ér té kel te.
Többször is kitér arra, hogy a kor mértékadó értelmiségének jelentős része – bal- és
jobboldalon egyaránt – soha nem hitt Hitler hatalomra kerülésében, és soha nem gondolta
volna, hogy ilyen égbekiáltó események megtörténhetnek.
Ebben az összefüggésben nagyon hasonlít a különböző kommunista és szociáldemok
ra ta írók és Jünger hely zet elem zé se. A volt kom mu nis ta, ké sőbb szo ci ál de mok ra ta
író, a hí res 47-es cso port (Gruppe 47) ala pí tó ja, Hans Werner Richter ha son ló gon -
dolatokat vet papírra Erfahrungen mit Utopien (Az utópiák megtapasztalása) című munkájában.
Hit ler ha ta lom ra ke rü lé se után a kom mu nis ták ar ra szá mí tot tak, hogy a Führer két hó -
napon belül elveszti a hatalmát. Ez természetesen illeszkedett a kommunista történelem
kép be is, amely el len for ra dal mi epi zód ként te kin tett a ná cik ra. Richter a kö vet ke -
ző kép pen fo gal maz ez zel kap cso lat ban: „A szo ci ál de mok ra ták hit tek a tör vény ere jé ben
– Hit ler csak ide ig le nes kan cel lár; a kom mu nis ták csak az el len for ra dal mi epi zó dot lát -
ták ben ne, ami az idő mú lá sá val még elő nyük re is vá lik majd. Bíz tak – mint szin te min -
33 Paul NOACK: War er nun ein Faschist oder nicht?, Die Welt 2001. no vem ber 10. (www.welt.de/daten/
2001/11/10/1110lsb294568.htx?search=Ernst+J%FCnger&searchHILI=1).
34 Thomas ASSHEUER: Ernst Jünger. Ästhet des Schreckens, Chronist des Jahrhunderts, Poet der Käfer, Die Ze it 1998.
február 19. (http://zeus.zeit.de/text/archiv/1998/09/juenger1.txt.19980219.xml).
35 Vö. Wolfgang BREKLE: Das Unbehagen Ernst Jüngers an der Nazi-Herrschaft, Weimarer Beiträge 40. (1994),
335–350.
36 JÜNGER: Das zweite Pariser Tagebuch, 43.
73

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
dig – a történelmi analógiákban: Hitler a német Kornyilov. Hitler ellenállás nélkül vette
át a ha tal mat, ami egy sze rű en hi he tet len nek tűnt a ko ráb bi vé res har cok után.” 37
Ha megvizsgáljuk a legtöbb politikai csoportosulás reakcióit Hitler hatalomra kerülé
se után, leg in kább egy faj ta bé nult sá got fi gyel he tünk meg. A kom mu nis ták egy részt
hit tek a tör té ne lem de ter mi ná ci ó já ban, más részt nem cse le ked tek a szov jet párt ve ze tés -
sel szem ben, amely nek egy 1933-ban ki tö rő né met for ra da lom nem lett vol na ked ve ző,
mindenképpen szerették volna azt megakadályozni. 38 A kis létszámú nemzeti forradalmárok
csoportjának egyik szellemi vezetője Jünger volt; e csoport azonban a méretei
mi att nem tud ta és nem is akar ta fel ven ni a har cot az im már az ál la mi ap pa rá tus fe lett
is rendelkező Hitlerrel. 39 A baloldali és nemzeti liberálisokon szintén a bénultság hatal
ma so dott el. Jünger 1944-ben azt ír ja, hogy eb ben az idő szak ban bé na ka csá hoz,
Dosztojevszkij Stepan Trofimovicsához hasonlítottak leginkább. Annak ellenére, hogy
Jünger gondolatvilága általában nagyon távol állt a szociáldemokrata Hans Werner
Richterétől, sok hasonlóságot fedezhetünk fel a kettejük korszakról alkotott értelme -
zésében. 40
1931 után Jünger szinte teljesen kivonult a német közéletből, egyre egyértelműbbé
vált, hogy elutasítja az NSDAP minden közeledését. 1933-ig tartó fejlődését Thomas
Nevin összegzi Ernst Jünger and Germany (Ernst Jünger és Né met or szág) című művében: „Jünger
was going against the time, not with it. During the republic he wrote of war and urged
revolution; during the thirties he wrote exactly what the Nazis suspected, despised, and
denounced as »psychologizing, aestheticizing« literature. He even transformed the
taut chronicles of Stahlgewitter into a »lite rary« product, thus setting himself apart
from the hack nationalists who wrote war fiction and memories contra Remarque.” 41
Hitler 1933-as hatalomra kerülésekor Jünger már visszavonulva él, megtisztítja műve
it min den – az aktuálpolitika kö vet kez té ben – fél re ért he tő vé vált rész től, és tel jes egé -
szé ben csak a mű vé szet nek és szép írói mun kás sá gá nak él. A ha ta lom mal va ló ös sze tű zés -
re azon ban nem kell so ká ig vár nunk. 1933. má jus 8-án Hit ler is mét meg ala pít ja a Po -
rosz Művészeti Akadémia szépírói szárnyát, s a liberális, nem német, zsidó és pacifista
szer ző ket el tá vo lít ják a ta gok kö zül. A még nem emig rált ré gi ta gok – mint Hermann
37 Hans Werner RICHTER: Erfahrungen mit Utopien. Briefe an einen jungen Sozialisten, Deutscher Taschenbuch
Verlag, Mün chen, 1990, 22–23.
38 Lásd Uo., 22–24.
39 Louis DUPEUX: Der „Ne ue Nationalismus” Ernst Jüngers 1925–1932. Vom heroischen Soldatentum zur politisch-metaphy -
sischen Totalität = Die großen Jagden des Mythos. Ernst Jünger in Frankreich, szerk. Peter Koslowski, Fink, Mün chen,
1996, 15–40; Mariatta HIETALA: Der neue Nationalismus in der Publizistik Ernst Jüngers und des Kreises um ihn 1920-
1933, Suomalainen Tiedakatemia, Hel sin ki, 1975; Hel muth KIESEL: Zwischen Kritik und Affirmation. Ernst
Jüngers Auseinandersetzung mit dem Nationalsozialismus = Literatur der Diktatur. Schreiben im Nationalsozialismus und DDR-
Sozialismus, szerk. Günther Rüthe, Verlag Ferdinand Schöningh, Paderborn, 1997, 163–172; Harro
SEGEBERG: Revolutionärer Nationalismus: Ernst Jünger während der Weimarer Republik = Dichter und ihre Nation, szerk.
Helmut Scheuer, Suhrkamp, Frank furt am Ma in, 1993, 327–342.
40 Vö. SZALAI Zoltán: „Sie müssen doch zugeben, dass ein Recht auf den Irrtum gibt…” Hans Werner Richters Ernst-Jünger-
Bild = Germanistik ohne Grenzen, szerk. Sza bolcs János-Szatmári, Partium, Grosswardein–Klausenburg,
2007, 163–174.
41 Thomas NEVIN: Ernst Jünger and Germany. Into the Abyss, 1914–1939, Duke UP, Durham, 1996, 143.
74

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
Bahr, Gerhard Hauptmann, Gottfried Benn és Theodor Däubler – mel lett egy, a „völ -
kisch” vo nu la tot kép vi se lő, Hans Johst és Willi Vesper ve ze té sű irány zat ve szi át a szer -
vezet irányítását. Jüngert is felkérik az akadémia tagjának, ám ő levélben utasítja vissza
a fel ké rést, s ez zel le mond az ez ál tal ki lá tás ba he lye zett ha tal mas anya gi és er köl csi meg -
be csü lés ről. A pro vo ká ció azon ban nem a vis sza uta sí tás ban, ha nem a vis sza uta sí tó le vél
sorai közt rejlik, amelyekben a figyelmes olvasó számára leleplezi világlátását:
Sietve jelzem Önöknek, hogy az Íróakadémia-tagságot nem áll módomban elfogadni.
[…] Kü lö nö sen fon tos nak tar tom, hogy a fegy ver ke zés és a kul tú ra kö zöt ti né ze -
teimet, amelyeket a Der Arbeiter [A munkás] című művem 59. fejezetében leírtam, személyes
tartásommal is kifejezésre juttassam. Kérem tehát, visszautasításomat áldozatvállalásként
felfogni szíveskedjenek. […] Mély tisztelettel Ernst Jünger. 42
Szinte biztosra vehető, hogy az elutasító levél kézhez vételekor az akadémia munkatársainak
fo gal muk sem volt, mi vel in do kol ta Jünger a vis sza uta sí tást. De mi is áll az 1932-ben
megjelent A mun kás című műben? Megjelenésekor hatalmas értetlenség fogadta Jünger filo
zó fi ai hit val lá sát tar tal ma zó, a mar xiz mus egyik alap fo gal mát cím ként hor do zó
munkáját. 43 Jünger 1994. június 20-án foglalta össze naplójában a könyv rövid értelmezé
sét. Azt ír ja, hogy e mű ve sem a Weimari Köz tár sa ság, sem pe dig a Har ma dik Bi ro da -
lom keretei között nem értelmezhető. Minden félreértés abból származott – véleménye
szerint –, hogy a korszak bal- és jobboldali értelmisége marxista paraméterek között próbál
ta a mun kás alak ját ér tel mez ni. A mun kás fo gal ma azon ban – amely a jüngeri fi lo zó fia
egyik mag ja – sem öko nó mi ai fo gal mat, sem pe dig bi o ló gi ai fajt nem je lent. A mun kás –
értelmezi tovább Jünger – egy, a földön mindenhol megkülönböztethető embertípus, akinek
a föl dön van a bi ro dal ma és a tech ni kát hasz nál ja világ nyelvként. 44
A Der Arbeiter 59. fejezetében Jünger a német kultúrát az értelmiség harci eszközeként
mutatja be. Véleménye szerint kora gondolkodóinak nem szabad öncélúan, saját szórakoztatásukra
gyarapítaniuk tudásukat, hanem tudásuk továbbfejlesztésekor a világ előre
ha la dá sát kell szem előtt tar ta ni uk, mi vel ez zel az új vi lág szü le té si fáj dal ma it eny hít -
he tik. Jünger ez zel ös sze füg gés ben az egy sze rű ség és a fel leng zős ség olyan öt vö ze té ről
beszél, amellyel a hivatalos állami nyelvezet a német kultúrára negatív hatást fejt ki. Úgy
gondolja, hogy a jelenlegi tendenciákkal öszszehasonlítva az apák fejlődésképzete aranyat
ért. 45
Nem sok kal ez után két – ered mény nél kü li – ház ku ta tást is tar tot tak ná la. Ezen ese -
mé nyek mély nyo mo kat hagy tak Jüngerben, és le von ta a szük sé ges kon zek ven ci át. Po zi -
42 Briefwechsel Ernst Jünger / Carl Schmitt, 496–497.
43 Martin Heidegger volt egyike azon értelmiségieknek, akik nagyra tartották A mun kást. Több száz ol dal -
nyi kéziratot írt a művel kapcsolatban és több szemináriumot is tartott róla. Lásd Rüdiger SAFRANSKI:
Egy némethoni mester. Heidegger és kora, Európa, Budapest, 2002, 372.
44 JÜNGER: Siebzig verweht V, 146–147.
45 Ernst JÜNGER: Der Arbeiter. Herrschaft und Gestalt = Ernst JÜNGER: Werke, Ernst Klett, Stutt gart, 1961,
217–225.
75

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
tív élményként írja le naplójában a házkutatást: egy védőoltáshoz hasonlítja azt, amikor
a biztonság csalóka érzése hirtelen szertefoszlik. Az új hatalmat Jünger akár veszélytelen
ként is ér té kel het te vol na, de így igen ha mar – né hány hét tel Hit ler ha ta lom ra ke -
rülése után – máris tudta, mire számíthat az új kormányzattól. Az első házkutatás után
Jünger le ve lek, nap lók és ver sek szá za it sem mi sí ti meg stieglitzi la ká sa ud va rán. Egy ál -
talán nem érez fájdalmat ezen írások megsemmisítésekor, egyfajta tisztítótűzként éli
meg az írá sok el ége té sét, ami kor is a meg sem mi sü lés ál tal az örök ké va ló ság ré szé vé vál -
nak az el ége tett mű vek. Né hány év vel ké sőbb már bán ja tet tét, mi vel úgy gon dol ja, hogy
az elégetett írások között néhány nagyon értékes szöveg és pótolhatatlan levél is megsem
mi sült, ha bár vi tat ha tat lan, hogy egyút tal – mint író – ha tal mas te her től is meg sza -
ba dult. Nap lói vissza ad ják az em lí tett na pok han gu la tát; ép pen ezért – mint ahogy
Jünger gyakran említette – az idézett sorok, naplók a valósággal való első érintkezés
lenyo matai. 46
Az udvar homályos volt; esteledett. Az ablakokban világítottak a lámpák, egészen fent
Dr. von Leersé, a ki vá ló nyel vé szé, aki egy ben vér mes an ti sze mi ta is […]. Ami kor a
pa pí ro kat a lá dák ba tusz kol tam és ha mu val szór tam be őket, jött a por tás, egy szo ci -
áldemokrata és kifejezte szimpátiáját, nem szavakkal, hanem lényén keresztül. Különös
hí re ket le he tett hal la ni a vá ros ból. […] Van nak álom sze rű, né ha bi zony lé nyeg -
te len ha tá sok éle tünk ben, ame lyek re job ban és egyér tel műb ben em lék szünk, mint
olyan idő szak ok ra, ami kor sok min den tör tént. Így van ez ez zel a hű vös, pol gár la ká -
sokkal körülvett udvarral is, ahol szövegeimet temetem. Mindenfele papírokat égetnek
most. Jön a vi har, fel-alá sza lad gál nak a hangyák. 47
A ház ku ta tás ok és egyéb ked ve zőt len elő je lek mi att Jünger úgy dönt, hogy el hagy ja Ber -
lint, és egy vi dé ki kis vá ros ba köl tö zik. „Az eset ar ra ösz tön zött, hogy a há zat, ame lyet
már megjelöltek, elhagyjam, és Goslarba költözzek.” 48
A nem ze ti szo ci a lis ta párt lap já val, a Völkischer Beobachterrel is ha mar ös sze tű zés -
be került. 1934. május 6-án a lap egyik mellékletében részleteket közöltek – forrásmegje
lö lés nél kül – Jünger Das abenteuerliche Herz (A ka lan dos szív) című művéből. Jünger nem
hagyta szó nélkül az engedély nélküli publikációt, május 14-én nyílt levelet intézett a lap
szerkesztőségéhez:
1934. május 6/7-én részleteket közöltek a Das abenteuerliche Herz című könyvemből.
Mi vel ez a le nyo mat for rás meg je lö lés nél kül tör tént, az a lát szat ke let kez -
hetett, hogy én az Önök lapjának munkatársa vagyok. Ez azonban semmiképpen
sincs így […]. Eb ben az eset ben sze ret ném azt is ki emel ni, hogy az nem
járható út számomra, hogy a hivatalos sajtó engem munkatársának mutat, ám
az Íróakadémiának szánt írásomat elhallgatta. Nem az a célom, hogy minél
46 Ernst JÜNGER: Jahre der Okkupation, Ernst Klett, Stutt gart, 1958, 5.
47 Uo., 141.
48 Uo., 139.
76

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
többször megemlítsék nevem a sajtóban, hanem hogy a politikai lényemmel
kapcsolatban semmilyen bizonytalanság ne merülhessen fel. 49
Mint ahogy az idé zet ből lát szik, Jünger hely ze te igen ké nyes: egy részt re a gál nia kell az
új ap pa rá tus ki hí vá sa i ra, vá la szol nia kell az Író aka dé mia fel ké ré sé re, más részt a
Völkischer Beobachterrel va ló konf lik tus ra, ám ő az az író, aki nem is gon dol hat az or -
szág elhagyására. Kormányzati körök tudatják vele, hogy emigrációja esetén a több mint
kétszáz fős Jünger család látná kárát fegyelmezetlenségének. Minden arra utal – írja
Jean Schlumberger –, hogy Jünger szí ve sen Svájc ba tá vo zott vol na, és írói mun kás sá gá -
val csatlakozott volna az emigrációhoz. 50 Ez a hely zet nem egye di a ná ci Né met or szág -
ban, elég ha csak Jünger ké sőb bi ba rát já ra, Alfred An dersch re gon do lunk, akit év ti ze -
de kig nyo masz tott, hogy nem hagy hat ta el a ná ci Németországot. 51
Azon ban a párt sem bán ha tott Jüngerrel úgy, mint bár me lyik más el len sé gé vel. Az ő
megkérdőjelezhetetlen integritása jobboldali körökben nem tette lehetővé, hogy szemtől
szemben támadják, inkább óvatos hátsó gáncsokkal próbálták jó hírét aláásni. 52 Fontos
látnunk, hogy Jünger Hitler hatalomra kerülése után is a jobboldali körök hősének
szá mí tott. Ren ge teg párt tag nak, funk ci o ná ri us nak, né met nem ze ti nek, akik Jünger
iro dal mi mun kás sá gát nem kö vet ték lé pés ről lé pés re, ért he tet len lett vol na, hogy egy
olyan is mert na ci o na lis tát, mint Jünger, mi ért tá mad a ha ta lom. Ugyan ak kor Jün -
gernek rengeteg jóakarója került be a hitleri apparátusba, különösen a Wehrmacht felső
ve ze té sé be, s ők min dent el kö ve tet tek az egy ko ri ka to na vé del mé ben. Jünger ha tal -
mas reménysége, vagyis a nemzeti forradalmi körök ekkorra azonban már teljesen szétestek,
így az ő és barátai valós politikai jelentősége és hatalma 1934-re jelentéktelenné
zsugorodott. 53
Ebben a helyzetben, amelyben mind a párt, mind pedig a nemzetiszocialista sajtó
Jünger el len for dult, egy re gya ko rib bá vál tak a Völkischer Beobachterben is az író el le -
ni támadások. Úgy gondolom, ezek nem tervszerűen zajlottak, hanem inkább egy-egy
rossz aka ra tú sze mély, új ság író tá ma dá sa i ról be szél he tünk. A párt egy ér tel mű en a Jün -
gerrel kapcsolatos problémák elhallgatását választotta követendő taktikaként.
A Jüngerről a II. világháborúig megjelent írások két csoportra oszthatók. A korábbi
írá sok ban az író mű vé szi ké pes sé ge it von ják két ség be. Így tett pél dá ul Thilo von Thro -
tha, aki szerint Jünger legnagyobb problémája az, hogy „a lét alapvető kérdéseit, […] a
Blut und Boden legfontosabb problémáit nem ismeri fel”. 54 A támadások másik típusa
49 Briefwechsel Ernst Jünger / Carl Schmitt, 27–28.
50 Idézi NOACK: Ernst Jünger, 124.
51 Hans Werner RICHTER: Im Etablissement der Schmetterlinge. Einundzwanzig Portraits aus der Gruppe 47., Carl Han -
ser, München –Wien, 1986, 38–41.
52 Karl O. PAETEL: Ernst Jünger. Weg und Wirkung, Ernst Klett, Stutt gart, 1949, 123.
53 Karl PRÜMM: Die Literatur des soldatischen Nationalismus der 20er Jahre (1918–1933): Gruppenideologie und Epochen -
problematik, Scriptor Verlag, Kronberg; Taunus, 1974; Otto-Ernst SCHÜDDEKOPF: Nationalbolschewismus in
Deutschland 1918–1933, Ullstein, Frank furt am Ma in – Ber lin – Wi en, 1972.
54 Vö. Hans-Peter SCHWARZ: Der konservative Anarchist. Politik und Zeitkritik Ernst Jüngers, Rombach, Freiburg im
Breisgau, 1962, 114.
77

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
Jünger sze mé lye el len irá nyul. A leg ijesz tőbb pél da er re az, ami kor 1932-ben a
Völkischer Beobachter köz li, hogy Jünger je len le gi vi sel ke dé se őt is a fő be lö vés kö ze lé -
be sodorja. 55 Ez a megjegyzés 1932-től kezdve folyamatosan végigvonul Jünger naplóin,
és lát szik, hogy na gyon mély nyo mot ha gyott az író ban.
A fentiekből kiderül, milyen veszélyeztetett élethelyzetben volt Jünger a hatalomátvételkor.
Folyamatosan tartania kellett Goebbels, Göring és Heß bosszújától. Hírek keringtek
az apparátusban, hogy koncentrációs táborba akarják őt záratni, és csak Hitler
aláírása hiányzik a letartóztatási parancsról, amelyet a Führer – a háborús hős iránti
nagy lel kű ség ből – nem írt alá. Más rész ről azon ban mel let te állt a ha tal mas hír név és el -
ismertség. Mellette álltak az I. világháború frontharcosai, akik elsősorban a Wehrmachtban
betöltött erős pozícióik segítségével védték az írót. A jobboldali körökben
Jünger to vább ra is el is mert, nép sze rű író, a Stahlgewitter szerzője, Remarque egyetlen valós
nacionalista vetélytársa, a vilmosi Poroszország legjelentősebb katonai kitüntetésének,
a Pour le Mérite-nek az utol só ki tün te tett je volt.
A II. vi lág há bo rú ki tö ré se előtt Jünger egy ér tel mű – no ha po li ti kai ha tá sát te kint -
ve je len ték te len – tá ma dást in dít a nem ze ti szo ci a liz mus el len. El ké szül A már vány szir -
te ken (Auf den Marmorklippen) cí mű re gé nye, ame lyet a Wehrmacht sa ját ki adás ban is kö -
zöl. Jün ger e mű vé ben meg ír ja a bel ső el len ál lás regényét. 56 Sem mi két sé günk nem
le het, hogy min den ki ér tet te, mi ről szól a re gény, min den ki tud ta, hogy Hit ler és
Göring rém tet tei, a zsi dó ül dö zés, egy igaz ság ta lan, nem lo va gi as, nem jüngeri há bo -
rú elő ké pe raj zo ló dik ki a mű ben. Az író a kez de tek től ra gasz ko dott hoz zá, hogy re -
gé nye – no ha a kor né met or szá gi ke re te i be il lesz ke dik – egy ál ta lá nos tren det le író,
min den dik ta tú rát és zsar nok sá got el íté lő írás. Ezt bi zo nyí ta ni lát ta az ál tal, hogy az
’50-es évek ben Uk raj ná ban és Lit vá ni á ban szamizdatként ter jesz tet ték mű vét, és
Sztá lint is mer ték fel a ne ga tív fő hős személyében. 57 A re gény vé gén az el be szé lő
(Jünger ön ké pe), a szer ző kö ze li is me rő se – a Hit ler-me rény lő – Adam von Trott zu
Solz lé nyét meg je le ní tő fi gu ra Sunmyra le vá gott fe je előtt es küt tesz, a go nosz el le ni
ki ál lás ra buz dít va.
Érez tem, hogy mi köz ben né zem, kön nyek szök nek a sze mem be – ám olyan kön nyek,
ame lye ket a gyász mel lett a cso dá lat fa kaszt. Ezen a sá padt masz kon, amely ről a le nyú -
zott bőr cafatokban lógott, és amely a kínoszlop magasságából tekintett le a tüzekre,
mint ha az uj jon gó öröm és de rűs mo soly ját szott vol na, én pe dig rá éb red tem, hogy
ez a ki vá ló em ber azon a na pon fok ról fok ra le ved let te gyen ge sé ge it – ahogy a ron -
gyok hullanak le a koldusnak öltözött királyról. […] Újra megbizonyosodtam afelől,
ami ben már rég óta ké tel ked tem: van nak még ne mes lel kek kö zöt tünk, akik nek szí vé -
ben az örök rend tu dá sa még él és bi zony sá got nyer. S ahogy a ko moly pél da kö ve tő re
55 Briefwechsel Ernst Jünger / Carl Schmitt, 859.
56 SZALAI Zoltán: Belső ellenállás a náci Németországban?, Ko runk 2004/10., 97–99.
57 Ernst JÜNGER: Andoten zu: „Auf den Marmorklippen” = Ernst JÜNGER: Auf den Marmorklippen, Ullstein, Ber lin,
2003, 139.
78

Szalai Zoltán: Ernst Jünger és a konzervatív forradalom
ta lál, úgy es küd tem meg én is ma gam nak az előtt a fej előtt, hogy a jö vő ben in kább
essek el a magányosan a szabadokkal, mintsem hogy a szolgákkal arassak diadalt. 58
Jünger 1939-től már a jö vő re kon cent rál, és 1941-ben meg ír ja a né met–fran cia meg bé -
kélés, az egyesülő Európa egyik alapművét Der Friede (A bé ke) címmel. Ebben az esszében teljesen
átlép saját árnyékán, és az I. világháború krónikásából a globalizált világ egyik első
felismerőjévé válik. A Der Friedében kijelöli Európa és az európai népek helyét a világban,
és látnokként írja le a II. világháború utáni korszak legfontosabb tendenciáit:
Az eszközök szabad mozgásának ellentmondanak a határok, ellentmondanak az állam
és gazdasági formák változásai, amelyek az emberek és áruk cseréjét akadályozzák.
A föld go lyó órák alatt meg ke rül he tő és má sod per cek alatt be há lóz ha tó ké pek kel, je -
lek kel és pa ran csok kal. A vi lág egy al ma ként he ver az em be ri ség te nye rén. […] Ez
nem jelent mást, mint hogy a régi határokat új szövetségeknek kell felváltaniuk, és új,
nagyobb birodalmaknak kell a népeket egyesíteniük. Ez az egyetlen esély a testvérharc
igazságos és minkét fél számára nyereséggel történő felszámolására. 59
Érzékelhetjük a hatalmas változást Jünger világfelfogásában. A nacionalizmus megéneklő
jé ből – na ci o na lis ta gyö ke re it nem el ereszt ve – egy új vi lág rend hír nö ké vé vált. Mun -
kássága jelentősen hozzájárult Európa egyik leghosszabb ellenségeskedésének, a francia–né
met konf lik tus nak a fel szá mo lá sá hoz.
Jünger írói fej lő dé se azon ban nem ér té kel he tő a kor szak vál to zá sa i nak ala pos vizs -
gá la ta nél kül. A ma gyar tör té ne lem- és iro da lom tu do mány nem te kint het úgy a nem -
ze ti szo ci a liz mus ki ala ku lá sá ra, mint egy fo lya ma tos, a sör puc csal kez dő dött szer ves fej -
lődésre. Ha meg akarjuk érteni a nácizmus kialakulását és a II. világháború szellemi
hát te rét, ér te nünk és is mer nünk kell a né met kon zer va tív for ra da lom irány za ta i nak
történetét, szereplőit és legfontosabb gondolatait. Nem csak Ernst Jünger, Gottfried
Benn, Oswald Spengler és Carl Schmitt azok az ala kok, akik ről hal la nunk kell. Ha ér -
te ni akar juk a né met nyel vű vi lág 20. szá za di tör té ne tét, és tud ni akar juk, mi mi ért tör -
tént 1933 előtt és után, is mer nünk kell, ki volt Arthur Moeller van den Bruck,
Friedrich Georg Jünger, Friedrich Hielscher, Edgar Julius Jung vagy ép pen Ernst
Niekisch (a neveket még lehetne hosszan sorolni).
Té ve dett-e a fi a tal Jünger az I. vi lág há bo rú utá ni évek ben? Hi bás-e az 1933 után lét -
rejött helyzet kialakulásában? Jünger valószínűleg éppen annyira tévedett, mint minden
más, az 1918 előt ti vi lá got min den áron el tö röl ni, meg vál toz tat ni aka ró szo ci ál de -
mok ra ta, kom mu nis ta, li be rá lis, nem ze ti, na ci o na lis ta vagy kon zer va tív. Hi bá kat is el -
követett helyzetértékelésekor, de látnunk kell, hogy egyike volt azon keveseknek, akik
felismerték tévedésüket, belátták hibáikat, és változtatni is tudtak azokon. Carl Zuckmayer
emig ráns né met író, ké sőbb az ame ri kai had se reg és tit kos szol gá lat tag já nak
Jüngerről szóló jelentését idézem:
58 Ernst JÜNGER: A márványszirteken, ford. Nemes Péter, Európa, Budapest, 2004, 138.
59 Ernst JÜNGER: Der Friede = Ernst JÜNGER: Werke, V., Ernst Klett, Stutt gart, 1961, 217–219.
79

