You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Schvalm Rózsa (Nagyvázsony) versei<br />
Őszbe dermedt hajnalon<br />
Őszbe dermedt hajnalon,<br />
Fehér fényű Nap ragyog.<br />
Földig érő ezüstköd,<br />
forró nyarat száműzött.<br />
Szellő száguld lábnyomán,<br />
Oszlik már a ködhomály.<br />
Fények, árnyak játszanak,<br />
színről – színre váltanak.<br />
Smaragd sárgul aranylón,<br />
rezdül a fa meghajlón.<br />
Sátrát bontja könnyezve,<br />
mezét búsan levetve.<br />
Árván tekint az égre,<br />
reszket hideg télt félve.<br />
Szánja őt a magasság,<br />
pehely szőttest kap az ág..<br />
(2012-07-19)<br />
Elfogyott a nyárnak könnye<br />
Elfogyott a nyárnak könnye,<br />
mosolyogva lép az őszbe.<br />
Indián mezt ölt magára,<br />
sugarat tűz fényhajába.<br />
Édesíti szőlő levét,<br />
aranyozza fák levelét.<br />
Egy kicsit még itt időzik,<br />
éjszakánként elrejtőzik.<br />
Kedves vendég, marasztalnám,<br />
de nem hallja fecskék dalát.<br />
Maradása nincsen tovább,<br />
kézbe veszi vándorbotját.<br />
(2014-<strong>08</strong>-23)<br />
Csendesek lettek a hajnalok<br />
Csendesek lettek a hajnalok,<br />
búsongva kósza szél andalog.<br />
Ömlik a földre záporözön,<br />
patak szalad az utcakövön.<br />
Félben a szüret, alma a fán,<br />
napsugár, törj át ború falán!<br />
(2014-<strong>08</strong>-28)<br />
Őszi szél<br />
Bolyong az őszi szél a fák között,<br />
hegedű húrján bús a nótája.<br />
Ágaktól a lomb könnyezve köszön,<br />
hulló levelek búcsú románca.<br />
Életem fája is őszbe hajolt,<br />
mint falevelek hullnak az évek.<br />
Rajta vajh’ mennyi még, nem kutatom,<br />
ellenáll a törzs viharnak szélnek.<br />
(2013-10-16)<br />
Kocsán Éva (Miskolc)<br />
„1956”<br />
12 éves szemmel<br />
(3. rész)<br />
Innentől megvolt a program. Anyu<br />
bontotta a libát, mi meg körülálltuk és<br />
lestük, milyen is az. Ennek a libának köszönhettük<br />
és nem csak mi, hanem a ház<br />
lakóiból, gyerekeiből többen, hogy a következő<br />
időszakra néha hús is jutott a bableves<br />
mellé.<br />
Közben kintről nagyon zűrös hangok<br />
jöttek. Apu rohangászott, azt mondta:<br />
leszedi az ablakszárnyakat, hogy ne<br />
törjenek ki a hatalmas üvegek. Komoly<br />
lövöldözéseket lehetett hallani. Aztán<br />
csak bejött Apu, leült egy kicsit, nézett<br />
bennünket. Azt mondta: az oroszok a<br />
hadiszállásukat a lakásunk ablakaival<br />
szemben lévő Astoria szállodában rendezték<br />
be. Semmi képpen se menjetek be<br />
a szobákba, még az ajtók felé sem! - kötötte<br />
a lelkünkre.<br />
Már egyetemista voltam és a nagy ruhásszekrényben<br />
kerestem valamit, amikor<br />
a kezembe került Apu régi kék csíkos köntöse.<br />
Hát ez meg mit keres itt, már régen<br />
nem hordta Apu. Ahogy kivettem, furcsa<br />
hibákat láttam rajta. Jobban megnézve, a<br />
két elején fura szakadások voltak. Rögvest<br />
megkérdeztem Anyut, mit jelent ez. Drága<br />
jó, szelíd Édesanyám megijedt, elpirult,<br />
majd leült mellém.<br />
- Tudod, ’56-ban, amikor apád le akarta<br />
akasztani az ablakokat, hogy ne törjenek<br />
az üvegek. Emlékszel?<br />
- Emlékszem, de végül is nem tudta leemelni.<br />
- Hát igen, odament az első ablakhoz<br />
és szemből, a szállodából rálőttek egy sorozatot.<br />
