az európai unió által nyújtott források és a nemzeti fejlesztési terv

alakítanak ki. Gazdasági okok is hozzájárulhatnak a régiók kialakulásához. A kulturálisértékek azonossága, azok alkotóelemeinek fenntartása, szintén meghatározója lehetvalamely területi egységnek. S végül a fejlesztés, a jöv¡építés érdekében islehatárolhatnak területi egységeket, amelyek a sajátosságaik - pl. általános elmaradottság,ágazati válság, munkanélküliek magas aránya, egyoldalú gazdasági szerkezet stb. - miatt,egységes megújításra szorulnak. Ez a lehatárolás azonban már köt¡dik a közigazgatásihatárokhoz (ld. VII. pont).3.4.2. A regionális politika történeteA Római Szerz¡désben (1957.) már megfogalmazódik, hogy a nyugat-európai integrációnem képzelhet¡ el a regionális különbségek mérséklése nélkül, hiszen a területi egységekközötti jelent¡s fejl¡désbeli eltérések akadályozzák az áruk, a szolgáltatások, a t¡ke ésmunkaer¡ szabad áramlását. A hatvanas évek er¡teljes gazdasági növekedésében a területikérdések nem kerültek felszínre, ugyanakkor 1964-ben az EU Gazdasági és SzociálisBizottságának egyik feladataként megjelenik a regionális politika, és 1967-ben ennekszervezésére önálló f¡igazgatóság alakult.A területi különbségek a Közösség b¡vítésének el¡készítésekor kerültek igazánfelszínre, hiszen az akkor újonnan csatlakozó országokban (Nagy-Britannia, Írország,Görögország) jelent¡s regionális fejlettségbeli különbségekkel kellett számolni, amelyekmérséklése szükségessé vált. Az 1972-es Párizsi Csúcsértekezleten született döntésekmentén határozták el, hogy közösségi (pénzügyi) eszközök igénybevételével kellel¡segíteni a szerkezeti (strukturális) és területi aránytalanságok mérséklését, illetvemegkezd¡dött az akkor belépett tagországok területi politikájának egyeztetése, amelyegybeesett a Közösségek hasonló törekvéseivel. 1975-ben létrehozták az EurópaiRegionális Fejlesztési Alapot (ERDF), amelynek m¢ködése során 1975-1988 között24,4 milliárd ECU-t (kb. 22 milliárd USD-t) fordítottak mintegy 41 ezer közösségistrukturális beruházás finanszírozására. Ez alatt a másfél évtized alatt az ERDFforrásaiból 873 ezer munkahely létesült vagy maradt fenn Nyugat-Európában. Afejlesztések 80%-át infrastrukturális beruházások tették ki, a legnagyobb összegetOlaszország és Nagy-Britannia használta fel, bár kés¡bb, 1988-ban már Spanyolországvolt a második legnagyobb felhasználó.Az Egységes Európai Okmány (1987) konkrétan, új politikaként nevesíti aközösségi politikák között a regionális politikát, és kiegészíti a Római Szerz¡dést agazdasági és szociális összefogás fejezettel (V. cím, 130/a-130/e cikkelyek). A regionálispolitika céljaként a gazdasági és szociális kohézió er¡sítését jelölték meg, a különböz¡régiók közötti különbségek és a kedvez¡tlen adottságú területek elmaradottságánakcsökkentésével, a Közösségnek mint egésznek harmonikus fejl¡dése érdekében. Aregionális politikát 1988-ban reformálták meg. Ennek keretében emelték az ERDFtámogatási forrásait, illetve er¡síttették a koordinációt a területi folyamatok alakításáhozfelhasználható további alapok között (Európai Szociális Alap (ESF); EurópaiMez¡gazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Rész (EAGGF); EurópaiRegionális Fejlesztési Alap (ERDF), Halászati Orientáció Pénzügyi Eszköz (FIFG) 1993.Az együttesen Strukturális Alapoknak nevezett pénzügyi források nem az egymástólfüggetlen projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják. A Strukturális Alapokfelhasználását tehát 1988-ban újra szabályozták, amikor is öt célkit¢zést határoztak meg.Ezeket 1993-ban kismértékben módosították, majd a további b¡vítések (Ausztria,Svédország, Finnország 1995) hatására 1995-ben a fent említetteket egy hatodikkalegészítették ki, melyek száma a 2000-t¡l induló új támogatási ciklusban háromracsökkent. Ugyancsak a reform részeként költségvetési, a tervezés szempontjából39