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
„Ernst Jüngert tartom a Németországban maradtak közül a legtehetségesebb, legfon
to sabb író nak. Úgy gon do lom, hogy mind az ő, mind pe dig az öc cse [Fried rich
Georg Jünger] nácikkal szembeni ellenállása igaz és más konzervatív, tiszti körökből tapasz
tal ha tó kor lá to zott el len ál lás sal nem azo nos. Az ő el len ál lá suk mé lyebb for rás ból
eredeztethető. Esetükben nem katonai-politikai taktikázásról van szó, amivel szemben
állnak Hitlerrel, hanem a szellemiségről. Ernst Jünger háborúmagasztalásának nincs
kö ze ag res szi ó hoz és vi lág ural mi ter vek hez – ha tal mi ide ál ja nem függ ös sze az ural ko -
dó rassz ide o ló gi á já val. Anél kül, hogy pa ci fis ta vagy de mok ra ta len ne, ko mo lyan gon -
dolja, hogy más szellemiségnek kell irányítania a világot. […] Minőség, személyiség és
nyelv: nagyítóval is alig lehet találni olyat, legalábbis a mi korosztályunkban, aki ezekkel
még rendelkezik.” 60
Ernst Jünger a 20. századi német próza egyik legjelentősebb alakja. Remélhetőleg
hamarosan Magyarországon is elfogadjuk Joschka Fischer volt német külügyminiszter
vé le mé nyét, és el kez dő dik Jünger mű ve i nek ma gyar ra for dí tá sa: „Ha át te kin tem bal ol -
da li ra di ká lis élet raj zo mat, Jünger több ször is ke resz tez te uta mat. […] Egy faj ta ér tel mi -
sé gi tit kos tipp, az in tel lek tu á lis obsz ce ni tás au rá já ba burkolva.” 61 Fon tos te hát, hogy is -
mer jük és ért sük mun ká it. El kell kö vet kez nie ha zánk ban is an nak az idő nek, ami kor
írásait az értelmiségi veleszületett kíváncsiságával és a megismerés és megértés vágyával,
nem pe dig a fel té te le zett bűn bak ke re sés szán dé ká val ves szük a ke zünk be.
Gyomlálás (1983)
60 Carl ZUCKMAYER: Geheimreport, Dtv, Mün chen, 2005.
61 Joschka FISCHER: Der Kampf als inneres Erlebnis. Wider den moralisierenden Saubermann in der Kulturpolitik, Pflasterstrand
139. (1982), 15.
80

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
Techet Pé ter
CARL SCHMITT VÁ LA SZA
„He’s a silent guardian, a watchful protector. A dark knight.”
(A The Dark Knigt című film zárójelenete, 2008)
„Aki 1918-tól 1932-ig a po li ti kai ka to li ciz must sok ré tű írá sa i val tá mo gat ta, hogy az tán
1932-ben a Papen–Schleicher–Gayl-érában a tisz ta eta tiz mus nak hó dol jon, 1933 óta
többségében megnyugodott és elhallgatott”, írta 1936 decemberében az SS hetilapja, a
Schwarzes Korps. 1 Az új ság eb ben a cikk ben kezd te meg tá ma dá sát az ad dig kül föld ön
is ná ci ve ze tő jo gász nak tar tott Carl Schmitt el len – el vég re Schmitt nem nyu go dott
meg, nem hall ga tott el 1933 után sem. Carl Schmitt ugyan is azon ke ve sek kö zé tar to -
zott, akik bár 1933 előtt jobboldalról meglehetősen kritizálták a weimari parlamentariz
must (Schmitt nem a de mok rá ci át, ha nem csak a li be ra liz must és an nak in téz mé nye it
tá mad ta), de so ha sem mu tat tak sem mi fé le szim pá ti át a ná cik iránt.
A katolikus, majd etatista Carl Schmitt-től teljesen idegen volt a nemzetiszocializmus
forradalmisága, baloldalisága, államellenessége. Schmitt a politika számára az egyházat,
majd az államot tartotta megfelelő formának, a népet önmagában nem látta politikai
entitásnak. A nép csak a szuverén döntése – az alkotmányozás – révén nyer nála
politikai jelentőséget. Az a biológiailag meghatározott völkisch gondolatiság, ami a náci
mozgalom lényege volt, teljességgel idegen volt Schmitt konzervatív fasizmusától. Ő sohasem
egy biológiailag tiszta mozgalmat, hanem egy dönteni képes államot akart. Őt soha
sem a so ka ság ér de kel te, ha nem a dön tés, és an nak sze mé lye, aki dönt. Ő az el mé le -
teiben sohasem a népet hatalmazta fel, hanem a szuverént.
Carl Schmitt gon do la ti sá ga meg le he tő sen vis sza ta szí tó le het egy li be rá lis de mok ra ta
álláspontból, és elméletei – amint a történelem is bizonyította – könnyedén csúszhatnak
bru tá lis dik ta tú rák ba. De tény: in ten ci ói sze rint Schmitt nem ná ciz must akart. Ha -
nem valami más rosszat. Mondjuk egy fasiszta diktatúrát. Mondjuk egy német Pinochetet.
Aki úgy biztosítja a gazdaság szabadságát, a nagypolgárság uralmi helyzetét, hogy
köz ben ki zár ja an nak de mok ra ti kus le he tő sé gét, hogy bár kik – pél dá ul min den fé le ba -
losok, kommunisták, népiek – kerülhessenek hatalomra. 2 Nem véletlenül nevezik baloldalról
egyesek autoriter liberálisnak Schmittet: a rend fenn tar tá sát akar ta szol gál ni, a ren -
det megtartani. Ez baloldali olvasatban az uralkodó osztályok hatalmi helyzetének akár
dik ta tó ri kus meg tar tá sát je len ti; egy olyan célt, ami ben el vi leg li be rá lis és fa sisz ta egy -
1 Eine peinliche Ehrenrettung!, Schwarzes Korps 1936. december 3. (E „megnyugodás” illetve „elhallgatás”
igen eu fe misz ti ku san fe je zi ki, hogy a ná cik egy ko ri el len fe lei tán már az élők so rá ban sin cse nek.)
2 Vö. Renato CRISTI: Carl Schmitt and authoritarian liberalism. Strong State, Free Economy, University of Wa les Press,
Cardiff, 1998, 26 sk.; Ingeborg MAUS: Zur „Zäsur” von 1933 in der Theorie Carl Schmitts, Kritische Justiz
1969/2., 124 és má sutt.
81

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
aránt egyetérthet. 3 Carl Schmitt nem a né pet akar ta ha ta lom ba emel ni, nem a re ak ci ót
el sö pör ni – amint a Horst-Wesel-Lied hir det te –, ha nem a le gi ti mi tást, a ren det meg -
védeni, fenntartani (Katechon-szerep). Ez a rend az ő ol va sa tá ban a né met ál la mi sá got és
a szabad, polgári, kapitalista tulajdonviszonyokat jelentette. Ennek megvédésére a libera
liz mus akár idő le ges szö vet sé gest is lát hat a fasizmusban. 4
Hogy Carl Schmitt céljai nem egy nemzeti forradalomra irányultak, tudták jól a nácik
is. Otto Koellreutter jénai professzor kezdettől fogva támadta Schmittet. Felrótta
neki, hogy elméletében a népnek csak mellékes szerepet ad 5 – és tény: a dik ta tú rá ban és
szuverenitásban gondolkodó Schmitt számára a náci államból sokkal vonzóbb volt a
Führertum, mint a Volkstum –; felrótta neki, hogy Schmittnél a politikainak nincs tartalma
6 – és tény: Carl Schmitt számára bármi csak az intenzitása esetén válik politikaivá,
így végül is teljesen közömbös a politika igazságtartalmai iránt, elvégre eleve tagadta az
igazság- vagy értéktartalmak létét 7 –; felrótta neki, hogy Schmitt az ellenségeskedést, s
nem a bajtársiasságot hangsúlyozza 8 (ez meg le pő mó don egy olyan érv, amit a ka to li kus
jogelmélet is meg szokott fogalmazni Schmitt-tel szemben).
Miközben manapság egyesek Carl Schmittet náci gondolkodónak tartják, akinek
minden fogalma mögött a zsidó–nemzsidó ellentétpárja bújik meg, 9 ma guk a ná cik so -
ha sem fo gad ták be őt. 1936-ban – amint Schmitt ma ga mond ja nürn ber gi val lo má sá -
ban – „le is köpték”. A katolikusként indult, a zsidókkal barátkozó, a müncheni bohém
vi lág ban alá me rült, a hin den bur gi eset le ges ál lam csíny ter ve ket mes sze me nő kig tá mo ga -
tó, etatista Carl Schmitt nem volt sem a konzervatív forradalom gondolatiságának része
10 – amint egye sek ma hi szik –, sem a ná ciz mus hí ve. Hogy fo gal mi ra di ka liz mu sá -
val, kíméletlen éleslátásával, illetlen témafelvetéseivel maga is hozzájárult a weimari
köz tár sa ság alap ja i nak dekonstruálásához, le rom bo lá sá hoz, és így az 1932/33-ra ki ala -
kult állapothoz, légkörhöz, természetesen egyértelmű. Mert a Schmitt által javasolt alter
na tí va a ná ciz mus sal szem ben sem mi vel sem li be rá li sabb, tet sze tő sebb, mint amit
vé gül Hit ler – a ma ga eta tis ta, kon zer va tív for du la ta után (1934) – meg va ló sí tott.
A schmitti fa siz mus egyet len ele mé ben lett vol na kí mé le te sebb: ép pen a bi o ló gi ai gon -
3 Lásd Her bert MARCUSE: Der Kampf gegen den Liberalismus in der totalitären Staatsauffassung = UŐ.: Kultur und
Gesellschaft I., Suhrkamp, Frank furt am Ma in, 1965, 21–22.
4 Vö. Ludwig von MISES: Liberalismus. [Nachdruck der Originalausgabe von 1927], Academia Verlag,
Sankt Augustin, 1993, 44 és má sutt.
5 Lásd pél dá ul Otto KOELLREUTTER: Deutsches Verfassungsrecht. Ein Grundriß, Jun ker und Dünhaupt, Ber lin,
1938, 67 skk.
6 Lásd pél dá ul Otto KOELLREUTTER: Volk und Staat in der Weltanschauung des Nationalsozialismus, Pan, Berlin–
Charlottenburg, 1935, 7 és má sutt.
7 Vö. Carl SCHMITT: Tyrannei der Werte = Sekularisation und Utopie. Ebracher Studien. Ernst Forsthoff zum 65. Geburtstag,
W. Kohlhammer Verlag, Stuttgart–Berlin–Köln–Mainz, 38–62.
8 Lásd például KOELLREUTTER: Deutsches Verfassungsrecht, 2–3.
9 Raphael GROSS: Carl Schmitt und die Juden. Eine deutsche Rechtslehre, Frank furt am Ma in, Suhrkamp, 2005,
383–384 és má sutt.
10 Armin MOHLER: Carl Schmitt und die „Konservative Revolution” = Über Carl Schmitt. Vorträge und Diskussionsbeiträge des
28. Sonderseminars 1986 der Hochschule für Verwaltunjgswissenschaften Speyer, szerk. Helmut Quaritsch, Duncker &
Humblot, Ber lin, 1988, 129–151.
82

Techet Péter: Carl Schmitt válasza
dolkodás hiánya és a polgári rend védelme miatt bizonyosan az antiszemitizmus nem
tor kol lik bru tá lis, szisz te ma ti kus le szá mo lás ba, ha nem meg ma radt vol na azon a szin -
túgy egyébként elviselhetetlen – mert igazolhatatlan – szinten, amelyet a Teleki-kormány
Európa első antiszemita törvényi intézkedéseként, még jóval bármiféle német
kényszer megléte előtt a numerus clausus törvényében megfogalmazott Magyarországon.
(Schmitt amúgy a Hor thy -rend szer irá nyá ban min dig is szim pá ti á val vi sel te tett, er ről a
negyvenes évekbeli budapesti látogatásai is tanúskodnak. 11 )
Ha azon ban Carl Schmitt „csak” egy fa sisz ta volt, mi ért ját szott köz re mű kö dői sze re -
pet? Na gyon ne héz úgy ér vel ni Schmitt ná ciz mu sa el len, hogy köz ben tud juk: a jo gász -
pro fes szor 1933-tól az NSDAP tag ja, 1936-os meg tá ma dá sa után sem lép ki, 1936-ig
fontos pozíciókat tölt be, törvénytervezeteivel és cikkeivel a hitleri hatalom kiépítését
szol gál ja, írá sa i ban mód sze re sen han gol ja át fo gal ma it an ti sze mi tá ra, a zsi dó szer zők
könyveinek eltávolítását követeli, naplóiban brutális antiszemita kirohanásokat enged
meg magának, és 1936-os megtámadása után is úgy menekül a nemzetközi jogba, hogy
ottani új – amúgy ma is aktualitással bíró – elméletében, a Großraumtheorieban nem volt
nehéz észrevenni a Lebensraumtheorie állami ideológiáját. Carl Schmitt 1933-ban olyan
döntést hozott, amitől igazából sohasem távolodott el, amiért soha senkitől bocsánatot
nem kért, 12 és amit még ma gya ráz ni sem volt haj lan dó. Az ő vá la sza min den kér dés re a
hallgatás volt. 13 Sértődötten vonult vissza a hallgatásba minden faggatás elől, és élete végéig
saját legendáját építgette, sebeit nyalogatta.
Carl Schmitt egye dül egy 1972-ben, a dél né met rá di ó ban su gár zott egy órás be -
szél ge tés ben volt haj lan dó meg vá la szol ni a kér dést, hogy mi ért mű kö dött együtt Hit -
le rékkel. Klaus Figge és Dietrich Groh hos szú ide ig fag gat ta az idős tu dóst, aki szo -
ká sa sze rint ho má lyos vá la szo kat adott, vagy kö rül mé nyes ke dett, ne tán fá rasz tó an
modoroskodott. Ilyen kor ér zi át az em ber Ta más Gás pár Mik lós ta lá ló jel lem zé sét
Schmitt „spor to san ru gal mas gerincéről”. 14 (TGM sze mé lyes vál to zá sa i ról most per -
sze ne szóljunk. 15 )
Carl Schmittnek az interjúban egyetlen nagy kérdést kellett volna megválaszolnia:
mi ért volt együtt mű kö dő? Ő ehe lyett a kér dést elem zi, új ra fo gal maz za – hogy vé gül vol -
11 Az uta zá sok ról – be le ért ve a spa nyol or szá gi, por tu gá li ai és bu ka res ti uta kat is, ame lyek kö zül azon ban
Schmitt a bejegyzések hangulata alapján mégiscsak Budapesten érezte leginkább otthonosan és megértve
ma gát – lásd Christian TILITZKI: Die Vortragsreisen Carl Schmitts während des Zweiten Weltkrieges, Schmittiana 6.
(1998), 191–251.
12 Schmitt ös sze sen egy szer be szél sa ját bű né ről 1945 után: „Van egy meg gyó nan dó bű nöm. 1946 au -
gusz tu sá nak vé gén a tá bor [tud ni il lik fo goly tá bor] két ség beesés ében reg ge len te, mi dőn az el ső nap su -
garak a priccsemet érték, hangosan megszólítottam a Napot, s ezt mondtam neki: Te csaló!” (Carl
SCHMITT: Glossarium. Aufzeichnungen der Jahre 1947–1951, ki ad. Eberhard Freiherr von Medem, Duncker &
Humblot, Ber lin, 1991, 27.) Ez az egyet len hely, ahol Schmitt a bűnt em lí ti sa ját ma ga vo nat ko zá sá ban.
13 Vö. Carl SCHMITT: Ex Captivitate Salus. Egy né met fo goly val lo má sai 1945/47-ből, Attraktor, Gödöllő–Mária -
besnyő, 2010, 49–50.
14 TA MÁS Gáspár Miklós: Tisztogatás: Freiburg 1933 = UŐ.: Másvilág. Politikai esszék, Új Mandátum, Budapest,
1994, 454.
15 Er ről lásd TECHET Péter: Töprengés a túloldalról. Megkésett gondolatok Tamás Gáspár Miklós születésnapja okán s kapcsán,
Hi tel 2009/5., 117–121.
83

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
taképp egy kronológiai vázlatot adjon a sodródásáról. Számára náci szerepvállalása egysze
rű tör té nel mi fo lya mat, an nak er köl csi ol da lá ról be szél ni sem haj lan dó.
A patinás Duncker & Humblot kiadó idén megjelentette a beszélgetés egész, szószerinti
leiratát. Az eszmecsere folyama csapongó, töredezett, befejezetlen mondatoktól és
néha nyelvi slendriánságoktól hemzseg. Schmitt a gyerekkorával kezdi, „az erősen katoli
kus” szü lői házzal, 16 a bis marcki Kulturkampf élményével, 17 az iskolai megveretések
történeteivel, 18 a megaláztatásokkal és a nagyravágyó tervekkel. Carl Schmitt sohasem
sze re tett ön ma gá ról be szél ni – ta lán mert va ló já ban nem is egyetlen Carl Schmitt van.
Skizoid személyisége jobban tudott elbújni a fogalmi radikalizmusban, és – bár maga
mond ja, hogy az elől nincs me nek vés – el me ne kül ni a fe le lős ség elől.
Az alábbiakban nem teszünk kísérletet arra, hogy Carl Schmitt személyiségét megértsük,
és tartózkodunk náci szerepvállalásának elemzésétől is; pusztán arra koncentrálunk,
amit a már nyolc va na dik élet év ét is át lé pő idős jo gász a két né met kon zer va tív új -
ságírónak mond.
Schmitt elmeséli azon hónapok történeteit, ami alatt a Präsidialdiktatur koronajogászából
a Harmadik Birodalom koronajogászává válik. Még részletesebb – bár sokak szerint
Schmitt által utólagosan retusált, javítgatott, törölgetett – képet kaphatunk nemrég megje
lent, 1930 és 1934 kö zöt ti naplóiból. 19 Ami az interjúból kiderül, az Schmitt önkereső
önfelmentése. Ügyesen rázza le magáról a döntés felelősségét – eleve kijelentve, hogy ő
életében még nem döntött, elvégre egy igazi decizionista nem alkotna döntéselméletet, az
éppen azt jellemzi, aki a döntésről csak teoretizálni képes, de a gyakorlatban megvalósítani
nem 20 –, s egy adott osztály, a német hazafias polgárság tipikus képviselőjének tartja
magát, bemutatva, mint sodródott ezen osztály szintén Hitler felé. 21 Ez volt az a ré teg,
amely az elnöki kabineteket támogatta, de amelynek végül látnia kellett, hogy a német államot
e konzervatív réteg ugyanúgy nem tudja megvédeni, mint a formális alkotmányértelmezéshez
ragaszkodó katolikus Zentrum vagy a konzervatívok által amúgy is kétkedve figyelt
szociáldemokraták. A fő ellenség 1932-től egyre inkább a kommunizmus lett – Carl
Schmitt ma ga vé di meg a ná ci kat már 1932-ben at tól, hogy a kom mu nis ták kal bár ki is azo -
nosan merje kezelni őket 22 –, és 1933 ele jé től úgy lát szik, csak a ná cik le het nek ké pe sek a
kommunizmus legyőzésére. Az 1932 végi, 1933 eleji minisztériumi háttérmegbeszélések
so rán, ame lye ken már a ná cik is részt vesz nek, Schmitt szá má ra egy re vi lá go sabb a kon zer -
vatív urak totális impotenciája, döntésképtelensége, és imponál neki Hitlerék határozottsága.
„És ekkor mutatkozik meg Hitler fölénye az egész konzervatív társaság felett.” 23 Azok
16 Carl Schmitt: „Solange das Imperium da ist”. Carl Schmitt im Gespräch, ki ad. Franck Hertweck – Dimitrios
Kisoudis, Duncker & Humblot, 2010, Ber lin, 29 [a to váb bi ak ban: SCHMITT: „Solange…”].
17 Uo., 37.
18 Uo., 33.
19 Carl SCHMITT: Tagebücher 1930 bis 1934, ki ad. Wolfgang Schuller, Akademie Verlag, Ber lin, 2010.
20 SCHMITT: „Solange…”, 54.
21 Uo., 105 skk.
22 Lásd Dirk BLASIUS: Carl Schmitt. Preußischer Staatsrat in Hitlers Reich, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen,
2001, 42–46.
23 SCHMITT: „Solange…”, 74.
84

Techet Péter: Carl Schmitt válasza
a ná cik lép tek elő re mén nyé, akik nek bal ol da li re to ri ká já tól, szo ci á lis for ra dal mi sá -
gá tól, antireakciós mi vol tá tól a kon zer va tív pol gár ság ok kal és jog gal félt, de akik
meg fe le lő en ki a la ku lat la nok vol tak még ah hoz, hogy e kon zer va tív pol gár ság az tán
be lül ről pró bál ja meg a ná ci moz gal mat az eta tiz mus, a kon zer va ti viz mus fe lé el moz -
dí ta ni.
Schmitt 1933 januárja után, amikor Hindenburg Hitlert kancellárrá nevezi ki – és
Schmitt bor ba fojt ja bá na tát, ek ként kom men tál va Hin den burg dön té sét: „az öreg úr
megbolondult” –, márciusig voltaképp passzívan vár, kivár. A március 5-i választásokon,
ahol Hit ler a na ci o na lis ta szö vet sé ge se i vel együtt sze rez csak egy épp hogy ab szo lút több -
sé get, nem vesz részt. De tény: Hit ler a vá lasz tá sok ré vén legitimálni tudta hatalmát, majd
a Reichstag többsége – a katolikus Zentrumot is beleértve – által megszavazott felhatalmazási
törvény után, amit Schmitt amolyan új alkotmányként értékelt, legalizálni is tud ta
azt. És Schmitt innentől kezdve voltaképp két lehetőséget láthatott maga előtt: vagy visszavonul,
vagy előremenekül. A hiú és mindig is karrierre vágyó jogász végül ez utóbbit
választotta: 1933 áprilisának végén belépett a pártba – hiába próbálta meg a nácikat
igencsak megvető, sznob jobboldali entellektüel Ernst Jünger erről lebeszélni –, s már
előt te el fo gad ta Johannes Popitznak, a ko ráb bi el nö ki ka bi ne tek egyik fon tos hát tér em -
berének meghívását, hogy legyen segítségükre a náci hatalom néhány sarkalatos törvényé
nek ki dol go zá sá ban. És in nen től ad va volt min den – leg alább is Schmitt va la hogy így
lát ja, így su gall ja. Amint a né met nép, úgy ő is át lép te a Rubicont. „[…] és ak kor jött,
ugye bár már ci us 24-én a fel ha tal ma zá si tör vény. Szá mom ra, mint jo gász szá má ra, po -
zi ti vis ta ként, egy egé szen új hely zet állt ez zel elő. Szí ve sen tud nám, hogy Kelsen, aki
ugye meggyőződéses pozitivista volt, mit tett volna.” 24 Schmitt igencsak cinikus, amikor
saját döntését a pozitivizmussal próbálja meg takarni. Egyrészről a náci mozgalom éppen
a pozitivizmus ellen született, így az a II. világháború utáni legenda, mely szerint a
pozitivizmus miatt csúsztak a német jogászok Hitler karmaiba, egyáltalán nem igaz, tekintve,
hogy a náci jogszemlélet sokkal több akár természetjoginak tekinthető elemet
tartalmazott, mint pozitivistát, 25 ráadásul Schmitt maga is inkább állt közel valamiféle
ter mé szet jog hoz, mint a kelseni pozitivizmushoz. 26 Másrészről Schmitt – aki passzívan
részt is vett Kelsen köl ni ki űze té sé ben (ezt ugyan ő ma ga he ve sen tagadta 27 ) – jól tud -
hat ta, hogy mit tett Kelsen 1933 után, pon to sab ban szól va: mit kellett Kelsennek 1933
után tennie. Emigrálnia.
24 Uo., 91.
25 Minderről lásd Fabien WITTRECK: Nationalsozialistische Rechtslehre und Naturrecht, Mohr Siebeck, Tübingen,
2008. A ná ci jog szem lé let szin tén val lot ta azt a ter mé szet jo gi té zist, mi sze rint a tör vény és a jog nem
ugyan az, és egy igaz ság ta lan tör vény nem le het jog, lásd Wilhelm SAUER: Recht und Volksmoral im Führerstaat.
Zu den Grundfragen der deutschen Rechtserneuerung, ARSP XXVIII. (1934/35), 245; hasonlóan „természetjogi”
szellemben Helmut NICOLAI: Grundsätzliches über den Zusammenhang von Volk und Rasse, Deutsches Recht 1934.
feb ru ár 24., 76. (Azt, hogy ez men nyi re fed te le a tény le ges ná ci jog gya kor la tot, ta lán fe les le ges is kü -
lön tár gyal nunk.)
26 Lásd TECHET Péter: Carl Schmitt és a természetjog, avagy Hans Kelsen jogpozitivizmusának tévedései, Jog – Ál lam –
Politika 2010/3., 35–51.
27 SCHMITT: „Solange…”, 92.
85

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
Schmitt a rá dió in ter jú ban nem mond sem mit a fe le lős ség ről. E szó el sem hang zik.
Többször jelzi persze: nehogy védekezést lássanak szavaiban az újságíró urak. 28 Pedig
mást nem igen le het lát ni. Ügyes vé de ke zést, amely nem a tet tet akar ja szé pí te ni, ha nem
eleve tagadja a tettet. Schmitt egy rész ről bur kol tan ta gad ja, hogy ő a ná cik mel lett döntött
volna (sodródás-tézis), más rész ről leg fel jebb két in do kot ko tor elő: az egyik elég át lát szó és
üres, ez len ne a pozitivizmus-tézis. Elég ke vés sé ve he tő ko mo lyan, hogy egy jo gász nak min -
den rend szert min den kép pen ki kell szol gál nia, és hogy egy jo gász – fő leg sze mé lyes er -
kölcse – a törvények változásaival változna. Ha ma demokratikus alkotmány van, demokra
ti kus a jo gász, ha hol nap ná ci al kot mány lesz, ná ci lesz a jo gász? Na gyon gyér vé de ke -
zés ez egy olyan em ber től, aki – amint amúgy a ná cik is 29 – egész életében hadakozott a
po zi ti viz mus el le né ben. A má sik érv vol ta kép pen nem is érv, csak egy stra té gia: narratív
stratégia, azaz a történet elmesélése révén Schmitt egyrészről személyteleníti magát –
mondván, ő egy volt a sok sodródó közül –, másrészről már-már valamiféle történelmi
szük ség sze rű ség ként áb rá zol ja a meg tör tén te ket. Az em ber tény leg csak azt vár ja, hogy
Schmitt saját 1933 utáni szerepét azzal indokolja, hogy „történelmileg így alakult”. De
az ér vei er ről szól nak: ar ról, hogy sze rin te tény leg történelmileg úgy ala kult, hogy ő 1933
és 1936 kö zött oda ke rült, aho va.
1933. áp ri lis 7-én esett meg az egész. Az nap reg gel Schmitt egy ber li ni fo ga dá son
vesz részt, ahol – ál lí tá sa sze rint – elő ször hall ja a Führert be szél ni. Hit ler ka to nák,
kon zer va tív urak előtt be szélt – olya nok előtt, akik nem a ná cik ti pi kus kö zön sé gé nek
számítottak, de akik közösen osztoztak a nácikkal a német állam iránti aggodalomban.
És az tán min den is mét csak meg tör tént. Schmitt a sze rep vál la lá sá ról en nyit mond: „on
s’engage, puis on voit”. 30 Schmitt cselekedett – tán karrierizmusból, tán tényleg nemzetféltésből
–, majd kivárt. Vallotta: csak a saját hibánkból tanulhatunk. Először cseleked
ni kell, el in dul ni, lép ni – min den irány azo no san bi zony ta lan. Majd a tör té ne lem
el dön ti, hogy iga zunk volt-e vagy sem. Er köl csi leg nem tud juk meg mon da ni egy adott
hely zet ben, hogy mi a jó, mi a rossz, csak azt, hogy cse le ked ni kell. Min den kép pen.
A bár mi lyen dön tés is jobb, mint a dön tet len ség – ez a té zis len gi be Schmitt szu ve re -
nitás-tanát a Politikai teológia óta. Schmitt értelmezésében felelősség csak a nem-cselekvésért
áll fenn: az em ber nek cse le ked nie kell, és az tán vi sel nie a kö vet kez ményt. És
Schmitt viselte. „Eddig mindig rendeztem a számláimat. Sohasem léptem meg a fizetés
elől.” 31 A ná cik le köp ték, az emig rán sok le köp ték, az NSZK le köp te, és még ma sem
szá radt meg Schmitt fo tó ja. Carl Schmitt a go nosz. Carl Schmitt a felelős. Carl Schmitt
a ná ci. Sor jáz nak a jel zők. Pe dig ta lán Schmitt tény leg jót akart: meg men te ni a né met
államot. Ő Weimar Batmanje. A me ne kü lő meg men tő. „He’s not our hero. He’s a silent
guardian, a watchful protector. A dark knight.” 32
28 Uo., 100.
29 Michael STOLLEIS: Gemeinschaft und Volksgemeinschaft. Zur juristischen Terminologie im Nationalsozialismus, Vierteljahreszeitschrift
für Zeitgeschichte 1972/1., 17–18.
30 SCHMITT: „Solange…”, 107–108.
31 Carl Schmitt nürnbergi kihallgatásának jegyzőkönyve = SCHMITT: Ex captivitate salus, 79.
32 A The Dark Knight (2008) cí mű film zá ró mon da tai.
86

