You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Sándor József<br />
A Szent Cél Kulcsa<br />
Jn. 15,15.<br />
Barátom! Bárki vagy,<br />
A Krisztushit Kulcsát,<br />
Az Ige Zárjába téve,<br />
Isten Kinyitja neked,<br />
Ami jót elrejtett génjeidbe!<br />
Szíved kamráiban pedig,<br />
Ma Isten fia a Világosságod,<br />
Látod majd lelki szemeiddel,<br />
A neked elkészített lehetőségeket,<br />
S teszed azt az Úrtól kapott Erővel!<br />
Óh, s ha valóság lesz ez,<br />
Válik az Mennyei Kinccsé, s<br />
Az Égi Bank megőrzi azt,<br />
Mikorra Jő hamar a Vőlegény, s<br />
Örökre a Mennybe Ragadtatsz.<br />
Juhász Pál<br />
A létezés közönye<br />
Az alkonyat fáin csüngnek a kételyek,<br />
Áhítatott morzsoló cserebogarak.<br />
A mosdatlan szó, életemből kiszalad,<br />
Megcsáklyázott hajó a gondolat.<br />
A kiscserkész magányán lovagolok,<br />
Felkap az alattomos déli áramlat.<br />
Büszkén, a jéghegyek csúcsán alszom,<br />
Ágyába fektet a nem létező álomasszony.<br />
Durvább a létezés közönye, mint a halál?<br />
Birtokló vásznainkban megpihen a test.<br />
A lélek, sorvadó madárként tévelyeg,<br />
A verőfényben sem látjuk meg, amit érdemes.<br />
Parádsasvár, 2017. február 2.<br />
Demeter Sándor (Nyíregyháza)<br />
Pőre fák, mint...<br />
A pőre fák, mint fantom állnak,<br />
az égre emelik csontváz ágaik,<br />
az erdőn néhány elhagyott kóbor eb,<br />
a köd lepte fák közt vadul csahol-nyi,<br />
a táj halvány, szürke, s benne zajt hallani,<br />
lassan száll a sápadozó holdkorong.<br />
Ő magányos, minthogyha fázna a térben,<br />
s a világra lebámul, kimerülten,<br />
a kopár táj felett búsan tovább ballag.<br />
A fákon a jeges szél zúgva nyargal,<br />
s madarak ülnek fagyott lábakkal,<br />
a pőre gallyakon ón-kérgű legyező<br />
és szürke ködleple ül a tájon<br />
a reggel fénye még nem jő,<br />
csak köd gomolyog fenn az ágon.<br />
2015.02.22.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Varga Györgyné Bárány Ágota<br />
Mottó. Máté 7, 13-14<br />
Fiataloknak<br />
szük-keskeny<br />
Már ifjan jó és kell<br />
a korlát, szabályok,<br />
szűk kapu, keskeny út;<br />
EGYENES, ne rézsút!<br />
Tágas kapu - széles út<br />
ne tévesszen téged;<br />
veszedelembe visz,<br />
elveszted a lelked!<br />
Ne a tömeg, a trend<br />
vezesse az élted.<br />
Isten szent Igéje<br />
a zsinórmértéked!<br />
Válasszad ezt, kérlek.<br />
Meglátod mily szép lesz;<br />
Lelked gazdagodik<br />
az ÉLET tiéd lesz!<br />
Tövis közt is rózsás;<br />
ami nehéz, szép lesz;<br />
öröm és boldogság:<br />
KEGYELMÉBŐL élhetsz!<br />
Isten óv, veled jár,<br />
nem lesz csalódásod.<br />
Amit Ő megígért -<br />
ÁLDÁSÁT MEGLÁTOD!<br />
Írtam a Szentháromság Istent<br />
dicsőítő költők XIV. Országos<br />
Találkozójára, 2017. évre.<br />
Pápa, 2016. 12.07<br />
Csorvási Kata<br />
Elalvás előtt<br />
Mackó mama mancsod<br />
tedd a fejecskémre<br />
takard be pocakom<br />
ne fázzon estére.<br />
Brummogj nekem mesét<br />
a málnabokorról –<br />
lépes-mézes sütit<br />
adj egyet a polcról.<br />
S míg az elalvás<br />
sütidből majszolok,<br />
szívemből örülök<br />
hogy a bocsod vagyok.<br />
Juhász Pál versei<br />
Palkó csodája<br />
(Fényesi Krisztinához)<br />
Feldúlt vágyakozással, örömödre várok.<br />
Tetteim vers-zenéjét hallgatom. – Fázok’<br />
Jössz, szerényen, Palkó csodájává változva,<br />
Örömkönnyeim csodájától szipogva.<br />
A szeretet oltára előtt félve megállunk,<br />
Emberek hiányát, - lelkeket számlálunk.<br />
Angyali hajad karzatában kapaszkodok’<br />
Szíved ütemét verik, a csend-dobok.<br />
Egy verőér örökre összekapcsol minket,<br />
Néha melegít, néha fájón lüktet.<br />
Nem szakad el, elkísér a tátongó sírig,<br />
Virágok nyílnak a szent utunkon végig.<br />
Parádsasvár, 2017. január 24.<br />
Alvajáró vagyok<br />
Alvajáró vagyok, ne keltsetek fel,<br />
A rejtelmes éjszaka gyengéden átölel.<br />
Lábam vágyaimmal együtt mozog,<br />
Édesanyám a mennyben zokog.<br />
Alvajáró vagyok, ne keltsetek fel,<br />
Ajándék-lépésem, riadtan rám lel.<br />
Ujjaim hegyén vonakodik az érzés,<br />
Felejthetetlen volt, az utolsó lépés.<br />
Alvajáró vagyok, ne keltsetek fel,<br />
Életem az éjszakával ne múljon el.<br />
Kezemmel kitapintom emlékeim útját,<br />
Elhagyom szenvedéseim múltját.<br />
Alvajáró vagyok, ne keltsetek fel,<br />
Az utolsó hajnal csendje rám lehel.<br />
Belépek a kiolthatatlan fénybe,<br />
S lebegek, a kristálytiszta térbe’.<br />
Parádsasvár, 2017. január 25.<br />
Sóhaj szilánkok<br />
Sóhaj szilánkok fúródnak lelkedbe,<br />
fájdalmad jeges mosolyába nézek.<br />
elköszönő érzelmeidtől félek,<br />
halálomat dédelgeted öledbe<br />
Megszületni belőled, erre vágytam,<br />
kebled halmán életemre ébredni.<br />
Angyal arcodat démonként tisztelni,<br />
szépségedet nem bírta el a vállam.<br />
A gyönyörök kertjében sorvadok el,<br />
kezed nem rázza le a vágy gyümölcsét,<br />
méhek hordják össze epéd permetét.<br />
Vérszegény szavamra senki nem felel,<br />
lelkem libabőrös vásznát teríted, -<br />
magad, lelkem keresztjére feszíted.<br />
Parádsasvár, 2017. január 31.<br />
8 | 2017. július-augusztus
Change language