Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Dr. Katona Sándor Díszpolgári Címe<br />
A tudósítást küldte: E. Nagy István Nábrádról<br />
Tisztelt Vendégeink!<br />
Kedves Nábrádiak!<br />
Úgy gondolom, hogy mai elüzletiesedett,<br />
hamis értékeket felvonultató<br />
világunkban fontos, hogy olyan példaképeket<br />
állítsunk, akik egy életen át vitt<br />
kitartó szorgalommal végezték munkájukat.<br />
Fontos, hogy legyenek előttünk olyan<br />
életpályák, amelyek azt tanítják, hogy a<br />
tehetségnek, a szorgalomnak és a becsületnek<br />
meg van a maga jussa. És ez a juss<br />
nem feltétlenül az anyagiakban, hanem<br />
az annál fontosabb, erkölcsi megbecsülésben<br />
ölt testet. Fontos, hogy a felnövekvő<br />
nemzedék egy olyan országban nőjön<br />
fel, ahol becsülete van a kitartó munkának,<br />
a szorgalomnak, a szellemi és lelki<br />
értékeknek. Olyan életutakat mutassunk<br />
fel a fiataloknak,<br />
amelyek<br />
nem a könynyen<br />
szerzett<br />
és gyorsan elillanó<br />
hírnévről<br />
szólnak, hanem<br />
a tudásról és a<br />
tehetségről, a<br />
teljesítményről.<br />
Ezen a mai<br />
napon Nábrád<br />
Napján szeretnénk<br />
egy ilyen példaképet állítani valamennyiünk<br />
elé, és szeretnénk számára a<br />
Nábrád Díszpolgára címet adományozni.<br />
A képviselőtestület döntése alapján ezt a<br />
címet Dr. Katona Sándor főorvos úr kapja<br />
meg.<br />
Dr Katona Sándor 1930-ban Jánkon<br />
született. Az orvosi pályára szerető édesanyja<br />
bíztatta a kitűnő tanuló jó eszű fiát.<br />
A kitűnő bizonyítvány jutalmát élete első<br />
őzbakjának elejtése jelentette, 1944 áprilisában,<br />
tizennégy éves korában. Innen<br />
ered a vadászat mai napig tartó szeretete.<br />
A középiskolát két országban járta ki:<br />
1940-től 44-ig a Szatmárnémeti Királyi<br />
Katolikus Főgimnáziumban, utána a<br />
debreceni piaristáknál tanult, majd Mátészalkán<br />
érettségizett. 1950-től Debrecenben<br />
készül az orvosi hivatásra, ahol<br />
a sport iránti szeretet is töretlen marad,<br />
egészen az NB I –es futball karrierig jut.<br />
Szamos parti kis falunkba, Nábrádra,<br />
1956. szeptember 15-én érkezett, ahol 23<br />
évet töltött. Ezek alatt az évek alatt lelkiismeretes<br />
háziorvosa volt Nábrádnak,<br />
Kérsemjénnek és Panyolának. Futballcsapatot<br />
hozott létre és vállán vitte a nábrádi<br />
sportéletet. 1969-től betölti a járási tisztiorvosi<br />
tisztet is. Dr. Katona Sándor ekkor<br />
költözött be Nábrádról, s lett fehérgyarmati<br />
lakos. 1969 őszétől nemcsak körzeti<br />
orvos, hanem járási tiszti főorvos is volt,<br />
így módja nyílott arra, hogy orvosokat,<br />
szakembereket hozzon az akkor igen<br />
szegényes vidékre. Nem is tétlenkedett<br />
egyetlen percet sem. Négy új általános,<br />
négy fogászati körzet létesítését, három<br />
gyermekorvos letelepítését és három<br />
gyógyszertár megnyitását köszönheti<br />
neki azokból az időkből a régió. Tizenegy<br />
új védőnői körzet és a négy helyen megszervezett<br />
hétvégi ügyelet bővíti még az<br />
amúgy sem rövid listát. A szakma mellett<br />
változatlan szerelme<br />
maradt a<br />
futball is. 1981-<br />
től üzemorvos<br />
– mai nevén foglalkozás-egészségügyi<br />
