You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Köszöntjük új tagunkat,<br />
Gulyás Lászlót…<br />
Mai számunkban ezzel a kedves<br />
versével köszöntjük a Nyírségi<br />
Gondolat alkotógárdájának új<br />
tagját, Gulyás Lászlót, aki ezt<br />
megelőzően már bemutatkozott<br />
az általunk közelmúltban<br />
kiadott Vallomások című antológiában<br />
is.<br />
Gulyás László (Monor)<br />
A dal....<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Aranyosi Ervin<br />
Hattyú a vízen…<br />
Legyen tiéd a pillanat varázsa,<br />
érintse szíved szépség és csoda!<br />
Kívánd, hogy egyszer részed legyen benne!<br />
Akard, és vágyad vezessen el oda!<br />
Csodálkozz rá, és szívd mélyen magadba,<br />
az élmény tegye szebbé életed!<br />
Erőt adjon, s reményt megújulásra,<br />
hogy álmaid nappal is élheted!<br />
Az ember néha találkozik csodákkal,<br />
Most egy kismadár dala lepett meg<br />
Mivel a zongora mindig kéznél van<br />
Hát megnyitottam, hátha szépet hall<br />
a természet, mely ablakom előtt zöldell<br />
Gulyás László a<br />
pódiumon (balról)<br />
Tudom én jól, hogy kezem könnyű,<br />
repül a billentyűk felett<br />
Nem adott a Jóisten mindenkinek ilyen kezet<br />
Végigfuttattam hát néhány kádenciát<br />
S éreztem, nem követtem el hibát<br />
Csakhogy valaki szebb futamokat tudott<br />
Hallgattam megbűvölten, Na lássuk!<br />
Szépen megcifráztam, szinte követhetetlenül<br />
S mosolyogtam magamban legbelül<br />
Ámde a fa ágán egy piciny madár mosolyoghatott<br />
Dalát szárnyára engedte, s rám úgy hatott,<br />
hogy hinni sem mertem a csodás futamot<br />
Isten dalolt maroknyi piciny testben<br />
S bármit tettem, közel sem értem e csodás muzsikáshoz<br />
Mint ahogy ember nem érhet fel az égi csodákhoz.<br />
Csató Tamás festőművész-tagunk remekművéhez<br />
Aranyosi Ervin írt hozzá méltó verset.<br />
Asperján György<br />
Matt nosztalgia<br />
Átdereng lelkemen a matt nosztalgia,<br />
az a halvány öröm, amikor csak te voltál<br />
sápadt üdvösségem, számra tódult ima,<br />
szép zsolozsma, ahogy csókomtól fuldokoltál.<br />
Öröknek látszott az a kamasz pillanat,<br />
ahogy feszült, ezüst halként villant a tested,<br />
s megvesztek a hársak érted, mikor magad<br />
kitakartad, értve, örök vággyal kereslek.<br />
Valóságod sejtés volt a mindent szabad<br />
karolásban, fülledt, zavaros szép szavakban,<br />
s hitbe ágyazva: minden mindig így marad,<br />
mert a vágy, szerelem nem csonkul, halhatatlan.<br />
Bíró Tamás festménye: Karnevál a Zrinyi Ilona utcán<br />
Idős ezüst emlék lettél, s nem fájsz soha,<br />
lépeget az idő, s te kavarulva benne,<br />
lepedőt lobogtat a szél, száll a csoda,<br />
fehér csönd zokog fel eldadogott nevedre.<br />
48 | 2017. július-augusztus
Change language