Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A történet 1. része a 2016. szeptember-októberi<br />
lapszámunk 20. oldalán<br />
jelent meg. A nagyszerűen megírt történetet<br />
most örömmel folytatjuk.<br />
Jártó Róza írása<br />
Kovács József<br />
2.rész<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
- Kovács József vagyok, a pirityi Önkormányzattól<br />
jöttem és Te? - kérdezte.<br />
- Jó ismerőst látni. Így öltönybe is helyes<br />
vagy - nevetett a nő.<br />
- Van valahol foglalt helyed, ha nincs,<br />
maradjunk együtt, akár a szekciókra is<br />
egyformán iratkozhatunk fel. Persze ha<br />
nincs jobb programod - mosolygott József.<br />
Az éjszakát együtt töltötték. Reggel<br />
együtt mentek reggelizni. A nő kedvesen<br />
kiöntötte a kávét és a cukrot is bele téve<br />
megkavarta. Így nyújtotta át neki. Mintha<br />
mindig is ezt tette volna. Talán ez a<br />
mozdulat volt, amikor érezte József, hogy<br />
végérvényesen szerelmes lett. A nap többi<br />
részére nem is emlékszik. Csak arra, hogy<br />
Éva ott volt vele, hogy mellette ült, hogy<br />
a pad alatt fogta a kezét, és hogy többet<br />
néztek egymásra, mint az előadóra. Három<br />
hónap múlva meg volt az esküvő.<br />
Másfél évre pedig a kisfiúk is megszületett.<br />
Sikerült egy telket vásárolniuk közel a<br />
városhoz, igaz közel a Gödörhöz is, a cigánytelephez.<br />
A ház felépült, az udvart is<br />
rendezték az évek során. Szerettek itt lakni.<br />
Csend volt, Jó levegő, és mégis közel<br />
a város központjához. A Gödör is lassan<br />
felszámolódott.<br />
Már csak pár vityilló, háznak alig<br />
mondható valami állt a telepen. Igaz az<br />
egyik a szomszédságukban. Azt József is<br />
elismerte, hogy a házacska a körülményekhez<br />
képest rendezett volt. Évente<br />
többször meszelve, az udvaron kis virágágyas.<br />
A kert felásva és veteményezve,<br />
annak ellenére, hogy feltöltött területi<br />
kemény, agyagos volt a föld. A szomszédban,<br />
ahogy nőttek a gyerekek úgy<br />
fogta be az apjuk dolgozni őket. A lányok<br />
mostak, főztek, takarítottak. A fiúk ástak,<br />
kapáltak, házat javítottak. Szigorú volt az<br />
apa, ezt el kellett ismerni Józsefnek is. És<br />
igazán takarosak, a körülményekhez képest<br />
is.<br />
Ősszel vette meg a rotakapát. Felrotálta<br />
az egész udvart, a felső réteget elvitte az<br />
utánfutóval a komposztálóba. Új földet<br />
hozatott rá, elsimította, tömítette és fűmaggal<br />
beszórta. Megelégedve nézett végig<br />
a birodalmán. Átnézve a szomszédba<br />
látta, hogy a szomszéd a két fiúval ássa a<br />
kertet. Szótlanul, a munkára figyelve. Az<br />
apa megállt, zsebkendőt vett elő és megtörölte<br />
a homlokát. József akkor rájött,<br />
hogy nehéz, nagyon nehéz munkát végeznek<br />
a szomszédban. Nem is gondolkodva<br />
mit tesz, átköszönt.<br />
- Jó napot szomszéd úr. Nem kemény<br />
a föld? - kérdezte.<br />
A szomszéd felnézett. El kellett telni<br />
pár pillanatnak, míg rájött, hogy hozzá<br />
szóltak.<br />
- Hát nem puha. Még jó, hogy az ásó<br />
nem görbül meg - szólt mosolyt erőtetve<br />
az arcára.<br />
- Géppel, rotával, nem könnyebb lenne<br />
- folytatta József a beszélgetést.<br />
Végül is a rotát átvitte József, a hoszszabbítót<br />
a saját házába dugta be a konnektorba.<br />
A két fiú félre állt, kíváncsian<br />
nézték apjukat és a szomszédot, ahogy<br />
egymást segítve, igazgatva a gépet pár óra<br />
alatt felrotálta a kertet. A felső réteget itt<br />
is összegereblyézték. József az utánfutóval<br />
a ház elé állt, és talicskával kihordták a<br />
földet. Ekkor már tudta, hogy a szomszédot<br />
is Józsefnek hívják. Több fordulóval<br />
hordták el a komposztálóba. Visszafele,<br />
meg friss és szép feketeföldet hoztak. Míg<br />
ő és druszája’ odavolt, addig a két fiú elterítette<br />
a földet. Az anya, meg a két lány<br />
