Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

FESZTIVÁLOKAz Idomeneo a zágrábi Horvát Nemzeti Színház elôadásábanfüggöny fölmenetele után, a zöldben játszószínpad egy golfpálya szélét sejteti – a háttérbennapernyô és szódavíz –, a grófhosszan elbíbelôdik egy golfütôvel, és anézôk közé üti a láthatatlan labdát. Se elôtte,se utána nincs hasonló kihágás, hacsakaz nem, hogy Bartolo áriája közben egypiócákkal telt befôttesüveget vizsgál nagyítólencsealatt, amely olykor az ô arcát iseltorzítja. Az elôadás legjobbja a Susannáténeklô Zdena Kloubová, gúnyos mosollyal,felülrôl nézi az egész történetet (kicsit soka csípôre tett kézbôl), és szépen, stílusosanénekel. Pavla Vykopalová akár kitûnô Cherubinois lehetne, az adottságai megvannak,csak egy rendezôre és egy karmesterrelenne szüksége (Jan Chalupecky nem amegfelelô ember), hogy az alkatból és akottafejekbôl ihletett személyiség szülessen.A Gróf (Janal Roman) szöcskeszerûkiskakas, nem tudom, direkt ilyen-e,elônytelen pipaszárláb és pókhas, a jelmeztervezômindenesetre nem hízelgett neki(úgy van rendezve, hogy a Susanna-duettbengyáván hátrapillantgat, nem jön-e valaki),a hangjáért már maga felel, magasfekvésben kissé kiabálós, alul semmi, a középregisztermegvan. František Zahradničekmint Figaro javít a helyzeten, jó kiállásúfickó, legföljebb az éneklés olvadékonyfolytonossága hiányzik. Az egész éppolyan, amilyen egy Nemzeti Operától várható,nem akarok ujjal mutogatni egy hozzánkközel esô, úgyszólván velünk élôXXXVI. évfolyam 10. számintézményre, még a Marcellinát éneklô inkognitós – nyilván kegydíjas – énekesnônek isismerôsen lebeg a hangja.Szimpatikusabb a rigaiak Cosìját rendezô Kaspar Holten eljárása, aki – Állami Operaide, Állami Opera oda – az összes lehetséges konvenciót mellôzve alternatív diákszínházatcsinált a darabból. Minden szimplifikálást elkövet, amit csak el lehet követni. A történetegy mai szappanopera vagy valóság-show szintjén zajlik, az ennek megfelelô helyszínekkelés tárgyi világgal, garzonlakással, bisztróval, piros mûanyag székekkel és tálcákkal.A nôi hûtlenségrôl szóló fogadást valami házassági elôkészítô tanfolyamon vagypszichoszexuális kurzuson köti a két fiú – föl van írva krétával a táblára a napi téma: „Isthere real love?” –, a fiatal, szemüveges és cinikus tanfolyamvezetô, Don Alfonso biztatására.A csábítást szôrmók hippiknek maszkírozva foganatosítják – ha nem volna a háttérbenegy hatalmas óra, amely jelenetenként mutatja, hol tartunk az egy nap, egy éjszakajátszódó történetben, azt mondanám, hogy megállt, sôt visszafordult az idô –; bozontospofaszôrökbe burkolózva, fölnapszemüvegezve védekeznek a fölismerés ellen.A lányok szabódnak, ahogy kell, Dorabella az utolsó pillanatban mégsem hajlandó szeretkezniegy fa alatti padon (lásd fapados szex címszó alatt), miként meg van írva (jó,nem pontosan ez van megírva), de a törzshelybisztró – ahol Despina a fölszolgálókegyike –, majd egy éjszakai bár megteszi a magáét. A bepiált lányok nem tiltakoznak azesküvô ellen; a szertartás egyértelmûen kamu – rózsaszín giccs-vidámparkra van rendezve–, így könnyebb kihátrálni belôle a végén. A befejezés tartalmazza a kötelezô keserûsót:csak Dorabella és Ferrando találnak vissza az eredeti fölálláshoz, a másik párkapcsolata rámegy a tréfára. Alfonso azért ujjal mutat az eredményre az összecsapódófüggöny mögött.A produkció látva (és hallva) azért jobb, mint elmesélve. A fröccsöntött plasztikvilág vidámságaönmagában épp eléggé szomorú. A vulgarizált sztori a saját miliôjében mûködik,a bisztróban élet szervezôdik az afférok köré (egy ismeretlen lány például hisztis rohamotkap, hallván a magukra maradt menyasszonyok keservét, nyilván ôt is elhagyta valaki), abárban meg van szervezve a háttérlötyögés, és így tovább. A fapados szex korunk valóságélménye,és Holten igyekszik bebizonyítani, hogy amit Lorenzo da Ponte kitalált, az nemcsakszofisztikált polgári félintellektuelek világában játszódhat le – így már sokszor eljátszották–, hanem a munkásosztály gyermekeinek körében is.Zeneileg ugyanolyan egyszerûen van véve a dolog, mint színházilag. A szereplôk fiatalok,és nincsenek skrupulusaik. Sonora Vaice (Fiordiligi) és Viesturs Jansons (Ferrando)két üzem-, sôt csillogásképes hang, és a többiek is elmennek. Evita Zalite (Despina) szü-2003. OKTÓBER ■ 3 7