orvosként<br />
dolgozott,<br />
illetve még ma is<br />
magánorvosként<br />
praktizál.<br />
Megmaradt a<br />
harmadik szenvedély<br />
is, a vadászat.<br />
Az 1962-ben, a Margitszigeten megrendezett<br />
Koronglövő VB első helyezettje<br />
volt. Ezen a versenyen kapott medáljával<br />
egyenértékűnek tartja a Nimród érmét,<br />
a vadászember számára a legnagyobb<br />
elismerést. Az árvíz alatt elpusztult vadállomány<br />
pótlására, szerte az országból,<br />
800 élő nyulat és 30 őzet hozatott. Ezzel<br />
megteremtette az elismerten kiemelkedő<br />
minőségű őzállomány alapjait.<br />
A közelmúltban sikerült elejtenie<br />
élete hatvanadik szarvasbikáját, s azzal<br />
mintegy megkoronázva életének vadászattal<br />
összefüggő élményeit.<br />
Feleségét, több mint hat évtizeddel<br />
ezelőtt vezette a debreceni Nagytemplom<br />
oltára elé. Életem legnagyobb ajándékának<br />
tartom, hogy feleségemmel egymásra<br />
találtunk – mondta egy korábbi<br />
riportban.<br />
(...)<br />
Engedje meg doktor úr, hogy most mi<br />
is kifejezzük szeretetünket, és hálánkat<br />
azzal, hogy átadjuk Nábrád díszpolgári<br />
címét, s ezzel Önt örökös nábrádivá fogadjuk.<br />
Szívből kívánjuk valamennyien, hogy<br />
még nagyon sokáig gyógyíthasson, vadászhasson,<br />
örülhessen az unokáknak, a<br />
dédunokáknak drága feleségével együtt<br />
ebben a mostan szellemi és testi frissességében.<br />
Most tisztelettel kérem vegye át polgármester<br />
asszonytól a díszpolgári oklevelet<br />
és az emlékplakettet!<br />
Szarkáné, Orosz Marianna<br />
a nábrádi Bornemisza Géza<br />
Általános Iskola igazgatónője<br />
Tisztelt Nábrádiak,<br />
Kedves Vendégeink!<br />
Nagyon sok szeretettel köszöntöm<br />
Önöket az Önkormányzat és a Képviselő-testület<br />
nevében ezen az örömteli<br />
napon, Nábrád Napján!<br />
Az ünnepélyes megnyitón elhangzott<br />
vers utolsó két sora mély érzéseket ébresztett<br />
bennem, süt belőle a falu szeretet.<br />
„Ide kell hoznunk a nagy világot,<br />
Ide kell hoznunk mindent ami szép,<br />
ami jó, ami nemes és ami érdemes.”<br />
Nábrád az a hely, ahol gyermekkorom<br />
és ifjúkorom töltöttem, ahol nagyszüleim<br />
és szüleim éltek, élnek, ahol minden<br />
utca, ház, telítve van számomra a<br />
legszemélyesebb emlékekkel, ahol az emberek<br />
arca ablakaikból úgy dereng felém<br />
mintha a testvéremet látnám. Boldogságunk<br />
kulcsa a saját kezünkben van, gondolatainkban<br />
és tetteinkben gyökerezik!<br />
Mindenkinek hozzá kell tenni valamit<br />
képességei és tudása szerint az egyéni<br />
és közös boldogulásunkhoz. Úgy érzem,<br />
mindenki hozzá is teszi a magáét nem<br />
csekély mértékben.<br />
„Csak az tudja, hogy meddig mentünk,<br />
aki azt látta, hogy honnan indultunk<br />
el.” – írta Jókai Mór.<br />
Azt gondolom az itt jelenlévők tudják,<br />
honnan indultunk el. Azt is tudják,<br />
hogy meddig mentünk. De még messzire<br />
kell jutnunk, együtt, karöltve, egymást<br />
segítve, hogy megvalósíthassuk azt amit<br />
célul tűztünk ki magunk elé. Igazi közösség<br />
csak ott jön létre, ahol az emberek<br />
rejtélyes módon szeretik egymást, vagyis<br />
barátok. Ez véleményem szerint velünk<br />
44 | 2017. július-augusztus
Change language