Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Bodnár Balázs (Ajka) versei<br />
Ahány virág van a világon<br />
A csillagokat nem hozhatom le neked az égről,<br />
A napot sem adhatom neked, - nekem nincs napom,<br />
De mesélhetek sok szépet, az igaz szerelemről ,<br />
És neked ajánlom életem, s világomat is neked adom.<br />
Ahány virág van a világon...<br />
Mind leszedném neked, kedvesem,<br />
S mikor megcsókolnál, csüngve a nyakamon,<br />
Neked adnám, a sok illatos virágot, szerelmem.<br />
Ahány szerelmes ének létezik a földön,<br />
Mind elénekelném neked, édesem<br />
S a rádióban ahány szerelmes dal özön,<br />
A gitáromon mind eljátszanám, számodra, - életem...<br />
Mikor az este leszáll, s a hold az égen fénylik,<br />
Mi ketten, együtt lennénk egy orgonafa alatt,<br />
S a világon ahány szerelmes vers létezik,<br />
Mind elszavalnám, - csóklova édes ajkadat.<br />
Ahány virág pompázva-díszeleg a világon,<br />
Annyi csókot, az ajkadra én felszegezek,<br />
S mindezt azért teszem, hogy egy napon,<br />
Szívből el hidd, hogy: Én nagyon sz e r e t l e k !<br />
Álmodtam magamnak egy csajt<br />
Én is mint minden fiatal srác<br />
Szép csajokról álmodoztam...<br />
De egy nap csodálatos dolog történt,<br />
Álmomban tündérországban voltam.<br />
Az egyik csillagos, nyári éjszakán,<br />
Mikor a holdfény az ablakomon<br />
Bekukucskált, hamar elaludtam ám,<br />
S álmodtam magamnak egy csajt.<br />
Igen, egy nagyon szép, gyönyörű csajt,<br />
Olyan tündérien szép volt, hogy mindenkinek<br />
Csak káprázott volna a szeme, szépségétől,<br />
Nekem is majdnem elvette fényét a szememnek.<br />
Álmodtam magamnak egy csajt...,<br />
De nem csak egy csoda-szépet,<br />
Hanem egy rendes és helyes csajt,<br />
S éreztem, hogy álmomban nyertem...<br />
Szeretném, hogy továbbra is szerencsém legyen<br />
A megálmodott csinos kis kedves csajt<br />
A valóságban is minél hamarább megleljem.<br />
Anélkül, hogy csináljak valami bajt...<br />
Hm... megtudtam milyen csaj kell a szívemnek,<br />
Már van egy ideálom és az hajt...<br />
Habár az egész csak álom volt, én örvendek,<br />
Hogy... álmodtam magamnak egy csajt.<br />
Hoksza Mihály versei<br />
Létezem<br />
Némán tűri lelkem e kínzó hallgatást,<br />
s némán takarja könnyem e létező vallomást!<br />
Bárcsak ne lenne ezer és ezernyi gondolat,<br />
ami súly most a lelkemen, s fokozza kínomat!<br />
Csak hallgatok, s próbálom érezni mindazt,<br />
mit tőled vétlen kaphatok, s nem vétkezem.<br />
De minden lopott percben tekintetem a tiéd,<br />
mert éretted születtem e földre, s létezem!<br />
Most megtört a csend, pedig ajkam szótalan<br />
üvölti egész testem a világnak, - pedig hangtalan!<br />
Szólok hozzád, s gyengéden simogatlak csendesen,<br />
kívánd meg érintésem, s adj még erőt kedvesem!<br />
Már későre jár, csak behunyom szemem -<br />
könnyed lesz az álmom, s boldogabb a szívem!<br />
Elringat a gondolat, hogy holnap is némán szólhatok,<br />
csak érezned kell, mit ily módon néked adhatok!<br />
Kimondatlan szavak<br />
Miket elrontottam szavakkal s tettekkel<br />
s nap mint nap hadakozom az érzelmekkel<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom.<br />
Görcsös kéz mi írja-e sorokat neked kedvesem<br />
talán furcsa ez a vallomás még én nekem<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom.<br />
Nincs oly nap hogy nem gondolnék arra a pillanatra<br />
csókod s ölelésed örökre rabul ejtett<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom.<br />
Hiányzik és igénylem folyton folyvást jelenléted<br />
tested minden rezzenését s vele a léted<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom.<br />
Nem kellene ily szenvedéllyel nekem ragaszkodni<br />
s nem kellene hozzád mégis kapaszkodni<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom.<br />
S most behunyom szemem hideg ágyamban<br />
és gondolatban is üzenetet küldök neked<br />
mind ezt már helyre nem hozhatom<br />
de mondhatom, sajnálom...<br />
Az út vége<br />
Nincs már cél, és nincs már szó<br />
ami tovább lépéshez kell, mert élni jó.<br />
Nincs már menedék, és nincs már lét<br />
nincs már fájdalom mentes nap, és hét.<br />
Nem kell az étel, és nem kell a szánalom<br />
nem kell a víz, mivel szomjamat olthatom.<br />
Van megállásra mód, s van még egy megoldás<br />
van még előttem valami, mint egy állomás.<br />
Csak még egy utolsó erő, csak meg kell lépnem<br />
nem akarom a fájdalmat már, s tovább ne égjen.<br />
Ne legyen már létem e földön, s ne legyen többet nyár<br />
vonatom lassan kifut, indulnom kell már.<br />
Nem nézek hátra többet, s többé az ég sem kék<br />
nem kérek több tavaszt, mert már ez sem szép.<br />
Nincs már e földön semmi, mi nékem boldogságot hozna<br />
nem lesz már semmim sem, csak egy fekete ponyva.<br />
36 | 2017. július-augusztus
Change language