Csodával határos módon öt lövedék<br />
haladt át a kitárt köntösén, de őt egyetlen<br />
karcolás se érte. Nem mondtuk, nem<br />
akartunk megijeszteni benneteket, de azóta<br />
őrzöm a köntöst, ami bizonyítja, hogy a<br />
Jó Isten vigyázott ránk.<br />
Késő délutánra felerősödtek a lövöldözések.<br />
A szenes pincék közötti<br />
folyósóra menekült le az összes lakó.<br />
Órákig támasztottuk egymást a szűk folyóson.<br />
Levegőhöz alig jutottunk. Éjszakára<br />
valamelyes enyhültek a robbanások,<br />
lövések hangjai. Ki-ki felosont, hogy valahol<br />
vízszintesbe tehesse magát. Mi is<br />
felmentünk a hátsó csigalépcsőn. Apu<br />
az ágyakról óvatosan lelopkodta a lószőr<br />
matracokat. Egymás mellé fektette a védett<br />
konyhában, hogy azon aludhassunk<br />
egy kicsit. Közben a szembe szomszédunk<br />
reszketve nyitott be hozzánk három<br />
fiacskájával, hogy két nagy ágyúlövést<br />
kapott a lakásuk, a szobáik teljesen<br />
lakhatatlanok. Igen a saroklakás nagyon<br />
könnyű célpont lehetett. De miért? Senki<br />
nem volt ott? Így ők is átjöttek hozzánk<br />
gyerekeikkel és sorban fekve egymás<br />
mellett mindannyian a konyhában feküdtünk<br />
le.<br />
De most jut eszembe, Anyuék hol feküdtek,<br />
mert oda, csak mi gyerekek fértünk<br />
el?<br />
Jellemző a kor viszonyaira, hogy a ház<br />
lakóit ez a szorult helyzet hozta össze. Mi<br />
1952-ben költöztünk oda, amikor édesapámat<br />
Pestre helyezték át dolgozni, és eddig<br />
az időpontig, a régi lakók, csak hűvös<br />
távolságtartással üdvözöltek bennünket,<br />
ha összefutottunk.<br />
Aztán volt néhány szorongásban telt<br />
nap, amiről csak néhány kép maradt meg<br />
bennem.<br />
Több emelet magas fáklya<br />
Azt a hírt hallottuk, hogy a Ferenciek<br />
terén kinyitott egy bolt, hát elindultunk<br />
Anyuval valamit venni. Szép napsütéses<br />
délelőtt volt. Ahogy kiléptünk a ház<br />
kapuján, rögtön észrevettem, hogy a kis<br />
édességboltnak be van törve a kirakata,<br />
sőt az egész romokban, kirámolva. Rémes<br />
volt. „Most már nem tudnék csokit<br />
venni”. Futott át rajtam. Óvatosan körül-körül<br />
nézve kanyarodtunk a Kossuth<br />
Lajos utcába. Te jó uram mit csinálnak?<br />
A 3. emeletről, meg minden honnan dobálnak<br />
ki mindenfélét. Az utca közepén<br />
már hegyekben álltak a holmik: rádiók,<br />
lemezek, könyvek, meg minden mozdítható.<br />
A házunk melletti szomszéd épület<br />
a Kossuth Lajos utcai oldalon, a Szovjet<br />
Kultúra Háza volt. Onnan dobáltak ki<br />
válogatás nélkül mindent. Félelmetes<br />
volt. Átmentünk az Astoria oldalára,<br />
ott siettünk tovább a Ferenciek tere felé.<br />
Útközben láttunk karszalagos embereket,<br />
kivágott címerű zászlóval, de be kell<br />
valljam, tanácstalan rémület uralkodott<br />
érzéseinken.<br />
Leérve a bolthoz óriási tömeg volt,<br />
végtelen sorban állás. Az utcán is árultak,<br />
de mit? Mi az a sárga? Valami gyümölcs?<br />
Október végén? Nagyon közel<br />
nem lehetett menni, Anyu azt mondta,<br />
citrom, vagy narancs lesz. Az mi? Meg<br />
kell nézni! Akkor láttam először életemben<br />
déli gyümölcsöt.<br />
<br />
-folytatjuk<br />
28 | 2017. július-augusztus
Change language