Lakóövezetek revitalizációja - mag

1993 tavaszán az Öbölháború már a számítógépek
és a rakéták háborúja volt, ahol az önmagukat
irányító, célkeresô rakéták semmisítették meg a levegôben
egymást. A XXI. század csillagháborús vízióját
megelevenítô csaták már nem követelnek semmilyen
épített védelmi rendszert - így csak a fegyvereket elôállító
üzemek és a raktárak meg az üzemanyag depók
a stratégiailag fontos területek.
Lakatos mester cégére Kôszegen.
A kereskedôházakkal beépített London Bridge.
43
Erkölcsi avulás
A polgári ipar - az ipari övezetek ki -
alakulása - gazdasági szempontok
KÖZÉPKOR
Az európai középkor céhes
rendszerében az egyes mesterek a
saját lakóházuk földszintjén rendezték
be a mûhelyeiket, így a “lakó-” és
az “ipari” övezet egyáltalán nem vált
el egymástól.
Ugyanakkor már ebben az
idôben is megfigyelhetô a szociális és
gazdasági különbségeket tükrözô térbeli
tagozódás.
A legkisebb helyet igénylô, de
költséges anyagokkal dolgozó, legjobban
kvalifikált és nagy haszonkulccsal
számoló iparosok: ékszerészek,
aranymûvesek, órások - no
meg a pénzváltók - a belváros szívében,
a fôtéren, a fôutcák keresztezôdésében
vagy a várost átszelô folyó
hídjain települtek meg. (Firenze:
Ponte Vecchio, Velence: Ponte de
Rialto, London: London Bridge)
Innen kiindulva, körkörösen
követték ôket lakóházaikkal - mûhelyeikkel
a tevékenységükkel zajt, bûzt
nem okozó, de drága termékeket
elôállító céhek mesterei: a textilkereskedôk
és a szabók, az értékes
prémeket feldolgozó szûcsök, a vendéglôsök,
bôrdíszmûvesek, cipészek,
pékek, majd még kijjebb az asztalosok,
kádárok, ácsok, kômûvesek,
díszkovácsok, ón- és rézmûvesek,
serfôzôk, itt voltak a szövödék, és a
textilfestô mûhelyek.