2004. augusztus - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRségét. Ellentmondás a javából (jelmez: BenedekMari). Tûsarkú, éles kontúrú cipô –megint csak a nôiesség és spanyolcsizmasûrítménye – tartozik hozzá, amely különéletet él az elôadásban. Spolarics Andreajátéka, színészi jelenléte, lappangó, szabadjáraszinte sohasem eresztett (bebörtönzött)ereje, királyi nagysága és páncélozottnôi nagyszerûsége élményszerû. Spolarics,e fegyvereitôl megfosztott királynôfegyverténye a hangja és beszéde. Szövegmondásaés -értelmezése mindig érthetô ésélvezetes, hangsúlyai, hangfekvése, -képzése,légzése tanítani valók. Királyi módbirtokolja hangját, szavait. (És kiáltó különbségis van szövegérthetôség, beszédtechnikaszempontjából közte és az elôadástovábbi szereplôi közt.) Parancsolónsuttog, és úgy beszél középhangon, ahogycsak egy igazi nagy formátumú uralkodó(és színész) tud, akinek nem ordítania kell,hogy a világ mozduljon, csak szólnia. Spolaricsmozdulatai, ahogy kinéz a nézôre,akit szintén ural, ahogy érdeklôdô-tárgyilagosarccal lapoz egy aznapi Népszavát (azelôadás különös gegje, V-effektje), ahogycsupán megbillenti lábát félelmetes tûsarkúcipôjében – feszültséget és elfojtotterôt sugároz. A nyugodt erô, írhatnám, hae szavakat is nem sajátította volna ki valamipolitikai hatalom. Stuart és Erzsébet találkozása az elsô pillanat, amikor a színész fekvôhelyzetébôl felemelkedik. Ágya fölé lógatott mikrofonba beszéli, ordítja bele önmagával,királyi versenytársával való vitáját. Hard rock szeánsz a nézônek. A vad, zenére üvöltöttegyszemélyes párbeszéd, melyet a többiek, azaz az „udvar” lesállásból, a sötétablak mögül figyelnek, nem más, mint egy megkonstruált és eljátszott szerep a nézôk(a „média”) számára. Spolarics Andrea királyi feladatot kapott, s az alakítás új állomástjelent e nagyszerû színész pályáján. Nem hanggal, energiával és gesztussal dolgozik most,mint korábban, de jelenléttel, koncentrációval és középhanggal.Drámatörténeti ismereteink alapján kielemezhetjük a két nô különbözôségét, konfliktusainakalapját, de a színpadon aligha. Itt valaki önmagával harcol, a politikus a bennelévô nôvel talán, ha ez így nem lenne leegyszerûsítô és didaktikus. És meg is gyilkolja, önkezével,elfojtja magában a nôt: Erzsébet szolgái által meghosszabbított keze valóbanMária torkára kulcsolódik. S aztán az uralkodó pislogni kezd, mint a politikusok általában,és valaki mást vonnak felelôsségre az ô bûnéért. Dolga végeztével, a sorstragédia beteljesítésévelErzsébet (már ha tényleg ô gyôzött) valóban leszállhat terápiás ágyáról.Spolarics, mint aki eltakarítja maga után a piszkot, nyugodt, ráérôs mozdulatokkal csomagoljaössze az ágyat, olykor cinkosan-játékosan ránk is néz, mi pedig kíváncsian figyeljük,hogy mit csinál. Elegáns fehér bôrönddé hajtogatja ágyát. Ez a bôrönd mintha egypolitikus utazásainak elengedhetetlen kelléke lenne. Amelyet magával visz, hogy mindigkéznél legyen. Aztán halkan, már félcivilben, elfütyüli a God Save the Queent. A himnusszala tévéközvetítésnek vége.FRIEDRICH SCHILLER: STUART MÁRIA(Bárka Színház)FORDÍTOTTA: Kálnoky László. DRAMATURG: Ungár Júlia. DÍSZLET: Ambrus Mária. JELMEZ: BenedekMari. ZENE: Tallér Zsófia. RENDEZTE: Zsótér Sándor.SZEREPLÔK: Spolarics Andrea, Balázs Zoltán, Varga Gabriella, Gados Béla, Horváth Kristóf,Varga Anikó, Ollé Erik, Kiss Réka Judit.