2004. augusztus - Színház.net

SZÍNHÁZPORTRÉa csapdaFeltehetôleg kevésbé jött be a Különös házasság októberi bemutatója. A regény színpadraadaptálását Léner Péter rendezô felkérésére Závada Pál végezte el – a kritikusok általmeglepôen eltérôen megítélt sikerrel. Akadt, aki szerint kitûnô színdarab született,amelyet érdemes volna most már meg is rendeznie valakinek, más meg úgy vélte, hogy azátirat a legásatagabb dramaturgiai sémákkal dolgozik. Az biztos, hogy maga az elôadás –bár jelentôs erôfeszítéssel: Horesnyi Balázs ódon, cikornyás, monumentális díszletével,Vágó Nelly szépen historizáló jelmezeivel, a mikszáthi világot egy az egyben behozó, erdélyivendég Gyôrffy Andrással megerôsített színészgárdával készült – nem igazolja,hogy a mû színpadért kiált: nehézkes, tanácstalan, nem leli saját értelmét, ahogyan a tucatnyitétova, ámbár megadóan beletörôdô színész sem. A legerôsebb érzésünk az aggodaloma két fôszereplô, Maday Gábor és Danyi Krisztián iránt. Ôk ebben a darabban mutatkoznakbe új színházukban. Léner Péter ugyanis olyan igazgató-rendezô, aki szemmelVándor Éva és Bajor Imre a Mosolykommandóbantartja a vidéken felnövô tehetséges színészeket, és szívesen szerzôdteti ôket. Csak hát akikily módon a József Attila Színházba kerülnek, ritkán produkálnak látványos fejlôdést: általábannéhány éven belül távoznak, vagy – rosszabb esetben – nyom nélkül felszívódnaka társulatban. Maday Gábor Debrecenben A Gézagyerek címszereplôjeként hívta felmagára a színházi szakma figyelmét. Elsô pesti évadában két fontosabb szerepet kapott –az alkatához feltûnôen nem illô Buttlergrófot a Különös házasságban, majd egy kétesalakot a Mosolykommandóban –, s teljesítményeösszehasonlíthatatlanul érdektelenebbés jelentéktelenebb volt, mintnéhány debreceni alakítása.Hogy a József Attila Színház nem a legmegfelelôbbhely egy fiatal színész számáratehetsége kibontakoztatásához, annak legalábbhárom oka lehet. Az egyik a mûfajibehatároltság, tudniillik hogy itt zömmelnem különösebben változatos bulvár- ésszalonvígjátékokat, valamint korlátozottszabású zenés darabokat játszanak. (Azutóbbiak között kivételt jelent a három évefutó Made in Hungary, amely alapos munkávalés sok vendég közremûködôvel létrehozottsikerdarab, fiatal, lelkes nézôtáborral.)A drámai mûfaj gyakorlására legfeljebba Gaál Erzsébet Stúdióra átkereszteltAluljáró minitere ad nagyon szûkös lehetôséget,ámbár a mûködésének van némialibijellege. De errôl késôbb.A másik ok, ami miatt nehéz itt egy fiatalszínésznek a szakmai fejlôdés, az, hogy atársulat nélkülözi a rendezôket. Direktorságakezdetén, a kilencvenes évek elejénLéner Péter még úgy gondolta, hogy „rövidesenkialakul már egy olyan rendezôgárdaitt is, amelyik szellemi-szakmai centrumalehet a színháznak”. (Akkoriban még aszínház profilját is szélesebb skálán képzelteel, „talán az egyik végén a nagy tragédiákat,a másik végén pedig a csak szórakoztatóbohózatokat hagyva el”.) Ám aJózsef Attila Színháznak nemhogy rendezôgárdája,tulajdonképpen rendezôjesincs. A mûvészeti vezetô Koltai Róbertrendez is. De Gaál Erzsébet halálával láthatóanmegszûnt a szisztematikus alagsorimûhelymunka, a közös, folyamatos,produkcióról produkcióra épülô együttmûködésrendezô és színészek között. Voltegy nem érdektelen rendezôi sorozataNaszlady Évának, de már neki is csak hûlthelye van a társulatban. (Nota bene: a stúdiómûsorának ma is az a Pillantás a hídrólaz egyik legmeggyôzôbb darabja, amelyetmég Gaál Erzsébet rendezett az 1997/98-as szezonban, s amely túljutott századikelôadásán. A másik pedig a Naszlady általjegyzett A manó.)Képzeletbeli József Attila színházi fiatalszínészünk harmadik – és talán legnagyobb– problémája az lehet, hogy LénerPéter nem a társulat tagjaira építi a repertoárt,hanem vendégekre, jellemzôen médiasztárszínészekre. Tekintsünk most el ahipotetikus ifjú rossz érzéseitôl, amiért ameghívottak – úgy hírlik – hat számjegyûösszegért lépnek fel esténként, míg ô bagóértdolgozik. Nagyobb baj, hogy ezekbôl azelôadásokból szakmailag jószerével mindentkispórolnak a fôszereplôk poénjainkívül. Az „egy sztár és más semmi” projektmég viszonylag nívósan indult – A miniszter3 6 ■ 2004. AUGUSZTUSXXXVII. évfolyam 8. szám