2004. augusztus - Színház.net

TÁNCTóth Ágnes VeronikaHímnem, nônem■A FIÚK… (LES HOMMES CACHÉS);CREDO HYSTERICA, AVAGY A CSAJOK ■Atriptichon elsô két darabja elkészült. Frenák Pál két legfrissebb bemutatója a férfiak, majda nôk világának tragikomikus látleletével szolgálva feladja a labdát, párbeszédet kezdeményez.Koreográfusként mindezt természetesen nyitott, kíváncsi és egyedülállóan toleráns (vagyisszinte kockázatmentes) közegben, a kortárs tánc közegében teszi. De azért ne feledkezzünk megarról – és ezen nincs mit szépíteni –, hogy alapvetôen egy olyan társadalomban élünk, aholpéldául a családon belüli erôszak magánügynek, a homofóbia kötelezô jópofaságnak, a feminizmuspedig szitokszónak számít.Frenák A fiúk… (Les hommes cachés) címûmûvében roppant alaposan és szisztematikusandolgozza fel a férfiszerepek sokféleségénektémakörét. A tánc nagyon gyorsanreagáló közeg: úgy tûnik, a koreográfusokgyorsabban mutatnak rá a változásokra,mint a társadalomtudósok. E téren hazánkbanFrenák Pál úttörô szerepe tagadhatatlan,de például Csabai Attila is sokat tettannak érdekében, hogy az egyetlen, szentés sérthetetlen férj-apa-családfenntartóerôember idolja mellé felsorakozzon néhányettôl radikálisan eltérô lehetségesszerep is.Ezek persze többnyire nem újak, csupánsokáig láthatatlanok voltak a mi merev éselôítéletes, patriarchális társadalmunkban.Frenák és Csabai jelentôsége abbanáll, hogy munkáik folyamatosan csökkentikezt a láthatatlanságot, visszaadva a reprezentációjogát a nem többségi, a nemmegszokott életsorsok számára is, egybenmegkérdôjelezve, megmosolyogva a hagyományosszerep visszásságait. Ettôl aderûs mosolytól viszont a szigorú határokelmosódnak, és még a szexualitás is sokszorironikus és változékony szerepjátékkáválik. Egymás mellé kerülnek ezek a rejtettszerepek és a hagyományos szerep paródiái,pontosabban: a homlokzat megrepedezik,és mi bekukucskálhatunk mögé.Az „új férfiak” felvállalják a hagyományosférfisztereotípiáktól eltérô személyiségjegyeiketis, melyek eddig a nôi szerepsztereotípiáihoz tartoztak, így a kettô világosellentétpárja helyett inkább egy folytonosskálát kapunk. Csabai Attila VirginiaWoolf Orlando címû mûve által inspiráltkoreográfiájában éppen ezt az összecsúszástvizsgálja, míg Gisell@csabai.mpeg.hucímû darabjában a nôi fôszereplô álarcábanalaposan átrajzolja a tánctörténetialapmûvet. Hiszen a tánc évszázadokon átérvényes jelmondatát – „A tánc maga anô” – Frenák és Csabai alaposan kifordítja:a táncosnô oly sokáig, sokszor mégma is mint vonzó fétistárgy jelenik meg aszínpadon, és amennyiben a férfi táncosokhasonló eszközökkel (rúzs, nôi ruha, magassarkú cipô, erôs smink) élnek, mulatságosanleplezik le a mûfaj voyeurködésreszocializálódott rajongóit. Ez a trükk atáncosnôket is megvédi: nem véletlen,hogy Csabai és Frenák darabjaiban is gyak-Miguel Ortega, André Sueiro Barbosa és Gergely Attila A fiúk… elôadásábanXXXVII. évfolyam 8. szám2004. AUGUSZTUS ■ 1 5