Techet Péter: Carl Schmitt válasza
Ta lán fe les le ges ítél kez ni egy olyan kor ból, ami ben ne künk nem kell ilyen sú lyos dön -
té se ket hoznunk. 33 Nekünk már volt Hitlerünk, így könnyebben felismerhetjük, mint
azok, akik még ural ma előtt áll tak. És Schmitt úgy em lé ke zik vis sza, hogy „Hit ler a leg -
rendesebb oldaláról mutatkozott meg akkoriban”. 34 Már-már melankolikus hangulatba
kerül az olvasó, amikor Popitz történetét olvassa, aki egyszer odalépett Hitler mellé
az ablakhoz, s amint a távolba révedtek – bizonyosan hosszú, csendes férfipercek teltek
el közben –, Hitler odasúgta a porosz hivatalnoknak: a világ minden teremtményével
együttérez, és leginkább talán buddhista lenne. A „buddhista”, megértő Hitlertől
Schmit ték el vol tak ragadtatva. 35
Persze Carl Schmitt azon generáció tagja – a frontgeneráció kifejezést csak azért kerül
nénk, mert az amúgy erő szak kul tusz ban élő Schmitt éle té ben egy na pot nem volt
fronton, sőt mindent elkövetett azért, hogy kivonhassa magát a haza szolgálata alól 36 –,
nos te hát azon ge ne rá ció tag ja, amely va ló ban ren det akart, s amely nek Weimar túl női -
es, túl sza ba dos, túl szexuális, 37 túl ned ves, túl de ka dens, túl undeutsch volt. 38 Schmitt is
megvallja, hogy nem valami eredendő gonoszság sodorta őt a diktatúraelméletéhez, hanem
a rendetlenség megtapasztalása. 39 Elvégre ő a müncheni tanácsköztársaság idején
éppen a bajor fővárosban élt.
Schmitt ez zel és a tör té né sek sod rá sá val iga zol ja ön ma gát. Cselekvésetikájá ban csak a
mulasztás lenne bűn. A cselekvés azonban szükségszerű, és annak időpontjában nem
tud hat juk, ki nek van, ki nek lesz iga za. Carl Schmitt te hát nem dön tött, ha nem cse le -
ke dett, el vég re „nem tu dunk nem akar ni” (Nietz sche). „Mi ért ha tá roz ta el, hogy Hit -
ler rel együtt mű kö dik? – kér de zi vol ta képp ön ma gát az agg Schmitt – Én sem mit sem
ha tá roz tam el. Hit ler ha tá ro zott.” Vé gül te hát ki de rül: Schmitt – és az egész né met nép
– rossz döntéséért egyvalaki felelős csak : Adolf Hitler elszenesedett holtteste.
Carl Schmitt hall ga tá sa és ön fel men té se jól il lesz ke dett a há bo rú utá ni né met stra -
té gi á ba. Hit ler nem mint a né me tek dön té se, így fe le lős sé ge, ha nem mint va la mi fé le
paranormális csa pás je lent meg. Schmitt sem a sa ját, sem né pe fe le lős sé gét nem is -
mer te el. Csak ke ve sen mer tek olyan bát ran nyi lat koz ni, mint Karl Jaspers, aki pe dig
még ko ro na jo gász és NSDAP-tag sem volt, pusz tán né met, de ő már en nek sú lyát is
érez te: „Egy nép fe lel az ál la mi sá gá ért. Azon bűn cse lek mé nyek fé nyé ben, ame lye ket a
33 Karl GRAF BALLESTREM: Carl Schmitt und der Nationalsozialismus. Ein Problem der Theorie oder des Charakters? = Der
demokratische Verfassungsstaat. Theorie, Geschichte, Probleme. Festschrift für Hans Buchheim zum 70. Geburtstag, szerk. Oscar
W. Gabriel – Ulrich Sarcinelli – Bernhard Sutor – Bernhard Vogel, R. Oldenbourg Verlag, Mün chen
1992, 116 és má sutt.
34 SCHMITT: „Solange…”, 91.
35 Uo.
36 Vö.: „igencsak szomorú [vagyok], mert talán mégis katonának kell állnom”. Carl SCHMITT: Tagebücher.
Oktober 1912 bis Februar 1915, Akademie Verlag, Ber lin, 2005, 314.
37 Ez per sze nem je len ti azt, hogy Schmitt ma ga aszexuális lett vol na ma gán élet ében. Ezt bi zo nyít ja két
házassága, erről tanúskodnak párhuzamos kapcsolatai, naplóiban is megörökített szexuális eszkapádjai
vagy prostitúciós kalandjai.
38 Mind er ről lásd Nicolaus SOMBART: Die deutschen Männer und ihre Feinde. Carl Schmitt – ein deutsches Schicksal zwischen
Männerbund und Matriarchatsmythos, Fischer, Frank furt am Ma in, 1997.
39 SCHMITT: „Solange…”, 99.
87

Kommentár • 2010|6 – Német konzervatívok
Né met Bi ro da lom ne vé ben el kö vet tek, min den né met fe le lős sé vá lik. Kollektíve »fe -
le lünk«.” 40
Carl Schmitt nem hitt az abszt rakt fo gal mak ban. A fe le lős ség, az utó kor ítél ke zé se
azonban mindig absztrakt. Így Schmitt 1933 utáni története sem a felelősség története,
ha nem csak egy tör té net a világtörténelem megannyi története közül. Egy történet, amiért
Schmitt vé gül helyt állt – el vég re nem kezd te el mos dat ni ma gát, még a nácítlanítási el -
já rást is el uta sí tot ta –, de amit meg ér te ni csak azok tud hat nak Schmitt sze rint, akik ott
voltak.
Carl Schmitt tény leg na gyon hitt a nullum crimen, sine le ge elvében. 1933 számára csak
1933 nor má i val ítél he tő meg. A ké sőbb jö vők nek so ha sem iga zuk, leg fel jebb sze ren csé -
jük van.
Ez a schmitti történelemfilozófia lényege.
A Parlament (1979)
40 Karl JASPERS: Die Schuldfrage. Für Völkermord gibt es keine Verjährung, Piper, Mün chen, 1979, 44.
88

Kommentár • 2010|6 – Esszé
Kövendy Katalin
LENULLÁZOTT KATONATISZTEK – ALKALMI MUNKÁSOK
Az 1945 utáni értelmiségről
„Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vá gyat és célt ben nem a Sze re tet, mely
mozgat napot és minden csillagot.”
(Dante)
2009 őszén a csa lá dom tag ja i ra vo nat ko zó ku ta tás ra kap tam en ge délyt az Ál lam biz ton -
sá gi Szol gá la tok Tör té ne ti Levéltárába. 1 A széles famíliában szinte alig akad olyan közeli
és tá vo li ro kon, aki ről ne len ne ott leg alább egy pár so ros em lí tés, vagy „jobb eset ben”
egy egész dos szié.
Apai nagy apám öccse 2 fiatal, a Ludovika Akadémiát frissen elvégzett lovas huszár
hadnagy, majd főhadnagy volt az I. világháborúban. Orosz és olasz harcszíntereken küzdött
az ellenséggel – hősiesen. Dicső hadi tetteiért kapott érdemérmeit nemrégen a
Hadtörténeti Múzeumban magam is megnézhettem. 3 1925-től kö zel hat száz hol das
birtokán gazdálkodott Nyírábrányban; hivatásos katonatisztből – sok tanulással, munká
val, el szá nás sal, szor ga lom mal és nagy te het ség gel – re for mer szel le mi sé gű nyír sé gi
földbirtokossá lett. Az elsők között volt, aki a kísérleti műtrágyázást, valamint a –
Westsik Vil mos ál tal ki dol go zott – kí sér le ti stá di um ban lé vő, csil lag fürt nö vén nyel va ló
zöld trá gyá zást al kal maz ta. Az el ső bir to kos volt, aki me ző gaz da sá gi mun ká sa i nak a sza -
bad szombatot bevezette, s aki ezt, valamint a nyugdíjbiztosítást minden erejével szorgalmazta.
A Hangya és a Futura Szövetkezetek elnöke volt, a kisgazdapárt színeiben aktívan
politizált Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Pártja kétszer jelölte országgyűlési
képviselőnek. A háború után többször meghurcolták, hónapokra internálták és letartóztatták,
földjét (fokozatosan) és hétszobás házát elvették; kifosztották és az utcára tették,
1 Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL) csak valamely tudományos intézmény támogató
nyilatkozatának a csatolásával kaphat kutatási engedélyt az, aki kutatási kérelemmel és kutatási tervvel
fordul a levéltár kuratóriumához, amely a kérelmeket elbírálja. Én, aki szellemi szabadfoglalkozású va -
gyok, tehát semmilyen intézményi háttérrel nem rendelkezem, ezt a támogató nyilatkozatot a Terror Háza
Múzeumtól kértem és kaptam meg. Ezúton is köszönöm Schmidt Mária főigazgató asszonynak, hogy aláírásával
és az általa vezetett intézmény pecsétjével lehetővé tette azt, hogy ne csak azok az emberek végezhessenek
levéltári kutatásokat az ÁBTL-ben, akik az elmúlt évtizedekben a magyar felsőoktatás és a tudományos-szellemi
élet intézményeibe hivatalosan bekerültek, hanem azok is, akik onnan bármilyen okból
kiszorultak. (2010 őszétől nagyapám öccse, Kövendy Gyula volt lovas huszárőrnagy baráti és ismeretségi
köréhez tartozó emberek – zömében katonatisztek – kutatására kaptam engedélyt.)
2 Kövendi Kövendy Gyu la (hu szár őr nagy).
3 Makai Ágnes és Sallay Gergely történészek (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) jóvoltából.
89

Kommentár • 2010|6 – Esszé
majd legvégül, 1950-ben hét évre megfosztották katonai nyugdíjától is. Biciklis hordárként,
mezőgazdasági terményátvevőként, és – élete végéig – lottószámolóként dolgozott.
Ezekhez a munkalehetőségekhez volt katonatársai, barátai, ismerősei révén jutott. 4
A felesége is „rossz” családból származott: Kállay Miklós magyar miniszterelnök
unokatestvére volt, 5 s a testvérei révén szoros rokonságban-sógorságban voltak a Pócspetriben
élő Irinyi György főszolgabíróval és családjával, aki csak az isteni gondviselésnek
köszönhette, hogy éppen aznapi távolléte miatt nem ő került a később kivégzett
jegyző helyére a hírhedt pócspetri perben, amellyel a hatalom elrettentő példát akart
statuálni. Sem a Ludovikát végzett legidősebb Irinyi fiút 6 – aki marhavagonokban szállított
állatokra ügyelő állatkísérő, alkalmi munkás, laboráns, raktári munkás lehetett –,
sem a többi testvért nem hordta tenyerén a háború utáni kommunista rendszer.
Má sik só gor nő je csa lád ja, az Ilosvay csa lád is az ül dö zöt tek és fi gyel tek tá bo rá ba tar -
to zott. Tag ja ik kö zül töb ben el hagy ták az or szá got. Az emig rá ci ó ba kény sze rült író-új -
ság író uno ka öcs, Ilosvay Fe renc nek, A Reg gel, az Új Idők a Pester Lloyd, a Ma gyar
Nem zet, az Iro dal mi Új ság mun ka tár sá nak em lék ki ál lí tá sa ma a Nyír egy há zi Kállay
Gyűjteményben található. 7
Az ötvenes években, ugyancsak származási okok miatt, jogi diplomával az apám (Dr.
Kövendy Gyula) is jó pár évig munkanélküli, később metróalagutat építő keszonmunkás
volt. Fejlesztőmérnök anyai nagybátyja tanácsára ekkor elvégzett egy hegesztői tanfolyamot,
s az ő se gít sé gé vel ke rült az Ika rus gyár ba. Az öt ve nes évek má so dik fe lé re apám hi -
vatalosan is osztályidegenné lett, ezt rá is írták a katonai kartonjára. 8 Korábban ugyanis
két év katonai ügyészségen eltöltött helyettes ügyészi munka után állásából elbocsátották,
tartalékos állományba helyezték, majd pár év eltelte után lefokozták, és végérvényesen eltávolították
a hadseregből. Később anyai nagy-nagybátyja ügyvédi irodájában ügyvédbojtárkodott,
letette az ügyvédi vizsgákat, ám sem a végzettségének megfelelő, sem egyéb állást
1956 után a fő vá ros ban a hat va nas évek ele jé ig nem ka pott. Kény te len volt vi dék re
menni, hogy munkához jusson. A származás: az évszázadokra visszanyúló, régi, unitárius
és református székely (primor) nemesi és – a székely rendi társadalom sajátosságaiból
adódóan – értelmiségi családi múltja, valamint az Ikarus gyár 1956-os munkástanácsában
betöltött vezető tanácsadói szerepe mind-mind rossz pontnak számítottak. 9
Ám mind eh hez még egy sú lyos bí tó tény tár sult. Azért, hogy ko ráb ban, ka masz fi úk -
ként lehetőleg élve megússzák a háborút, 1944/45 fordulóján, a világháború legutolsó
4 Kövendy Gyu lá ról lásd KÖVENDY Katalin: Kövendy Ferenc hősi halott nyughelye, http://nemfelejtjuk.blog.hu/
2010/06/23/rokonok_a_nagy_haboruban_2; Uő.: „Nyírábrány koronázatlan királya”. Egy huszártisztből lett gazda
kötődése a Nyírséghez 1918 és 1950 között (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján), publikálás alatt (a tanul
mány har ma dik dí jat nyert a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me gyei Le vél tár, a Nyír egy há zi Fő is ko la Tör -
té net tu do má nyi Tan szé ke, a Jó sa And rás Mú ze um, a Mó ricz Zsig mond Me gyei és Vá ro si Könyv tár, va -
lamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület helytörténeti pályázatán).
5 Öz vegy Dessewffy Aurélné, majd kövendi Kövendy Gyuláné komjáthi Horkovics Aran ka édes any ja volt
Kállay lány.
6 Ró la lásd ÁBTL A-932/2; A-933/3; V146225, Iri nyi György.
7 Lásd ró la O-14849/2; ÁBTL K-51, Ilosvay Fe renc.
8 HM HIM KI 44521.
9 Lásd ÁBTL V-36119; ÁBTL V-150384/5, Budapesti gyárak, üzemek munkástanácsai 1956-ban.
90

Kövendy Katalin: Lenullázott katonatisztek…
hónapjaiban a totális mozgósításkor apámék nem a leventékkel mentek – statárium terhe
mellett – az előnyomuló szovjet csapatok ellen harcolni, hanem a szintén magyar hadsereg
égisze alatt felállított, ám a Waffen SS-hez tartozó „Hunyadi” páncélgránátos hadosztályba
jelentkeztek. 10 Így egy részt az apám és a nagy bá tyám együtt ma rad hat tak, más -
részt a nyugati területekre vitték őket, és szerencséjükre – pár hónapi menetelés és árokásás
után – nem orosz, ha nem ame ri kai fog ság ba es tek: az az meg úsz ták a szov jet kény -
szermunkatábort, több százezer katonatársukkal ellentétben. Ahogy fokozatosan épült és
durvult a kommunista diktatúra, ez is egyre nagyobb bűnnek számított, míg végül – Rajk
László közvetlenül a háború utáni, a fiatal leventéket és hunyadistákat felmentő cikkeit és
beszédeit feledve – őket is háborús bűnösöknek tekintették. 11 Apám bátyját ezenkívül, aki
fiatal agrármérnök volt az ötvenes években, szabotázzsal vádolták meg. 12
Nagyapám bátyjának fiai katonatisztek voltak. Az egyik fiú 13 ’56-ban elmenekült az
országból, a másik, aki 1941-től 1945-ig tüzérfőhadnagyként, légvédelmi gépágyús
üteg pa rancs nok ként szol gált fő ként szov jet had mű ve le ti te rü le te ken, ker té sze ti se géd -
munkásként tengethette az életét a háború után. 14 Korai egészségromlás után viszonylag
fiatalon halt meg. E fiúk édesanyjának hat fivére volt. Többen Ludovikát végzett hivatásos
katonatisztek voltak, néhányan közülük polgári foglalkozást választottak. A bajor
ne me si szár ma zá sú csa lád hos szú ge ne rá ci ók óta lá tott el ma gas köz tiszt vi se lői ál lá so kat
Bécs ben és Ma gyar or szá gon. Az I. vi lág há bo rú ban mind egyik fi vér részt vett. A ha to dik
fiú ak kor még csak a ka to nai kö zép is ko lát fe jez te be, s csak a Nagy Há bo rú után – amely -
ben megjárta az olasz hadszíntereket – végezte el a katonai akadémiát s avatták tisztté.
Ő a II. világháború után alezredesként négy évig szovjet hadifogolytáborban volt. 15
Gyermekei, apjuk ludovikás és kőszegi cőger lévén, 16 nem tanulhattak, egyikük csak bányában
kapott munkát, s bányaszerencsétlenség áldozata lett fiatalon.
Az egyik test vér az apai nagy apám öc csé vel együtt volt fi a tal tiszt az I. vi lág há bo rú -
ban, 1945 után a pol gá ri la kos sá got érin tő málenykij ro bot ra vitték, hazajövetele után hamar
meg halt. Egy má sik fi vér mind két há bo rú után orosz fog ság ban volt. Megint egy
másik testvér a II. világháborúban hivatásos ezredesként, 17 az ő na gyob bik fia pe dig va -
dászrepülő (Puma) főhadnagyként szolgált. 18 Az apát a szov je tek 25 éves kény szer mun -
kára ítélték, 1955-ben tért haza betegen és megtörten Vorkutából. Haláláig a református
egy ház nak vég zett al kal mi mun ká ból élt (apó sa re for má tus lel kész volt). Re pü lős
tiszt fia csak idős ko rá ban vé gez het te el az egye te met, előt te a mű sze rész ség volt a leg -
10 SZÁMVÉBER Norbert: Átveréssel a „Hunyadi” hadosztályba = Számvéber Norbert Szakmai naplója, http://szamvebern.
ww2hunhistory.org.
11 1992-ig volt ér vény ben.
12 Dr. Kövendy Gyuláról és testvéréről, Kövendy Istvánról, valamint Grosics Gyuláról lásd KÖVENDY
Katalin: Hunyadista kamaszok, Valóság 2010. július, 90–105.
13 Kövendy Fe renc, lásd ró la HM HIM KI 200/1847.
14 Kövendy La jos ról lásd ÁBTL A-933/3, Vi dé ken élő volt hor thysta ka to na tisz tek, IV.
15 ÁBTL A–933/4, Micskey (Mittermayer) Já nos.
16 Kőszegi m. kir. Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelőintézet.
17 Micskey Miklós gyalogsági ezredes.
18 Micskey Mik lós Hu ba re pü lős fő had nagy, lásd ró la ÁBTL A–938/11.
91

Kommentár • 2010|6 – Esszé
magasabb szakképzettség és pozíció, amelyet megkaphatott. Öccse ugyan elvégezhette a
há bo rú után a jo gi egye te met, azon ban több mint tíz éven át csak ne héz fi zi kai mun ká -
kat végezhetett: mozdonyfűtő, szénhordó, rakodómunkás, raktáros lehetett, semmilyen
más mun kát nem kapott. 19 A hatvanas évek elején, tizenvalahány év kemény és megalázó
fi zi kai mun kás lét után egy si ker te len dis szi dá lá si kí sér let után öt évi bör tön bün te tés re
ítélték; életét tönkretették. 20 A kényszerűségből fizikai munkát végző, ám nem munkáspa
raszt szár ma zá sú em be re ket ak ko ri ban „be fu ra ko dot tak nak”, a mun kás osz tály ba befurakodott
elemeknek nevezték.
Anyai rész ről is ho zok né hány pél dát: nagy apám öc cse bör tön ben volt, s ké sőbb
rendőri felügyelet alá helyezték, mert – erdélyi református lelkész gyermekeként – az
ötvenes években titokban istentiszteleteket tartott a lakásán a helyi lelkésszel, ezenkívül
rendszerellenes kijelentéseivel az „izgatás” bűnét is folyamatosan kimerítette. 21 Gyerme
kei kö zül a lá nya ta nult, a fi ai nem. 22 Nagyapám húgának (nevelt) fia a debreceni
egyetemen vállalt igen aktív szerepet a fiatal orvosok között 1956-ban. 23 El kel lett hagy -
nia az or szá got.
Anyám egyik bátyja, aki testvérével együtt hosszú hónapokat töltött Foksány (Focsani)
hírhedt, legnagyobb halálozási mutatójú gyűjtőlágerében a világháború végén,
orvosként dolgozott Sztálinvárosban, a későbbi Dunaújvárosban. Az államvédelmisek
folyamatosan zaklatták: éveken át be akarták szervezni. A nemleges válasz retorziójaként
kór há zi gyó gyí tó mun ká já ban el le he tet le ní tet ték, ren de lő in té ze ti ad mi niszt ra tív ve ze tői
mun ká ra kö te lez ték, fi gyel ték. A hat va nas évek kö ze pén vé gül „il le gá li san” el hagy ta az
országot. Egyik volt kollégája – a kommunista rendszer elkötelezett híve és élharcosa –
az ő meghamisított egyik udvarias válaszlevelével szerzett magának és fiának ún. meghívó
útlevelet, majd családjával együtt disszidált. Nagybátyámat „felbujtóként” börtönbün
te tés re és va gyon el kob zás ra ítél ték, utób bit ké sőbb mér sé kel ték. Az ÁBTL-ben ol -
vasható dossziéjának perirataiból, a tanúvallomásokból és kihallgatási jegyzőkönyvekből
ki tű nik, ho gyan igye kez tek őt meg átal ko dott Nyu gat- és pénz imá dó nak beállítani. 24
Anyám nak több nagy nén je apá ca volt, akik nek igen sa nya rú sors ju tott az apá ca ren dek
feloszlatása után. 25 (Apai nagyanyám unokatestvérei is hitüket gyakorló, hívő katolikus
családból származtak; figyelték is őket a róluk írt jelentések szerint. 26 ) Nagyapám ikertestvérének
felesége kulák családból származott (Gábor család, Hajdúhadház). Nagyapám
MÁV-főtiszt volt, miután ősei földjéről (Erdélyből) – anyját és kisebb testvéreit otthagyva
– el kel lett jön nie, s nincstelenül kel lett az éle tet itt 1918 után elkezdenie. 27
19 Dr. Micskey Im re Tö hö töm ről lásd ÁBTL V–147227.
20 Az ÁBTL és HM Hadtörténeti Levéltár és a Hadtörténeti Irattár anyagai alapján írt, A Micskey fi úk. Le -
nullázott katonatisztek – alkalmi munkások 2. című tanulmányom publikálása folyamatban van.
21 ÁBTL O-15226, Politikai elítéltek, internáltak, refesek és preventívesek, Szentkirályi Károly.
22 Lásd M-39414/2, Szentkirályi Győző.
23 Ifj. Kovács-Nagy Zsig mond ról lásd ÁBTL O–17713.
24 O-13582 Sztálinváros területén élő ellenséges személyek; ÁBTL V-156393, Dr. Szentkirályi Géza.
25 Lőrinczi lá nyok Kisvárdán.
26 ÁBTL M39266/1, Wolfinau Pa u la, Ka ta lin, Magda, Márta és Ilo na.
27 Érszentkirályi Szent ki rá lyi csa lád és Pozsgay csa lád.
92

Kövendy Katalin: Lenullázott katonatisztek…
A le vél tár di gi ta li zált, te ma ti kus és név sza vas ke re ső jé ben na gyon sok cím szót, dosz -
szié le írást és ada tot néz tem át ah hoz, hogy anya go kat ta lál jak a csa lá dom és ro kon sá gom
tagjairól. Mivel a keresett személyek között, mint látható, voltak katonatisztek is, több
olyan dosszié adatait kellett átnéznem, amelyekben katonatisztek szerepeltek: hadifoglyok
angol és amerikai hadifogolytáborokból, azaz „nyugatról” hazatértek, szűrőállomásokon
listázottak, Szovjetunióból különböző időpontokban (1950, 1955 stb.) hazaengedett
és átvett hadifoglyok, a szovjet katonai törvényszék által elítélt foglyok ítéletei
és anyagai, ellenségesnek minősülő elemek különböző városokban és területeken (például
Budapest különböző kerületeiben felsorolt volt katonatisztek, csendőrök, rendőrök,
nyomozók), horthysta katonatisztek Budapesten, Pest megyében, vidéken, az
ÁVH ál tal in ter ná lás ra szán tak, ki te le pí ten dők, ki te le pí tet tek (kü lön bö ző he lyek re, pél -
dául Budapestről Hajdú megyébe, Szolnok megyébe), a szovjet munkatáborokból és az
internáló táborokból szabadultak felülvizsgálati és/vagy rehabilitációs anyagai stb. 28
A hosszú felsorolások tartalmazták az illető nevét – sokszor többféle formában –, az
any ja ne vét, a szü le té si évét, a ka to nai rang ját és az ak tu á lis fog lal ko zá sát. A sok ne mes,
vi téz és nem vi téz, de bi zo nyá ra nem ér dem te le nül vagy ta nu lás nél kül ka to nai ran got
szerző ember neve(i) mellett, végestelen-végig a legalantasabbnak számító szakmanevek
és foglalkozások álltak, amelyek képzettséget, iskolázottságot vagy szellemi adottságokat
nem igényeltek. Természetesen az, hogy a régi, ún. horthysta katonatiszteket kizárták a
későbbi magyar néphadseregből, köztudott tény. 29 Mégis így, ilyen mennyiségben látni
a szinte véget nem érőnek tűnő, több tízezer nevet tartalmazó listákat többek között
azok ról a ka to na tisz tek ről, akik csak ga rázs mes ter nek, őr nek, gép mun kás nak, szál lí tó -
mun kás nak és leg na gyobb szá za lék ban nem is de fi ni ált se géd mun kás nak, al kal mi mun -
kás nak vol tak jók, szá mom ra meg döb ben tő, el szo mo rí tó és fő ként el gon dol kod ta tó
volt. Pe dig ma ga a je len ség nem volt is me ret len előt tem.
Az a generáció, amelyik akár felnőtt fejjel, akár fiatal felnőttként élte meg a háború
utáni rendszer eljövetelét, a kommunista diktatúra kifejlődését, uralma csúcsán annak
embertelen és dühödt tombolását, majd ’56 sikertelen próbálkozása után a Kádár-érát
– mely a vé res bos szú val, pél dás meg tor lá sok kal és a gu lyás kom mu niz mus elhozatalával
28 Kutatásaim során több tízezer nevet néztem át többek között a következő dossziékból: Budapest terü
le tén élő volt hor thysta ka to na tisz te tek I–VII.; Pest me gye te rü le tén élő volt hor thysta ka to na tisz tek;
Vi dé ken élő volt hor thysta ka to na tisz tek I–VII.; A ka pos vá ri szű rő tá bor ki ren delt ség név jegy zé ke a Nyu -
gat ról ha za tér tek ről; Szov jet uni ó ból ha za tért ha di fog lyok ira ta i nak jegy zé ke; SZU-ban el ítélt ha di fog -
lyok ítéleteinek felülvizsgálása; A szovjet munkatáborokból hazatatért magyar foglyok ítéleteinek rövid
le írá sa; Há bo rús és nép el le nes bűn cse lek mé nyek mi att el ítélt sze mé lyek név so rai; Ki mu ta tás a bör tön -
ben és internálótáborban meghalt személyekről; Az Államvédelmi Hatóság kimutatása az internálásra
szánt volt ha di fog lyok ról (1952); Arisz tok ra ták; Ki te le pí tet tek, Bu da pest ről ki te le pít ve, 1951–53; Bu -
dapestről Szolnok megyébe kitelepítettek listája; Budapestről Békés megyébe kitelepítettek listája; In -
ternálótáborok felülvizsgálati anyaga, szabadulók (1953); Internált rehabilitáltak, 1967 stb.
29 Az 1945 utáni átszervezésekről, B-listázásokról, a néphadsereg felállításáról lásd MARKÓ György –
HORVÁTH Miklós: A honvédségtől a néphadseregig (1944–1956); A Magyar Néphadsereg a Kádár-korszakban (1956–
1989) = Magyarország a XX. században, I., Ba bits, Szek szárd, 1996, 399–434 (há ló za ti ver zió: http://
mek.niif.hu/02100/02185/html/72.html); SZAKÁLY Sán dor: Hon véd ség ből hon véd ség be. A ma gyar tisz ti kar
1944–47-ben = UŐ.: Honvédség és tisztikar 1919–1947, Ister, Bu da pest, 2002, 298–308.
93

