Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

RENDEZÔPORTRÉXXXVI. évfolyam 10. számFekete Ernô a Bakkhánsnôkben (Kamra)A radnótis „in” darabban használt fényképtér igen nagy mértékbenaz idôérzékelést zavarja össze. A rendezés három idôsíkotmozgat: a történet idejét – mely Medea korinthoszi életének utolsókét napjáról szól –, a befogadás idejét – mely kétórányi kortársreflexiót hordoz – és a mitológia idejét, mely határozott és statikusformát ad a világészlelésnek. Olyan szöveg kerül elénk, melyépp a biztos világészlelést, tehát magát a mítoszt formálja át, seuripidészi mértékben alakít az ismertnek vélt, egyébként is többváltozatútörténeten.Tudjuk, hogy a mitológiatörténészek nem haboznak a görögdrámaírók (vagyis elôadás-létrehozók) morális ingatagságát éspénzéhségét hangoztatni, amikor a tragédiák cselekménymeneténekvalóságmotívumait keresik. Medea gyerekeit a korinthosziakölték meg, de Euripidészt olyan elôadás létrehozásáért fizettékmeg, amelyben Medea maga gyilkolja le magzatait. Tragédiatörténetilegez a mozzanat egyébként is autentikusabbnak tûnhet, hiszena decorum (rendszabály) és a vraisemblance (valószerûség)színházi elve így jobban érvényesül. Hans Henny Jahnn is újraolvassaa mítoszt: az ô Medea-sztorija öreg és ronda néger nôt mutatfiatal és szép görög ifjúval és két kamasz-felnôtt fiúval. Jahnnmitológiaértelmezésében a varázslatos nô örök fiatalságot bájolférje testének, vagyis a maga örömére, de a saját testérôl megfeledkezik.Jahnn-nál Medea és Jason elidegenedése elsôsorban a testekelidegenedésébôl fakad.Zsótér olvasatának ez a kiindulópontja, de a testekén kívül akultúrák, a társadalmi nemek elidegenedését is megmutatja.A Medeában ennek is metódusa ez a fénykép-élôkép technika,mely az idôvesztés szemantizálásával a várakozás motívumköréttárja elénk. A várakozás az elôadás képi és textuális szintjénekegyaránt központi kategóriája: „Medea: Háromszor öt napja nemvágytál látásomra.” A színházi antropológia elemzésköre a várakozásilyen mozzanatait az átmenet rítusával köti egybe. Medeaérintetlenül, tehát szeretetlenül ül együtt családjával a nyitó képben,a nézô felé fordulva. Az elôadás végén a gyilkosság utáni záróképhezsötét tüllvászon ereszkedik alá, mögötte Medea fordulfiai felé (Jason már kizuhant a térbôl), megölelik egymást, láthatóanbeszélgetnek. Fenségességében cezurális, ahogy a tüllfüggönnyelantik hatásúvá válik a látvány, mely a játék idôsíkjábanugyan utólagos mozzanatként áll, de a mitológiában és az elôadásjelenében az idôtlenség és a mítosz-mese penészes-foltos régiségévelés békéjével telített. A két kép, tehát az élesfehér mozdulatlanúj és a megkopott régi közti átmenet rituáléja, a változást bemutatóeseménysor az album képeibôl áll össze.A Lír-darabban az átmenet túlinterpretált jelenségének bemutatásáhozhasználja Zsótér ezt az idôsíkmegbontást, s ezzel olyanfelismerhetô mítoszkörbe lépteti az elôadást, ahol a rítus az életbôla halálba való átmenet fázisait ugyan lineáris rendben, de nemkezdettôl a vég felé játssza újra. Lír így persze nem halhat meg, ésCordelia sem. Az elôadás kétharmadánál elhangzik Lír siratója:„Mozdul a toll, még él! / Megöltem a szolgát, ki felkötött. / Gomboljatokki, kérlek. – Köszönöm.”, de hamarosan indul a Shakespeare-sztoriaz osztozkodó öreg királlyal és Cordeliával: „Mit szólszte, hogy szerezz egy harmadot, / Dúsabbat, mint testvéreidé?”Az élet rendjébôl kilépô király Hajdúk Károly, kigombolandó fehéringben, jogarként tartott ásóval a parkettadarabokból húzott játék-és varázskör közepén. Lassúnak koreografált beszéd- és mozgáselemei(kivéve a fiktív bírósági jelenetet) a tömegben meztelenülis a bölcsesség és a kor attribútumaiként mûködnek, tehátnem a „Melyiktek szeret leginkább”-bugyutaságot kérdezô apafiguraszociális és érzelmi vaksága az elôadás tematikus vezénylôje,hanem a természet rendjét észre nem vevô és ezért bûnhôdô emberé.Így lesz a vakság és a látás, az értés és a megérzés közötti természetbelieltérés gesztikus jelzése ennek az elôadásnak is lényegesmozzanata.Zsótér a két címszereplô színészt végigviszi a színházi expresszióformalista iskoláján: a magyar színházi közélet ritka kincse egyszerreláthatni a pályája sokadik csúcsára lépett Csomós Marit és azelsô felé induló, Lírt játszó Hajdúk Károlyt, amint egyazon formanyelvelemeivel birkóznak. A 2002–2003-as évad Zsótér-elôadásaina színészi tréningek és kurzusok eredménye is lemérhetô:Zsótér-színészként egész testük fegyelmével, hangjuk, izmaik ésidegeik összpontosított mûködésével, a színészi rutinra már és mégnem számítva az átélés megmutatására szakosodott színházi kommunikációselvárások ellenében kell ébren tartaniuk a figyelmet.2003. OKTÓBER ■ 3 3