2004. augusztus - Színház.net

FESZTIVÁLményt szimbolikusan illusztráló kezeket, máskor a jövô látomását,néha pedig csak hangulati aláfestô képeket. Középen balrólimazsámoly, jobbról kis emelvény, általában a király „székhelye”,de a végén itt égetik meg Johannát is. A kórus itt szükségszerûennagyobb szerepet kap, mint Csajkovszkij egyéb operáiban. A népikeresztes seregek minduntalan vörös drapériákat lengetnek,amelyeket a lelkesedés, a hazafiság és a harci kedv szimbólumakéntazonosítunk. Ám a végén, amikor egyenként Johanna máglyájárateszik ôket, lángnyelvet alkotnak. A hôs lányt ugyanaz aszenvedély pusztítja el, amely korábban felemelte. Peter Čaneckyjelmeztervezô Johannát nem a szokásos egyszerû parasztlánynakábrázolja, elsô ruhája inkább középpolgárra utal. JolanaFogašova égôvörös, göndör hajkoronája sem a hagyományos fölmagasztosultszendét mintázza, sokkal inkább határozott,emancipált fiatal nôt, aki elhivatottságból (vagy karrierje érdekében?)elrejti nôiségét, de a megfelelô pillanatban, a gyôzelemután ismét szabadjára engedi. S ki másba szeretne bele, mint azellenségbe? Túl szép, túl nôies, túl magabiztos – csoda, ha a közösségelôbb-utóbb veszélyesnek ítéli? Operai telitalálat VII. Károlykirály szerepében Jozef Kundlák. Jó vágású középkorú férfi,a gyöngeség és a jelentéktelenség csalhatatlan jeleként közepesminôségû karaktertenorral. Marian Chudovsky rendezése szerintaz uralkodás érdekli legkevésbé, állandóan csak kedvesét, AgnèsSorelt ajnározza. Noha Lilia Larinovának csak a vége felé vannémi szólama (a nagy együttesbe szükségeltetik még egy nôihang...), de ebben a produkcióban mégis fôszereplô.Az opera zenéjébôl csak Johanna szólóját ismertem Ghena Dimitrovaegyik lemezérôl, hamisítatlan olasz kétrészes ária: lassúrész, kórus, gyors rész. Nem emlékszem, hogy Csajkovszkij írtvolna még hasonlót. Nagyon jó muzsika, változatosabb, drámaibb,mint az Anyegin, érdekes volna egyszer nálunk is bemutatni.Ha már Pozsonyban bejött...tanulságTúl naggyá fejlôdött ez a fesztivál, hogy át lehessen tekinteni.Ugyan ki engedheti meg magának, hogy több mint két hétig csakelôadásokat nézzen? Ja nye znaju. Csajkovszkij mindenestre jó ötletnekbizonyult. Kevés operaszerzônek van ilyen gazdag hangszeres,szimfonikus és balettrepertoárja. Operai tekintetben (ellentétbenVerdivel, Puccinival vagy Mozarttal) a megismertetésreesett a hangsúly, ehhez igényesebb ismeretterjesztés kívántatottvolna. Újabb városok operajátszásával ismerkedhettünk meg, ésismét hallhattunk igazi énekes sztárokat.Jövôre Bartók + Belcantót ígérnek, Rossinivel, Bellinivel, Donizettivel,ismert és kevésbé hallott mûvekkel, megint világnagyságokkal,Ramon Vargasszal, Giacominivel, Lukács Gyöngyivel,Renato Brusonnal, Roberto Scandiuzzival. Ezt válaszként arra akérdésre, hogy van-e még egy olyan operaszerzô, aki – Bartók mellett– kitart két fesztiválhéten át. Egy nincs, de egy kis csapatnyivan. Életképes gondolatnak tûnik.epilógusElégedetten tértem haza, sok mindent láttam, meséltem is mindenkinek,hogy a legjobb Kovalik Anyeginje volt. Csak a koncertszerûPikk dáma elmulasztását sajnáltam. És mit tesz isten: a rádióközvetíti!Izzó drámaiság, jobbnál jobb énekesek, tomboló siker. JelenaObrazcova hátborzongató öreg grófné, az ifjú csillag, Olga RomankoLiza, Hermann pedig az a Mihail Davidov, akit hallottammár a rádióban, fenomenális Otellót énekelt. De még Jeleckij hercegreis Igor Morozov jutott. Jó néhány elsôrangú énekes, aki egy ittlétrehozandó többheti próbaidôszakot igénylô színpadi elôadásraalighanem elérhetetlen vagy megfizethetetlen, de egy koncertetelvállal. Alekszandr Anyiszimov lendületes, erôteljes elôadást dirigált.A Magyar Rádió idôsebb kommentátora a tapsviharban valamiolyasmit mondott, hogy lám, minek ide rendezôi bûvészkedés,elég a zene. Furcsa, hogy milyen sokan nem értik még, hogynem elég. A drámát is „hozni” kell. Jó opera-elôadás sem koncerten,sem színpadon nem él meg nélküle.Akinek szemernyi kétsége van afelôl, hogy ugyanez a gárda Kovalikvagy más tehetséges pályatárs rendezésében kétszer ekkorahatást ért volna el, az válasszon magának más mûfajt!ELHUNYT HORVAI ISTVÁNA következô számunkban emlékezünk ráKoncz Zsuzsa felvételeO’Neill Boldogtalan holdcímû darabja pesti színházielôadásának rendezéseközben készültXXXVII. évfolyam 8. szám2004. AUGUSZTUS ■ 3 3