Kommentár • 2010|6 – Esszé
egyaránt jellemezhető –, nem tudta, mivel tesz jobbat a gyerekeinek: ha beszél a múltról,
a letűnt világ dolgairól, vagy ha hallgat. A gyerekeik érdekében a szülők, nagyszülők
sokszor inkább hallgattak.
Be le fa gyott a szó leg alább két-há rom ge ne rá ció tag ja i ba. Ho gyan le he tett vol na akár
a déd szü lők, nagy szü lők vagy a szü lők ge ne rá ci ó já ba tar to zó csa lád tag ok és ro ko nok
múltjáról őszintén beszélni az ötvenes–hatvanas években egy kíváncsi, okos, logikus
kérdéseket feltevő gyereknek? Hogyan lehetett volna például az említett tüzérfőhadnagy
háborús tetteiről beszélni egy kisgyereknek akkor, amikor a külvilág azt harsogta, hogy
a hor thysta ka to nák és a csendőrök 30 megvetendő fasiszták? Hogyan büszkélkedhettek
volna az idősebb rokonok a gyermekeikkel, a testvéreikkel, a felmenőikkel – nemesekkel,
értelmiségiekkel, katonákkal, birtokosokkal, tisztviselőkkel, egyházi személyekkel
stb. – a Rá ko si- és Ká dár-kor ban? Ho gyan me sél ték vol na el akár csak a sa ját fi a tal sá -
gukat részletesen?
Ho gyan le he tett vol na ért he tő en és rész le tek be me nő en ki fejt ve meg ma gya ráz ni egy
kislánynak, hogy miért csak nézegetheti, de nem veheti fel az újonnan kapott aranyláncocskájára
az édesanyja ékszeres dobozából a neki leginkább tetsző, Szűz Máriát ábrázoló
aranymedált? Mit kellett volna a szülőknek magyarázatként mondaniuk annak a kislány
nak, akit a nagy ap ja öc cse – sze re tet tel jes ked ves ség gel, vic ce lőd ve – min dig Fedák
Sá ri hoz hasonlított? 31 Hogyan lehetett volna a nagyapa öccsének I. világháborús hőstette
i ről be szél ni, ami kor az ép pen nem ka pott nyug dí jat, vagy a szép, ré gi, fa ra gott kár -
tya- és sakk asz ta lon le ját szott nagy sakk par ti után ment a lot tó zó ba, ahol olyan mun kát
vég zett, amit egy félanalfabéta em ber is el tu dott vol na lát ni? Ho gyan le he tett vol na
meg ol da ni azt, hogy a há bo rús tet tei ről eset leg be szél nek, de az 1925-től 1950-ig ter -
jedő nagyon fontos életszakaszról, a később elkonfiskált és tönkretett gazdaságáról már
mé lyen hall gat nak? A csa lá di fény ké pe ket né ze get ve mit tud tak vol na ar ra a kér dés re vá -
la szol ni, hogy „és mi ért vit ték el a Szov jet uni ó ba, és mit csi nált ott?”
A világháborúk katonáinak a szocialista hazában nem nagyon volt helyük, és főleg
nem volt be csü le tük. Az elő ző ge ne rá ci ók tag jai ezért sok szor in kább nem me sél tek
semmit. Az új rend erőszakos agymosásai, megfélemlítései, valamint tudatos történelemhamisításai
és értéktorzításai folytán a régi értékek és igazságok eltorzultak vagy elsikkadtak,
a hajdani hőstettek „megsemmisültek”. A dicső múlt a kommunista diktatúrá
ban és a „szo ci a lis ta” rend szer ben oly kor szin te szé gyell ni va ló dics te len ség gé sül lyedt:
Szent István (akkoriban I. István) kereszténységétől az Isonzónál elesett hősi halottakig.
Sem a szentek, sem az imperialisták és az érdekükben meghaltak nem fértek igazán bele
ab ba a múlt-kép be, amit 1945 után hosszú év ti ze dek re az em be rek elé akar tak ál lí ta ni.
30 A csendőrségről lásd KÖVENDY Károly: A Magyar Királyi Csendőrség a törvény és a rend szolgálatában 1881–1945,
Sovergin, Tor on tó, 1973; SIMONTSITS Attila – KÖVENDY Károly: Har cunk 1920–1945, Oakville, Ontario,
1974; SZAKÁLY Sándor: A ma gyar ka to nai elit 1938–1945, Magvető, Budapest, 1987; UŐ.: A magyar tábori csendőrség
története 1938–1945, Ister, Bu da pest, 2000 (átdolg. ki ad.).
31 Fedák Sá ri és Szeleczky Zi ta színésznő több más mű vés szel együtt „Há bo rús bű nös, mert a há bo rú fo -
kozottabb mértékben való folytatására és a nyilas (fasiszta) mozgalomnak segítésében szellemi tevékenysé
get fej tett ki”. ÁBTL A–924. 25.
94

Kövendy Katalin: Lenullázott katonatisztek…
Ezek ben az évek ben nul lá zó dott le vég leg az a ge ne rá ció, ame lyik a Ludovika Aka dé -
mia elvégzése után hősiesen, becsülettel végigharcolta és túlélte azt az I. világháborút,
amely egy tel jes nem ze dék fér fi la kos sá gát Eu ró pa-szer te szin te ma ra dék ta la nul ki pusz -
tította. Azok a katonatisztek ugyanis, akik a II. világháborúban alezredesi, ezredesi (vagy
ma ga sabb) rang ban vet tek részt, en nek a 19. szá zad vé gén szü le tett, az el ső nagy pusz tí tó
világégést túlélő generációnak voltak a tagjai, mondhatni színe-virága. A századosi és
őrnagyi rangban lévő tisztek többnyire a 20. század második évtizede előtt születtek; az
I. vi lág há bo rút gye rek ként él ték meg. A had nagy ok és fő had nagy ok 1910–20 kö rül szü -
let tek, és a hú szas–har min cas élet éve ik ben jár tak a II. vi lág há bo rú ide jén.
Ezek a ka to nák ta nul tak, fel es küd tek az or szág vé del mé re, oda men tek, aho vá fe let -
te se ik küld ték őket. A harc té ren pe dig ki-ki a sa ját bá tor sá ga, em ber sé ge, kép zett sé ge,
in tel li gen ci á ja, er köl csi ér té ke, lé lek je len lé te sze rint ap ró dol gok ban dönt he tett; pél -
dá ul ar ról, hogy a sa ját ka to ná i val sze de ti-e fel az ak ná kat azon a me zőn, ame lyen csa -
pa tá val át kel lett ha lad nia, vagy az el len ség gel, le gye nek azok eset leg pol gá ri la ko sok. Ar -
ról, hogy bármi áron, a szovjet partizánok eliminálása árán is megvédi-e a saját katonáit,
a magyar sebesültszállító konvojokat, vagy veszni hagyja a már úgyis hasznavehetetlen
se be sült ka to ná kat.
Az ér tel mi ség, a ka to na tisz ti kar, a mű vé szek, tu dó sok ré gi „rend je” 1945 után erő -
sza ko san le cse ré lő dött. Hóman Bá lin tok bör tön be és in ter ná ló tá bo rok ba ke rül tek,
Karády Katalinok elmenekültek, Hamvas Bélák elhallgattak, helyükbe pedig – nemcsak
kép le te sen, ha nem tény le ge sen, hi szen szám ta lan szor még a la ká sa ik ba is be köl töz tek –
munkás-paraszt származású, a nép lehetőleg legiskolázatlanabb és legszegényebb fiai és
lá nyai kö zül ki emelt, a kom mu nis ta rend szer nek ez ál tal is hű ség gel és há lá val szol gá ló,
új, elsőgenerációs értelmiség, új művészvilág, új tisztikar lépett. Ők lepték el az élet terü
le tét min de nütt, ahol csak az ér tel mi ség nek bár mi lyen sze re pe is le he tett.
En nek a kö vet kez mé nye még ma is érez he tő. Hi szen így nem volt kon ti nu i tás: a má -
ra immáron harmadik generációssá érlelődött, háború utáni, kommunista eredeztetésű
ér tel mi ség nek a nul lá ról in dul va kel lett ki ter me lőd nie. Ez az ér tel mi ség sem az is ko -
laalapító és kultúrahordozó egyházakhoz és vallásokhoz, sem a régi nemességhez és értel
mi ség hez, sem az or szág ha la dá sát szol gá ló sem mi lyen ne mes esz mé hez vagy szer ve -
zethez, intézményhez (cserkészet, korai hazai demokratikus szövetkezeti mozgalmak
stb.) nem kötődött. A kommunista világban a szociáldemokraták számára ugyanúgy
nem volt hely, mint a kis gaz dák nak vagy a cser ké szek nek.
Ez a világ és értelmisége egyetlen dologhoz kötődött: a Lenin és Sztálin által megmutatott
kommunizmus és szocializmus építésének (rög)eszméjéhez, ennek az eszmének a
tűzzel-vassal történő megvalósításához. Jobbára semmi nem számított számára megőrizendő
és folytatandó értéknek, ami a magyar történelem dicső régmúltjához és annak szereplőihez
kötődött. Számára csupán a proletár és szegény paraszti létnek és a proletárdiktatúra
megteremtésébe vetett hitnek volt értéke. A társadalom mélyéről hirtelen hatalomra
kerülteknek és az ő újonnan kitermelt értelmiségüknek a kisebbrendűségi érzését és
irigységét csak fokozta, hogy szembesülniük kellett a megmásíthatatlan ténnyel: a korábbi
„úri osztályok” az egyházzal és az értelmiséggel olyan tudások birtokosai voltak, amelyek
95

Kommentár • 2010|6 – Esszé
híján még az ő proletárdiktatúrájú világuk is csak tökéletlenül épülhet fel. Ha azonban a
hatalomnak választani kellett a szakértelem és a feltétlen rendszerhűség – vagyis zömében
az övékéhez hasonló származás – között, érthető módon csakis az utóbbi győzött.
A nemesség és az értelmiség olyan értékek tudója és hordozója volt, amelyek az évszázadok
folyamán történő, nemcsak szakmai, de erkölcsi, ha úgy tetszik „embernemese
dé si” fej lő dés kö vet kez mé nyei is vol tak – a ma guk kon ti nu i tá sá ban, szer ves egy más raépí
tett sé gé ben. Eb be ugyan úgy be le tar to zott pél dá ul az írás tu dók er köl csi fe le lős sé ge, a
hazaszeretet, mint a tiszti becsület. Ezek nem primer szakmai és tárgyi tudások, mégis
hatalmas értéket jelentenek egy ország szellemi tőkéjében, jövőjének alakításában. Egy
or szág jó lét ét, azt, hogy jó-e ott él ni, jó-e az adott te rü le ten élő em be ri kö zös ség tag -
já nak len ni, nem ki zá ró lag az anya gi, ha nem az em be ri fel té te lek is meg szab ják. Mind -
az, ami ér vé nyes egy kis kö zös ség re, egy sze re tő csa lád ra, egy él he tő fa lu ra vagy egy jó
mun ka hely re, ér vé nyes egy egész or szág né pé re; a nem zet re is. Egy nép hu má nu ma, jel -
leme, jellege, karaktere, az embereknek az egymáshoz és vezetőihez való viszonyulása –
pél dá ul ös sze tar tá sa vagy szét hú zá sa, szo li da ri tá sa vagy egy más (el le ni) ki ját szá sa –
mind-mind vál to zik, fej lő dik: an nak függ vé nye ként, hogy mi lyen be ha tá sok érik őt a
történelme során, és mit szűr le önmagának ezekből. Ezt a belső önfejlődést, öntisztulást,
önjobbulást drasztikusan megtörni egy álnok és hamis (fixa) idea nevében történő
mes ter sé ges és erő sza kos em ber sze lek tá lás sal, egy torz kép és egy torz tü kör per ma nens
fel mu ta tá sá val – a nem ze tet, an nak lel kü le tét rom bo ló cse le ke det.
Ér tel mi sé gi nek len ni nem más, mint az „írás tu dás nak” a fe le lős sé gét, a má sok jó
irány ban tör té nő be fo lyá so lá sá nak és ta ní tá sá nak óha ját tu da to san vál lal ni. Ezt a bel ső
óhajt pe dig a töb bi e kért va ló, sze re te ten ala pu ló, jó sze ré vel ön zet len ten ni aka rás táp lál ja.
A kom mu niz mus esz mé je ne vé ben és szol gá la tá ban ki nyi lat koz ta tott ön zet len ség és
em pá tia, „test vé ri ség és szo li da ri tás” nem ha son lít ha tó, nem mér he tő az egy há zak nak
az év szá zad ok fo lya mán le szü rem ke dett, ön zet len ség ről és sze re tet ről szó ló ta ní tá sa i -
hoz és an nak ered mé nyé hez. Ha egy or szág la kos sá gá nak je len tős ré szét ugyan is ar ra
kény sze rí tik és kész te tik, hogy ha zud jon, hogy kép mu ta tó, meg al ku vó vagy kö zö nyös
le gyen azért, hogy ér vé nye sül ni vagy egy sze rű en csak él ni tud jon, an nak ge ne rá ci ó kon
át to va gyű rű ző lé lek ta ni és mo rá lis ha tá sa is lesz.
Ezért is volt a több év ti ze des kom mu nis ta-szo ci a lis ta kor szak er köl csi szem pont ból,
a ma gyar em be rek jel le mé nek, eti kus ma ga tar tá sá nak, er köl csi sé gé nek, mo rál já nak,
de mok ra ta ér zé sé nek, em pá ti á já nak, szo li da ri tá sá nak, bel ső fej lő dé sé nek és for má ló -
dá sá nak szem pont já ból olyan kár té kony, mert meg sza kí tot ta ezt a fo lya ma tos sá got:
meg akasz tot ta a nem ze dé kek egy más utá ni sá gá ban be kö vet ke ző össz né pi szel le mi-er -
köl csi fej lő dés, job bu lás, tisz tu lás, a ne me se dés foly to nos sá gát.
Nyugat-Európa demokratikus országaiban a II. világháború után sehol, még Nyugat-Né
met or szág ban sem tör tént ilyen dur va, a tör té nel mi kon ti nu i tást és fej lő dést
mes ter sé ge sen és erő sza ko san meg sza kí tó be avat ko zás. Nem tet ték süly lyesz tő be a ne -
mes sé gü ket, a ka to na tiszt je i ket, az ér tel mi sé gü ket. Nem akar tak por ból és sár ból új gó -
le met kre ál ni ma guk nak, hogy idol ként ál lít sák azt egy or szág elé, ha nem – ha kel lett,
revideálva, módosítva – folytatták az évszázadokkal korábban elkezdett, a zsidó-keresz-
96

Kövendy Katalin: Lenullázott katonatisztek…
tény eszmeiségű kultúrára alapozott, olykor esetleg félresiklott, de összességében nem
el ve ten dő fej lő dé si utat. Nem kész tet ték la ko sa i kat kép mu ta tó és ski zof rén ma ga tar tás -
ra, a saját múltjuk elhallgatására vagy egyenesen megtagadására, s ezáltal a generációk
közötti kommunikáció megszüntetésére. Nem ásták el az évszázados értékeiket. Nem
tet ték kul tu rá lis szem pont ból szánt szán dék kal gyö kér te len né a sa ját nem ze tü ket.
A folyamatosságnak, vagyis a saját múltjuknak a tisztelete, az értékeiknek folyamatában
történő megőrzése ilyen apróságokban is megmutatkozik, mint például a katonaságaik
és csendőrségeik (és más fegyveres szervezeteik) egyenruhái. Például az olasz kato
nák, csend őrök vagy vám- és pénz ügy őrök arany pa szo má nyok kal, vö rös zsi nó rok kal,
színes szalagokkal, színes tollakkal ékesített ruhái és fejfedői, a római sisakdíszeket, vérteket
és színeket idéző ünnepi díszegyenruhái (elnöki díszőrség), a csendőrök csizmái,
ünnepi viseletei mind-mind ennek, a múltból eredeztetett folyamatosság vállalásának
büszke megnyilvánulásai.
A há bo rú után, a kom mu nis ta és szo ci a lis ta érá ban ter mé sze te sen a ma gyar ka to na -
ság is át szer ve ző dött, új ér té kek men tén ala kí tot ták ki azt a tisz ti ré te get és azt a szer ve -
zetet, amelyeknek méltó vezére lehetett – szovjet mintára kialakított jellegtelen egyenru
há ik ban – egy Far kas Mi hály, egy Münnich Fe renc vagy egy Czinege Lajos. 32
A háború utáni szakmák és foglalkozások nevei kitűnően érzékeltetik, hogy a képzett katonatisztek
vagy a régi keresztény úri osztály tagjai, az arisztokraták, az értelmiségiek – akár
megőszült fejjel életük végén, akár fiatal férfikorukban – vagy olyan robotoló munkát végeztek,
amely csupán fizikai erőt kívánt meg (rakodómunkás, anyagmozgató, erdészeti
munkás, kőművessegéd, szállítómunkás, kazánfűtő, vasúti pályamunkás, út[építő]munkás,
napszámos, farakodó, szénhordó, kubikos stb.), vagy olyat, amelyhez még fizikai erő sem
nagyon kellett (mosdóőr, őr, éjjeliőr, figuráns, öltözőőr, udvarsepregető, telepőr, kapus,
portás, konyhalegény stb.), vagy pedig olyan, nem fizikai, hanem szelleminek mondott irodai
munkát, amely intellektust nem nagyon, ám monoton írni tudást igényelt a művelőjétől
(raktáros, adminisztrátor, hivatalsegéd, bérelszámoló, pénzbeszedő, bedolgozó, szállítási
ügyintéző, előadó, állóeszköz-nyilvántartó, [nem a mai értelemben vett] könyvelő,
pénzügyi előadó stb.). Többen, értelemszerűen leginkább a fiatalabbak, kitanultak valamilyen
szakmát (hegesztő, esztergályos, lakatos, villanyszerelő, fodrász, kosárfonó, darus,
szerszámkészítő, műszerész, festő, kéményseprő stb.).
A nemes lelkű, jellemes, egymás iránt szolidáris, összetartó, erkölcsös, igazmondó,
nyílt, szabadságszerető embertömegek gyarapítása nem szerepelt a kommunista alapon
ki ter me lő dött (és a hoz zá juk ide o ló gi a i lag csat la ko zó ré geb bi ke le tű) ér tel mi ség cél jai
kö zött. A rend szer hű ség min dig és min den ben előbb re va ló volt: ők szo ci a lis ta em ber -
tí pust akar tak kre ál ni a le ni ni és sztá li ni min ta, va gyis sa ját szel le mi atyá ik út mu ta tá sai
alap ján.
Sem mi lyen dik ta tú ra vagy vi lág égés, így – a holokauszthoz ha son ló an – a kom mu nis -
ta dik ta tú ra és esz me rom bo lá sa sem mér he tő csak is az ál ta la le gyil kolt em be rek szá má -
val: hanem a miattuk lelkileg tönkretett, vagy akárcsak a legkisebb mértékig lelkileg
32 Háború utáni honvédelmi miniszterek.
97

Kommentár • 2010|6 – Esszé
meg sé rült em be rek kel, a ki sik la tott em be ri éle tek kel, a meg rom lott em be ri vi szo nyok -
kal, a le zül lesz tett er köl csi ség gel. Az idő sebb ka to na tisz tek től a re ményt és a gye re ke ik
jö vő jé be ve tett hi tet is el vet ték, nem csak egy tisz tes sé ges élet mél tó ság tel jes be fe je zé sé -
nek le he tő sé gét. Több évi szov jet kény szer mun ka tá bor után eset leg al kal mi mun ká kon
nyomorogva haltak meg. A fiatalabb tiszteknek nagyobb esélye volt arra, hogy az idő
múl tá val meg ta lál ják – ha nem is mél tó, de leg alább – a he lyü ket a tár sa da lom ban.
Az ő gye re ke ik eset leg már ta nul hat tak is. A szár ma zás azon ban vé gig kí sér te mind -
annyiukat a jellemzéseikben, személyi anyagaikban, a megkülönböztetésekben és hátrányok
ban. Jó eset ben a szü le ik től, nagy szü le ik től át örö kí tett, év szá za dos em be ri és mo -
rális értékek megingathatatlanul és kitörölhetetlenül áthagyományozódtak a későbbi gene
rá ci ók ra is. Ezek az ér té kek nem egy szer ös sze üt kö zés be ke rül het tek a több ség ál tal el -
fo ga dott és kép vi selt „szo ci a lis ta er kölc csel”, a kö zép sze rű ve ze tők (tan szék ve ze tő pro -
fes szo rok tól gyár igaz ga tó kig, kö zép is ko lai szak fel ügye lők től bri gád ve ze tő kig) sok szor
etikátlan – ám párthű – magatartásával, vezetési elveivel és munkamoráljával.
De olyan is volt, aki ko rán meg halt vagy el kal ló dott. Olyan is, aki be állt a sor ba, és
tette, mondta, amit elvártak tőle az új rendszer hangadói. Nem jelentéktelen részük pedig
– amint le he tő ség adó dott rá – el hagy ta az or szá got. Min den ki ért, aki vel meg tö re -
tett az évszázados kontinuitás – nagy kár.
Az egész országot érte veszteség, hiszen általánossá vált és elmélyült az élet minden
te rü le tén az a gya kor lat, hogy job bá ra nem az ér de mei, a szak mai tu dá sa, a mun ka mo -
rál ja, a ve ze tői ké pes sé gei, az oda adá sa, a mun ka sze re te te mi att ke rült va la ki az őt meg -
illető helyre vagy pozícióba. Ismeretségi, „megbízhatósági” alapon, a protekcionizmus
igénybevételével kerültek az emberek akár répaátvevői, akár tanársegédi munkakörbe.
Ki szo rí tós di vagy in kább tér hó dí tá si „front har cok” kez dőd tek, amo lyan „adj ki rály ka -
to nát” mód já ra. Ha mis ér té kek és kri té ri u mok, ál sá gos ki vá lasz tó dá sok ál tal kontraszelektálódott
az értelmiség, a vezetői réteg. Pedig egy olyan értelmiség és vezető szakembergárda
irányításával, amely a társadalom egészéből, származástól függetlenül, igazi
értékek – a minőség, a tisztesség és a szakmaiság szempontjai alapján – választódhatott
volna ki, felbecsülhetetlen értékekkel gazdagodhatott volna az ország.
98

Kommentár • 2010|6
Háziasszony (1957)
99

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
Salát Ger gely
KÍNA PUHA EREJE
„Ezért osztán az a’ legjobbik se reg, ki az el len sé get szán dé ká ban akaszt ja meg.
Ez tán következék az, ki az el len sé get szövetségesitűl szakítá el. Eztet kö ve té az
sereg, ki az ellenségre mene hadakozni. A’ leghitványabb penig az, ki a’ várfalakat
kezdé ostromlani.”
(Sunzi: A’ hadakozás regulái, Tokaji Zsolt fordítása)
A „pu ha erő” vagy „pu ha ha ta lom” (soft power) fo gal ma két év ti ze de ter jedt el a nem -
zet kö zi po li ti kai iro da lom ban. A ki fe je zés egy or szág nem zet kö zi be fo lyá sát ala kí tó
azon té nye zők re utal, ame lyek az adott or szá got a kí vül ál lók szá má ra von zó vá, kö ve -
ten dő vé, kí vá na tos sá te szik. Van nak, akik a pu ha erőt min den más ha tal mi té nye ző -
nél fon to sabb nak tart ják, s van nak olya nok is, akik két ség be von ják ér tel mét. A több -
ség a pu ha és a ke mény erő kom bi ná ci ó ját, az „okos erőt” (smart power) tart ja a leg ha -
té ko nyabb nak.
A puha erő növelésére való tudatos törekvés leglátványosabb példája Kína politikája.
A világ legnépesebb országának nyíltan megfogalmazott célja nagyhatalommá válni,
ugyan ak kor az is vi lá gos sá vált szá má ra, hogy ezt pusz tán gaz da sá gi fej lő dés sel és had se -
regfejlesztéssel, vagyis „kemény erővel” nem tudja elérni. Ezért döntött úgy a kínai vezetés,
hogy erőforrásai egy részét – a kínai hagyományokba jól illeszkedő módon – a kínai
puha erőre összpontosítja. Az alábbiakban a puha erő fogalmát, illetve annak kínai
gyakorlatba ültetését tekintjük át.
A pu ha erő
A fogalmat Joseph S. Nye korábbi amerikai védelmiminiszter-helyettes, a Harvard professzora
fogalmazta meg 1990-ben, 1 s a koncepciót később további írások sorában fejlesz
tet te to vább. Nye sze rint a pu ha erő „ké pes ség ar ra, hogy kény szer vagy fi zet ség he -
lyett vonz erőnk kel ér jük el azt, amit aka runk”, vagy hogy „el ér jük azt, hogy má sok is azt
akarják, amit mi akarunk”, „meg tudjuk határozni mások preferenciáit” stb. 2 A pu ha
erő egy ország kultúrájából, politikai eszményeiből, kül- és belpolitikájából származik.
Ha elég von zó vá tud juk ten ni ma gun kat, az zal el ér het jük, hogy más or szá gok és né pek
kö vet ni akar ja nak min ket, s adott eset ben tá mo ga tást nyújt sa nak ne künk olyan kér dé -
sek ben, ame lyek ben a vonz erőnk ha tá sa nél kül más képp dön tet né nek. A vonz erőnk te -
1 Joseph S. NYE, Jr.: Bound To Lead. The Changing Nature Of American Power, Basic Books, 1990; UŐ.: Soft Power,
Foreign Policy 80. (1990. ősz), 153–171.
2 Lásd például Joseph NYE: Soft Power. The Means to Success in World Politics, Public Affairs Press, New York, 2004.
100

hát hatalom, amely mások döntéseit anélkül befolyásolná, hogy kényszert kéne alkalmaznunk
vagy közvetlen ellenszolgáltatást kéne nyújtanunk.
A puha erő azáltal válik mind jelentősebbé, hogy a kemény erő lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Soha nem létezett tartósan csak kemény erőn – katonai fölényen – alapuló
hatalom, de nagyjából a II. világháború végéig, s sok szempontból a Szovjetunió összeomlásáig
a kemény erő volt a meghatározó. Mára azonban a katonai fellépés sok esetben túl
költségessé és kockázatossá vált. Egyrészt az országok közötti kölcsönös függés miatt egy
másik állam megtámadása vagy az ezzel való fenyegetőzés – a közvetlen költségek mellett –
a támadó félnek is súlyos gazdasági károkat okozhat. Másrészt a hatalmi játszmákban olyan
nemzeteken átnyúló játékosok – transznacionális vállalatok, nem kormányzati szervezetek,
terrorista hálózatok – jelentek meg, amelyek kezelése kemény erővel gyakorlatilag lehetetlen.
Harmadrészt, a világ szinte minden államában megjelent nacionalizmus rendkívül
költségessé teszi a háborút és a megszállást. A gyarmatosító hatalmak annak idején néhány
száz vagy ezer katonával meg tudtak hódítani egy-egy óriási területet, ma ilyesmi már lehetetlen
lenne. A hidegháborús időszakban az USA számára Vietnam, a Szovjetunió számára
Afganisztán mutatta meg, hogy a behatolókkal szemben ellenséges népesség a legnagyobb
ha di gé pe ze tet is meg akaszt hat ja – az el múlt évek ben pe dig Irak és megint csak Af -
ganisztán esete bizonyítja ugyanezt. Szintén az erőszakos beavatkozás költségeit növeli,
hogy bizonyos modern katonai technológiák már a legszegényebb országokban is elterjedtek,
néhány potenciális célpont pedig nukleáris fegyverrel is rendelkezik. Mindezek mellett
a nemzetközileg megoldandó problémák jellege is megváltozott: az erőforrások feletti
ellenőrzés mellett ma már olyan – csak nemzetközi együttműködéssel kezelhető – kérdésekkel
kell szembenézni, mint a környezetszennyezés, a járványos betegségek, a kábítószer-kereskedelem
és a terrorizmus. 3
A kemény erő a nagyhatalmak számára fenntartandó, hiszen nélküle valódi puha erő
sem létezhet. Ugyanakkor a katonai hatalom a fenti okok miatt nem elégséges akaratunk
ér vé nye sí té sé hez. Eh hez pu ha erő re, va gyis má sok cél jai és gon dol ko dá sa meg vál toz ta -
tá sá nak – ma ni pu lá lá sá nak – ké pes sé gé re van szük ség. A ke mény és a pu ha erő kö zött
ter mé sze te sen szé les az át me net: a ka to nai be avat ko zás és az egy sze rű vonz erő kö zött ott
van az anya gi és egyéb ösz tön zés, a po li ti kai na pi rend meg ha tá ro zá sa, a gaz da sá gi be fo -
lyá so lás stb. Vi ta tott kér dés, hogy a pu ha ha tal mi ve tél ke dés zé ró ös sze gű játsz ma-e:
konk rét ha tal mi dön té sek nél min den bi zon nyal az, de ál ta lá nos ság ban at tól, hogy egy
or szág von ze re je vagy presz tí zse nő, még nem föl tét le nül csök ken a töb bi e ké.
Ar ról, hogy pon to san mi tar to zik a pu ha erő kö ré be, meg osz la nak a vé le mé nyek. Ál -
talában a nemzeti presztízsre hatással lévő – tágabb értelemben vett – kulturális tényező
ket so rol ják ide, ame lyek be fo lyá sol ják más or szá gok ban a dön tés ho za talt – nem csak
a po li ti kai-gaz da sá gi ve ze tő két, de pél dá ul a fo gyasz tó két is. Ilye nek té nye zők a tár sa dal -
mi ér té kek (sza bad ság, em be ri jo gok), a mé dia (film sztá rok, so ro za tok, saj tó), az ok ta -
tás (például elit egyetemek), a hagyományos és kortárs magaskultúra, a technológiai fejlett
ség, a sport si ke rek, a di va tos már kák, de olyan té nye zők is, mint pél dá ul a gaszt ro -
3 NYIE: Soft Power, 1990, 161–164.
Salát Gergely: Kína puha ereje
101

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
nó mia vagy a hí re sen csi nos nők. Az ame ri kai film sztá rok, a né met au tók, az olasz kony -
ha, a spanyol futballklubok vagy a finn mobiltelefonok hírneve hatalmi tényező is, mert
befolyásolja mások fogyasztási vagy akár politikai döntéseit. Az Egyesült Államok szuperhatalmi
státusa nem pusztán, sőt nem is elsősorban az amerikai hadsereg technikai
fejlettségének köszönhető, hanem Hollywoodnak, Miami Beachnek, Detroitnak, New
York nak és a Har vard nak.
Hogy a puha erő mennyire alakítható mesterségesen, és hogy mennyire képes valóban
befolyásolni a döntéseket, az a dolog természete folytán nem számszerűsíthető.
Emiatt sokan kétségbe is vonják a jelentőségét. Kína azonban egyértelmű döntést hozott
e kérdésben: a puha erőt fontosnak tartja, és tudatosan törekszik a növelésére – s
úgy tűnik, ebben eddig számottevő sikereket ért el.
A puha erő kínai hagyománya
Az, hogy a kínai döntéshozók és tanácsadóik körében megfogalmazása után nagy visszhan
got kel tett a pu ha erő el mé le te, egy ál ta lán nem meg le pő. Va ló szí nű leg a tör té ne lem
során minden ország és civilizáció élt a puha erő valamilyen formájával, de ez sokszor
ösztönösen történt. Kínában viszont már a legkorábbi politikai gondolkodók is – így
vagy úgy – meg fo gal maz ták a pu ha erő kon cep ci ó ját.
A kí nai ha gyo mány ban a lágy és a ke mény szem be ál lí tá sá nak leg is mer tebb pél dá ja a
nő i es, pu ha, pas szív yin és a fér fi as, ak tív, ke mény yang ket tős sé ge. A yin és a yang ellentétesek
egymással, de a teljességhez mindkettőre szükség van, egyik a másik nélkül tökéletlen.
A taoizmus alap mű ve, Az Út és Erény köny ve (Daodejing) így fo gal maz za meg a lágy ság ere -
jét: „Az ég alatt nincs lá gyabb és gyen gébb, mint a víz. Még is, ha meg tá mad ja a ke mé -
nyet és erő set, sem mi nem tud ja le győz ni, és sem mi nem vál toz tat ja meg. A gyen ge le -
győ zi az erő set, a lágy le győ zi a keményet.” 4
A kínai politikai hagyományban központi szerepet játszó konfucianizmusban alapté
tel, hogy az ural ko dó nak kény szer és erő szak he lyett pél da mu ta tás sal, sa ját eré nyé nek
kisugárzásával kell kormányoznia népét. 5 Ez a nemzetközi kapcsolatokra is vonatkozik:
a kon fu ci á nus el vek sze rint a Kí nát kö rül ve vő „bar bá ro kat” nem meg hó dí ta ni kell, ha -
nem Kína morális és kulturális felsőbbrendűségének bizonyításával rávenni arra, hogy
önként a kínai uralkodó alattvalóivá váljanak. 6 Mindezt a filozófusok valamiféle auto-
4 Daodejing, 78. fejezet.
5 Lásd például Konfuciusz mondását: „Ha [az uralkodó] maga helyesen viselkedik, akkor parancsok
nél kül is mű kö dik a kor mány zás. Ha nem vi sel ke dik he lye sen, ak kor hi á ba ad ki parancsokat, azokat
nem hajtják végre.” Lunyu (Beszélgetések és mondások), XIII. 6.
6 „Ha az elöl já ró sze re ti a szer tar tá sos sá got, ak kor a nép kö zül sen ki nem me ri nem tisz tel ni; ha az elöl já -
ró szereti az igazságosságot, akkor a nép közül senki nem mer nem engedelmeskedni neki; ha az elöljáró
sze re ti a meg bíz ha tó sá got, ak kor a nép kö zül sen ki nem mer nem őszin te len ni. S ha így lesz, ak kor a négy
égtáj népe, hátán hozva gyermekét, eljön hozzá.” Lunyu, XIII. 4. „[A bölcs ural ko dó] hír ne ve szét árad a Kö -
zépső Országokban, elér a déli és északi barbárokhoz. Ahová a hajók és szekerek eljutnak, ahová az ember
102

Salát Gergely: Kína puha ereje
ma tiz mus ként kép zel ték el: ha Kí ná ban jó ural ko dó ül a tró non, ak kor az egész vi lág el -
jön hódolni neki. A gyakorlat természetesen más képet mutatott, de a kínai birodalom
ideológusai szemében a fegyveres hódítás sosem számított erénynek, a hivatalos termino
ló gi á ban a hó dí tá so kat „bün te tő had já rat ok nak” (fa) nevezték, amelyekre Kína kényszerítve
volt a „barbárok” erénytelensége miatt.
A kemény erő másodlagossága a kiterjedt kínai hadászati irodalomban is megjelent.
A különböző ókori stratégiai írások – például a legismertebb, a Sunzi bingfa (A háború művészete,
A’ hadakozás regulái) – számtalanszor visszatérő tanácsa, hogy az ellenséget csellel, megtévesztéssel,
szövetségkötésekkel, hátországa megnyerésével, megosztással és egyéb „puha”
esz kö zök kel kell le győz ni, s a nyílt harc a küz de lem nek csak egy – és nem is a leg fon to sabb
– ele me. A mai kí nai köz nyelv ben is szá mos olyan ez zel kap cso la tos mon dás él, amely ezen
ókori művekből származik: „gyengeséggel legyőzni az erőset” (yiruo kegang, yiruo shengqiang), „a
háború alapja a becsapás” (bing yi zha li), „kerüld el [az ellenség] erősségeit, és támadd meg
a gyenge pontjain” (bishi jixu), „visszavonulással előre haladni” (yitui weijin) stb.
A gon do lat te hát, hogy a ha tal mat „pu ha” té nye zők kel kell biz to sí ta ni, már az óko ri
Kí ná ban is is mert volt, sőt do mi náns sze re pet ját szott a klas szi kus kí nai po li ti kai és
stra té gi ai gon dol ko dás ban. Esz mé nyi ural ko dó nak nem a nagy hó dí tók szá mí tot tak,
ha nem a bé két, har mó ni át te rem tő, eré nyes csá szá rok. Kí na ter mé sze te sen – ami kor
ere je en ged te – igye ke zett ter jesz ked ni, de en nek ide o ló gi á ja min dig a Pax Sinica és a
kí nai ci vi li zá ció ki ter jesz té se volt, nem a hó dí tás di cső sé ge.
Annak illusztrálására, hogy itt nem valamiféle gyakorlatiatlan idealizmusról volt szó,
hanem gyakorlati politikáról, nagyobb terjedelemben idézek egy Kr. e. 174-ből származó
for rást. A szö veg egy be ad vány a Han-dinasztia csá szá rá hoz, szer ző je Jia Yi, a kor szak egyik
kiemelkedő tudós-hivatalnoka. Ebben az időszakban az ázsiai hunok (xiongnuk) birodalma
a virágkorát élte, és súlyos vereségeket mért Kínára. A Han-udvar évtizedek óta csak megalázó
feltételekkel – hatalmas „ajándékokkal”, császári hercegnők feleségül adásával – tudta
megvásárolni a viszonylagos békét, de a xiongnuk katonai ereje így is folyamatos fenyegetést
jelentett. Kínának ezután még fél évszázadba tellett, hogy katonailag felvegye a versenyt a
harcias lovas nomádokkal. Ebben a helyzetben született Jia Yi javaslata, amely lényegében
a puha erő mai koncepcióját fogalmazza meg, meglehetősen cinikus módon:
Szolgád javasol Felséged számára három megnyilvánulást, és kidolgoz öt csalétket,
melyek által a shanyut (a xiongnuk vezérét) szembefordíthatjuk népével, s a xiongnukat
megrázhatjuk és elsorvaszthatjuk […]
ere je el ér, amit az Ég be fed, amit a Föld hor doz, aho vá a Nap és a Hold süt, ahol dér és zúz ma ra hull –
mindenki, akinek vére és lehelete van, tiszteli és szereti őt.” Zhongyong (A közép mozdulatlansága), 31. fejezet. „Na
mármost, ha Felséged olyan kormányzást vezet be, amely megvalósítja az emberséget, akkor az Égalatti
minden hivatalnoka szeretne majd Felséged udvarában állni, a földművelők szeretnék Felséged földjét művelni,
a kereskedők szeretnék Felséged piacain felhalmozni [árujukat], az utazók szeretnének Felséged útja
in jár ni; s aki az Ég alat ti ban gyű lö li az ural ko dó ját, az mind Fel sé ged hez jön pa nasz kod ni. S ha ez így
lesz, ki tudná visszatartani őket?” MENGZI (Menciusz): Liang Huiwang, I. 7.
103

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
Midőn a xiongnuk eljönnek, a módos családok öltözzenek selyembrokátba, a szegényebb
családok vegyenek fel díszes selyemruhát. Készíttessék öt ezüstszekér, melyeket
gaz da gon vé sett min tá zat ékít, elé jük négy-négy ló fogassék be, le beg jen fö löt tük
zöld védőernyő, kövesse őket számtalan lovas, a császár így kocsikázzék ki. Ha maga a
shanyu jő vagy tá vo zik is, el is me rés sel fog adóz ni mind eme nagy ság előtt. A meg hó dolt
xiongnuk idő ről idő re kap ja nak e ja vak ból ju tal ma kat, s ezt lás sa, hall ja az egész or szág.
Sóvár szívvel adják tovább egymásnak [a jutalmazások hírét], így a szerencsét áhítók
ide se reg le nek majd, hogy ré sze sed hes se nek a ja vak ból. Így ront juk meg a sze mü ket –
ez az egyik csal étek.
Ha a xiongnuktól kö ve tek ér kez nek, vagy ha nagy szám ban hó dol nak be, ak kor gyűl -
jék össze nagy sokadalom, s Felségednek álljon rendelkezésére minden, amivel fényes
lakomára hívhatja őket. Legyen négy-öt fajta fogás, legyenek szemnek kívánatos hússzeletek,
ropogós nyársonsültek, fűszeres-sós lében pácolt pástétomok […] Merülje
nek el az íze i ben an nak, mit ko ráb ban meg nem kap hat tak. At tól fog va, idő ről idő -
re részesülhessenek ebben, kik hozzánk eljőnek, s várjuk őket lakomával. Ezt lássa,
hall ja az egész or szág, s csor gó nyál lal ad ják to vább egy más nak [a la ko mák hí rét], így
az áhí to zók ide se reg le nek majd, hogy ré sze sed hes se nek a ja vak ból. Így ront juk meg a
szá ju kat – ez a má so dik csal étek.
A behódolt vitéz vezetőkről szólván, ha Felséged követeket küld hozzájuk, feltétlenül
legyen közöttük olyan, ki őket vendégségbe meghívja. Nyerje meg ismerőseiket,
s majd va la hány bar bár szem lé lő ként részt sze ret ne ven ni, hát hadd jöj jön. Húszharminc
nő – fénylő fekete vagy cifra ruhás – álljon szolgálatukra a vendégcsarnokban,
s hol közelítve hozzájuk, hol elrejtőzvén előlük, szórakoztassák a barbárokat,
kö zö sen la ko máz va vé lük [… A nők] fel-le mo zog ja nak, or cá ju kat mind kö ze lebb
lopván, majd időről időre perdüljenek táncra, dobjukat verve táncra szólítván párju
kat. Es te fe lé csen dül jön fel har ci ze ne, jár jon ke zük a ze né szek nek. Amint a ven -
dégek felállnak, tíznél több asszony kísérje őket, hogy szolgálatukra légyen. Időről
idő re kül des sék kö vet ség, hogy a be hó dol tak kö zül né me lyek meg hí vást nyer je nek az
ef fé le ze nés mu lat ság ra. Ezt lás sa, hall ja az egész or szág, s tág ra nyi tott szem mel ad -
ják tovább egymásnak [a mulatságok hírét], s türelmetlenségükben csupán attól félje
nek, hogy csak ké sőbb jö het nek el hoz zánk. Így ront juk meg a fü lü ket – ez a har -
madik csalétek.
A közrendű behódoltakról szólván, ha Felséged kegyével meghívja őket, ezáltal magához
kötheti őket. Felséged időben halmozzon fel gazdagságot, az északi negyedben
áll ja nak ma gas csar no kok mély ere szek kel, le gye nek ott jó kony hák, tá gas mag tá rak,
megkötött lovakkal teli istállók, harci szekerekkel megtöltött kocsiszínek, szolgálóleányok,
szolgálók, gyermekek, lábasjószág, szerszámok. Mindezeket nagy tömegben
gyűjt sük ös sze ak kor ra, amely idő re a bar bár ven dé ge ket meg hív juk, s a bar bár kö ve -
teket megvendégeljük. Kegye jeléül Felséged seregestül bocsásson rendelkezésükre
hi va tal no ko kat, kik se gí tik s szó ra koz tat ják őket. Sü rög je nek ezek az ő lak he lye i ken,
gon dos kod ja nak mu lat ta tá suk ról és mag tá ra ik fel töl té sé ről – min den ben meg ha lad -
ván azt a mér té ket, amely ben eled dig ré szük volt. Ki rá lya ik fon tol gat ni fog ják, hogy
104

Salát Gergely: Kína puha ereje
elhagyják a shanyut, ezért időnként nyújtsuk nekik otthonul [e rezidenciákat]. A xiongnuk
egész or szá gá ban a szí vek el haj lá sát és vá gya ko zá sát fog juk fel kel te ni, s tü rel met -
len sé gük ben csu pán at tól fél nek majd, hogy csak ké sőbb jö het nek el hoz zánk. Így
ront juk meg gyom ru kat – ez a ne gye dik csal étek.
A majdani behódoltakról szólván, Felséged olykor részesítse ama kegyben némelyiket,
hogy felneveli, majd hivatalba helyezi őt. A barbár felnőttekkel nehéz a jó viszony
kialakítása, ám Felséged a gyermekeket és a nemesek fiait szeretettel fogadhatja.
Felséged részesítsen kegyeiben néhány tucatot közülük, öltöztesse őket hímzett
ruhákba […] Ha Felséged lakomát ad a barbároknak, ők tartsák az öblös díszkupákat.
Ha barbár követeket látunk vendégül, tagbaszakadt, derék vitézek álljanak szolgálatban,
kik mel lett a bar bár gyer me kek se géd kez ze nek, s amint a bar bár ran gos sze mé -
lyek bort töltetni odahívják őket, Felséged kegyesen maga irányítsa őket, a követek
meg fizessenek nekik borravalót. Többször gondoskodjék a társaságukról, hozasson
elő hím zett ru há kat és öve ket a ven dég ség ide jén, s a meg fe le lő al ka lom mal aján dé -
koz za ne kik. Fel sé ged ké nyez tes se a bar bár gyer me ke ket, pas kol gas sa őket, ad jon ne -
kik sült húst, ke gye sen sa ját ke zű leg etes se őket, ho zas son elő jó ru há kat, s ado má -
nyoz za né kik […] Ezt lás sa, hall ja az egész or szág, vá gya koz za nak tág ra nyi tott szem -
mel, s türelmetlenségükben csupán attól féljenek, hogy csak később jöhetnek el hozzánk.
Így ront juk meg a szí vü ket – ez az ötö dik csal étek.
Ha e négy dolgot: fülüket, szemüket, szájukat, gyomrukat lekötjük, s tetejébe szívü
ket is ma gunk hoz von juk, akad-é va jon kö zöt tük olyan, ki el nem jő hoz zánk? Az
így alánk vont barbárokat megzabolázhatjuk – ezt nevezik az öt csaléteknek.7
Aki járt már akárcsak egy alacsonyabb rangú delegáció tagjaként Kínában, s elcsodálkozott
a vendéglátók szívélyességén és bőkezűségén, bizonyára nem tudta, hogy a vendégek
elkápráztatásának több évezredes hagyományával találkozott, amelynek célja az, hogy a
vendégek jobban idomuljanak Kínához. Arról, hogy a konkrét esetben Jia Yi javaslatait
megfogadták-e, nem szólnak a források, de az biztos, hogy a külföldi követeket Kínában
az egész császárkorban hatalmas pompával és gazdag ajándékokkal fogadták. Olyannyira,
hogy időről időre korlátozták az egy adott országból fogadott hódoló küldöttségek számát,
mert a kínai követség meggazdagodási lehetőséget jelentett az országok előkelőségei
számára – a Középső Birodalom kincstárát viszont túlságosan megterhelte.
Egy másik példa a klasszikus Kína puha erő politikájára Zheng He admirális expedíciósorozata.
Zheng He a Ming-házi Yongle császár megbízásából 1405– 1433 között
hét nagy tengeri expedíciót vezetett több száz hajó, több tízezer tengerész és katona
részvételével. Az akkori világ legnagyobb flottája többször végighajózott Délkelet-Ázsia
és In dia part jai men tén, s el ju tott az Arab-fél szi get re és Ke let-Af ri ká ba is. Az uta zá -
sok nak nem a hó dí tás vagy a fel fe de zés volt a cél juk, ha nem az, hogy meg mu tas sák az út -
ba eső országoknak a Ming Birodalom hatalmát és gazdagságát. A lenyűgöző erőde-
7 Xinshu 4. te kercs, Xiongnu, 1–8. Lap = Négy égtájon barbár csillag ragyog. Az ázsiai hunok a kínai forrásokban, I., ford.
Csornai Katalin, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, 2007. (A fordítást módosítottam.)
105

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
monstrációk meglehetősen költségesek voltak, így idővel le is állították őket, de jól
szem lél tet ték a ha gyo má nyos kí nai vi lág ké pet, amely ben Kí nát – kény szer nél kül – el vi -
leg min den ki nek tisz tel nie kell.
A pu ha ha ta lom új igé nye
A Mao Zedong nevével jellemezhető idő szak ban (1949–1976) a Kí nai Nép köz tár sa ság
elsősorban a kemény erőben hitt, hacsak a forradalomexportra tett kísérleteket nem tekintjük
egyfajta puhaerő-stratégiának. Ugyanakkor a harmadik világ országai számára
Kína már ekkor nyújtott bizonyos politikai, technikai és gazdasági támogatást, amivel
meg ala poz ta mai be fo lyá sát jó né hány te rü le ten. Ös szes sé gé ben azon ban Kí na csak na -
gyon kevesek számára volt vonzó: a kapitalista világ ellenségnek tartotta, és hol félelemmel,
hol gúnnyal tekintett rá, a Szovjetunióval való összekülönbözés után pedig a keleti
blokkban is hivatalos politikává emelkedett a Kínától való idegenkedés. A kulturális
forradalomra például ugyanolyan furcsállva tekintettek Nyugaton, mint Keleten, leszámít
va per sze a szin te min den or szág ban je len lé vő ma rok nyi ma o is ta ér tel mi sé git. A sa -
já tos bel po li ti kai moz gal mak mel lett a kí na i ak fegy ve res fel lé pé se a ko re ai há bo rú ban, a
kí nai–in di ai és a kí nai–szov jet ha tár vil lon gás ok ban, a vi et na mi há bo rú ban, a Taj va niszo
ros ban stb. szin tén nem nö vel ték Kí na presz tí zsét.
A for du lat itt is a „re form és nyi tás” meg hir de té se után kez dő dött, az 1970-es évek
második felében. Kína már az évtized elejétől igyekezett normalizálni a kapcsolatait volt
ellenségei egy részével, s az 1980-as évek elejétől nem győzi folyamatosan hangsúlyozni
békés szándékait, együttműködésre való készségét. Puha ereje ettől azonban még nem
növekedett meg jelentősen, ami több szempontból is kihívást jelentett – és jelent máig
– az or szág szá má ra.
Először is, Kína és a kínaiak számára természetes igény, hogy helyreállítsák azt a több
évezredes állapotot, amelyben Kína volt a kelet-ázsiai régió kulturális – s fogalmazhatunk
így: puha erő – központja. Japán, Korea és Vietnam történelme nagy részében kulturálisan
közvetlen kínai befolyás alatt állt, de a kínai hatás kisebb-nagyobb mértékben érezhető
a belső- és délkelet-ázsiai kultúrákon is. Kína számára természetellenes állapot,
hogy ezek az or szá gok az el múlt fél év szá zad ban az USA vagy a Szov jet unió fe lé ori en tá -
lódtak, nemcsak a biztonságpolitikában, hanem kulturálisan is. A kínai vezetésnek tehát
feltett – és a maga szempontjából érthető – szándéka, hogy helyreállítja a térségben a kínai
kultúra dominanciáját. S mivel Kína globális nagyhatalommá kíván válni, kulturális
befolyását – ha nem is dominanciáját –, mint minden nagyhatalom, igyekszik az egész világra
kiterjeszteni.
Másodszor, a „reform és nyitás” eredményeként Kína kitettsége a külföld felé jelentő
sen megnövekedett. A „nyi tás” po li ti ká ját az ala poz ta meg, hogy a Deng Xiaoping-féle
vezetés rájött: a maói évekre jellemző „önerőre támaszkodás” zsákutca, s nem alkalmas
arra, hogy Kína felzárkózzék a fejlett világhoz. Kína nem tudja saját hajánál fogva kihúzni
magát az elmaradottságból, ezért egyrészt külföldi technológiára, know-how-ra és
106

Salát Gergely: Kína puha ereje
tőkére, másrészt exportpiacokra van szüksége. Az elmúlt három évtized reformpolitikájá
nak si ke re ép pen azon nyu go dott, hogy si ke rült mind eze ket meg sze rez nie. A kül föl di
tech no ló gi á tól és be fek te té sek től füg gő ex port ori en tált gaz da ság po li ti ka azon ban – mi -
köz ben so ha nem lá tott gaz da sá gi fej lő dést ho zott – az zal járt, hogy Kí na füg gés be ke -
rült a kül vi lág tól. Kí na a vi lág or szá gai kö zül 2009-ben a vi lág leg na gyobb ex port őre,
har ma dik leg na gyobb im por tő re volt, a vi lág má so dik leg na gyobb olaj fo gyasz tó ja (és
har ma dik leg na gyobb olaj im por tő re), s itt tör tént a vi lá gon a leg több befektetés. 8 Az
országnak középtávon fenn kell tartania gyors gazdasági növekedését, mert egyébként
bel ső prob lé mái szét fe szí tik, eh hez vi szont gaz da sá gi struk tú rá já ból adó dó an nél kü löz -
hetetlenek a külfölddel való jó gazdasági kapcsolatok. (Ma már a külföld is erőteljesen
függ Kí ná tól, de ez egy kü lön elem zés tár gya le het ne.)
A puha erő növelésének igénye és szükségessége a gazdasági külkapcsolatok területén
jelentkezik a legerőteljesebben. A kínai piac és munkaerő-kínálat mérete mindeddig
önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy Kína megszerezze a külföldtől a technológiát
és piacot, amelyre szüksége volt. Mindezt alapjaiban nem fenyegette az országgal szembeni
bizalmatlanság, idegenkedés és ellenérzés, hiszen az üzlet az üzlet – még azok a területek
is, amelyeknek tényleg van félnivalójuk (például Tajvan), igyekeztek bekapcsolódni
a kínai gazdasági pörgésbe. Azonban Kínának már eddig is okoztak károkat a „kínai
fenyegetéstől” (China Threat) való félelmek, például egyes csúcstechnológiák importja
vagy bi zo nyos, stra té gi ai je len tő sé gű nek tar tott cé gek fel vá sár lá sa kap csán. Ahogy Kí na
erő sö dik, úgy tar ta nak tő le egy re in kább, s ha leg fon to sabb part ne re in egy szer re el ural -
kod na a fé le lem, az be lát ha tat lan kö vet kez mé nyek kel jár na az or szág gaz da sá gá ra és sta -
bilitására nézve. Ráadásul éppen néhány éve kezdődött paradigmaváltás a kínai gazdaságban,
amelynek sikeréhez még inkább szükség lesz a pszichológiai gátak áttöréséhez.
Kína immár nem afféle gigantikus összeszerelő üzem kíván lenni – ami anyagilag is kevéssé
jövedelmező, hiszen egy kínai gyártású exporttermék értékének csak néhány száza
lé ka ma rad Kí ná ban, a töb bi a kül föl di li cenc tu laj do no sok hoz és a for gal ma zók hoz
megy –, hanem saját fejlesztésekkel és márkákkal kívánja meghódítani a világpiacot. Egy
kínai autó eladhatóságát pedig pszichés tényezők is befolyásolják, amelyek a puha erő
se gít sé gé vel mó do sít ha tók. Ugyan csak bi za lom ra és jó in du lat ra van szük ség a kí nai vál -
lalatok külföldi terjeszkedéséhez, például a nyersanyagforrások kitermelési koncesszióinak
megszerzéséhez.
A pu ha erő te hát – ami nek fő cél ja Kí na ese té ben a kül föl di ek ben meg lé vő fenn tar -
tások csökkentése – eszköz Kína további gazdasági fejlődésének, s ezzel stabilitásának
biztosításához. A puha erőt így igyekeznek kemény erővé – pénzzé – konvertálni. Pontosabban
a vonatkozó kínai diskurzusban – Nye eredeti koncepciójával ellentétben – a
gaz da sá gi erő is a pu ha erő egy for má ja.
Kí na, mint lát tuk, min dig is tisz tá ban volt a pu ha erő je len tő sé gé vel, nem cso da te -
hát, hogy amikor a jelenség nevet kapott, a kínai politikatudósok és politikusok gondosan
elemezni kezdték a fogalmat. Az 1990-es években, amikor megpróbálták számszerű-
8 CIA – The World Factbook, www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/index.html.
107

