Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

FESZTIVÁLOKletett operai szubrett, hatékony komikai képességekkel. Krisjanis Norvelis (Don Alfonso)vékony, magas, szemüveges és cinikus. Bírja a szólamot, mint afféle értelmiségi fiók-Mefisztó.A karmester Zbigniew Graca nem „az emberi teljesség életlehetôségeivel nem élô,a konvenciókba szorított emberek zenedrámáját” (Fodor Géza) vezényli el, de azért aztsem lehet mondani, hogy vulgarizálja Mozartot. Úgy tessék elképzelni, mintha egy KovalikBalázs vezette Magyar Állami Operaház kezdô stúdiósai egy frissen végzett rendezôirányításával eljátszanák a Cosìt – kamaratermünk nekünk nem lévén – a Bölcsészkartízes tantermében.Vadságát tekintve nem szelídebb, kissé szofisztikáltnak látszó, de inkább csak posztmoderna harmadik vendégprodukció, a horvátok Idomeneója. A rigai Così vulgarizáltan iskomolyan lett véve, az Idomeneo: pamflet. Semmi sem heroikus, patetikus vagy klasszikusanemelkedett benne, ellenben minden ironizált színházi önreflexió. A színpad (HerbertKapplmüller) tárgyakból és kulisszákból jelzésszerûen kitalált játéktér, hol fürdôszobastilizáció,hol szalon, hol – a forgó száznyolcvan fokos fordulatával – székek halmazábólösszerótt gigantikus hegy, neonokkal kivilágítva, konzumtárgyakkal (kerékpár, frizsiderstb.) tetszôlegesen díszítve, hidegen (értsd: tiszta aggyal) tálalva. Ebben a konglomerátumbantilos történetmesélést, összefüggést,értelmi vagy érzelmi kohéziót keresni.Itt gesztus, geg, akció kizárólag alkalomszerûönmagát jelenti. Ilia fürdôköpenybenjelenik meg, háta mögött fürdôszobafalonáltalvetett nejlonharisnya. Késôbbkottákat rak a zongoraszéke alá, hogy fölmagasítsaa billentyûzet eléréséhez, egymajdani duett kedvéért, melyben ô énekel,zongorán kíséri Idamante. Elektra farmerban,aktatáskával, vörös körömcipôben jár,utóbbi nyilván szorítja, ezért néhány idegesékítményt énekel, és dühösen aláír egyiratot. Idomeneo viszont úgy dühös, hogyszékeket dobál. Idamante matrózruhás kamasz,ária közben bukfencezik. A másodikfelvonásban (a helymegjelölésnek nincskülönösebb jelentôsége) Elektra kinyitja akivilágított, ferde frizsidert, süteménytvesz elô, villával péppé lapítja, kézzel tömimagába a pépet, s bár teli a szája, dalolnisem restell. Az áldozati kivégzésre készülôdvén,a férfikar körülállja a neonokkalfölülvilágított asztalt, majd megszûnik azene, és egy hang felolvassa Mozart levelétapjához (melyben az életrajz és az operaszituációmegfeleltetésének céljából a halálrólvan szó). A fináléra behozott büféasztaltvad almadobálás közepette megrohamozzákés lepusztítják a vendégek; ezmég csak nem is új, Marthaler salzburgiFigarójában és Donnellan Falstaff-zárófúgájábanugyanígy volt. A legvégén egy vetítôvásznonvégigfut az elôadás fôcíme,vagyis a szereplôlista.Kedély, neveltetés és ízlés dolga, ki hogyanviszonyul az ilyesmihez. Magam kevéslelkesedéssel, de viszonylag jól tûrtem,aznapi szórakozási igényemet kielégítveláttam, az elôadás értelmét viszont nem láttam.De azért voltak a produkcióban jómozzanatok, például a tömören, magvasanés összefogottan szóló kórus. Utóbbi erényannál meglepôbb, mivel éneklés elôtt,után, de leggyakrabban közben ki-be járkáltakaz elsô három sorban, fejükön papírkoronával,és hol csónakokat, hol zászlókkaldíszített elefántot adogattak egymásnak,fejük fölé emelt karral. Ezt a tevékenységüket,mármint a ki-be járást cirka tízpercenkéntmegismételték. Egyszer a színpadra isfölmentek, szépen fölsorakoztak frontálisan– és a karéneket tekintve rögvest szét isestek. Nem tudom, hogy sikerült, de tény.A díszletért-jelmezért felelôs Kapplmülleregyúttal a rendezô is; Josip Segovezényelt. A szólisták határozott nekifutással,különösebb cizelláltság nélkül ab-A Csarnok 21 TáncmûhelyDivertimento mortale címû táncjátéka(középen: Majoros István mint Salieri)Éder Vera felvételei3 8 ■ 2003. OKTÓBERXXXVI. évfolyam 10. szám