Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

RENDEZÔPORTRÉJákfalvi MagdolnaZsótér in és offZsótér Sándor mesterkurzust tartott a 2002–2003-as évadban Magyarországon, és ismét lehetôséget kínált arra, hogy a szakmai paradigmábanlezárt mûalkotásnak tekintett elôadások mellett ráláthassunk színházépítô technikáira is. A Zsótér-recepció tizenéves története jól mutatja,hogy minden, más nyelvet, más játékot használó, más olvasatot kínáló alkotónak ki kell alakítania (nevelnie) saját értô játszó és nézô közösségét, saz utóbbi évtizedben – éppen a pszichológiai kisrealizmus vákuumába került gyakorlatból kilépve – Zsótérnak mintha sikerülne Magyarországonis elit kulturális eseménnyé emelni bemutatóit.Az elmúlt évadban a Radnóti Színház, a MU, a Trafó, a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem és az Operaház terében a színház még lehetségesizgalmairól készített mestermunkákat tapasztalt és kezdô játékosok és nézôk számára. A köznyelv zsótérosnak nevezi elôadásait, elismerve ezzel,hogy ô az egyetlen rendezônk, aki erôs formakánon kialakításával radikálisan rákérdez újra meg újra a színházi paradigma értelmére. Az utóbbiévtized Zsótér-hatása leginkább (és legkevésbé elemzetten) éppen a színházértés és -élvezés helyzetén változtatott, s elôadásai a legnehezebb viszonylatokbanmódosították a normát: az írott és az elhangzó szöveg hierarchikus kapcsolatában, a színészi test térbe vetett megjelenítésében és a befogadásszabadságában.Az évad sztárrendezése a radnótis Medea Csomós Marival. Ez az az elôadás, melyet akritika az életmû nyugvópontjaként értékel, ahol mind a technikai, mind az értelmezésbelifogások letisztulva, lehiggadva kerülnek elénk. A következôkben éppen azt a folyamatkéntelgondolt színházi tanítói-tanulói viszonyt elemezném, mely ezt a Medeaelôadástvalóban a pesti évad legvonzóbb opusává érleli, de a figyelmet egyrészt az elmúltévek tanulási folyamataira, másrészt az elmúlt évad megnyitott elôadásaira irányítanám.Munkahipotézisem szerint a Medea „in” elôadás; lezárt, elismert, díjazott. Játszási és olvasásisikerének megértéséhez azonban ismernünk kell az „off” Lear (az elôadás „zsótéros”címe: Lír király – a Szerk.) és Phaedra és a Duffy-elôadások zsótérosságát.Zsótér Sándor Medea-elôadása a Stranger in the night melódiájának zenekari feldolgozásávalindulva legelôször is felismerhetôvé teszi a Zsótér-kánont, vagyis hagyja nézni az újalkotás új terét. Követhetetlen és lényegtelen, hogy a konvenció ellenében, mindig másszemszögbôl és perspektívából dolgozó díszlettervezô, Ambrus Mária színházképépítôitudása vagy maga a rendezô akarata hozza-e létre az elôadások markáns értelmezôi mátrixakéntfeszülô teret, mivel Ambrus Mária elementáris része a zsótérságnak. A RadnótiSzínház dobozszínpada helyén élôkép világosodik meg lassan, majd erôs, túlexponáltfény vetül a falhoz állított vajszínû lócán ülô Medeára, Jasonra és két fiúgyermekükre.Egymás mellett ülnek, akár a metrón, talán nem is nagyon érnek egymáshoz. JobbjukonCsomós Mari mint Medea (Radnóti Színház)XXXVI. évfolyam 10. számvilágoskék állólámpa, tôlük balra ugyanilyenszínû ajtó. A fehér háttérfal és azelôszínpad széle között félméternyi üressáv – járni nem lehet rajta. Az alakokra vetülôfény túl erôs, így nem látni azonnal anézôtér elsô sorai helyén szabadon hagyottteret, ahol szabályozott, geometrikus rendbenmég négyen ülnek (Kreon, a követe, aDajka és a nevelô). A négy lenti szék koordinátájaáltal kirajzolt tengely érinti a színpadiképet, s szabályos perspektivikusszögbe helyezi mindkettôt. Így rajzolódikki a trapéz alakú játéktér.A játéktér kiemelt geometrikussága aMU-s Kane- és a fôiskolás Shakespeareelôadásjelértékû adottsága: a szoba-tornateremgyakorlóterepén Kane figurái a négysarkot foglalják el négyszer hármas alakzatokban(Phaedra, Hippolütosz, Dajka), afôiskolás elôadás a (bármilyen adott) térközéppontját használja a mozgásvektorokkiindulásaként. Ez a fajta hangsúlyos geometrikussága térészlelés és -megélés alapgyakorlataitkínálja a színésznek, a nézôviszont az észlelt, a mondott és az elvártszínházi illúziórenden túllépve az emberikapcsolatok képezte erôviszonyokra nézhet.A fôiskolás Gonerilek, Reganok a térközepén egy Varia ágyon ülnek, Phaedra atér négyzetes alaprajzának befogóin járkörbe. A Trafóban a nézôtér rögzített széksoraikényszerítik a mozgás irányát merevalakzatokba. Ugyanez a geometrikusság figyelhetômeg az Operaházban megépítettPárizsi udvar járásaiban is: a zenekari árokelôtti párméteres sáv a vízszintes, a lift ésmögötte a lépcsôház a függôleges koordinátákatjelöli ki. Emlékezetes persze, hogyZsótér elôzô operarendezésében (SzegediNemzeti Színház, Britten: Szentivánéjiálom) szintén ilyen invenciózusan alakítottavonalakká az énekes-pöttyök tömegét,s ezzel a kar teremtette, egyébként2003. OKTÓBER ■ 2 9