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
sí te ni és mér he tő vé ten ni a ha tal mat, kí nai tu dó sok ki dol goz ták az össznemzeti erő
(zonghe guoli, Comprehensive National Power, CNP) fogalmát. 9 E mutató kiszámításakor a gazdasági,
katonai, természeti, politikai, társadalmi, nemzetközi kapcsolati, tudományostechnológiai,
oktatási és egyéb erőforrások mérésekor figyelembe veszik a „puha” tényező
ket is. Az össznemzeti erő a kí nai po li ti kai gon dol ko dás alap fo gal ma lett, s ezen be lül
a puha erő is elismert koncepcióvá vált. 10 A puha erőre utaló kifejezések (ruan shili, ruan li -
liang, ruan guoli, ruan quanli) a hivatalos dokumentumokban is feltűnnek. Például Hu Jintao
elnök-pártfőtitkár a Kínai Kommunista Párt XVII. kongresszusán tartott főtitkári beszámolójában
– ami a kínai politikában a legfontosabb dokumentumnak számít – célként
kü lön ki emel te a kul tú rá nak mint a kí nai pu ha erő egyik ele mé nek fejlesztését. 11 A kí nai
puha erő fokozása tehát a kormányzati politika szintjére emelkedett.
Kína puha ereje
Mik azok a tényezők, amelyek Kína puha erejének növeléséhez – vagy spontán növekedéséhez
– hozzájárulnak? Az alábbiakban erről lesz szó, a teljesség igénye nélkül, hiszen
a puha erő rendkívül összetett fogalom. 12
Kína vonzerejét automatikusan növeli az ország szédületes gazdasági fejlődése. A sokáig
elmaradott, szegény, harmadik világbeli diktatúrának tekintett ország 2010 nyara
óta a világ második legnagyobb gazdasága, s három évtizede évi nagyjából 10%-os gazdasági
növekedést produkál. Ennek természetes következménye, hogy mind a külföldi cégek
igyekeznek Kínában befektetni és piacot szerezni, mind pedig a munkavállalók
igyekeznek kihasználni a Kína nyújtotta lehetőségeket. A gyors, egyenetlen és sokszor
za va ros fej lő dés – mint an nak ide jén az Egye sült Ál la mo ké – esélyt kí nál ar ra, hogy az
ügyesek és szerencsések olyan sikereket érjenek el, amire otthon nem volt kilátásuk.
A kínai gazdaság és gazdagság vonzerejével – és annak pozitív hatásaival – a kínai vezetés
is tisztában van, így igyekszik azt a lehető legszélesebb körben bemutatni. Emiatt
prioritás például, hogy az ország nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó rendezvények
házigazdája legyen. E politikába illeszkedett a 2006-os és 2009-es buddhista világfórum,
a 2008-as pekingi olimpia, a 2010-es sanghaji világkiállítás, a 2010-es ázsiai
játékok megrendezése, de Kína szívesen ad otthont szinte bármilyen nagyszabású kultu
rá lis, tu do má nyos, sport-, val lá si vagy egyéb ren dez vény nek.
9 Bővebben lásd RÁCZ Lajos: A kínai össznemzeti erő növekedésének hatása a nemzetközi kapcsolatokra és a nagyhatalmak
geostratégiai törekvéseire, doktori értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori
Iskola, 2007.
10 LI Mingjiang: Soft Power in Chinese Discourse: Popularity and Prospect, Working Paper 165. (Singapore, S.
Rajaratnam School of International Studies, 2008); Joel WUTHNOW: The Concept of Soft Power in China’s
Strategic Discourse, Issues & Studies, Issues & Studies 44/2. (2008. jú ni us), 1–28.
11 Hu Jintao calls for enhancing „soft power” of Chinese culture, People’s Daily Online 2007. ok tó ber 15., http://
english.peopledaily.com.cn/90002/92169/92187/6283148.html.
12 A legátfogóbb nyugati nyelvű áttekintést a kínai puha erő politikáról lásd Joshua KURLANTZICK: Charm
Offensive: How China’s Soft Power is Transforming the World, Yale UP, 2007.
108

Salát Gergely: Kína puha ereje
A kultúra területén a legnagyobb szabású vállalkozás a Konfuciusz Intézetek hálózatának
felállítása. 13 A British Councilt, Goethe Intézeteket, Francia Intézeteket és egyéb
nem ze ti kul tu rá lis in téz mé nye ket min tá ul ve vő Konfuciusz In té ze tek kö zül az el ső
2004-ben nyílt, az óta – 2010 nya rá ig – az in té ze tek és fi ók in té ze tek szá ma meg ha lad ta
a 650-et. Je len leg 94 or szág ban mű kö dik ilyen köz pont, s a ter vek sze rint 2020-ban
már összesen 1000 Konfuciusz Intézet fog működni. A világ szinte minden országára
ki ter je dő há ló zat tag jai – a kí nai ok ta tá si mi nisz té ri um fel ügye le te alatt – kí nai nyel vet
tanítanak, kínai kulturális rendezvényeket szerveznek. Kína hosszútávú célja, hogy a
célországokban ki ala kul jon egy kí na i ul ér tő, a kí nai kul tú rát is me rő ré teg, amely – dön -
téshozó vagy véleményformáló pozícióba kerülve – befolyásolhatja az adott ország Kínával
kapcsolatos döntéseit. 14
Szintén a puha erő fokozását szolgálják – egyebek mellett – a kínai oktatási fejlesztések.
A gazdasági szempontok mellett Kína presztízsét is növeli, ha világszínvonalú felsőok
ta tá si in téz mé nyek kel ren del ke zik. Ezért hir det ték meg 1995-ben az úgy ne ve zett
„211-es ter vet”, amely nek az volt a cél ja, hogy a 21. szá zad ra 100 „ma gas szin tű” egye tem
jöjjön létre az országban. Az 1998-ban elindított „985-ös program” még ambiciózusabb:
ennek alapján 10-12 világszínvonalú egyetemet kívánnak létrehozni, olyat, amely
felveszi a versenyt Harvarddal, Cambridge-dzsel és Oxforddal. E célokra dollármilliárdokat
költenek. 15 Az oktatáshoz kapcsolódóan Kína rendkívül bőkezű a külföldi diákoknak
nyújtott ösztöndíjak tekintetében: tanulási lehetőségek sorát biztosítják nemcsak fejlődő
országokból érkező hallgatóknak, hanem másoknak is. Jelenleg több százezer külföldi
diák tanul Kínában, jelentős részük kínai állami ösztöndíjjal.
Ha son ló cé lo kat (is) szol gál nak a tu do má nyos-tech no ló gi ai fej lesz té sek, ame lyek kö -
zött sok presz tízs be ru há zás-jel le gű is akad. 2003-ban Kí na – har ma dik or szág ként –
sa ját ere jé ből em bert kül dött az űr be, 2007-ben pe dig hold szon dát bo csá tott fel.
2005-ben a GDP 1,4%-át köl töt ték ku ta tás-fej lesz tés re, a 2006-ban in dí tott 15 éves
tudományos-technológiai program alapján ez az arány 2010-re 2%-ra, 2020-ra 2,5%-
ra emelkedik. 16 Ez természetesen elsősorban a munkaintenzívről a tudásintenzív gazdasági
fejlődésre való átállást szolgálja, de az ország presztízsét és puha erejét is növeli –
egy kí nai szu per szá mí tó gép vagy utas szál lí tó re pü lő gép be mu ta tá sa a vi lág mé di á ban nö -
vel he ti a kí nai ter mé kek irán ti bi zal mat. Fo lya ma to san emel ke dik a kí nai sza ba dal mak
és nemzetközi publikációk száma, a kínai tudósok ma már megbecsült tagjai a nemzetközi
tudományos közösségnek.
Szintén a nemzetközi elismerést fokozzák a sportsikerek: Kína komoly és költséges
prog ra mo kat in dí tott, hogy spor to lói mi nél ered mé nye seb ben sze re pel je nek a vi lág ver -
13 Meg kell jegyezni, hogy e sorok szerzője a budapesti ELTE Konfuciusz Intézet külsős munkatársa.
14 A Konfuciusz Intézetek pekingi központjának honlapja: www.hanban.org.
15 Uwe BRANDENBURG –ZHU Jiani: Higher Education in China in the light of massification and demographic change. Lessons
to be learned for Germany, Arbeitspapier Nr. 97. Gütersloh: CHE Cent rum für Hochschulentwicklung,
Gütersloh, October 2007, 37–40.
16 China’s 15 Year Science and Technology Plan. What Does It Mean To Spawn „Indigenous Innovation”?, AeA Com -
petitiveness Series 14. (2007. áp ri lis), 2.
109

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
senyeken. A kínaiak az olimpiai éremtáblázaton 1996-ban 16 arannyal a negyedik helyet
sze rez ték meg, 2000-ben 28 aran nyal a har ma di kat, 2004-ben 32 aran nyal a má -
so di kat, 2008-ban pe dig 51 aran nyal az el sőt. Nincs mes sze az az idő, ami kor a kül föl di
sportolók Kínába járnak edzőtáborozni, s kínai edzőket fogadnak fel.
A gaz da sá gi ter jesz ke dés ben alap ve tő fon tos sá gú a már ka épí tés, mi vel a leg na -
gyobb ha szon nal a sa ját fej lesz té sű, sa ját már ká jú ter mé kek ér té ke sí té se jár. Ezért a
kor mány zat kü lön bö ző mó do kon tá mo gat ja azo kat a kí nai cé ge ket, ame lyek al kal ma -
sak le het nek a vi lág pi ac meg hó dí tá sá ra. A Lenovo és a Haier már is mert vi lág cé gek,
de ha son ló stá tus ra tö rek szik a Huawei, a ZTE, a China Mo bi le és a China Te le com,
nem is szól va a nagy kí nai ban kok ról és lé gi tár sa ság ok ról. Ezek si ke ré nek egy részt
alap fel té te le a kí nai pu ha erő, más részt ered mé nye ik kel és ter mé ke ik kel ma guk is
hoz zá já rul hat nak e pu ha erő növekedéséhez. 17 Ha két ked ve te kin te nénk e tö rek vé sek -
re, jus son eszünk be, hogy a ja pán cé gek az 1970–80-as, a dél-ko re a i ak az 1990-es
évek ben ha son ló utat jár tak be.
A puha erő egyik legfontosabb eszköze a média, így Kína ennek befolyásolására is törekszik.
A legfontosabb e területen a médiatartalmak előállítása. Korábban kínai filmek
csak rit kán ju tot tak el kül föld re, a kí nai saj tót pe dig a szűk kí ná lat (a Renmin Ribao, a
CCTV és néhány egyéb pártmédium), illetve a – külföldiek számára emészthetetlen –
átideologizált tartalom, nyers propaganda jellemezte. Ez mára alapvetően megváltozott.
Ál la mi tá mo ga tás sal ké szül nek a ha tal mas költ ség ve té sű, nagy kö zön sé get meg cél zó mo -
zi fil mek (Hős, Vörösfali csa ta) és a kulturális eliteknek szánt, fesztiváldíjak sorát besöprő
művészfilmek. Kína megkezdte a szappanoperák exportálását – elsősorban a környező
or szá gok ba, de ma gyar csa tor na is ját szott már kí nai so ro za tot. Kí na a nem zet kö zi hír -
gyár tás ban is igyek szik nö vel ni a sú lyát, a kí nai hí rek – sok szor bul vár hí rek – ide gen
nyelven is számos médiumban megjelennek. A külföldi orgánumoknak tehát minden
órá ban Kí ná val fog lal ko zó hí rek tö me ge áll ren del ke zés re.
Kína Hu Jintao által meghirdetett külpolitikai doktrínája a „harmonikus világ” (hexie
shijie) építése, amely megteremti a lehetőséget Kína „békés fejlődésére” (heping fazhan). Az
alapelv lényege, hogy Kína nem törekszik katonai terjeszkedésre, hegemóniára és a
nemzetközi rendszer gyökeres átalakítására, célja az, hogy békésen, kölcsönös előnyök
alap ján együtt mű köd jék a vi lág min den or szá gá val. A dokt rí na sze rint Kí na fej lő dé sé -
hez bé kés nem zet kö zi kör nye zet re van szük ség, mi köz ben e bé kés kör nye zet meg te rem -
té sé hez és meg őr zé sé hez Kí na fel emel ke dé se is hoz zá já rul. Nyil ván va ló, hogy minden -
nek hang sú lyo zá sá val Kí na cél ja szom szé da i nak és a nem zet kö zi kö zös ség nek a meg -
nyug ta tá sa. Jel lem ző egyéb ként, hogy a dokt rí na meg hir de té se kor még „bé kés fel emel -
ke dés” (heping jueqi) szerepelt a dokumentumokban, de ezt hamarosan lecserélték a kevésbé
fenyegetően hangzó „békés fejlődésre”. 18
17 Edward TSE – Andrew CAINEY: Attracting Global In te rest. How Chinese Companies Can Leverage „Soft Power” In the
International Marketplace, Booz Allen Hamilton, 2007.
18 A fogalom jelentéséről, illetve a körülötte zajló kínai vitákról lásd C. Raja MOHAN: Debating China’s
„Peaceful Rise”. The Rhyme of the Ancient Mariner, Economic and Political Weekly 39/33. (2004. au gusz tus
14–20.), 3699–3702.
110

Salát Gergely: Kína puha ereje
Fontos kiemelni, hogy a kínai hivatalos megnyilvánulások szinte teljesen ideológiamentesek,
a kommunista propaganda időszaka régen véget ért. A Kínai Népköztársaság
immár nem a nemzetközi kommunizmus központjának, hanem a több évezredes kínai
kul tú ra le gi tim örö kö sé nek igyek szik ma gát be ál lí ta ni – egy olyan kul tú rá é nak, amely
megalkotói szándékai szerint általános érvényű. Kína ma büszke múltjára, s igyekszik is
azt mindenkivel megismertetni – a kínai reklámanyagokban ma sokkal többet szerepel
Konfuciusz, mint Mao Zedong.
Si ker vagy ku darc?
Mi, európaiak egyelőre fenntartásokkal fogadjuk a kínai puha erő politikát. A nyugati médiában
Kína gyakran negatív színben jelenik meg, s a Made in China szindróma is ellenérzéseket
szül. 19 At tól, hogy a kí na i ak em bert kül de nek az űr be, vagy hogy ví vó juk le -
győzi a mi versenyzőnket, első reakciónk nem föltétlenül a csodálaté. Kína európai
presztízsének növekedését jelentősen akadályozzák az ország belső politikai viszonyai, az
emberi jogi és tibeti helyzet stb. Jelenleg azonban csak a puha erő kiépítésének kezdeti
szakaszában járunk, s nem tudhatjuk, hogy hosszú távon hogyan alakul Kína megítélése.
Az biztos, hogy a politikai és gazdasági eliteket Kína már jórészt megnyerte magának,
s ve ze tő ink egy ál ta lán nem ide gen ked nek at tól, hogy kí nai párt funk ci o ná ri us ok kal
tárgyaljanak és vacsorázzanak. Észak-Amerikában hasonló a helyzet, bár itt még ellentmon
dá so sabb a kép: az USA egy részt fő ri vá li sá nak tart ja Kí nát, amely ka to na i lag is ve -
szélyt jelenthet rá (ez a félelem Európában minimális), másrészt gazdaságilag erőteljesen
függ tő le, har mad részt vi szont fel is me ri a Kí na nyúj tot ta le he tő sé ge ket. Jel lem ző,
hogy az USA-ban a spa nyol után a kí na it ta nul ják a leg töb ben ide gen nyelv ként.
A vi lág azon ban nem csak a Nyu gat ból áll, s a kí nai pu ha erő po li ti ka fő cél pont ja
nem is a Nyu gat. Szá má ra a leg fon to sabb te rü le tek a szom szé dos or szá gok és Dél ke let-
Ázsia, va gyis azok a te rü le tek, ame lyek ha gyo má nyo san a kul tu rá lis be fo lyá sa alatt álltak.
20 Sok or szág ban né pes kí nai ki sebb ség is hoz zá já rul Kí na pu ha ere jé nek ér vé nye -
sü lé sé hez. Dél ke let-Ázsia eb ből a szem pont ból si ker tör té net Kí na szá má ra: a kí nai
ter mé kek, fil mek, pop sztá rok stb. it te ni ér vé nye sü lé sét nem hát rál tat ják kul tu rá lis té -
nye zők – per sze a fé lel mek is itt a leg na gyob bak, de eze ket Kí ná nak ed dig si ke rült ke -
zel nie. Itt a kí na i ak azt is el ér he tik, hogy a tér ség lingua francájává fo ko za to san is mét a
man da rin kí nai vál jék. Mind eb ben a leg na gyobb sze re pe a kí nai se gé lyek nek és be fek -
te té sek nek van.
19 A kínaiak számára meglehetősen lehangoló európai Kína-képről lásd Ingrid D’HOOGHE: The Limits of
China’s Soft Power in Europe. Beijing’s Public Diplomacy Puzzle, Clingendael Diplomacy Papers 25., Netherlands
Institute of International Relations ’Clingendael’, 2010. ja nu ár.
20 Lásd pél dá ul Thomas LUM – Wayne M. MORRISON – Bruce VAUGHN: China’s „Soft Power” in Southeast Asia,
CRS Report to Congress, Foreign Affairs, Defense, and Tra de Division 2008 ja nu ár 4.; Joshua
KURLANTZICK: China’s Charm: Implications of Chinese Soft Power, Policy Brief 47. (Carnegie Endowment for
International Peace), 2006. jú ni us.
111

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
En nél is lát vá nyo sabb a kí nai be fo lyás nö ve ke dé se egy olyan te rü le ten, amely ha -
gyo má nyo san nem tar to zott Kí na ér dek szfé rá já ba: Afrikában. 21 Kí na el ső sor ban
nyers anyag for rás ként és pi ac ként te kint a kon ti nens re, s az it te ni ve ze tők – akik a
nyu ga ti vi lág ban nem föl tét le nül szá mí ta nak sza lon ké pes nek – tárt ka rok kal vár ják a
kí nai tő két. Itt Kí na már az 1960-as évek ben is meg le he tő sen ak tív volt, így ke ve sebb
ve le szem ben a fenn tar tás. A be fek te té sek mel lett – a ke ményt mint egy pu ha erő vel
ki egé szít ve – a kí na i ak orvoscsoportokat, tu dó so kat, mér nö kö ket kül de nek egy sor af -
ri kai or szág ba, kór há za kat, uta kat, vas uta kat épí te nek, se gé lye ket nyúj ta nak, köl csö -
nö ket en ged nek el. (Mind ezért cse ré be ter mé sze te sen meg szer zik az el len őr zést a
nyers anyag le lő he lyek fe lett.) 2000 óta a kí nai–af ri kai ke res ke de lem évi 33,5%-kal
nőtt, s 2010-ben Kí na Af ri ka leg na gyobb ke res ke del mi part ne ré vé vált. 22 Ha son ló
mó don – bár egy elő re ke ve sebb si ker rel – igyek szik ki épí te ni po zí ci ó it La tin-Ame ri -
ká ban és a vi lág ös szes egyéb te rü le tén.
Zárszó
A pu ha erő nek s ezen be lül Kí na pu ha ere jé nek könyv tár nyi iro dal ma van. Ma ga a de -
finíció is vitatott, s nincs egyetértés abban sem, hogy a gyakorlatban hatékony tud-e
lenni.
Az biztos, hogy a puha erő hatásköre korlátozott: bár a pszichológiának az állami
dön té sek ben is nagy sze re pe van, az va ló szí nű nek tű nik, hogy egyet len or szág sem fog a
saját érdekével ellentétesen dönteni egy kérdésben csupán egy másik ország vonzereje,
presztízse miatt. Magának a nemzeti érdeknek a meghatározásakor azonban – kevéssé
egy ér tel mű ese tek ben – le het ha tá sa a pu ha erő nek. Az egyé ni szin te ken – pél dá ul a fo -
gyasztói döntéseknél – pedig még nagyobb szerepe lehet egy ország kisugárzásának,
megbecsültségének. Sok ilyen döntés összességében jelentős hatással lehet az adott ország
ke mény ere jé re is: a vonz erő vá sár lást szül, a vá sár lás pénzt, a pénz pe dig had erőt.
S nem csak a konkrét termékek eladását segítheti egy ország vonzereje: a politikai
tár gya lá sok fel gyor sí tá sa mel lett meg kön nyít he ti az adott or szág ál lam pol gá ra szá má ra az
ügy in té zést, part ne rek meg nye ré sét, kap cso la tok ki ala kí tá sát, s ál ta lá ban vé ve a gaz da sá gi
és társadalmi életben való hatékonyabb érvényesülést. (Saját tapasztalataim szerint például
jóval nehezebb egy kínai vendégtanárnak albérletet szerezni Budapesten, mint egy
amerikainak, pedig valószínűleg egyetlen főbérlőnek sem áll rendelkezésére olyan statisztika
vagy tapasztalat, mely szerint a kínai tanárok az amerikaiaknál veszélyesebbek a
berendezésre.) Állampolgárunk könynyebb külföldi érvényesülése pedig közvetve a kemény
erőnkre is kihat. A közvetlen hasznot termelő turizmusról pedig talán meg sem
kell említenünk, hogy az milyen kapcsolatban áll egy ország vonzerejével.
21 Lásd pél dá ul Drew THOMPSON: China’s Soft Power in Africa: From the „Beijing Consensus” to Health Diplomacy, China
Brief [The Jamestown Foundation] 5/21. (2005. ok tó ber 13.).
22 China becomes Africa’s largest trading part ner, CNTV, 2010. ok tó ber 15. (http://english.cntv.cn/
program/bizasia/20101015/101588.shtml).
112

Salát Gergely: Kína puha ereje
Kína mindezt felismerte, és tudatosan törekszik puha ereje növelésére. E területen
ko moly gon dok kal kell szem be néz nie: a vonz erő és a presz tízs végsősoron ugyan is az or -
szá gok bel ső vi szo nya i ból fa kad, országimázskampányokkal – le gye nek még oly nagy sza -
bá sú ak is, mint a pe kin gi olim pia – csak mi ni má lis ha tást le het el ér ni. Olyan ré gi ók -
ban, ame lyek nek bel ső vi szo nyai nem job bak Kí ná é nál, mind ez nem okoz gon dot, sőt
ma ga a kí nai min ta – a „pe kin gi kon szen zus” – is von zó lehet. 23 Azon ban ép pen a leg -
fej let tebb or szá gok – és leg ígé re te sebb part ne rek – kö ré ben Kí na pu ha ere je még cse -
kély, el ső sor ban bel ső prob lé mái (párt ál la mi rend szer, kor rup ció, kör nye zet szen nye -
zés, nem ze ti ki sebb sé gek prob lé mái stb.) mi att. Észak-ko re a i ak tö me gei me ne kül nek
Kí ná ba, s min den bi zon nyal na gyon örül né nek, ha ott ál lam pol gár sá got kap hat ná nak –
ez zel szem ben ugyan ame ri ka i ak és eu ró pa i ak is nagy szám ban köl töz nek Kí ná ba, de a
vég le ges le te le pe dés nem áll szán dé kuk ban. Ez pe dig jól jel zi, hogy pu ha erő te kin te té -
ben hol is áll most Kí na.
Vidámpark (1973)
23 Joshua Coo per RAMO: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Cent re, 2004.
113

Kommentár • 2010|6 – Messzelátó
Szabó Márk
SZAKÍTÓPRÓBA:
NICOLAS SARKOZY RENDKÍVÜLI ELNÖKSÉGE
Ça va changer là, ça va changer („meg fog ez változni”) – ígérte sokatmondóan fenyegető,
dühtől fojtott hangon Nicolas Sarkozy 2008 júniusában a France 3 közszolgálati televíziós
csatorna stúdiójában, még az adás megkezdése előtt. 1 Az elnök alig leplezett felháborodását
az váltotta ki, hogy az egyik kellékes nem viszonozta a köszönését; Sarkozy
cse ré be meg je gyez te: a „sú lyos” ud va ri at lan ság nem ma rad kö vet kez mé nyek nél kül. Az
ál lam fő és a köz szol gá la ti te le ví zió kö zöt ti fe szült ség for rá sa az ak ko ri ban be je len tett
döntés volt, mely szerint 2009 januárjától fokozatosan megszűnnek a reklámok a közpén
zen fenn tar tott csa tor ná kon, szá mot te vő költ ség ki esést okoz va ez zel – töb bek kö zött
– a France 3-nak is. Az „off record” fel vett je le net azon ban – vél he tő en az egyik „el len -
álló” alkalmazott jóvoltából – kikerült a világhálóra, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel
mind az el nö ki hi va talt, mind a té vé csa tor nát. A vál to zást ígé rő ál lam fő ezt a (mé -
dia)há bo rút vé gül meg nyer te: 2011 no vem be ré től már nem le het sem mi lyen rek lá mot
közvetíteni a közszolgálati adókon. A megválaszolandó kérdés azonban továbbra is az,
hogy mi lyen mér ték ben si ke rült tel je sí te nie töb bi ígé re tét a „sza kí tást” (rupture) ígérő
politikusnak szűk másfél esztendővel a soron következő, 2012-es köztársasági elnökválasz
tás előtt.
A 2010 őszén akut üzem anyag-el lá tá si vál sá gig fo ko zó dó or szá gos sztrájk- és tün te -
téssorozatok elsődleges értelmezése szerint Nicolas Sarkozy nyugdíjreformja, vagyis a
korhatár megemelése bénította le Franciaországot. Valójában azonban a válság sokkal
mé lyebb okok kal ma gya ráz ha tó: az el nök sé ge el ső sza ka szá ban di na mi kus re for mok so -
rozatát bejelentő államfő, noha minden lehetősége adva volt rá, a várakozásokkal ellentét
ben nem tu dott ko he rens po li ti kai né zet rend szert for mál ni prog ram já ból. Más szó -
val: nincs „izmus”, konzisztens Sarkozy-kép, aminek hiányában a fogyó népszerűség kizárólag
a köztársasági elnökre hullik viszsza, többek közt azért is, mert minden elődjénél
markánsabb egyszemélyes műfajjá változtatta saját szerepét.
En nek el le né re, ha győz is Sarkozy 2012-ben, ép pen a ko he rens kor mány za ti és sze -
mély ze ti po li ti kák hi á nyá ban már nem le het be szél ni a ne vé hez fű ző dő „iz mus ról”. En -
nek el sza lasz tá sá val pe dig az eu ró pai pol gá ri jobb ol dal is mét el ve szí tet te an nak le he tő -
sé gét, hogy le gyen egy hos szú tá von meg ha tá ro zó vi szo nyí tá si pont ja. (Ami a reagenizmus
formájában évtizedekre iránytűként szolgált az amerikai konzervatívoknak, az továbbra
is hiányzik Nyugat-Európának.)
1 A videó megtekinthető: www.dailymotion.com/video/x5yyb9_sarkozy-en-off-sur-france-3_news.
114

