Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRSándor L. IstvánSzáz év múlvaI■CSEHOV-FESZTIVÁL ZSÁMBÉKON ■mmár ötödik alkalommal került sor tematikus színházi fesztiválra Zsámbékon. A vállalkozáspontosan illeszkedik a nyári színjátszás kereteit makacsul feszegetô programsorozatba: miközbena saját bemutatók is a színjátszás eltérô nemzeti hagyományait, a különféle színházi nyelvektalálkozási lehetôségeit kutatják, a tematikus fesztiválok ugyanezt demonstrálják egy-egy drámaitéma eltérô megközelítéseivel. Szerencsésebb körülmények között (ha a helyi politika nemlenne ennyire ellenséges, ha a kultúra finanszírozása gazdagabb és értékorientált lenne, ha a színházikörülmények – minden látható erôfeszítés ellenére – nem lennének ennyire szerények) azsámbéki nyári színház már régen valamiféle regionális nagyfesztivállá nôhette volna ki magát.Olyan színházi dialógusokat kezdeményezô találkozóvá, amelyre nagy szükség lenne Magyarországon(feltéve, hogy a szakma is fontosnak érezné végre, hogy ablak nyíljon Kelet-Közép-Európára).A Csehov-fesztivál programja (legalábbisaz élô elôadásokat illetôen) finanszírozásiés egyéb okokból szûkösebbnek bizonyult akorábbi évek tematikus összeállításainál:mindössze három bemutatót láthattunk.Mindezért kárpótoltak azonban a szakmaibeszélgetések (amelyek tanulságaira azalábbiakban utalok is) és a videovetítések(amelyekre viszont – a maguk idejébenbôségesen elemzett elôadásokról lévén szó– külön nem térek ki). Összességében afesztivál azt a problémát vetette fel, hogymilyen utak nyílnak a Csehov-játszásban arealizmus után, vagyis milyen arcát mutatjaCsehov száz évvel a halála után.Az elsô bemutató – „Emberek, oroszlánok,sasok és foglyok” – a szentpéterváriFormalnij Tyeatr vendégjátéka volt. A többmint kilencéves produkció eredetileg fôiskoláselôadásnak készült, amelyet késôbbalternatív játszóhelyeken és nemzetközifesztiválokon adtak elô. A rendezô, AndrejMogucsij szerint a produkciónak még nemvolt két egyforma elôadása: mindig alkalmazkodnaka helyi körülményekhez, azadott játéktér maximális kihasználásáratörekednek. Zsámbékon is születtek új jelenetek:a Zárdakert apró mesterséges tavaalkalmas volt rá, hogy Trepljov – mintha aSirály taván közlekedne – csónakba szálljon,innen figyelje a körülötte kavargó játékot,késôbb Dunyasának és Jepihodovnaka Cseresznyéskertbôl átvett jelenete is a tókörül zajlik: a csalódott könyvelô végül derékigbelegázol a vízbe.A szentpéterváriak produkciójáról egyébkéntis nehéz eldönteni, hogy elôadásrólvagy inkább egy szabadon alakuló performance-rólvan-e szó, hisz sokkal többbenne a képeket teremtô akció, mint apontosan reprodukálható, folyamatosanépítkezô színházi elem. A játékteret is égôfáklyák jelölik ki, késôbb is gyakoriak a pirotechnikaihatások: robbannak a petárdák,lángolnak a fák. Eközben Csehov-motívumokkavarognak a kertben, többnyire aSirályt, de más darabokat is felidézô részletek:hol egy-egy konkrét jelenet elevenedikmeg, máskor csak a szereplôkre vagy a tárgyakraismerni. Ezekbôl az utalásokból sajátosakciók bomlanak ki. Középen a Sirályszínpada áll, amelyre nemcsak Nyina lépfel, hanem Arkagyina is, hogy a saját színházeszményénekmegfelelôen kezdjen szavalni.Nem messze a színpadtól egy szekrénylóg le egy fáról, amely elôtt Gajevnakgyökeredzik földbe a lába. A fa és a színpadközött a három nôvér kering: bôröndökethoznak, körtáncba kezdenek, késôbb egyhatalmas, több ember nagyságú labdát gurítanakmaguk elôtt, amely végül a tóbanúszik tova. Trepljov mindezt a partról figyeli,puskával a kezében. De végül nem aA szentpétervári Formalnij TyeatrCsehov-parafrázisa2 0 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám