Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRtörténetben való viselkedésük alapján jellemezhetôk.A szituációk csak trambulintjelentenek a játékokhoz, a tréfákhoz, melyekbenkülönféle bohóctípusok ismerhetôkfel. Ez az elrajzoltság értelmezi a karaktereket,ezekben a szertelen játékokbannyer új dimenziót a történet is, amely mégtöbb ismeretlen dimenzióját mutathatnámeg, ha a rendezô valóban asszociatív módonkezelné. Mint például a negyedik felvonásbanteszi: nem mondja végig a mesét,csak felidézi a búcsúzás képeit, ahogy akatonák átmasíroznak egy új világba.Mint minden igazi jókedvû bohóctréfát,a sepsiszentgyörgyiek elôadását is átlengtevalamiféle szomorúság. A játékból összességébenegy infantilis világ képe rajzolódottki, amelyben merô abszurditás létezni.Ezt erôsítette meg az is, hogy a háromnôvér alakját megértôbben, kevesebb tiszteletlenséggelábrázolta a produkció. Bárôk maguk is komikusak, mégis maradtaktragikus színeik is. Ennyiben mégis behódolta rendezô Csehov összetett világábrázolásának.Zsámbékra mindig örömmel megy azember, mert mindig valami váratlan, izgalmas,meglepô élményben lehet része. Itt elôadást látni szellemi kalandot jelent. Így volt ezaz idei Csehov-fesztiválon is.„EMBEREK, OROSZLÁNOK, SASOK ÉS FOGLYOK”(Trepljov álma Csehov-motívumok alapján)(Formalnij Tyeatr, Szentpétervár)DÍSZLET: Alij Jarmaletdinov. HANG: Alekszandr Ligun. RENDEZÔ: Andrej Mogucsij.SZEREPLÔK: Szvetlana Mogucsaja, Natalja Zsugovszkaja, Viktorija Rotanova, Irina Kuznecsova,Daniela Sztojanovics, Kira Maszkalina, Denisz Sirko, Vagyim Volkov, Alekszandr Masanov.CSEHOV: HÁROM NÔVÉR (a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházés a Zsámbéki Nyári Színház közös bemutatója)DÍSZLET: Alekszandr Belozub. JELMEZ: Balla Ildikó. RENDEZÔ: Vidnyánszky Attila.SZEREPLÔK: Kristán Attila, Szûcs Nelli Olga, Kacsur Andrea, Orosz Ibolya, Vass Magdolna, KacsurAndrás, Tóth László, Ivaskovics Viktor, Trill Zsolt, Varga József, Rácz József, Szabó Imre,Sôtér István, Orosz Melinda, Béres Ildikó, Ferenczy Attila.CSEHOV: HÁROM NÔVÉR(sepsiszentgyörgyi Andrei Muresan Színház)KOREOGRÁFIA: Fatma Mohamed. RENDEZÔ: Radu Afrim.SZEREPLÔK: Daniel Rizea, Valentia Cazacu, Mona Condreanu, Inna Andriuca, Fatma Mohamed,Adrian Iuga, Florin Vidamski, Romulus Chiciuc, Liberto Tudoran, David Kozma, Stefan Lupu,Nica Ungureanu, Giena Popa, Camelia Paraschiv, valamint: Ada Balaban, Cosmina Cucu,Petra Pál, Nicholas Steiner.Hosszabb tanulmány tárgya lehetne az,hogy a klasszikus (félklasszikus) drámáksorából hogyan és miért válik ki néhány,mely egy adott idôszakban egy adott színháziközeg jelentôs és kevésbé jelentôs alkotóit ihletimeg, s készteti a mû színpadi újrafogalmazására.Annál is érdekesebb ez, mivel ezek a szövegeknem pusztán tematikusan és problémafelvetésükbentérnek el egymástól, hanem a felkínáltértelmezési lehetôségek számában ésebbôl adódóan a rendezôi szabadság lehetôségeibenis. Ez utóbbi jelentôsen befolyásolja abefogadói magatartást is: van e szövegek közöttnéhány olyan (különösen a félklasszikusabszurdok soraiban), mely a hivatásos vagygyakori színházba járók részérôl minden tiszteletellenére is erôs viszolygást vált ki – egyszerûenazért, mert a zárt szerkezetû, különösebbértelmezési szabadságot nem engedô mûvekmég igen magas szakmai színvonalú megvalósításesetén is a déjà vu érzésével töltik el anézôt.Az utóbbi néhány évben színpadjainkonigen gyakran játszott (sôt, Szász János általmég filmre is vitt) Woyzeck talán a legmarkánsabbellenpélda. A teljesen nyitott szerkezetû,töredékekbôl összeálló (nem csupánkonkrét értelemben, de lényegileg istöredékes), a naturalisztikusan ábrázoltvalóságot misztikummal, mesével vegyítô,számos értelmezési variációt megengedôremekmû szinte provokálja azt, hogy valamennyialkotó a szövegtôl többé-kevésbéelszakadva a saját változatát hozza létreUrbán BalázsNoé, vurstli, kés■ PULCINELLA KÖZLEGÉNY ■belôle. A közelmúlt egyik legfontosabb honi színházi elôadásában a szöveg „munkáscirkuszként”kelt életre; a Krétakör Színház radikálisan koncepciózus fizikai színháza nyers,sokkoló erôvel reflektált a szöveg szociológiai és ontológiai aspektusaira is, József Attilaversekkelteremtve párhuzamot múlt, félmúlt és jelen közt. Talán némiképp túlzás lenneazt mondani, hogy amit a Krétakör elôadásában József Attila jelent, azt a zsámbéki bemutatóna commedia dell’arte helyettesíti, de ez a körülmény önmagában is jelzi azt a markánsanmás irányt, melyen a zsámbéki produkció rendezôje, Simon Balázs és író-dramaturgmunkatársa, Kovács Kristóf elindult. A zsámbéki Woyzeck-változatban a történetetNoé mester, a mutatványos és állatsereglete kelti életre. Noé mester puszta színre lépése amû ontologikus jelentését erôsíti, ugyanakkor a „mutatvány” hangsúlyozásával, az emberjátszotta állat (illetve az állat játszotta ember) szerepparadoxonának felmutatásával s magánaka játéknak a középpontba állításával is elemeli a történetet a reálszituációktól.Ezt az elemelést persze eleve indokolttá teszi az, hogy az elôadás több nyelven szól: amagyar, román és olasz színészek németül, olaszul, magyarul játszanak, a szövegbe helyenkéntnémi angolt és egyéb tölteléket is vegyítve – a fordítást Noé mester végzi (hol akulcsmondatokat lefordítva, hol kommentárokat fûzve a történtekhez). Az elôadás tere(tervezô: Galambos Péter, Noszlopi Róbert) erôsen tagolt: Noé mester színpada anézôtértôl balra áll, jobbra maga a vurstli helyezkedik el (igazi körhintával, serglivel, céllövöldével),míg szemben alig néhány egyszerû kellékkel kialakítva teremtôdik meg aWoyzeck-történet jeleneteinek színhelye. A vurstli nemcsak atmoszferikusan teremt erôskeretet a játékhoz, hanem a Noé-szálhoz kapcsolódva jelentésszervezô erôvel is bír. Ez aza világ, melybôl a fôszereplô kivettetett, melyhez nem tud kapcsolódni, s itt csalja megszerelme is a Tamburmajorral.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 2 3