Költészet és valóság Gyulán - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRFatima Mohamed (Lilith), Dióssi Gábor (Noé), Elena Popa (Kathie),Kômíves Sándor (Borbélymester), Gazsó György (Kapitány) és Andrea Collavino (Közlegény)Koncz Zsuzsa felvételeimentes, magas intenzitású alakítást nyújt; sikerül neki az, ami aszerepben talán a legnehezebb: jelentékenyen ábrázolni a jelentéktelenséget.Erôsek, de nem egészen egyenletesek tehát a színészi alakítások,ám a késôbbiekben még módosíthatók, összecsiszolhatók.A katarzis elmaradása nem az aktorok számlájára írható; a fentebbleírt másik feltétel az, amely nem valósul meg az elôadásban. Azelôadást meghatározó, a játékidô jelentôs részét kitevô commediadell’arte jelenetek nem igazán sikerültek. Nem mintha ezek önmagukbannem volnának átgondoltak, kidolgozottak, megkonstruáltak.Igaz, nem mindig egyértelmû (számomra legalábbis), hol ésmiért válik el az aktuális érvénnyel, az imitáció útján újrateremtettszituáció az eleve idézôjelbe tett helyzettôl, de ez legfeljebb elméletiprobléma. A gond az, hogy e jelenetek kevéssé fantáziadúsak,szellemesek, invenciózusak. Alig van közöttük olyan, mely ne fulladnaki jóval a vége elôtt. A színészi játék pedig magától értetôdôen(és kikerülhetetlenül) e részekben a leginkább egynemû.A nagy lendülettel induló képek elfáradnak, leülnek (van, amelyikkorábban, van, amelyik késôbb), s ettôl kezdve igen lassan vánszorognaka percek. S ez megakasztja az egész elôadás lendületét,gyengíti erejét, a ráismerés, a mozaikok összeillesztésének örömétmeghagyja intellektuális játéknak, miközben a produkció emocionáliserejébôl sokat elvesz. S ami a legfôbb baj: feloldja a kohéziót,s meglehetôsen szétesôvé teszi az estet.Mindez nem elméleti kifogás, annál is kevésbé, mert ez az extenzív,a befogadó agytevékenységére is számító, mozaikokbólösszeálló, szándékoltan eklektikus színház igen közel áll hozzám– még akár a most látottnál gyengébb változatban is. Magyaránnem azt igénylem, hogy az alkotók fogják a kezemet, és saját intenciójukszerint rakassák össze velem a történet cserepeit, hanemazt, hogy e cserepek legyenek annyira színesek, hogy mindvégigkedvem legyen játszani velük. Úgy érzem, a valóban színes (sajátos,eredeti) cserepek hiánya tehet róla, hogy ez a vitathatatlanulformátumos, eredeti elgondolásra építô, magas szakmai színvonalúmunka nem vált valóban revelatív elôadássá. Ami azért is kár,mert az elsôsorban erôre, intenzitásra, érzékeket borzoló effektusokraés erôs, ambivalenciát nem tûrô alkotói közlendôre építôszínházi divat idején mutathatott volna egy másik, az elôbbiekkelegyenértékû, ám számomra rokonszenvesebb utat.PULCINELLA KÖZLEGÉNY(Zsámbéki Nyári Színház)A SZÖVEGKÖNYVET Georg Büchner Woyzeck címû drámájából SimonBalázs és Kovács Kristóf írta. ZENE: Pacsay Attila. KOREOGRÁFUS: KántorKata. DÍSZLET: Galambos Péter, Noszlopi Róbert. JELMEZ: KárpátiEnikô. VILÁGÍTÁS: Gibárti Tibor. RENDEZÔ: Simon Balázs.SZEREPLÔK: Dióssi Gábor, Fatma Mohamed, Andrea Collavino, GazsóGyörgy, Claudiu Bleont, Nicola Cavallari, Giorgio Branca, Edoardo Ribatto,Ioana-Cristina Gajdó, Máhr Ágnes, Elena Popa, David Kozma,Kômíves Sándor, Keresztes Tamás, Romulus Chiciuc, Florin Vidam,Harsányi Zoltán, Illyés Ákos.XXXVI. évfolyam 10. szám2003. OKTÓBER ■ 2 5