is kijött a házból. Friss kaláccsal kínálták<br />
a visszatérőket. Addigra Éva is hazatért a<br />
látogatásból, ahova a gyerek is vele ment.<br />
Átöltöztek és ők is átmentek a szomszédba,<br />
először óvatosan szétnézni, aztán már<br />
segíteni. Ezen a pár órán többet megtudtak<br />
egymásról, mint az eltelt tizenkét év<br />
alatt. József meglepődött, hogy a család<br />
csupán a családi pótlékból, és a családfő<br />
esetenkénti napszámmal keresett pénzéből<br />
él. Pedig az apa asztalos szakmunkás.<br />
A gyerekek se rossz tanulók. A fiúknál<br />
alig van kettes osztályzat, a lányoknál is<br />
csak elvétve volt hármas az ellenőrzőben.<br />
Nem sok időre a kerti munka után a<br />
Faiparhoz hívták be Józsefet. Munkát<br />
ajánlottak. Minimálbérrel. Persze a próbaidőt<br />
is kikötötték. A cég egy aranykezű<br />
szakembert kapott a személyével. Az<br />
asszony meg Évának segédkezett, mivel<br />
ikreket vártak és veszélyeztettet terhes<br />
lett. A szomszéd a két keresettel jól gazdálkodva<br />
szépen rendbe tettette a házát,<br />
melléképületet is építve a portára.<br />
Közben az idő is elszállt, a gyerekek is<br />
felnőttek. A kis Jocóból József lett, mérnök<br />
úr. A szomszéd fiúk egyikéből vasutas,<br />
a másikból asztalos. A lányok meg<br />
tanultak. A nagyobbik ápolónő lett a kisebbik,<br />
elvégezve a főiskolát, közgazdász.<br />
A Kovács család kis ünnepséget tartott,<br />
mivel Jocó munkát kapott a városnál.<br />
Akkor jött át a szomszéd kisebbik lánya.<br />
Frissen sült buktát hozott. A két fiatal<br />
örült egymásnak, elbeszélgettek a sorsuk<br />
alakulásáról. Örültek egymás sikerének.<br />
Karácsony közeledtével Jocó egyre<br />
többször maradt ki. Egyre többször fordult<br />
elő, hogy nem töltötte az estét és<br />
éjszakát otthon. A szülők eleinte kérdezgették,<br />
de mert nem kaptak választ, abba<br />
hagyták a kérdezgetést. Úgy gondolták,<br />
ha itt lesz az ideje a gyerek elmondja. De<br />
nem mondta. Több hónap után hazatért.<br />
Reggel elment a munkába. Este haza.<br />
Evett, fürdött és bevonult a szobájába.<br />
Éva és József nem faggatta. Tudták ez már<br />
egy férfi bánata, egy férfi szomorúsága.<br />
Sokat fogyott pár hónap alatt. A szomszédék<br />
is elmaradtak. Pedig lett volna miről<br />
beszélni, hisz ha nem is mondták, azt<br />
látni lehetett, hogy a kisebbik lány hasa<br />
egyre nő. Férj meg sehol.<br />
Az áprilisi szeszélyes idő megbetegítette<br />
Jocót. Orvost kellett hívni, mert a<br />
lázat nem tudta a két szülő szeretete sem<br />
levinni. Akkor csengettek. A szomszédék<br />
kisebbik lánya állt az ajtóban. Kezét a pocakjára<br />
téve érdeklődött Jocó hogyléte<br />
felől. Éva csak állt, arcán megdöbbenés<br />
tükröződött.<br />
- Jocó az apa - kiáltott fel.<br />
Igazából a válasz már nem is volt titok.<br />
A lány szemébe nézve, tudta azt. Egy dolog<br />
járt csak az eszében.<br />
- Vajon mit szól ehhez, József - nézett<br />
szomorúan a lányra, Valikára.<br />
Átölelve a lány vállát, leültette az asztal<br />
mellé. Elindult a lépcsőhöz, hogy felmegy<br />
Jocó szobájába. De arra már nem került<br />
sor, mert a gyerek épp indult lefele. A két<br />
gyerek nézte egymást. Szinte egyszerre<br />
kérdezték<br />
- Szeretsz?<br />
- Szeretsz?<br />
- Menjetek Jocó szobájába, van mit<br />
beszélni - küldte Éva a fiatalokat az emeletre.<br />
Felvéve a telefont, bepötyögtette József<br />
számát. Még be se fejezte az eseményt, József<br />
nevetését hallotta a vonal végén.<br />
- Na, végre. Már azt hittem nekem kell<br />
közéjük csapni.<br />
- Te tudtad? - kérdezte elhűlve Éva.<br />
- Te is tudtad, csak mint nő homokba<br />
dugtad a fejed. Kis-szívem, csak nem<br />
gondoltad komolyan, hogy hagyom,<br />
hogy az unokám ne az én térdemen lovagoljon<br />
először. Te! Nagymami - kacagott<br />
József a telefonba. <br />
-vége<br />
22 | 2017. július-augusztus
Change language