Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kiss László (Nyíregyháza) versei<br />
Pokoli (7)<br />
Embertelen külsőm mögött<br />
emberi alázat,<br />
nem válthat meg már az Isten,<br />
sem holt szó, sem gyalázat.<br />
Négyszer kopog majd az ajtón,<br />
ki ajándékom hozza,<br />
megment majd a dohos pince,<br />
kinek lelkem volt a fogja.<br />
Imám lesz a megváltásom,<br />
penész szürke tükre,<br />
fáradtságom izzadtsága:<br />
őszinte és büszke.<br />
Legyek az, mi volt<br />
Legyek rút alakzat,<br />
tipródó nincstelen fémtest,<br />
emelkedjek magaslatként,<br />
mint akiről épp fest.<br />
Tekergőzve ajkaidra,<br />
az éppenséget féltve,<br />
hogy késznek érezzelek:<br />
nyíljon mind egészre.<br />
Szakíts le ágadként,<br />
ha már édesnek képzel,<br />
kóstolgass kéjittasan,<br />
és köpj el szerte széllel.<br />
Legyek sok, de soha<br />
nem elég semmire,<br />
nézz rám csak úgy,<br />
mint soha még senkire.<br />
Ébreszd vágyaimat,<br />
majd ölj meg vakon ésszel,<br />
ne hallgass, hol szív terem,<br />
hol visszhangozva térdel.<br />
Ne legyen alkuvás,<br />
ne legyen sajnálatom tükre,<br />
úgy vesd arcomat<br />
a megrontó küszöbre.<br />
Ajtajad nyíljon,<br />
ablakod kitörve a szélben,<br />
minden vacsoránál<br />
maradékból éljen.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Szavaimnak darabjai<br />
akadjanak meg torkán,<br />
én legyek gyertyája<br />
minden egyes tortán.<br />
Átlépni<br />
Az talán még nem fájhat,<br />
ha őszintén érezlek,<br />
az talán még soha nem lehet elég korai,<br />
ha alkonyként ébresztlek.<br />
Abból talán még építhetünk,<br />
ha egyszer romboltunk is porrá,<br />
úgy talán nem remeghet meg kezed sem,<br />
ha mindkét kezem fogná.<br />
Kilépve alkonyba,<br />
némi apró neszre,<br />
hogy végre rád ismerjek,<br />
mint ember az emberre.<br />
Ne csak dobálozzak<br />
szertelennek látszva,<br />
tudjak veled élni,<br />
úgy magamtól eljátszva.<br />
Arccal le...<br />
Gőg és nyomorúság<br />
béklyó alatt fekve,<br />
angyalokat játszva,<br />
rút poklot teremtve.<br />
Hosszú idők sorján<br />
kapargatja bőszen,<br />
ingatag Isten fia<br />
leborul a mélyben.<br />
Lentebb alá társul,<br />
ördög karja rándul,<br />
embertelen testén<br />
vérmes köteg tágul.<br />
Asszonya vagy égnek,<br />
ezer vak reménynek,<br />
sötét hatalmaknak,<br />
gyilkos szenvedélynek.<br />
Aztán majd a hajnal,<br />
az a vérrel áldott,<br />
elborítja földjét,<br />
hol ember Istent játszott.<br />
Trázsi Éva versei<br />
Elsőszülött unokámnak,<br />
Flórának<br />
Csillagösvényen ki jártál,<br />
angyalként e földre szálltál.<br />
Nekünk értél, nekünk nyíltál,<br />
világodba minket hívtál.<br />
Pocaklakók piciny hőse,<br />
tündérkertek királynője,<br />
végre megmutattad magad:<br />
kezed, lábad, hátad, hasad.<br />
Tél lett mire megszülettél,<br />
utad hópelyhek követték.<br />
Még a szél is azt suttogta:<br />
megérkezett Balogh Flóra.<br />
Formás fejed sötét selyme,<br />
reá tapadt tág szemekre,<br />
és követte vezényszóra,<br />
arcod pírja, nyíló rózsa.<br />
Te felsírtál, nem haboztál,<br />
január négy hőse voltál:<br />
súlyoddal és termeteddel,<br />
világmegváltó lényeddel.<br />
Ó, nevednek bongó hangja,<br />
a szép tavaszt csalogatja...<br />
Otthonodban, két karomban,<br />
megáldalak, Balogh Flóra!<br />
2017.01.07.<br />
Szeretnék...<br />
Szeretnék én madár lenni,<br />
Vállaidon megpihenni.<br />
Csakis neked énekelni,<br />
Életedbe napfényt vinni.<br />
Szeretnék én könnycsepp lenni,<br />
Az arcodon legördülni.<br />
Két mosoly közt elidőzni,<br />
Közben örömtáncot járni.<br />
Szeretnék én csillag lenni,<br />
Szemeidben tündökölni.<br />
Ablakodon beragyogni,<br />
Reád édes álmot szórni.<br />
Szeretnék az álmod lenni,<br />
Tőled édes csókot csenni.<br />
Vágyakozva rád hajolni,<br />
Izzó tűzben veled égni.<br />
2016.03.14.<br />
12 | 2017. július-augusztus
Change language