Szabó Márk: Szakítópróba – Nicolas Sarkozy elnöksége
Rendkívüli körülmények
A 2010-es a fran cia po li ti ka „évad” alig ha nem a no vem ber vé gén be je len tett kor -
mány át ala kí tás sal zá rult, amel lyel Sarkozy köz tár sa sá gi el nök nek há rom cél ja le he tett:
egyrészt a figyelem magára vonásával újfent megragadni a kezdeményezést és pozitív
irányba fordítani a napirend alakulását, másrészt szimbolikusan is véget vetni a nyugdíj
kor ha tár meg eme lé se mi at ti za var gá sok he te i nek, vé gül pe dig meg kez de ni a 2012-es
meg mé ret te té sig tar tó „hos szú me ne te lést”. Vé gig te kint ve a 2007 má ju sa és 2010 vé -
ge köz ti há rom és fél éven, Sarkozy el nök sé gé nek fo gal mi ke re tét ta lán leg in kább a
rend kí vü li ség ben le het ne meg ra gad ni: e negy ven négy hó nap szin te fo lya ma tos bel -
po li ti kai moz gó sí tás sal telt, az el nök vá lasz tást kö ve tő en 2007 jú ni u sá ban ha gyo má -
nyo san meg újí tot ták a nem zet gyű lé si man dá tu mo kat, 2008 már ci u sá ban hely ha tó sá -
gi, 2009 jú ni u sá ban eu ró pai par la men ti, 2010 már ci u sá ban pe dig re gi o ná lis vá lasz -
tá so kat tar tot tak, va gyis az öt éves el nö ki cik lus egyet len „bé ke éve” a 2011-es lesz.
A lát szat el le né re azon ban leg fel jebb az el ső hat hó nap tel het re la tív nyu ga lom ban,
hi szen az el nök vá lasz tá si kam pány nul la dik fá zi sa alig ha nem már egy év vel a meg mé -
ret te tés előtt kez de tét ve szi.
Nemcsak belpolitikai és választási okok miatt bizonyult az elmúlt időszak rendkívülinek
Franciaországban: a 2008-ban világszintű méreteket öltő pénzügyi és gazdasági
válság nem hagyta érintetlenül Sarkozy eredeti elnöki forgatókönyvét sem. A megválasztásakor
minden elődjéhez képest markánsabb dereguláció, piacpárti reformok és közteher-csökkentés
üzenetével az Élysée-palotát elfoglaló politikus az elkerülhetetlen reces
szió és glo bá lis gaz da sá gi át ala ku lás nyo mán egyik pil la nat ról a má sik ra vis sza tért a
klas szi kus eta tis ta fran cia ha gyo má nyok hoz, sőt több al ka lom mal is ki je len tet te, hogy a
laissez-faire kapitalizmus halott. 2 Így paradox módon mára pontosan az a köztársasági elnök
hirdeti szinte minden nemzetközi és belföldi fórumon a szabadpiac kudarcát, illet
ve az ál lam gaz da sá gi sze rep vál la lá sá nak új ra ér tel me zé sét – és erő sí té sét, akit né hány
év vel ez előtt po li ti kai el len fe lei még „li be rá lis ként” tá mad tak, ami a fran cia nyil vá nos -
ságban alkalmazható egyik legerősebb stigma.
Az ötödik köztársaság 1958-as alapítása óta eltelt bő fél évszázad politikatörténetének
fényében rendkívülinek nevezhető mindezek tetejébe Sarkozy személye, illetve
megválasztásának körülményei is. 3 A jelenleg hivatalban lévő köztársasági elnök ugyanis
nem énarque, va gyis nem a ha gyo má nyos fran cia elit kép ző ENA (École Nationale d’Ad -
ministration), azaz a Nemzeti Közigazgatási Egyetem növendékeként, hanem pusztán
jo gi dip lo má val, rá adá sul be ván dor ló szü lői hát tér rel ért a po li ti kai hi e rar chia csú csá -
ra. Hendikepjeit tetézendő jobboldali létére urbánus – 1983-tól 2002-ig az exkluzív
Neuilly-sur-Seine polgármestere volt, ráadásul elődjével ellentétben nem mutat különö
sebb von zal mat az agrárium iránt –, nem iszik bort, és dek la rál tan ra jong az Egye -
2 Erről beszélt – többek között – a davosi Világgazdasági Fórum megnyitója alkalmából is: A Davos, Sarkozy
fustige les dérives du capitalisme, Le Fi ga ro 2010. ja nu ár 28. (www.lefigaro.fr/conjoncture/2010/01/27/
04016-20100127ARTFIG00769-a-davos-sarkozy-fustige-les-derives-du-capitalisme.php).
3 Vö. William PFAFF: In Sarkoland, The New York Review of Books 2007. jú ni us 14.
115

Kommentár • 2010|6
sült Államokért. 4 A választók többségét mégis úgy tudta maga maga mögé állítani, hogy
2007-ben a tá vo zó Jacques Chirac po li ti ka i lag szkle ró zi sos jobb kö zép kor má nyá nak
egyik legerőteljesebb exponált tagjaként sikerrel kampányolt a „szakítás” üzenetével és
annak az UMP-nek a támogatásával, amely párt 2002-től az államfő nemzetgyűlési
többségét biztosította, egy ideig még a nevében is hordozva ebbéli funkcióját. 5
Sarkozy személyisége, politikusi szerepfelfogása, valamint az elnöki hivatalhoz való
hoz zá ál lá sa is sok te kin tet ben el üt a fran cia ha gyo má nyok tól. Fron tá lis mé dia po li ti zá -
lá sa, hiperaktivitása, il let ve a félelnöki rend szer köz jo gi ha gyo má nya it és sze rep meg osz -
tását felrúgó egyszemélyes döntéshozói stílusa nem hasonlítható egyetlen elődjéhez
sem. Igaz, amilyen sikeresnek bizonyult mindez eleinte, annyira nehézzé teszi a népszerűtlenségből
való kilábalást. Hagyományosan ugyanis a francia elnök – élve az 1958-as
alkotmány rá szabott kereteivel – leginkább a francia identitásban mélyen gyökerező
nagy ság utá ni vá gyat meg je le ní te ni ké pes kül po li ti kai, dip lo má ci ai kér dé sek ben ak tív,
míg a meg osz tó nak szá mí tó bel ügyek me ne dzse lé sét a ne ki alá ren delt mi nisz ter el nök
vég zi. Ezért gyak ran ez utób bi ra há rul egy-egy nép sze rűt len kor mány za ti po li ti ka el fo -
gadtatása, illetve megvédése, majd kudarc esetén az ezzel járó „önként” távozás hálátlan
szerepe is. Voltaképpen erről a köztársasági elnöki pozícióval járó kényelmi-biztonsági
funkcióról mondott le Sarkozy már elnöki ciklusa előtt, jelenlegi elutasítottsága pedig
jó részt en nek tud ha tó be. Töb bek közt ez ma gya ráz za azt is, mi ért kény sze rült az utol -
só pil la nat ban úgy át ala kí ta ni kor má nyát, hogy min den elő ze tes vá ra ko zás – és po li ti kai
racionalitás – ellenére megtartotta pozíciójában a mind stílusában, mind személyiségében
jó val vis sza fo got tabb François Fillon mi nisz ter el nö köt, aki nem mel les leg hos szú
hó na pok óta jó val nép sze rűbb fő nö ké nél.
Sarkozy ed di gi el nö ki tel je sít mé nyé nek ér té ke lé se kor te hát a hang súlyt cél sze rű a
rend kí vü li kö rül mény re he lyez ni, eb ben a ke ret ben vizs gál ni, mi si ke rült az ígért „sza -
kí tás ból”. Tény: a per ma nens rend kí vü li ség ál la po tá nak elő idé zé sé ért ma ga a köz tár sa -
sági elnök és tanácsadói is jelentős részben felelnek, illetve mára e paradigma foglyává is
váltak. Ezzel lehet magyarázni, hogy miért igényelt bárminemű magyarázatot is a nemrég
végrehajtott kormányátalakítás, amelynek keretében az eddig stratégiai pozíciókat
el fog la ló cent ris ta és bal ol da li ka bi net ta gok poszt ja it a gaulle-ista ál lam fő szin te ki vé tel
nél kül jobb ol da li dön tés ho zók nak jut tat ta. Sarkozy ugyan is el nök ké vá lasz tá sá tól egé -
szen mos ta ná ig ma ka csul – sa ját több sé ge oly kor nyíl tan meg fo gal ma zott kri ti ká ját fi -
gyelmen kívül hagyva – ragaszkodott a „nyitás” (ouverture) politikájához, aminek keretében
jóval a gesztuspolitizáláson túlmutató horderejű pozíciókba „importált” (ex-)szocialista
kádereket. 6 Így válik magyarázatra szorulóvá három és fél év rendkívüli személy-
4 Az Economist ezért – Al bert Ca mus re gé nyé re utal va – a l’étranger (’az idegen’) jelzővel illette egyik
nemrég készített vezércikkében: Je t’aime, moi non plus, The Economist 2010. szep tem ber 11–17., 23.
5 Az UMP rövidítés ugyanis eredetileg Union pour la Majorité Présidentielle, vagyis az Elnöki Többség Uniója
elnevezést fedte, csak ezt követően alakult át és lett Union pour un Mouvement Populaire, amit magyarul többnyire
Népi Mozgalmi Unióként fordítanak.
6 Kormánytag volt 2010 novemberéig a semmilyen jobboldali beágyazottsággal nem rendelkező Bernard
Kouchner emberi jogi aktivista, sokáig még miniszterelnök-esélyesként tartották számon a szintén nem
116

Szabó Márk: Szakítópróba – Nicolas Sarkozy elnöksége
zeti politika után, ha a jobbközép államfő markánsan a saját politikai hátországából merít
a kor mány ta gok ki vá lasz tá sá nál.
Ami sikerült Sarkozynak
A köztársasági elnök már beiktatását megelőzően is azt hangoztatta: megválasztása esetén
tabudöntő reformdöntések meghozatala veszi kezdetét. Víziója középpontjában a gazdasági
versenyben a világ élvonalától egyre inkább lemaradó Franciaország felzárkóztatása
volt. Ez azonban – eredetileg legalábbis – messze túlmutatott a hagyományosnak mondható
gazdaságpolitikai és költségvetési átrendezésen: Sarkozy az államról való francia
gondolkodás évtizedes-évszázados beidegződéseinek felülírását hirdette, a jóléti jogok
felülvizsgálatát, a világ legnagyvonalúbbjaként számon tartott szociális ellátórendszerének
gyökeres átrendezését. Az addig domináns francia közbeszédbe olyan, korábban
szinte teljes mértékben hiányzó fogalmakat vezetett vissza, mint az érdemelvűség, a köztehercsökkentés,
az állam karcsúsítása és a szabad piacpárti gazdaságpolitika. 7 Abban a
Franciaországban, ahol 1982 márciusában a néhai államfő, a kommunista és szocialista
pártok támogatásával kormányzó François Mitterand rendeletben 65-ről 60 évre csökkentette
a nyugdíjkorhatárt, az 1990-es évek második felében pedig a szintén szocialista
miniszterelnök, Lionel Jospin kormánya 35 órában maximálta a heti munkaóra-terhelést,
Sarkozy koncepciói már kimondásuk pillanatában szerzett jogokat sértettek.
Programja gyakorlatba való átültetéséhez hivatalba lépése pillanatában az elnök számára
két közvetlen közelmúltbéli politikusi reformerelőkép volt adott: Jean-Pierre
Raffarin ex-mi nisz ter el nö ké (2002–2005) és el nö ki hi va ta li előd jéé, Jacques
Chiracé. Előbbi a nagy strukturális átalakítások végrehajtása előtt minden társadalmi
cso port tal, ér dek-kép vi se le ti szerv vel és po li ti kai frak ci ó val igye ke zett kon szen zust ke -
resni, aminek következtében kezdeményezései vagy javarészt elhaltak, vagy az eredetihez
képest a felismerhetetlenségig felpuhultak. Ez alól egyedül a 2003-as nyugdíjreform
számít kivételnek, annak végrehajtója pedig nem más volt, mint a 2007 óta miniszterel
nök François Fillon. Raffarin egy ko ri „fő nö ke”, Chirac vi szont rend re min den elő -
vigyázatosság nélkül jelentette be egy-egy ötletét, aminek következtében kontrollálhatatlanul
rászabadult a társadalmi felháborodás. Ilyen volt például a már Chirac első,
1995-ös győzelme után bejelentett nyugdíjreform, aminek már az első bejelentése egész
Fran cia or szá got na pok ra le bé ní tó sztráj ko kat ered mé nye zett. Az ak ko ri ál lam fő a le he tő
a gaulle-ista tra dí ci ót meg tes te sí tő Jean-Louis Borloo kör nye zet vé del mi tár ca ve ze tőt, de pél dá ul a hon -
vé del mi tár cát sem kon zer va tív ve ze tő irá nyí tot ta. Az egy kor for ra dal mi nak szánt „nyi tást” ma két kor -
mány tag hi va tott szim bo li zál ni: a homoszexualitását nyíl tan vál la ló Frédéric Mitterrand kul tusz mi nisz -
ter – a néhai államfő unokaöccse –, illetve Eric Besson ipari és energetikai tárcavezető. Részletekért lásd
Le gouvernement Fillon III ancré à droite pour 2012, Le Fi ga ro 2010. no vem ber 15. (www.lefigaro.fr/politique/
2010/11/14/01002-20101114ARTFIG00213-remaniement-le-gouvernement-fillon-iii-ancre-adroite-pour-2012.php).
7 Ezekről részletesen lásd Nicolas SARKOZY: Vallomások, Századvég, Budapest, 2006, 115–137.
117

Kommentár • 2010|6
legrosszabb taktikát választotta: új nemzetgyűlési választást írt ki, aminek következtében
öt évig szocialista többséggel került „társbérletbe”, eredeti kezdeményezéséből pedig
sem mi nem va ló sult meg. Lát ha tó, hogy az ered mény mind két kor mány za ti stra té gia
esetében a „kevés reform, sok beszéd” rossz kombinációja volt.
Mindezek fényében Sarkozy talán az egyetlen járható utat választotta: egyszerre kezdett
át ala kí tá sok ba a gaz da ság, az ál lam és a po li ti ka szfé rá já ban. Az el nök lo gi ká ja sze -
rint ugyan is a nagy struk tu rá lis át ala kí tá sok ál tal ki vál tott düh hang ja nem lesz sok kal
erősebb, ha egynél több területen kezdeményez párhuzamos változásokat, sőt ebben az
esetben még az elégedetlenkedők figyelme is megoszlik, aminek nyomán a kormány időt
nyerhet. Az Élysée-palotában töltött első év alatt Sarkozy gyors egymás utániságban vágott
be le a drasz ti kus bü rok rá cia-le épí tés be, a ked vez mé nyes nyug díj rend szer re form -
jába és az adórendszer versenyképesebbé tételébe, alkotmányos reformot kezdeményezett,
kor má nyá ba és fon tos po zí ci ók ba pe dig bát ran ne ve zett ki bal ol da li iko no kat, hogy
to vább fo koz za az amúgy is az ese mé nyek után kul lo gó szo ci a lis ta el len zék za va rát.
A stra té gi át si ker övez te, az ál lam fő túl él te az el múlt év ti ze dek kor mány za ta it rend re
meghátrálásra kényszerítő országos sztrájkokat.
Ezzel a stratégiával sikerült 50 százalékban maximálni az elvonható adó- és járulékter
hek szint jét, fel szá mol ni a nagy ál la mi vál la la tok al kal ma zot ta i nak já ró spe ci á lis, kor -
ked vez mé nyes nyug díj rend szert, to váb bá el ér ni, hogy csak min den má so dik nyug díj ba
vonuló köztisztviselő helyére vegyenek fel új állami alkalmazottat. Olyan, korábban
érint he tet len ként szá mon tar tott in téz mé nyek is le dől tek, mint a 35 órás mun ka hét (les
35 heures) vagy a boltok kötelező vasárnapi zárva tartása. 8 A túlórával szerzett jövedelmekre
a kormány járulékmentességet hirdetett, 2007 júniusában pedig az államfő Jacques
Attali köz gaz dászt – 1981 és 1990 kö zött Mitterrand el nök sze mé lyes fő ta nács adó ját –
kér te fel, hogy te gyen ja vas la tot a gaz da ság ver seny ké pes sé gé nek to váb bi fo ko zá sá ra.
A 2008 januárban bemutatott és összesen 316 reformlépést számláló ötletgyűjtemény
viszont már a kormányzó jobboldal legelkötelezettebb tagjait és szimpatizánsait is valósággal
megrázta. 9 A dokumentum olyan – soha meg nem valósult – ötleteket ajánlott a
kormány figyelmébe, mint a megyei szintű közigazgatás leépítése, a nyugdíjrendszer
teljes piacosítása, valamint a munkaerőpiac teljes deregulációja. Még ha a tanácsadó
tes tü let drasz ti kus ja vas la ta i nak pub li ká lá sa mö gött az a meg fon to lás hú zó dott is meg,
hogy ezekhez képest szinte bármilyen reformpolitika mérsékeltnek hat majd, a piac és
az állam viszonyáról vallott nézeteivel Sarkozy alighanem elnökségének ebben a szakaszában
állt a legtávolabb a francia politikai tradíciótól.
8 „Normális dolog, hogy nekem kell odatelefonálnom és kinyittatnom a boltot, ha Michelle Obama a lá -
nya i val va sár nap dél után sze ret ne vá sá rol ni?”, hang zott 2009 jú ni u sá ban Sarkozy so kat mon dó kér dé -
se, amely alig ha nem a hét utol só nap ján va ló nyitvatartás mel let ti el nö ki kom mu ni ká ci ós kam pány egyik
leg sze ren csét le nebb re si ke rült pa nel je volt. (Sarkozy utilise Michelle Obama pour défendre le travail le dimanche,
L’Expansion.com, www.lexpansion.com/economie/sarkozy-utilise-michelle-obama-pour-defendrele-travail-le-dimanche_184290.html.)
9 A hivatalosan „a francia növekedést felszabadító bizottság” (La Commission pour la Libération de la Croissance Fran -
çaise) névre keresztelt elnöki tanácsadó testület javaslatcsomagját lásd: www.liberationdelacroissance.fr/
files/rapports/rapportCLCF.pdf.
118

Szabó Márk: Szakítópróba – Nicolas Sarkozy elnöksége
A sajtó által hamarosan – és eleinte nem kizárólag negatív felhanggal – „hiperelnöknek”
(l’hyperprésident) el ne ve zett Sarkozy ko rai si ke re i hez nagy mér ték ben hoz zá já -
rult a ve le szem ben ál ló szo ci a lis ták (Par ti Socialiste, PS) vi lág né ze te. A Sé golène Royal
vezetésével 2007-ben immáron sorozatban a harmadik elnökválasztáson alulmaradó PS
gazdaságpolitikai krédója megmaradt az 1980-as években, még Mitterrand alatt kialakított
szellemi és filozófiai közegben, tekintet nélkül arra, hogy egyes követelések már a
né hai ikon ide jé ben is sú lyos mű kö dé si za va rok hoz ve zet tek a gaz da ság ban. En nek kö -
szönhetően a Royal vezette baloldal ezerötszáz eurós minimálbér-ötlete, a 35 órás
munkahét védelme, a tehetősebbekre kivetett további adóterhelés javaslata egyszerre tüntette
fel anakronisztikusnak a PS-t és a valóságosnál is piacbarátabbnak Sarkozyt. Rá adá -
sul miközben a francia baloldal Sarkozy – korábban tagadhatatlanul a radikális jobboldali
Nemzeti Front által kisajátított – belbiztonsági és bevándorlásügyi javaslatai miatt
ref lex sze rű en a szél ső sé gek és az in to le ran cia elő re tö ré sé től óvott, az UMP je lölt jé nek
tak ti ká ja lé nye gé ben sem le ge sí tet te Jean-Marie Le Pen párt ját, ho lott a ve te rán el nök -
jelölt 2002-ben még a választás második fordulójába jutott. A baloldal helyzetfelismerő
gyen ge sé gét mi sem pél dáz za job ban, mint az, hogy 2007-ben a Nem ze ti Front ve -
zére az elmúlt negyedszázad egyik leggyengébb szereplésével a szavazatok mindössze
10,44 százalékát szerezte meg.
Ad va volt te hát az ele in te egy ér tel mű po li ti kai si ke re ket ho zó stra té gia: gyors egy -
másutániságban megkezdett reformok, az ellenzéket demoralizáló, ugyanakkor a semleges
polgárok szimpátiáját megnyerő személyzeti politika a „nyitás” jegyében, és egy, az
1995-től 2007-ig húzódó Chirac-éra relatív mozdulatlanságával szemben kifejezetten
di na mi kus el nö ki stí lus. A po li ti kai len dü le tet leg elő ször a 2008. már ci u si ön kor -
mány za ti vá lasz tás tör te meg, ami kor a bal ol dal ko moly kor rek ci ót haj tott vég re az UMP
uralta politikai mezőn, 10 a kormányzó UMP győzelmét hozó 2009-es európai parlamen
ti vá lasz tás ugyan ak kor azt mu tat ta: ko ránt sem ful ladt még ki Sarkozy el nö ki tel je -
sít mé nye. Oly an nyi ra nem, hogy az ös sze ha son lí tó köz vé le mény-ku ta tás ok sze rint hi á -
ba csökkent 2009. áprilisban ismét 36 százalékra a köztársasági elnök bizalmi indexe,
ugyanennyi hivatalban eltöltött időt követően mind Chirac, mind Mitterrand bő tíz
százalékponttal alacsonyabban állt. 11 Ami talán a reformpolitika kezdeti sikereinél is sokat
mon dóbb: 2008 és 2009 for du ló ján a jobb-, ám nem kis meg le pe tés re a bal ol da lon
is megjelentek olyan vélemények, miszerint a Sarkozy vezette gaulle-ista tábor megnyer
te az ide o ló gi ai há bo rút, és ez zel együtt erő fö lény be ke rül het a ko ráb ban a prog -
resszió bevehetetlen bástyájaként számon tartott szellemi-kulturális szférában is. 12
10 A bal ol da li Le Monde már ek kor, 2009 már ci u sá ban, köz vet le nül az ön kor mány za ti ve re ség után ar -
ról cik ke zett, hogy az ele in te még dif fúz Sarkozy-ellenesség kezd ten den ci á vá erő söd ni: Comment l’anti -
sarkozysme progresse, Le Monde 2009. már ci us 7.
11 A jobboldali Le Figaro korabeli cikkcíme is ezt tanúsította: Sondages: Sarkozy résiste mieux que ses prédécesseurs,
Le Fi ga ro 2009. áp ri lis 2. (www.lefigaro.fr/politique/2009/04/03/01002-20090403ARTFIG00006-
sondages-sarkozy-resiste-mieux-que-ses-predecesseurs-.php).
12 La droite affirme qu’elle a gagné a la bataille idéologique, Le Monde 2008. jú li us 15., 1 és 8; Entre droite et gauche,
une balance inégale, Le Fi ga ro 2009. no vem ber 13. (www.lefigaro.fr/politique/2009/11/14/01002-
20091114ARTFIG00079—entre-droite-et-gauche-une-balance-inegale-.php).
119

Kommentár • 2010|6
Gazdasági paradigmaváltás vagy a „sarkozysme” válsága?
Hiába a 2009. júniusi európai parlamenti választási győzelem és az ellenzéki PS újabb
látványos válsága, a 2008 ősze óta Franciaországot is súlyosan érintő receszszió minden
tekintetben átrajzolta a politikai arénát. Amint a globális válság Franciaországot is elérte,
a reform-agenda észrevétlenül átadta helyét az intenzív állami beavatkozásra épülő
bankmentő és növekedésösztönző intézkedéseknek. Sarkozy olvasatában azonban a 26
milliárd eurós konjunktúracsomag, a pénzintézetek szigorúbb állami kontroll alá vonása
vagy a közpénzből finanszírozott munkahelymegtartó és -teremtő lépések túlmutattak a
pillanatnyi kríziskezelés kényszerén. A válság mint kontextus a kapitalizmus moralizálása
és a gazdaságfejlesztő-beavatkozó állam létének igazolásaként jelent meg, vagyis az államfő
számára – a franciák piackritikus attitűdjével összhangban – az angolszász liberalizmussal
szemben a francia szociális modell létjogosultságát igazolta. 13 A francia kormány
a visszaesés kezdetétől a költségvetés kiadási oldalának megterhelésével finanszírozott
programokkal kívánta elejét venni az elhúzódó recessziónak, aminek következtében a
2009-es év re a bü dzsé hi á nya már meg ha lad ta a GDP 8 szá za lé kát.
Az aktív állami szerepvállalás keretében Sarkozy a pénzintézetek védelméért cserébe
a vezetői prémiumok teljes befagyasztását, a – részben még mindig állami tulajdonú –
Renault és a PSA Peugeot-Citroën konszern gyártóegységeinek részleges hazatelepítését
és csőd hely zet ből köz pén zen ki men tett gyá rak mun ka he lye i nek meg tar tá sát kö ve tel -
te. Az ál lam fő kü lön bö ző szo ci á lis és fog lal koz ta tá si prog ram kez de mé nye zé se i nek költ -
ségvetési súlya már a válság idején meghaladta a hárommilliárd eurót, amiért az UMP
fiskális konzervatívjai egyre kevésbé lelkesedtek, és leplezetlen aggodalommal figyelték a
költségvetési egyensúly elérését az expanzív gazdaságpolitika miatt 2014-re kitoló kormányzati
lépéseket.
A gazdasági válságból való lassú kilábalás végül Sarkozy minden aktivista kísérlete elle
né re ma gá val rán tot ta már egyéb ként is gyen gü lő köz bi zal mat. Mi vel azon ban mind -
végig a köztársasági elnök volt az, aki egymaga volt hivatott megtestesíteni a kormányzati
politikákat, ezúttal is az ő támogatottsága zuhant újabb és újabb történelmi mélypontra,
mi köz ben Fillon mi nisz ter el nök őriz ni tud ta po zí ci ó ját. Így míg 2009 nya rán úgy
lát szott: a bal ol dal a pi ac meg kér dő je lez he tet len mű kö dé si za va rai el le né re sem ké pes a
ma ga ja vá ra for dí ta ni a po li ti kai köz han gu la tot – nem csak Fran cia or szág ban, ha nem a
legtöbb nyugat-európai országban sem –, 2010-re már jelentősen megfogyatkozott az
ál lam fő moz gás te re. Sú lyos le gi ti má ci ós vál ság ra en ge dett kö vet kez tet ni a 2010. már -
ciusi regionális választás, amelyen Elzász és két tengerentúli terület kivételével a kormányzó
UMP mindenhol alulmaradt baloldallal szemben. Hiába érzett rá Sarkozy a
gazdasági paradigmaváltás szükségességére, amikor 2010 tavaszán az látszott körvonalazódni,
hogy a tágabb értelemben vett elnöki stratégia vesztette el végleg a támogatást.
13 Tény: ele in te nem csak Sarkozy szá má ra, amint ar ról a mar kán san pi ac pár ti Economist 2009. má jus
7-i cím lap ja és ve zér cik ke is be szá mol. A lap ar ról írt: az új eu ró pai erő sor rend ben az „eta tis ta” Fran -
cia or szág áll leg fe lül, őt kö ve ti a „korporatista” Né met or szág, a „li be rá lis” Nagy-Bri tan nia pe dig leg há -
tul kul log.
120

