Lakóövezetek revitalizációja - mag
Lakóövezetek revitalizációja - mag
Lakóövezetek revitalizációja - mag
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kikötôk, dokkok és hajóépítô mûhelyek <strong>revitalizációja</strong><br />
A MÚLTBAN HALÁSZKIKÖTÔ -<br />
MA LÁTVÁNYOSSÁG<br />
San Francisco, Fisherman’s Wharf<br />
Az 1849-es nagy Kaliforniai Aranyláz<br />
idején tízezrek érkeztek vitorláshajókon a<br />
keleti partól (megkerülve a Horn-fokot,<br />
mert akkor még nem épült meg a transzkontinentális<br />
vasút) és a világ minden szegletébôl<br />
San Franciscoba.<br />
Orosz bálnavadászok, spanyol misszionáriusok<br />
és jenki telepesek, Szicíliából kivándorolt<br />
halászok lakták az addig álmos kis<br />
helyôrség körül kialakult városkát, melynek<br />
népessége alig egy év alatt megsokszorozódott.<br />
A rengeteg embernek töméntelen élelmiszerre<br />
volt szüksége, melynek elôállítására<br />
nem volt a vidék berendezkedve. Egyedül az<br />
óceán, a halászat biztosíthatta a lakosság ellátását,<br />
tehát szinte azonnal nagy halászati<br />
központtá fejlôdött a város. Ugyanakkor irdatlan<br />
mennyiségû fára is szükség volt, hiszen<br />
akkoriban egyedül fából építkeztek a Nyugaton.<br />
A környék erdeit már zömmel letarolták,<br />
így messzebbrôl kellett hajókon, épületfát<br />
szállítani.<br />
Az aranyláz lassan lecsengett és 1869.<br />
május 10-én végre találkozott a nyugatról kiinduló<br />
Central Pacific és az Omahából nyugat<br />
felé épített Union Pacific vasút. A kontinenst<br />
átszelô vasútvonalon már a préri terményei<br />
és az iparilag fejlett Kelet termékei is<br />
eljutottak San Franciscoba, így a vaspálya elkészültével<br />
alábbhagyott a tengeri halászat<br />
jelentôsége, és a halászkikötô lassan a háttérbe<br />
szorult. A város más irányokba fejlôdött,<br />
új kikötôhelyeket építettek, a régi mólóit elhanyagolták,<br />
a környék elnéptelenedett.<br />
106<br />
Ma a kaliforniai nagyváros egykori halászkikötôjének<br />
rakpartját ezernyi boltocska,<br />
mutatványos bódé, vendéglô szegélyezi. A<br />
mólók mellett, ahol egykor a szorgos halászok<br />
rakodták ki aznapi zsákmányukat most<br />
rengeteg ember sétálgat, szórakozik és a<br />
múlt századból megôrzött és felújított vitorlás<br />
teherhajók lobogó jelzôzászlócskái és színes<br />
halászbárkák csalogatják a megtekintésükre<br />
odasereglett turistákat. A hajók fedélzetére<br />
fel lehet menni, meredek lépcsôkön<br />
leereszkedni a rakterükbe és az ott megrendezett<br />
állandó kiállítás emlékeit nézegetve ismerkedni<br />
a Csendes-óceánparti hajózás történelmével.<br />
BELVÍZI CSATORNA KIKÖTÔ<br />
ÉS VASÚTI ÁTRAKODÓ<br />
London - Chelsea Harbour and Marina<br />
Az angol fôváros nyugati részén, a<br />
Chelsea nevû, nagy múltú, festôi utcáiról és<br />
terecskéirôl is ismert, módos polgárok lakta<br />
városrész Temze parti szakaszán, - a Wandsworth<br />
Bridge és a Battersea Bridge között -<br />
valósult meg ez a vitathatatlanul újszerû városrész<br />
revitalizáció, a 80-as, 90-es évek fordulóján.<br />
A XVIII-XIX. században épült ki az a<br />
belvízi csatorna rendszer, amely - számos átemelô<br />
zsilip közbeiktatásával - lehetôvé tette<br />
a nagy tömegû és súlyú anyagok lóvontatású<br />
dereglyéken való szállítását az ország<br />
belsejébe, illetve a bányavidékekrôl az iparilag<br />
fejlett fôváros felé. Amikor kiépült a vasúthálózat,<br />
az állati vontatás háttérbe szorult,<br />
de teljesen még sokáig nem mondhattak le<br />
róla. A Chelsea Harbour egy olyan pont volt<br />
- a nagy hajóforgalmú Temze partján - ahol
Change language