You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Hetényi György versei<br />
A kilencvenedik<br />
telem, nekem!<br />
Téli szürke alkonyon,<br />
Szél fúvását hallgatom.<br />
Csukva van az ablakom;<br />
S én a múltról álmodom.<br />
Szél süvít a fák felett,<br />
Otthagy csendben engemet.<br />
Azért, mert én vén vagyok!<br />
Hiszi, hogy emlékeim vakok?<br />
Emlékemmel útra kél;<br />
Csak a vén hársfám beszél.<br />
És ha újra lesz tavasz,<br />
Ég alja se lesz magas.<br />
Kilenctized évem az;<br />
Melyben Isten irgalmas.<br />
Vezet tovább utamon.<br />
Világit a csillagom,<br />
Aranybetűs sorokon:<br />
Verseimet írhatom.<br />
2013. december 25.<br />
Balda Mihályné, Kotroczó Magdolna<br />
„Alkotó évek munkái”<br />
című kiállítására<br />
Balda Mihályné, Kotroczó Magda.<br />
Művészi munkái kirakva:<br />
Itt ünnepi díszben!<br />
Mint a népmesékben:<br />
Hallgatva néznek reánk,<br />
A kivarrott ruhacsodák,<br />
-Ezen a kiállításon.<br />
Igen! Ő egy iparművész!<br />
Míg otthonában csak kertész.<br />
Szereti a virágot;<br />
Melyet már gyermekkorában is ápolt,<br />
Akkor, a polgári iskolában:<br />
Rajzolva tanulta imába,<br />
-Varrásnak a művészetét.<br />
Azóta alkot és tanít.<br />
Népművészi útra tekint.<br />
Bárhol is a szakkörön:<br />
Tanítani neki öröm!<br />
Népi munkái művészetén:<br />
Szép városa él a szívén, -<br />
- És a békési táj világa.<br />
Köszöntünk Téged Magdolna!<br />
Ölel, a kovácsházi haza.<br />
A lakói nagyon szeretnek:<br />
Így kívánnak hosszú életet!<br />
Mezőkovácsháza, 2013. április 20.<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Monda Margit (Kiskunhalas) versei<br />
Játék<br />
Játszani hív ma az élet<br />
Mondd, játszani jössz-e velem<br />
Csábítón, csalfán nyújtja a kártyát<br />
Ámde a lapokat én keverem.<br />
Gyere kérlek, ülj ide szembe<br />
Osztom a lapokat, figyeld kezem<br />
Tiéd az ász, de enyém az adu<br />
Legyőznöd engem lehetetlen.<br />
Szemembe nézz, ne pillants félre,<br />
Csalni és lesni nem illdomos<br />
Támaszkodj a józan logikára<br />
Mert a lapok forgása folytonos.<br />
Járnak a lapok körbe-körbe<br />
S felcsillan előtted a remény<br />
Már azt hiszed nyertél, ámde mégse<br />
Játék csak, ám a valóság kemény.<br />
Kevered jobbra, kevered balra,<br />
Új lapot húzol, majd ledobod<br />
Csak ne izgulj! Nagy-nagy nyugalommal<br />
Vizsgáld át újra minden lapod!<br />
Forogjon agyad, vetítsd előre<br />
Vajon a másik mire készül<br />
Gondosan számíts ki minden lépést<br />
Így szerzel tapasztalatot nyereségül.<br />
Játék az élet, s játszani öröm<br />
Ha hittel és igazán teszed azt<br />
Olykor-olykor ne félj kockáztatni<br />
Mert ki mer, az babért arat.<br />
Sokat játszottam, gyermeki hittel<br />
Voltam alázatos, de becstelen nem<br />
De bárhogy csábított a lehetőség<br />
Az asztal fölött volt mindig kezem.<br />
Játszani hívott engem az élet<br />
Kihívásként fogadtam a pillanatot<br />
Sokszor hittem, na most veszítek<br />
De az utolsó percben győzni hagyott.<br />
Örök a játék, sosem ér véget<br />
Csak néha egy kicsit abbamarad<br />
Hogy újult erővel, töretlen hittel<br />
Győzni tanulj és ne hagyd magad!<br />
A Szív óhaja<br />
Szeretnélek vendégül látni,<br />
Szívemben a béke szigetén,<br />
Csendesen mellém ültetnélek,<br />
S te kíváncsian fordulnál felém.<br />
Mutatnék neked sok-sok csodát,<br />
Mit sehol másutt nem láthat szem<br />
Felfedném szívem egyetlen titkát,<br />
Gyere kérlek, tarts hát velem.<br />
Legféltettebb kincsem tenném eléd,<br />
Mi nem más, mint a szeretet,<br />
Belőle bőven meríthetnél,<br />
S nem rabolnád meg szívemet.<br />
Csordultig töltöm neked majd<br />
A jóság szépmívű poharát<br />
Gyere, ülj mellém kedves,<br />
Fogyassz el velem egy vacsorát.<br />
Jó gazda módjára melléd ülnék,<br />
Mi fogyóban van, újratölteném.<br />
S hálásan köszönném meg néked,<br />
Ha szerető vendégem lennél.<br />
S ha úgy érzed, mindaz, mit kaptál,<br />
Pihenni késztetne tégedet,<br />
Szeretet-szirmokkal behintett<br />
Nyughelyül kínálnám szívemet.<br />
S a legszebb álmot hinteném szemedre,<br />
Mely valaha létezett,<br />
Mit szebbre nem festhetne<br />
Sem ecset, sem képzelet.<br />
Nem siettetném ébredésed,<br />
Szívemmel takarnám szívedet,<br />
És szeretnélek itt tartani<br />
Az idők végezetéig tégedet!<br />
Dombrádi István<br />
Kiskocsma lett az iskolám<br />
Kint még alig sötétedik :–<br />
S a butykosom üresedik.<br />
Jaj, hogy tart ki éjfélig?<br />
Éjféli tizenkettőig?!<br />
Őszi fáim búsan állnak,<br />
engemet oly régen láttak!<br />
Kiskocsma lett az iskolám<br />
s eredmény a részeg-imám!<br />
Bor-csókos esti időben,<br />
töltik a bort kocsma-hőben!<br />
Poharamba hatszor-hétszer,<br />
de ezután még tizenkétszer!<br />
Számba sűrűn bort eresztek,<br />
tüzes-borom, úgy szeretlek!<br />
Üres pohár szúrja szemem :–<br />
De telten már megemelem!<br />
18 | 2017. július-augusztus
Change language