2004. augusztus - Színház.net

TÁNCKutszegi CsabaRefektóriumi estékEgyfelvonásosokból álló táncszínházi est megszerkesztése gondos mérlegelést igénylô feladat.Számos körülmény sarkallhatja kompromisszumra, vagy viheti kényszerpályára a szerkesztôt.Befogadó táncszínházban még bonyolultabb a képlet, hiszen a lehetôségre várók száma(és egyéb praktikus megfontolások) sokszor azt kívánják, hogy egy mûsorban több szerzô és együttesmutatkozzon be. Vagy éppen ellenkezôleg: a kínálatban kevés megfelelô színvonalú koreográfiatalálható, és szabályos bûvészmutatványra van szükség ahhoz, hogy bemutatható, legalábbvalamilyen megfontolásból összeillô darabok alkotta mûsorszerkezet jöjjön létre. A NemzetiTáncszínház refektóriumi premierein szinte mindenre akad példa. Ez egyrészrôl azt jelenti, hogyszínes a paletta, de jogosan fogalmazódik meg a gyanakvó feltételezés is: az összeállításokat néhányszor„kényszervállalkozás” szüli.Kopeczni Kata, Nemes Zsófia és Kalmár Attila a Keresem címû produkcióban(Szegedi Kortárs Balett)Dusa Gábor felvételeA Szegedi Kortárs Balett a Látlelet címû táncesttel jelentkezett. A három koreográfushárom mûvét tartalmazó mûsor ôsbemutatója a kecskeméti Katona József Színházbanvolt. Ha a három darab között stílus- és látásmódbeli hasonlóságok mutatkoznak, ésszínvonaluk alapján is azonos osztályba sorolhatók, akkor a háromszerzôs ötletbôl kitûnôeste kerekedhet. Ennek az elvárásnak aLátlelet azonban nem felel meg. A mûsorösszeállításbanláthatóan egy szerkesztésielv mûködött következetesen: az egymástkövetô darabok emelkedô színvonalat mutassanak.Ez viszont túl jól sikerült: az elsôkoreográfiának, Fejes Ádám Out címûopusának minden részletet átható kezdetlegességeigazán mélyre helyezi az elsô viszonyításipontot. Onnan csak nagy igyekezettelsikerülhetne lefelé elmozdulni. AzOut koreografikus, rendezôi és színészimegoldásai ötletszerûek, humora erôltetett.Az alkotói ajánlás szerint a mû a jelenünkrôlszóló portré. Feltételezhetô, hogya koreográfus silánynak, középszerûnek éshumortalannak ítéli meg a „plazacicák éspitbull-kinézetû erôs Jancsik” társaságát,de ennek mûvészi szándékú megfogalmazásáhoznem az a megfelelô módszer, hogya három fogalmat az alkotás minôségi kategóriáikéntjeleníti meg. A hetek-hónapokalatt alaposan változni képes alkotói ajánlókés darabcímek jelensége is elgondolkodtató.Az természetes, hogy a készülôkoreográfia minden szegmense (akár acíme is) a premier napjáig többször is megváltozhat,de vajon ez feltétlenül szükséges-e,ha a kész alkotást nézve nem tûniksem indokoltnak, sem megmagyarázhatónaka nyilvánosság elé tárt cím- és koncepcióváltás?A Fejes-koreográfia elsô (vagyelôbbi) címe In and out volt, abból lett Out,míg az est második darabjának, Kun Attilakoreográfiájának a Táncszínház programelôzetesébenJel-mez-telen a címe, a késôbbiszórólapon pedig Visible shape. A jelmeztelenségés a „látható forma” jelentéstartalmakétségtelenül rokonítható, de a KunAttila írta két – elôbbi és késôbbi – ajánlószövegviszont már annyira különbözô,hogy nehéz elképzelni róluk, hogy ugyanahhoza darabhoz íródtak. Ezek nem súlyoshibák, de nem is a folyamatos alkotóivívódást jelzô megnyilvánulások, haneminkább komolytalannak tetszô, kialakulatlanságrólárulkodó tényezôk. Kun AttilaVisible shape-je egyébként nem véletlenülkerült középre. (A programelôzetesbenmég kezdôdarab volt, késôbb nyilvánelôzött.) Az Outot szakmai színvonalban,kulturáltságban és kifejezôerôben alaposanfelülmúlja, de elmarad Kun Attila eddigilegjobbjaitól. Felfedezhetô benne aTrafóban bemutatott 7-re jellemzô, a formátjelentéstartalommá emelô következe-2 0 ■ 2004. AUGUSZTUSXXXVII. évfolyam 8. szám