Szabó Márk: Szakítópróba – Nicolas Sarkozy elnöksége
Ebben a kontextusban célszerű elemezni a nyugdíjkorhatár 60-ról 62 évre történő
emelésével járó valóságos politikai kálvária jelentőségét. A 2010. őszi sztrájk- és tüntetéssorozat,
valamint az azzal járó kormányzati elbizonytalanodás főleg annak fényében
mu tat kont rasz to san, hogy szin te pon to san há rom év vel ko ráb ban a köz tár sa sá gi el nök
né hány nap le for gá sa alatt a ma ga ja vá ra tud ta for dí ta ni a köz han gu la tot és el ér te, hogy
megkezdődhetett az úgynevezett „speciális nyugdíjrendszerek” felszámolása. Habár a
2007-es év végén is volt tömeges munkabeszüntetés a közösségi közlekedésben, az akkori
sztrájkoknak ereje nem mérhető a 2010-es eseményekhez. 2010 novemberében
Sarkozy valójában nem (csak) a nyugdíjkorhatár általános, 60-ról 62 évre történő emelése
miatt élte át elnöksége és kormánya legválságosabb időszakát: valójában a megszorító
intézkedés által kiváltott elégedetlenségi hullám tünet, ami arról árulkodik, hogy a
választók három év leforgása alatt elpártoltak az eleinte még teljesítményelvű-reformer,
majd gaz da ság men tő-eta tis ta, vé gül pe dig meg szo rí tó prog ra mot hir de tő ál lam fő től. 14
A bizalmi válság arra enged következtetni, hogy a Sarkozy-ellenes hangulat fellángolása
nem ki zá ró lag a nyug díj rend szer fi nan szí roz ha tó sá ga ér de ké ben ho zott meg szo rí tás nak
kö szön he tő, ha nem mé lyebb okai van nak: az el nök nek há rom és fél év alatt nem si ke -
rült koherens önképet, „izmust” teremtenie.
A 60 éves nyug díj kor ha tár fenn tart ha tat lan sá ga ke vés ma gya rá za tot igé nyel. En nek
el le né re az ál lam fő a több hó na pon át tar tó in ten zív vi ta so rán kép te len volt a ma ga ja -
vá ra for dí ta ni a hely ze tet, amit nyil ván va ló an nagy ban gá tolt, hogy az át ala kí tás le ve -
zénylésével megbízott – és a reform törvénybe iktatását követő kormányátalakítás nyomán
rö vid úton me nesz tett – Eric Woerth mun ka ügyi mi nisz ter a Sarkozy-elnökség
egyik legsúlyosabb korrupciós botrányába keveredett. Amikor pedig 2010 koranyarán
kezdett körvonalazódni, hogy a korhatáremelés aligha lesz az év sikere az Élysée-palota
számára, Nicolas Sarkozy hosszú időre még az általa korábban maximálisan kihasznált
nemzetközi megszólalási lehetőségekből is látványosan hátrébb húzódott. Olyannyira,
hogy az ame ri kai Ti me ma ga zin egyik új ság író ja már má jus ban azt kér dez te: ho va tűnt
Sarkozy? 15 Bár borítékolható, hogy ez a hozzáállás nem marad tartós, az biztonsággal
ki je lent he tő, hogy szűk más fél év vel az el nök vá lasz tás előtt Sarkozy már alig ha lesz ké -
pes új profilt adni elnökségének és kormányának. Sőt: a novembervégi kabinetátalakítás
karaktere is arra enged következtetni, hogy az Élysée-palota korábbi proaktív, nemritkán
tu da to san konf lik tus ke re ső stí lu sa is át ad ja a he lyét az V. köz tár sa ság köz jo gi ha gyo -
14 Az elemzés kereteit szétfeszítené a francia nyugdíjrendszer akár csak vázlatos bemutatása is. A 2007-es
reform jelentősége az volt, hogy az olyan nagy állami cégek, mint az SNCF vasúttársaság alkalmazottjai
ne vonulhassanak nyugállományba átlag 37 és fél év járulékfizetés után, hanem privilégiumaik elvesztésé
vel in teg rá lód ja nak a „klas szi kus” nyug díj rend szer be. A 2010-es ál ta lá nos nyug díj kor ha tár-eme lést a
rend szer fenn tart ha tat lan sá ga in do kol ta. Mitterrand el nök 1982 már ci u sá ban 65-ről ren de le ti úton 60
év re csök ken tet te a nyug díj jo go sult ság al só kor ha tá rát, ez pe dig szer zett jog ként az év ti ze dek so rán
érinthetetlenné vált. La retraite a 60 ans à été une mesure symbolique de Mitterrand en 1981, La Croix 2010. má jus
26. (www.la-croix.com/La-retraite-a-60-ans-a-ete-une-mesure-symbolique-de-l-altern/article/
2427117/55350).
15 Where’s Sarkozy? New Low Profile for French Leader, Ti me 2010. má jus 5. (www.time.com/time/world/article/
0,8599,1987001,00.html).
121

Kommentár • 2010|6
mányához hűbb szerepfelfogásnak, amelyben a köztársasági elnök a vele azonos politikai
ala pon ál ló kor mány ra és mi nisz ter el nö ké re bíz za a „na pi” ügy in té zést, men te sít ve
az állam első emberét a szükségszerű érdekütközésekkel és további népszerűségvesztéssel
já ró bel ügyek alól. A ha ta lom meg osz tás ilyen új ra kon fi gu rá lá sa azon ban pont az el -
múlt évek gyökeresen eltérő elnöki szerepfelfogása miatt már a kiindulópontban komoly
hi te les sé gi prob lé mák kal ter helt, ne he zít ve az Ély sée-pa lo ta stra té gi á já nak meg va -
lósítását.
Mi ért győz het még is – és mi lyen áron?
Minden nehézség és népszerűtlensége ellenére Sarkozy azonban okkal reménykedhet
abban, hogy 2012-ben további öt évvel meghosszabbíthatja államfői mandátumát.
Nem csak azért, mert po li ti ku si kar ri er je so rán több al ka lom mal is bi zo nyí tot ta, hogy a
bi za lom vesz tés kel lő aka rat tal hely re ál lít ha tó. Hi á ba nem lát szik meg va ló sul ni a köz tár -
sasági elnök legfőbb 2007-es ígérete, vagyis a polgárok vásárlóerejének fokozása, ha riválisai
legalább annyi potenciális törésvonallal terhelten készülnek átvenni az ország
irányítását a gaulle-istáktól.
A kö zel múlt ban több köz vé le mény-ku ta tás ból is az de rült ki, hogy egy „most va sár -
nap” feltételezett elnökválasztás második – vagyis kétszereplős – fordulójában Sarkozy
mind Martine Aubry jelenlegi szocialista pártfőtitkár asszonnyal, mind Dominique
Strauss-Kahn IMF-vezérigazgatóval szemben alulmaradna: előbbi nagyjából 2, utóbbi
viszont már messze a hibahatáron túli, 18 százalékpontos különbséggel előzné meg. 16 Ez
azon ban – túl azon, hogy köz vé le mény-ku ta tás – több szem pont ból is hi po te ti kus hely -
zet, ugyan is csak a je len le gi, 2010-es év vé gi is me re tek sze rint leg alább há rom po ten ci -
á lis szo ci a lis ta el nök je lölt-as pi ráns van. Ko ránt sem ki zárt, hogy a 2007-ben már ve re -
séget szenvedő Royal ismét beszáll az előválasztási megmérettetésbe, rajta kívül a „termé
sze tes” je lölt Martine Aubry fő tit kár, il let ve a leg esé lye sebb ként szá mon tar tott
Strauss-Kahn – egyelőre tudatosan lebegtetett – indulása is eltérő forgatókönyvekhez
ve zet het. Tény, hogy az IMF je len le gi, nem mel les leg 2007-ben pont Sarkozy ál tal ja -
vasolt vezetője komoly kihívás elé állítaná az államfőt, azonban ennek komoly előfeltétele,
hogy az elmúlt öt évben tudatosan képviselt, a nyugat-európai balközép pártoknál
jóval markánsabban piacellenes hangvételnek köszönhetően megerősödött PS kibékítse
sza va zó it a nem zet kö zi pénz ügyi vi lág egyik ve ze tő jé nek prag ma ti ku sabb gaz da ság po li ti -
kai nézeteivel. Egy ilyen politikai kísérletben pedig benne rejlik a kockázat is, amire
Sarkozy értelemszerűen építeni tud. 17 Ugyan ezek a bel ső vi ták ter hel ték már 2007-ben
16 A Harris Interactive no vem ber 9–10-i fel mé ré se az Aubry–Sarkozy pár harc ról: En 2012, Fillon gagnerait
contre Aubry, Sarkozy serait battu, Libération 2010. no vem ber 12. (www.liberation.fr/politiques/
01012301849-2012-fillon-l-emporterait-contre-aubry-sarkozy-serait-battu). A Strauss-Kahn–Sar -
kozy választásról az Ifop felmérése: www.ifop.fr/media/poll/1330-1-study_file.pdf.
17 Hely hi ány mi att nincs mód ki tér ni rá, de a sze mé lyi és gaz da ság po li ti kai kü lönb sé gek mel lett a fran -
cia baloldal hagyományos sokrétűsége, a trockistáktól a kommunistákon és zöldeken, illetve globalizá-
122

Szabó Márk: Szakítópróba – Nicolas Sarkozy elnöksége
is a szocialistákat, és egyelőre kevés jel utal arra, hogy mostanra sikerült volna áthidalni
uk a sze mé lyi és fi lo zó fi ai kü lönb sé ge ket.
Ter mé sze te sen nem csak az el len fél meg osz tott sá gá ban re mény ked het Nicolas
Sarkozy: amennyiben sikerül „visszatérnie” a francia köztársasági elnök hagyományos
szerepéhez, vagyis a külpolitika és a diplomácia irányításához, akkor a nemzetközi fórumo
kon – mint pél dá ul a G20- és a G8-elnökségekben – olyan le he tő sé ge ket ak náz hat
ki, amelyek a választópolgároknak kedves nagyhatalmi pozíció erősítésével (vagy annak
lát sza tá val) szol gál nak. Chirac el nök ki fe je zet ten épí tett az eb ben rej lő po ten ci ál ra,
ami kor az Egye sült Ál la mok 2003-as Irak el le ni há bo rú já nak leg mar kán sabb el len ző je -
ként a nemzeti érdek megtestesítőjeként jelenhetett meg az ENSZ-ben és más olyan
nemzetközi szervezetekben, ahol Franciaországnak 1945 óta hagyományosan vezető szerep
jut. Jól mutatja a nemzetközi kapcsolatok népszerűségnövelő lehetőségét az a felmé
rés, amely sze rint 2008 vé gén, az Eu ró pai Unió fran cia el nök sé gi fél év ét kö ve tő en
az ál lam fő tá mo ga tott sá ga 46 szá za lé kos ra emel ke dett, hat hó nap alatt 8 szá za lék pont tal
erősítve az elnökbe vetett bizalmat. 18
Ami azon ban mind eb ből kö vet ke zik, az Sarkozy szá má ra és a ve le szem ben 2007-
ben táp lált re mé nyek hez ké pest ös szes sé gé ben ke vés bé po zi tív. Ha si ke rül is 2012-ben
új ra győz nie, az már min den bi zon nyal nél kü löz ni fog ja azt a le he tő sé get, amit a fran -
cia el nök je len tett az eu ró pai jobb kö zép pár tok szá má ra: hogy ugyan is van kor sze rű,
pi ac pár ti, ugyan ak kor nem kri ti kát la nul ál lam el le nes, in no va tív, atlantista és komp le -
xu sok tól men tes kon zer va tív po li ti ka. En nek ki for má lá sá hoz öt év – még a glo bá lis
gaz da sá gi vál ság mel lett is – elég lett vol na, ha lé te zik sarkozysme. 2011-re úgy tű nik, nem
lé te zik.
ciókritikusokon át a szo ci a lis tá kig érő íve to vább ra is meg ol dat lan prob lé ma, ami vel szem ben a jobb ol -
dal jóval homogénebb képet mutat még akkor is, ha a szélsőjobboldal mellett biztos indulónak látszik
Sarkozy nagy riválisa, Dominique de Villepin egykori miniszterelnök (2005–2007).
18 Watch out, world, The Economist 2010. ok tó ber 9–15., 33.
123

Kommentár • 2010|6 – Szemle
FÉNYKÉPÉSZ A VÁROSBAN
Hemzőváros – Hemző Károly kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. Kurátor: Kiscsatári Marianna, nyitva
2011. ja nu ár 1-jé ig, kedd től va sár na pig 10 és 18 óra kö zött
Hemző Károly neve a hetvenes években születettek generációjából sokaknak inkább
anyá ink La jos Ma ri-sza kács köny ve i nek fo tó sa ként is me rős. Pe dig – mint azt a Nem ze ti
Mú ze um egyik el du gott szeg le té ben ja nu ár ele jé ig lát ha tó ki ál lí tás bi zo nyít ja – egy sok -
felé tájékozódó, érzékeny, az emberi világot érző humorral figyelő fotográfusról van
szó, aki a spor to lók és a lo vak mel lett szen ve dél lyel lát va fo tóz ta a vá rost, Bu da pes tet.
„Ne csak néz zen ve le, lás son is” – ta ná csol ta ál lí tó lag a la punk elő ző szá má ban be mu ta -
tott mes ter, Escher Kár oly, aki re „úgy néz tem mint egy is ten re” – idé zi fel Hemző for -
dulatát a Fotóriporter ezévi 5. száma, amelyet Szarka Klára szerkesztett. Az 1928-ban
szü le tett mű vész kéz ügyes sé gé re ha mar fel fi gyel tek a csa lád ban: jókezű mű sze rész nek
szán ták. Ám mint több ször éle té ben, hú ga lé pett köz be: 1942-ben elolvasott egy hir -
detést, amelyben laborasszisztenst kerestek a Hunnia Filmstúdióba. Innen indult a fotográfusi
pálya, hogy aztán megállás nélkül tartson napjainkig. (A húg akkor is döntő
befolyással volt bátyja életére, amikor a háború után súlyos, halálosnak tűnő tüdőbajára
szer zett ak kor cso da szám ba me nő Streptomicint vagy ugyan csak ő no szo gat ta ar ra, hogy
ak kor nyom dá ban dol go zó báty ja el ső, di vat fo tó nak szánt mű ve it be küld je a Nők Lap -
já nak, és el in dul has son a hi va tá sos fo tós pá lyá ja 1952-ben.) A Hon véd SE, majd a Ké -
pes Sport alkalmazásában megmutathatta mindazt az örömöt, szenvedést és diadalt,
amit a fény ko rá ban lé vő ma gyar s port kí nált szur ko ló i nak és meg örö kí tő i nek. 1967-től
nyugdíjba vonulásáig a Külügyminisztérium Magyar Szemle című lapjának volt a fényképésze,
ahol – saját szavaival – az volt a dolga, „hogy bemutassa Magyarország szebbik
ar cát”. Emel lett azon ban lát ha tó an volt ide je ar ra, hogy a vá ro si élet ap ró rez dü lé se it is
megörökítse, és felvételek ezreit, talán tízezreit készítse el kedves témájáról, a lovakról.
A Hemzőváros című kiállítás a művész Budapesttel kapcsolatos képeiből nyújt áttekintést –
de a Nemzeti Múzeum termeiben Hemző kedves dalainak kíséretében kis házi vetítésen
megismerhetjük sporttal kapcsolatos felvételeit is, és láthatóak a fényképész egykori masinái
is egy tárlóban. Kiscsatári Marianna hallatlan empátiával válogatta össze az anyagot,
mindenkor a képek látványon túlnyúló üzeneteit keresve: az összefirkált panelház
aljában a padon ülő, vélhetően vidékről felhozott bácsi magányában vagy a jegesasszony
robusztus megjelenésében ugyanúgy meglátta a téma drámáját/iróniáját mint maga a
mű vész. Ha idő rend ben igyek szünk néz ni a – mily meg le pő – ke vés pénz ből, de nagy
invencióval összerakott kiállítást az első, 1957-es képtől az utolsó, 2004-esig, csendben
kö vet het jük egy vi lág el sül lye dé sét is. Is mer ve és sem mi kép pen nem fel ment ve 1957
Ma gyar or szá gát, a hí don ku ta ko dó új ság író és a mö göt te fi gyel me sen ál ló híd mes ter
kettőse mégis figyelmet érdemel: más típusú embert látunk bennük. Rendjük és helyük
magától értetődő: az újságíró fess – zakózsebében vélhetően szarufésű lapul -, szövet-
124

Fényképész a városban
kabátja, nyakkendője azt az emberanyagot mutatja, amellyel az ország vezetőinek is felépít
he tő nek tűnt a szo ci a liz mus. A mes ter sé ge je gye it el té veszt he tet le nül ma gán vi se lő
szak mun kás pe dig ön tu da to san és fi gyel me sen áll mö göt te. A nyolc va nas évek fo tói azt
a szét bom lást tük rö zik, aho vá a rend szer is ju tott szűk há rom év ti zed alatt: graffitiket,
szakadt plakátokkal borított házfalakat, csonka reklámfeliratokat, sitthalmokat, a groteszk
ural mát. Azt, amit az internetes fo tó tár, a fortepan.hu egyik lét re ho zó ja olyan
plasztikusan fogalmazott meg egy, az origo.hu-nak adott interjújában: „rengeteg képünk
van a nyolcvanas évekből, de egyszerűen használhatatlanok. Drótokat, csöveket lehet
lát ni, si lány tár gyak kal vet tük kö rül ma gun kat. Nem látsz sen kit, aki az ut cán új sá -
got ol vas, de jó csa lá di ké pek sin cse nek: az em be rek el kez de nek idi ó tán, in fan ti li sen vi -
sel ked ni, sza már fü le ket mu to gat nak egy más nak.” *
A kiállítás hű és elgondolkodtató lenyomata a kornak: szamárfül az időnek.
A hídmester és az újságíró (1957)
125

Kommentár • 2010|6 – Szemle
Vesztróczy Zsolt
A LENGYEL KAP CSO LAT
A magyar kapcsolat. Szerk. Bogdańska-Szadai Boz • ena – Szalai Attila, Magyarországi Bem József Kultu
rá lis Egye sü let – Głos Polonii, Bu da pest, 2009, 247 ol dal
Bár a lengyel–magyar barátság évszázadairól már számtalan kötet született, bizonyos
kor szak ok ese té ben még is van nak ki sebb-na gyobb fe hér fol tok. Ezek kö zé a tar to zik a II.
vi lág há bo rú vé gé től a rend szer vál tá sig ter je dő idő szak is, ahol még elég sok a tisz tá zat -
lan kérdés. A monografikus feldolgozások hiányát egyelőre tanulmánykötetek, memoá
rok és az oral history különféle formái hivatottak pótolni, mint például az eredetileg lengyel
ol va sók szá má ra ké szült in ter jú kö tet, A magyar kapcsolat is. Ez öt olyan ma gyar ér tel -
miségivel – Engelmayer Ákossal, Kiss Gy. Csabával, Kovács Istvánnal, Szalai Attilával és
Molnár Imrével – készült, hosszabb beszélgetést tartalmaz, akiknek életútja az elmúlt fél
évszázadban szorosan összefonódott lengyel–magyar kapcsolatok történetével.
Ez meglehetősen érdekesen alakult a Kádár-korszakban. A két ország azonos szövetségi
rendszerben volt, a politikusok részéről napirenden voltak a népek internacionalis
ta ba rát sá gát di cső í tő szó za tok, a len gyel tár sa da lom pe dig nem fe lej tet te el a II. vi -
lágháború alatt nekik nyújtott magyar segítséget. Elvileg tehát minden lehetőség adva
volt en nek az amúgy is jó kap cso lat nak a to váb bi erő sí té sé re, ám saj nos en nek még is az
ellenkezője következett be. A Kádár-rendszer ugyanis potenciális veszélyforrást látott a
kulturálisan és politikailag sok tekintetben szabadabb Lengyelországban, és nem feledkezett
meg arról sem, hogy az 1956-os forradalom a lengyelek melletti szimpátiatüntetés
sel in dult. Emi att a két nép kö zöt ti a va ló di kö ze le dés nek min den esz köz zel igye ke -
zett gá tat vet ni, és ez a fé le lem kü lö nö sen 1980–1981-ben volt erős. A gulyáskommunista
ma gyar tár sa da lom azon ban ek kor már nem kö vet te a len gyel utat, sőt szem be is
fordult azzal. 1989 után elvileg lett volna lehetőség e viszony újrarendezésére, amire
több kí sér let is tör tént, ám az elő re lé pést a ma gyar szo ci a lis ta kor má nyok ide jén min -
dig visszaesés követte, és a hazai társadalom számára sem voltak már olyan fontosak a
lengyelek, mint két-három évtizeddel korábban.
A könyv sze rep lői kü lön bö ző mó do kon „fe dez ték fel” Len gyel or szá got, ami hez egye -
sek ol vas má nya ik (Engelmayer Ákos, Ko vács Ist ván), má sok pe dig kint szer zett él mé -
nye ik ré vén „ju tot tak el” (Kiss Gy. Csa ba, Szalai At ti la, Mol nár Im re). Ez ak ko ri ban a
szabadság élményét jelentette a számukra, nem csupán egy nyelv tanulását vagy egy kultúra
megismerését. A könyv szereplőit például éppen a kinti, jóval szabadabb légkör
(pél dá ul dzsessz klu bok, au tós top, pezs gő szel le mi élet az egye te me ken, az egy ház jó val
na gyobb tár sa dal mi sze re pe, a len gye lek ha tár ta lan hi te a rend szer bu ká sá ban stb.) se -
gí tet te hoz zá a bel ső sza bad ság meg ta lá lás hoz és a foj to ga tó ha zai lég kör el vi se lé sé hez.
Eb ben nagy se gít sé gük re volt szi lárd er köl csi tar tá sá val a ne ves tör té nész, Wacław Fel -
126

Vesztróczy Zsolt: A lengyel kapcsolat
czak, aki mindennemű együttműködést elutasított a rendszerrel, és őket is erre bátorította.
Ehhez a tanácshoz mindannyian következetesen tartották is magukat, és az őket
ért kisebb-nagyobb retorziók ellenére sem alkudtak meg a rendszerrel.
A kötet hősei a Kádár-korszakot a lengyel–magyar kapcsolatok sajátos prizmáján keresz
tül ér té ke lik. En nek so rán gyak ran ha son lít ják ös sze a két tár sa dal mat po li ti kai, kul -
tu rá lis és mo rá lis szem pont ból, de en nek az ered mé nye ma gyar rész ről nem a leg ked -
ve zőbb.
A legnagyobb eltérést a magyar és a lengyel társadalom között a széles tömegek rendszerhez
fűződő kapcsolatában lehet felfedezni. A lengyelek, határtalan optimizmust tanúsítva,
szilárdan hittek annak bukásában, vezérelvük pedig II. János Pál pápa híres
szál ló igé je, a „nem kell fél ni” volt. 1980–81-ben a len gyel tár sa da lom po li ti kai té ren az
önszerveződés útjára lépett, és hiába volt a szükségállapot bevezetése, Jaruzelskiék végül
mégis tárgyalóasztalhoz kényszerültek. Ezzel szemben a magyar társadalom többsége
nemcsak megbékélt a forradalmat leverő Kádár-rendszerrel, hanem később még érzelmileg
is azonosult vele. Szintén komoly eltérés tapasztalható a lengyel és magyar katolikus
egyházak tevékenysége között, ahol az előbbi rendszeren belül komoly társadalmi
és politikai súllyal rendelkezett, amivel élt is.
Rendkívül érdekes a két társadalom reakciójának összehasonlítása is 1956 és 1980–
81 kap csán. A ma gyar for ra dal mat 1956-ban a len gye lek anya gi lag és er köl csi leg rend -
kívül komoly mértékben támogatták, ráadásul az ottani közvélemény évtizedek múlva is
szá mon tar tot ta azt, el len tét ben a ha za i val. 1980–81-ben, te hát alig ne gyed szá zad dal
ké sőbb a kádárista tár sa da lom ré szé ről – egy rend kí vül szűk ér tel mi sé gi ré te get le szá -
mít va – már nem vol tak ilyen re ak ci ók, sőt ép pen az el len ke ző je volt ta pasz tal ha tó.
A kom mu nis ta pro pa gan da len gyel el le nes ha zug sá ga it el fo gad va szé les tö me gek ítél ték
el a „sztráj ko ló, lus ta” len gye le ket, őket té ve fe le lős sé a ma gyar élet szín vo nal csök ke né -
séért. Bár hazánkban kisebb segélyakciókra azért sor került, ám ennek mértéke meg sem
kö ze lí tet te az 1956-os len gyel tá mo ga tást.
A „há rom T” al kal ma zá sa is rend kí vül ér de kes eb ben a re lá ci ó ban. Az aczéli kul túr -
politika ugyanis a nemzetközi egyezmények értelmében számos lengyel irodalmi művet
adott ki ma gya rul, sőt a het ve nes évek ben még azt is el tűr te, hogy a Nagy vi lág cí mű fo -
lyóiratban egyes, odahaza indexen lévő szerzők művei megjelenhessenek. A Szolidaritás
idő sza ká ban azon ban már ke mé nyen lé pett fel, ami nek – más, nem len gyel szem -
pont ok mi att – a Tiszatáj és a Moz gó Vi lág is ál do za tul esett.
A könyv, bár a mű faj nak kö szön he tő en a szub jek tív elem vé gig je len van ben ne,
mégis rendkívül tanulságos információkkal szolgál mind a magyar, mind a lengyel olvasó
szá má ra. Az in ter júk az el múlt fél év szá zad kap cso lat tör té ne te mel lett a két or szág kö -
zöt ti po li ti kai és mo rá lis kü lönb sé gek re is sok ban rá vi lá gí ta nak. Ezek az el té ré sek kü lö -
nösen a kommunista állam társadalmi megítélésben nagyok, ahol a „lengyel optimizmus”
és a „ma gyar be le tö rő dés” je len tik a két el len pó lust. Mind ez a ko ra be li vi szo nyok
be mu ta tá sa mel lett sok ban ar ra is vá laszt ad, hogy a len gye lek ve lünk el len tét ben mi ért
élték meg sikertörténetként az elmúlt 20 évet, miközben mi éppen az ellenkező módon
ítél jük ezt meg az idő sza kot.
127

Kommentár • 2010|6
Számunk szerzői
BALÁZS ZOLTÁN (1966, Sopron) politológus, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem
oktatója
BARTUS GÁBOR (1968, Békéscsaba) környezetgazdász, a Budapesti Műszaki és Gazdaság -
tudományi Egyetem oktatója
JAKAB ANDRÁS (1978, Budapest) jogász, egyetemi docens, PPKE Alkotmányjogi Tanszék
KÖVENDY KATALIN (1955, Budapest) szellemi szabadfoglalkozású tanár, történész, fordító
LÁNCZI ANDRÁS (1956, Budapest) filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára
PÓCZA KÁLMÁN (1976, Budapest) eszmetörténész, a PPKE Bölcsészettudományi Karának
oktatója
SALÁT GERGELY (1975, Budapest) sinológus, az ELTE Bölcsészettudományi Karának
oktatója
SZABÓ MÁRK (1983, Pécs) doktorandusz, Budapesti Corvinus Egyetem
SZALAI ÁKOS (1971, Budapest) közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója
SZALAI ZOLTÁN (1981, Budapest) kultúrtörténész, a Mathias Corvinus Collegium
ügyvezető igazgatója, az ELTE doktorandusza
TECHET PÉTER (1984, Budapest) doktorandusz, PPKE Bölcsészettudományi Kar
VESZTRÓCZY ZSOLT (1966, Budapest) történész, az OSZK munkatársa