„Önnön vérével a pelikán gyermekeit felneveli;/ Erôs gyermek pelikánnak a vérétés az életét veszi.” E szövegbôl kiragadott sorokmottóként állnak az Atlantis Színház Lear király-elôadásánakszínlapján, s az elôadásbana pelikánok hangsúlyos vizuális megjelenítéstis kapnak. Már ebbôl is sejthetô, hogy HorgasÁdám ezúttal sem hagyományos szöveginterpretációtkészített a feldolgozott Shakespearemûbôl– a megjelenítés módja pedig sokatmegsejtet a vállalkozás kudarcának okaiból is.XXXVII. évfolyam 8. számUrbán BalázsBábok és pelikánok■WILLIAM SHAKESPEARE: LEAR KIRÁLY ■A saját nemzôjét felfaló vad víziója tagadhatatlanula Lear király történeténekfontos eleme. A pelikánhasonlat pedig jópélda arra az alkotói módszerre, amely azegyes történetfragmentumok mellé rögvestallegóriákat (más esetben szimbólumokat)emel. Ám az allegóriák, a szimbólumok aLearben mindig a történet egy másik rétegétnyitják meg. A dráma kivételes gazdagságának,egyetemességének kulcsa többekközött az, ahogy a történet értelmezésénekszintjei a metaforák segítségével kiépülnek:a családi tragédia egyszersmind generációstragédia is, a generációk összecsapásaegyúttal két világrend (a bigottnak,maradinak tûnô, de morális alapú, biztosértékeket védelmezô, a középkornak megfeleltethetôrégi és a babonákon túllépô, deaz elveket is elhagyó, gátlástalan individualizmusraépítô, reneszánsz jegyekkel leírhatóúj) összecsapása is egyben, ami viszont az ôrület megtisztító vihara után szinte akozmikus jó és rossz párbajává is válik. Az Atlantis elôadása azonban nem az értelmezésiszintek kiépítésére, hanem a primer történet mitizált, ritualizált megjelenítésére törekszik,így az allegóriákat, a szimbólumokat a történet primer rétegeinek kivetítésére használja.A pelikánoknak azonban ekként nincs valós funkciójuk a játékban; inkább csak vizuálisanszájba rágják a verbálisan is közölt gondolatokat. Az elôadás más elemei is azegyszerûsítés és a didaxis irányába hatnak – az átdolgozott, egyfelvonásnyi idôre húzottszöveg csakúgy, mint a Horgas által választott, az elôadást minden elemében meghatározóbábjáték-forma.Nagyméretû bábok jelenítik meg ugyanis a szereplôket – pontosabban nemcsak ôk, hanemszínészek is. Vegyes technikájú bábszínházi elôadásnak is mondhatnánk akár, amitlátunk, ám az adott bábtechnika s a bábhoz való viszony lényegesen elüt attól. A GreifensteinJános tervezte bábok látványosak, erôs hatásuk van (bár e tekintetben mutatkoziknémi különbség az egyes darabok között), de többnyire nehezen mozgathatóak; jelenségnek,vizuális alkotásnak tûnnek inkább, mint játékeszköznek. Akár így, akár úgy, színészés báb kapcsolatának mindenképpen jelentôséggel kellene bírnia; ha a bábhasználat nemegységes, annak az interpretációra vetítve is oka, magyarázata kellene hogy legyen. Az Atlantiselôadásában a legtöbb bábot ketten mozgatják és szólaltatják meg. Van azonbanolyan bábu, amely mögött csak egy színész áll, s olyan szerep is, amelyhez nem tartozikbáb. Ráadásul több páros több szerepet is játszik, s amikor e szereplôk találkoznak, a pá-2004. AUGUSZTUS ■ 2 5